Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Hiller István jóváhagyta a Műcsarnok igazgatójának kinevezését, tudtuk meg az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól (OKM). A miniszter aláírásával elindulhat az a folyamat, amit egyébként július elsején kellett volna lezárni. És amelynek végén a jelenlegi, csak állami pénzből gazdálkodó Műcsarnok helyett egy profitorientált, vállalkozó (például épületét időnként bérbeadó, művészeti boltokat üzemeltető) kortárs művészeti intézmény, a Műcsarnok Nonprofit Kft. (Nkft.) emelkedik majd ki a habokból. Legalábbis a minisztérium tervei szerint.
A kulturális miniszter aláírása ahhoz kellett, hogy az állami, közintézményi státuszú Műcsarnok (nevezzük régi Műcsarnoknak) igazgatója az új Műcsarnokot is vezethesse. Mint ahogy érdeklődésünkre kiderült, Hiller döntése mégsem az volt, amit a Műcsarnok dolgozói, és a kortárs képzőművészet legfontosabb hazai kiállítóhelyének jövője miatt aggódók vártak. Hiába kerestünk ugyanis a Műcsarnok Nkft. (az új Műcsarnok) megalapítására utaló iratokat a Cégbíróságon. A jelek szerint a minisztérium nem adta még be a szükséges papírokat.
Hiller István tehát egy olyan belső, minisztériumi direktívát látott el kézjegyével, ami majd elindítja az átalakítást.
A Cégbírósági bejegyzés feltétele ugyanis, hogy az ügyvezető igazgató nyilatkozzon arról, elvállalja a pozíciót, és nem áll fenn az ügyben összeférhetetlenség. Petrányi Zsolt igazgató mindeközben azonban néhány hetes szabadságra utazott a tengerentúlra.
Így tehát az egykori, pályáztatás útján kinevezett vezető továbbra sem vezetője semmilyen intézménynek, miközben a régi Műcsarnok élén a minisztériummal jó kapcsolatokat ápoló egykori gazdasági igazgató, Fábik Gábor áll.
A Műcsarnok átalakításának története körül tehát továbbra sem oszlik a homály. Ahogy arról beszámoltunk, néhány hónapig két Műcsarnok is működik majd Budapesten. Egy kormányhatározat értelmében a régi Műcsarnok ugyanis nonprofit Kft.-vé alakul, hogy piaci alapon, költséghatékonyabban működjön.
A folyamat július elsején zárult volna le, ha a minisztériumot nem éri hatalmas meglepetés. A Pénzügy Minisztérium kasszájában állítólag ugyanis nem volt 20 millió (más források szerint 40 millió) forint a távozó munkatársak végkielégítésére, így azt a megszűnő Műcsarnoknak kellett kifizetnie. Az régi Műcsarnokot nem lehetett megszüntetni addig, amíg a hiányt a minisztérium nem pótolja. Legalábbis ezzel magyarázták kérdésünkre a furcsa helyzetet, hogy a régi Műcsarnok továbbra is létezik, élén a főigazgató-váltásokat túlélt egykori gazdasági igazgatóval, Fábik Gáborral.
A kortárs képzőművészet legjelentősebb helyszíne iránt elkötelezettek aggodalmát az váltotta ki, hogy sokáig jelek sem mutattak arra, hogy az OKM elindította az új Műcsarnok bejegyzését.
Hogy mindez az intézmény vezetője ellen szervezett minisztériumi puccs része, vagy csak a hivatal ügyetlenkedéséről van szó, továbbra sem világos.
A tisztánlátást azonban segítheti, hogy a minisztériumi dolgozókkal és a képzőművész szcéna bennfenteseivel folytatott háttérbeszélgetésekből kiderült: a jelenleg intézmény nélküli igazgató, Petrányi Zsolt pozíciói sem a minisztériumban, sem az általa képviselt képzőművészvilágban nem stabilak.
A minisztérium Petrányitól ugyanis nem kapta meg azt a részletes üzleti tervet, amiből kiderülne, hogyan működtetné intézményét kevesebb állami pénzből, a piaci források bevonásával. Az igazgató csak egy kétoldalas vázlatot nyújtott be, így kiengedve a kezdeményezést a kezéből. Igaz, a minisztérium késése miatt a végeleges terv leadási határideje közben július végére módosult.
Egyes képzőművészek és kurátorok pedig - emlékeztetve arra, hogy a minisztérium néhány hónapja, lazán felülírva Petrányi döntését, megsemmisítette a biennálés pályázat eredményét - attól tartanak: az igazgató a vártnál gyengébb érdekérvényesítő. Tehát a képzőművészet szempontjait nem fogja tudni beépíteni az új, a piaci logikát is szem előtt tartó struktúrába.
A minisztérium mindenesetre cáfolja, hogy az egyszerű átalakításnál összetettebb céljai lennének a Műcsarnokkal. Nem kommentálták azokat az információinkat sem, miszerint az átalakítás valódi célja, hogy elválasszák a képzőművészeti eseményeket szervező intézményt magától az épülettől. Így a kiemelten jó helyen álló, Hősök terei ingatlanban még több olyan, profittermelő céges rendezvényt, kereskedelmi kiállítást tarthatnának, amiből most csak néhányat fogadnak be évente.
Misztikus választ kaptunk arra a kérdésünkre is, hogy tartani tudják-e a szeptember 1-ére átütemezett határidőt. A birkabélből jóslás módszerével dolgozva igyekeztünk megfejteni a minisztérium alábbi, írásos válaszát: "A jogi-szervezeti kérdések rendezésére az adott kérdések jellegének megfelelő módon és időben kerül sor; így például a "Műcsarnok költségvetési szerv" költségvetési beszámolója év végével készül majd el a zárszámadás folyamatának részeként."
Ha jól értjük, az egykori gazdasági igazgató által vezetett régi Műcsarnokot december 31-e előtt nem számolják fel, hiszen egy nem létező intézmény nem készíthet költségvetési beszámolót. Azaz Petrányi legközelebb jövőre kerül újra pozícióba.
Következtetésünk helyességéről azonban nem tudtunk meggyőződni, az illetékesek ugyanis elérhetetlenek voltak.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
