Sanyi vizet hord

Sanyi, fussál, mielőtt utolér az ördög! Nem látod, hogy most bújt ki abból a tetovált testedből? Mi történik ott? Hogy jöhet víz a kútból, amikor azt tíz éve elvezettette belőle a saját telkére az a részeges polgármester? Uramatyám, most meg a saját bőrét nyúzza lefelé az uram. Ez csakis csoda lehet. Emberek, jöjjetek, Sanyi csodavizet fakasztott!

El ne mondják senkinek, hogy ezt most jól benéztem. De hát az vesse rám az első követ, aki hajnalban, szemüveg nélkül nem hinné csodának, ami az urammal történt. Amúgy sem alszom jól, de miután Sanyi még éjfélkor sem jött haza a kocsmából, kissé ideges lettem. Jaj, dehogy őt féltettem, hiszen az uramat agyonütni sem lehet részegen, inkább attól tartottam, hogy a szembeszomszéd, Juci reggel mindenkinek elpletykálja, Sanyi nem töltötte itthon az éjszakát, vagyis megcsal. Pedig esze ágában sincsen annak az ilyesmi, leginkább csak annyira be van piálva ilyenkor, hogy valamelyik árokparton eldől, aztán csak reggel tér magához. Szóval lestem kifelé az ablakon, közben láttam ám, hogy Juci is erősen huzigálja a firhangot, persze úgy csinált, mintha nem leskelődne, csak úgy tenne-venne hajnalban, mert ekkor már három óra volt.

Egyszer csak észrevettem, hogy az uram befordul az utcasarkon. Eldülöngélt a régi karos kútig, ott megállt és erősen vakarózott. Próbáltam kidülleszteni a szememet, hogy jobban lássak. Ekkor vettem észre, hogy mindkét karja tele van tetoválással. Ez megőrült? Teletetováltatta magát? Mi jön még? Holnap beáll a vándorcirkuszhoz, és elmegy erőembernek? Aztán az jutott eszembe, hogy ezt csakis a kocsmáros új feleségének hatására csináltathatta az uram. Az a könnyűvérű egy hónapja költözött a faluba, elvetette magát a megözvegyült kocsmárossal. Legalább húsz évvel fiatalabb nála. Azt beszélik, hogy a városból jött, ott volt rúdtáncos. Persze ha nem mondják, akkor is látszik rajta, hogy jó firma. Tele van mindenféle tetoválással, a mellei meg olyan peckesen állnak, hogy csakis szilikonból lehetnek. Legalábbis a kis unokám, Virdzsike ezt mondta, miután jól szemügyre vette a templomban. Mert szégyenszemre nem restelli oda is betenni a lábát. Nem csoda, ha az atya összevissza beszél a szószékről. Gondolom, ez a nőcske az én Sanyimat is behálózta. Csak azt tudnám, mikor tetováltatta ki a két karját.

Amikor délben elment itthonról, még semmi nem volt rajta. Ahogy bámultam az ablakon át, láttam, hogy erősen nyomkodja a régi kék kutat. Jaj, te szerencsétlen, hát abban már tíz éve nincsen egy csepp víz sem, gondoltam. Történt ugyanis, hogy az akkori polgármester vett magának egy telket, de azon nem volt víz. Ismertük a fajtáját, tudtuk róla, hogy ami pénzbe kerül, ő azt inkább ellopja. Mivel a mi utcai kutunk közel volt az új telkéhez, egy éjszaka átvezettette a vizet a kútból saját portájára. Bár tudta a fél falu, hogy mi történt, reggel látni lehetett a nyomokat, és a munkások, akiknek fejenként egy sört fizetett, szintén elpletykálták, mégsem jelentette fel senki. A kútból viszont azóta egy csepp víz sem jött. Vagyis mostanáig nem, mert amikor az uram rátehénkedett, folyni kezdett belőle valami. Sanyi láthatóan meglepődött, aztán lecibálta magáról az ingpulóverét, és a víz alatt sikálni kezdte a tetoválásait. Nyilván ekkor eszmélt rá, hogy a kocsmárosné kedvéért kivarratta magát. Így mondják a fiatalok, ugye? Szóval ahogy mosta a karját, kezdett róla eltűnni a tetoválás, majd egyszer csak kiugrott a gatyájából egy fekete valami, és elfutott az erdő felé. Ez csakis az ördög lehetett, gondoltam magamban, és erősen hánytam magamra a keresztet.

Ekkor jöttem rá, hogy a kútból Sanyi csodavizet fakasztott, s mivel ezzel mosdott meg, így eltávozott belőle a gonosz. Bár először nagyon megrémültem, de aztán rájöttem, hogy ez az egész jól jöhet nekünk, hiszen újabb programot kínálhatunk a panziónk drága vendégeinek a Sanyi csodái programsorozat keretében. Reggelig ebben a kellemes tudatban voltam, aztán amikor közelebbről megvizsgáltam Sanyit, észrevettem, hogy nem tetoválások vannak rajta, hanem valaki zsírkrétával rajzolt mindkét kezére. Hogy a baj járjon által, te szerencsétlen, gondoltam, hát ezért jött le vízzel ez a rajz. Eszembe jutott, hogy a kocsmáros új felesége egy kisgyereket is hozott magával, biztosan az szórakozott az urammal. Miután kidühöngtem magamat, arra jutottam, mindegy, hogy az uramnak van-e tetoválása, vagy nincs, a lényeg, hogy vizet fakasztott a kiszáradt kútból, mert azzal tudunk üzletelni. Megvártam, hogy besötétedjen, és kimentem az utcára, hogy ellenőrizzem a kutat. De hiába nyomkodtam, abból semmi nem jött. Visszamentem a házba, felkeltettem Sanyit, és kirángattam az utcára. Abban bíztam, hogy mégiscsak ő tett csodát, s ha megnyomja a kart, majd ismét megindul a csodavíz. Szerencsére nem tévedtem. Az uram éppen hogy megérintette a kutat, abból zubogott a folyadék. Idefigyelj Sanyi, mondtam neki. Ebből most tényleg meg tudunk gazdagodni, ha nem vagyunk pancserek. Szerintem Juci már mindenkinek elmondta, hogy tegnap hajnalban mit látott, ezért elég, ha csak a Facebookra írjuk ki, hogy mától iható a csodavíz, amit ha te megáldasz, mindent meggyógyít. Most mit kötözködsz már megint? Akinek nem használ, majd azt mondjuk, hitetlen, s aki ilyen, arra nem hat a csodavíz. Most azért a biztonság kedvéért vigyünk be a házba pár vederrel, hátha reggelre elfogy a csodaerőd. Maradtak még üvegek a múltkori lábmosóvizes üzlet becsődölése után, azokba betöltögetjük a kútvizet, s aki nem tud helybe jönni érte, annak jó áron elpostázzuk. Egész éjjel hordtuk a vizet, mindenbe azt töltöttünk, amit csak üresen találtunk. 

Hajnalban kiírtam a Facebookra, hogy Sanyi újabb csodát mutat be a régi kútnál, lehet jönni, s aki egy méltányos összeget áldoz erre a történetre, minden nyavalyájából kigyógyulhat. S hogy az adóhatóság ne tudjon belénk kötni, azt is odaírtam, a víz ingyen van, de ha valaki szeretné megjutalmazni a csodatévő Sanyit, a pénzt nem utasítjuk vissza. Mert megsérteni senkit nem akarunk, pláne a drága vendégeinket. Persze fontos, hogy minket se sértsen meg senki azzal, hogy nem akar fizetni. A posztomhoz csatoltam a vendégházunk árlistáját és programjait is, csak úgy mellesleg. Mert ha valaki szeretné több nap is megnézni Sanyit, ahogyan vizet fakaszt, bizony aludnia kell valahol, s mint tudjuk, a faluban és a környéken a mi áraink a legjobbak. Erről Excel-táblázatunk is van, Virdzsike csinálta. 

Ahogy arra számítottam, reggelre megrohamozták a kutat a falusiak meg persze Sanyi rajongói is. De hiába nyomkodták a kart, nem jött víz. Ennek persze én roppantul örültem, mert így legalább az uram gyakorolhatta pénzcsináló csodaképességét. Vagyis gyakorolhatta volna, ha jön víz a kútból. Mert hiába érintette meg, hiába nyomkodta, abból semmit nem jött. Erre az emberek háborogni kezdtek, hogy csalunk, és hamis ígéretekkel csábítottuk őket a faluba. Többen az útiköltséget követelték tőlünk. Ekkor a legnagyobb meglepetésünkre előállt Juci, és közölte az emberekkel, hogy ő bizony saját szemével látta, amikor az uram vizet fakasztott a kiszáradt szerkezetből. 

Na, látják, mondtam a felbőszült tömegnek. Nem hazudunk mi. Jobb lenne inkább, ha mindenki magában keresné a hibát. Biztosan amiatt nem jön víz a kútból, mert a sok hitetlen ember ingyen akart vinni a vízből. De még az is lehet, hogy a sok negatív energia blokkolja a csodát, majd megpendítettem, hogy jó pénzért hozzá lehet jutni néhány üveg csodavízhez, amit az uram az éjjel áldott meg és palackozott. Erre megindult a tülekedés, mindenki magának akarta a vizet. Egy kis pénz, amit hozzá tudtam tenni ahhoz, amit Balira gyűjtünk. Mióta erre spórolok, a szembeszomszédék már háromszor jártak ott, de nem baj, a mi utunk sokkal emlékezetesebb lesz, mint az övék volt. Ezt garantálom. 

Pár nap alatt elfogyott az összes bepalackozott víz, így nyaggatni kezdtem Sanyit, fakasszon újabb adagot a kútból. De hiába próbálkozott, semmi nem történt. Tudtam, hogy nagy slamasztikában vagyunk, ugyanis futótűzként terjedt Sanyi újabb csodájának a híre, még valami állami kitüntetésre is felterjesztették, mivel népegészségügyi csodát hajtott végre. Legalábbis így mondták. Valamelyik tudós tudni vélte, hogy az uram csodavize jelentősen csökkenti a vércukor- és a koleszterinszintet, ami nemzeti ügy. S mivel az uram ezt megoldotta, hirtelen nemzeti hős lett belőle. Kapott is rögtön ötmillió forintot, de mivel időközben elfogyott a csodavíz, s ő nem tudott többet varázsolni, attól tartottam, vissza kell fizetni azt a böhöm nagy  összeget, amit menet közben én már odaadtam a lányoméknak az új autóra. Szóval már csak ezért is tennünk kellett valamit. Először arra gondoltunk, hogy sima csapvizet teszünk az üvegekbe, de a kútvíznek jellegzetes zöldes színe volt, amit a csapvízzel nem lehetett utánozni. Egyik este azonban Sanyi azzal állt elő, hogy óriási ötlete van, s ha azt megvalósítjuk, nem bukunk le, sőt életünk végéig lesz csodavizünk. 

Te, Mari! Valamelyik este a tó felé mentem hazafelé. Megbotlottam, beleborultam a vízbe. Éreztem, hogy ismerős a szaga, ezért vettem kicsit a tenyerembe. Nem hiszed el, de olyan színe volt, mint annak, ami a kútból jött. Ha minden este hozunk pár vederrel belőle, nem kell többet aggódnunk. Ha valaki észreveszi a különbséget, majd azt mondjuk, valamelyik este megjelent nekem maga Jézus, s azt mondta, a sok turista miatt felborult a vízbázisegyensúly a kút alatt, s előfordulhat, hogy a víz színe és íze is megváltozott kicsit, a hatása viszont még jobb lett. Azt is megparancsolta, hogy ezentúl csak éjszaka vehetünk a vízből, és csakis palackozva adhatjuk el. Zseni vagy! – mondom Sanyinak, és koccintunk. 

Másnap éjjel vedrekkel felszerelkezve mentünk a tóhoz. Jól körülnéztem, s miután senkit nem láttam, merítettünk a vízből. Nem tudom, hogy az uram miről beszélt előző nap, de ez a víz szerintem nem hasonlított a kútéhoz. Pocsolyaszagú volt, és méregzöld. Ezt nehéz lesz eladni, mondtam Sanyinak, aki épp piszmogott valamit a parton. Azt válaszolta, rossz helyről vettem a mintát, ő középről szokott meríteni, ott az igazi. Egyszer csak látom, hogy a tó vize kettényílik, és az uram a száraz tómederben sétál. Abban a percben Juci ugrott elő a bokorból, és azt ordibálta: mindent látott, csalók vagyunk, mert a vizet a tóból visszük, nem a kútból. Sanyi, benned csalódtam a legnagyobbat, nem vagy te csodatévő, mondta a szomszédasszony, miközben ő is besétált az uram után a száraz tómederbe. Minden lépése után összezáródott a víztükör. Mire Sanyit elérte, már nyoma sem volt a korábban kettényílt tónak. Fuldokolni kezdett, és azt kiabálta, nem tud úszni. Ekkor az uram a jajveszékelő Jucit ölbe kapta, kezébe adta a tele vedret, és azt mondta: úgy fogjad, ha kilötyög a csodavíz, miközben kisétálok veled a partra, visszaküldelek újratölteni!