Szökőkutak nélkül talán ki sem bírtuk volna ezt a kánikulát

Pezsgő szépségű nyelvünket használva rengeteg olyan szó, kifejezés bukkan fel a leghétköznapibb mondatokban is, amely egy egész sor új gondolati útra nyit kaput. Ilyen a szökik ige, amit leggyakrabban olyan embertársunkkal kapcsolatban használunk,aki valahonnan hirtelen menekülőre fogja. Mert mondjuk egy börtön foglya, és nem kívánja letölteni a rá kirótt büntetést, mint például Monte Cristo grófja még igazságtalanul elítélt matrózkorában.

Egy szökött rabnak lehet drukkolni, még Ambrus Attilának is sokan szurkoltak, amikor kereket oldott, pedig ő bankokat rabolt, ám ha egy űrállomáson szökik valahol a levegő, az mindenki szerint rossz jel.

A szökőév a fentiekkel ellentétben nem azt jelenti, hogy az egyik esztendő valami miatt megugrik a többi elől, és attól fogva bottal üthetjük a nyomát, hanem a pontatlan naptárbeosztást korrigáljuk általuk, hogy a naptári utolérje a csillagászati évet.

Aki a levegőbe szökik, az épp ugrik egy nagyot felfelé. Ha ezt kecsesen és könnyedén teszi, akkor felszökken, mint mondjuk a zerge egy meglepően magas sziklára.

És ott a kút, amely alapvetően egy földbe ásott vagy fúrt mély üreg, amit addig mélyítenek, amíg vizet nem találnak a kútásók, esetleg fúrók. Ha már megvan a lyuk, az nem szökik sehová. Hová és hogyan is szökhetne, hiszen se esze, se lába.

És mégis van szökőkút, amit azért szeret az emberiség minden helyen és időben, mert pont másmilyen, mint amit a víztől megszokhattunk. A folyadékok általában fentről lefele csöpögnek, folynak, zúdulnak, zuhognak, ám a szökőkutak vize először az ég felé száll, fellövell, mielőtt visszahullana.

A szökőkutak jólesően bizonyítják, hogy nemcsak nyilat, ágyút, atombombát és különféle adónemeket hozhat a fejlődés, ha akarunk, ki tudunk mi olyat is találni, amivel senkit se lehet megölni, leigázni vagy kifosztani, nem megosztó vagy kirekesztő, és a meleg nyári napokon még hűsít is.

Szökjenek hát a kutak, amíg tehetik, szálljon és essen a víz, harcoljon a nyomás a gravitációval, mi meg csak bámuljuk, lógassuk forró lábunkat a medencébe, és feledkezzünk meg pár percre mindenről, amire nem jó emlékezni. Szökjünk együtt a kúttal, míg a valóság utol nem ér.