Van gyufád?

Irinyi János zajtalan, robbanásmentes biztonsági gyufára szóló szabadalmának világuralmát az olcsó és eldobható öngyújtók elterjedése ingatta meg. Napjainkra, az elektromos cigaretták korában pedig lassan olyan távoli emlékké halványodik a biztonsági gyújtó, mintha az elsüllyedt Atlantiszban használták volna utoljára. Most hogyan ismerkedjenek az emberek? Így szólítsák meg a szimpatikus idegent, kezükben az elektromos nikotinadagoló készülékkel: Elnézést, elfogyott a töltésem, tudna áramot adni?  

Pedig nem is olyan rég még nélkülözhetetlen és kultikus tárgy volt a lángra lobbantható végű fapálcika. Mit csinált volna Clint Eastwood a szája sarkába tolt szivarkájával, ha nem húzhatott volna végig egy mellényzsebéből előpiszkált gyufaszálat az első keze ügyébe eső asztallapon vagy akár a csizmája sarkán, hogy meggyújthassa azt? Enélkül pedig semmi sem indokolta volna azt a jellegzetes arckifejezést, amit olyankor vett föl a művész, amikor félbelőtte a szájában füstölgő cigarillót egy bandita.

Mivel gyújtott volna be a sparherdbe a napszámos elnyűtt felesége, hogy feltegyen néhány szem krumplit vacsorára, és miként nyújtotta volna elegánsan meghajolva a hosszú szipkáját kecsesen tartó úrhölgy elé egyszerre három-négy gavallér is a skatulyából elővarázsolt parányi lángot?

Volt rövid és hosszú szárú, mindenütt meggyújtható és sehogy sem gyúló gyufa. Utóbbi leginkább a szocialista országokban került forgalomba, vélhetően azért, hogy megszülethessen egy újabb rendőrvicc.

Az emberi civilizáció gyufakorszakának utolsó fellángolása a múlt század végére tehető. Akkoriban nem volt olyan szálloda, bár vagy magára valamit is adó komolyabb étterem, ahol ne talált volna a vendég saját márkás gyufát. Ezek már többnyire lapos, papírszárú tűzgyújtó alkalmatosságok voltak, kihajtható borítójukon reklámüzenetekkel. Ez a krimiíróknak is nagy segítséget jelentett, hiszen az áldozat zsebében talált tűzgyújtó eszköz gyakran árulta el a szemfüles detektívnek, melyik kocsmában járt utoljára az áldozat.

Tábortűz, születésnapi gyertya és a szivar meggyújtására még ma is előkerül egy régimódi skatulya, de gyufagyártásba kezdeni, fellendülő konjunktúrára várva, ma már csak annak érdemes, aki bizton számíthat uniós támogatásra.