Hollywood sötét hercege három évtizedig állt az FBI szolgálatában

Walter Elias Disney a múlt század első évtizedében, egy missouri farmon nőtt fel, ahol két bátyjával együtt éjt nappallá téve dolgoztak. Fivérei azonban hamar megelégelték a kemény fizikai munkát, és inkább elszöktek. Apja durva ember volt, tántoríthatatlan híve a testi fenyítésnek, amiből bőven kijutott a kis Walternek.

Gyermekkorában iskolai rajztanfolyamokra járt. Élete első nagyobb alkotását otthon készítette el, amikor is házuk fehér falára kátránnyal állatokat pingált. Idősebb Elias nem értékelte az erőfeszítéseit, egyedül Maggie nénje biztatta, aki hozott neki ajándékba egy csomag rajzpapírt és pár ceruzát. Később a gimnázium iskolaújságjába már karikatúrákat rajzolt.

Walt Disney felnőttkorát alapvetően határozták meg gyermekkori élményei. Rajzfilmjeinek jelentős része farmon játszódott, főszereplői pedig jobbára emberi tulajdonságokkal felruházott állatok lettek, mint például Mickey egér, Donald kacsa vagy Plútó kutya.

A külvilág számára egy láncdohányos joviális férfiú volt, aki szekérderéknyi (39 jelölésből 24) Oscar-díjat lapátolt össze filmjeivel (A három kismalac, a Hófehérke és a hét törpe, A fókák szigete, Medveország stb.). Mellettük még olyan klasszikusokat alkotott, mint a Csipkerózsika, a Pinokkió, a Dumbo vagy a Bambi.

Abban, hogy keménykezű főnök volt, vérbeli kapitalista, akinek a szeme előtt szinte csak a profit lebegett, semmi meglepetés nincs, de az már a Disneyland kiötlőjének sötétebb oldalához tartozik, hogy mindemellett harminc évig szorosan együttműködött az FBI-jal, és szorgalmasan jelentett Hollywood legnagyobb sztárjairól, filmkészítőiről, de közvetlen munkatársairól is. Mivel világéletében utálta a kommunistákat, üldözött minden vélt vagy valós kommunistaszimpatizánst.

Mindez úgy derült ki, hogy az 1990-es évek elején March Eliot újságíró kikérte a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) Walt Disney-vel kapcsolatos aktáit. Hatalmas paksamétát kapott, és hiába cenzúrázták ki a dokumentumok nagy részét, az is világossá vált, hogy a stúdióvezető és az FBI hírhedt igazgatója, J. Edgar Hoover már 1936-ban levelezett egymással. A mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolat egészen Disney 1966-os haláláig tartott.

Miután a Disney-akta 570 oldalából sokat befeketítettek vagy visszatartottak nemzetbiztonsági okokból, nem meghatározható, hogy Hollywood sötét hercege kiket, mely színészeket, írókat, producereket, rendezőket, technikusokat és szakszervezeti aktivistákat adott át az irodának kommunistaként vagy felforgatóként.

Az viszont tudható, hogy 1941-ben, amikor a stúdió munkásai sztrájkba léptek a siralmas munkafeltételek és a menedzsment túlkapásai miatt, a stúdióvezető azonnal élt a gyanúperrel, hogy a munkások közé beszivárgott kommunista szabotőrök keltik a feszültséget. Disney erről tanúskodott is az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt, megnevezve azt a munkatársát, akit az egész felforgatás mögött sejtett: David Hilbermant.

Jellemző a kapcsolat szorosságára, hogy 1955-ben, közvetlenül a vidámpark átadása után, Disney felajánlotta a Disneyland létesítményeinek ingyenes használatát rekreációs célokra az iroda ügynökeinek és nyomozóinak.

A dokumentumok szerint az FBI többször is beleszólt készülő Walt Disney-produkciókba. Karaktereket rajzoltattak át, forgatókönyveket változtattak meg, és Disney pár esetet kivéve követte az útmutatásokat. Ez történt például 1961-ben is. Hoovernek ugyanis nem tetszett a Holdpilóta (Moon Pilot) című vígjáték forgatókönyve, mert az irodai ügynököket „nem dicsérő módon” ábrázolta. Ezért a forgatókönyvet úgy módosították, hogy Edmund O'Brien színész a filmben már nem FBI-ügynököt, hanem egy biztonsági ügynököt alakított.