Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Pol cikkek
Szerdán tartotta első sajtótájékoztatóját a frissen alakult ProArt - Szövetség a Szerzői Jogokért egyesület a Művészetek Palotájának kék termében. Belépéskor kezünkbe nyomnak egy nóném, bálás cédét, amire a NOX - ÚJ felirat van alkoholos filccel írva. Rossz szokásunkhoz híven rögtön megnézzük az írható felét, de azonnal látszik, hogy ezt még soha nem érte lézer. Különös. De amikor az esemény moderátora, Jeszenszky Zsolt teátrálisan a Nox teljesen új, még soha nem hallott dalát kezdi emlegetni, amit mindjárt meghallgathatunk, persze leesett, mi következik, és tényleg. Jaj, hát ez nem szól. Esetleg elkérhetünk egy másikat a tisztelt megjelentektől? Jaj, hát ez sem szól. Na ide vezet az, ha mindenki másolja a cédéket, derül ki egyszer csak. Grrr.
Károsultak és maszekok
De nézzük meg, hogy mi is kell ahhoz, hogy ezeken a cédéken a semmi helyett minőségi muzsika legyen. Ezt a Proart egy nyilvános Nox-próbával tervezi demonstrálni, mindenekelőtt Péter Szabó Szilvia egyedül elpléjbekkeli a Forogj világ-ot, amivel az Eurovíziós fesztiválon is indultak. "Hát én kezdtem kínosan érezni magam" - kommentálja Nagy Tamás, a Nox férfitagja, de nem az ebédet melegen tartani hivatott borszeszégők gőze zavarta meg az elméjét, őszinteségi rohamot okozva, hanem arra gondol, hogy ez így tánc nélkül bizony sovánka. Az üzenetet itt nem teljesen értjük, de nyilván valami olyasmi lehet, hogyha sokat kalózkodtok, kedves gyerekek, akkor a Szilvinek egyedül kell énekelnie, magányosan, egy szál cédé lesz neki csak a társa. Persze szerencsére itt van a tánckar, pólóban-farmerben, merthogy ne felejtsük, hogy ez egy próba, és serényen neki is állnak próbálni, közben Péter Szabó Szilvia a capella énekel, jól. A végén meg közösen elpléjbekkelik a számot. Tanulságos, tényleg.
Az esemény második részében felgyorsulnak az események: Jeszenszky Zsolt belemenős kérdésekkel bombázza a megjelent személyiségeket, például Rakonczai Viktornak szegzi a kérdést, miszerint: "Te milyen mértékben érzed magad károsultnak?" Rakonczai Viktor, a VIP egykori tagja, aki mostanában leginkább dalszerzéssel foglalkozik, nem tudja, milyen lenne, ha minden háztartásban csak eredeti hanghordozót tartanának, de mindenesetre boldog lenne, ha itthon is elindulna az iTunes. Zséda kifejti, hogy neki is vittek már oda másolt cédét dedikálni, de amúgy ha kevesebb jövedelmük lenne az egészből, akkor is csinálnák, mert "ez a szerelmük", Benkő László pedig elmondja, hogy a nagy generáció tagjai hiába adtak el valaha sok lemezt, ők se húzzák ki ezzel Farkasrétig.
A pergő beszélgetésben Péter Szabó Szilvia a kapzsi kereskedők felelősségét is firtatja, mondván, az is baj, hogy az üzletek száz százalék fölötti hasznot tesznek a lemezekre, nem csoda, hogy sokaknak nincs pénze azokat megvenni. Jeszenszky gyorsan közbeszól: "Az üzletek nem hogy száz százalék, de egyre kevesebb hasznot tudnak rátenni." De Benkő nem hagyja annyiban, szerinte is benne vannak így vagy úgy a boltok a dologban, egy "belvárosi maszek üzlet" például csak jól bevált kiadványokat hajlandó árulni, mert az újakkal, azokkal mindig csak a kockázat van. A TNT-s Dobrády Ákos szerint a cd-hamisítás már a szakadék szélére sodorta a szakmát, és minden zeneszeretőnek meg kéne értenie, hogy az ő érdeke is, hogy eredetit vegyen, mert csak így juthat a jövőben is igényes zenéhez. A Szájber gyerek-et elkövető Kollár Klemencz László szerint a legnagyobb baj, hogy a szűkül a rentábilisan kiadható zenék spektruma is, ezért sok együttes nem is jut lehetőséghez.
Elharapózott a jogsértés
Elharapózott tehát a jogsértő magatartás az országban, ez a lényeg. De itt jön a Proart, amit az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület), az EJI (Előadóművészi Jogvédő Iroda), a FilmJus (Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete), a Hungart (Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület) és a MAHASZ (Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége) alapított. Horváth Péter, az egyesület igazgatója röviden deklarálja is a célokat: a felhasználók felvilágosítása, valamint a jogsértő magatartás felszámolása - ebben együttműködnek a szoftverügyben hasonló szerepet betöltő BSA-val és az audiovizuális műveket védő ASVA-val, illetve a hatóságokkal.
Előbbivel kapcsolatban izgalmas dolgokra számítunk a jövőben: azon túl, hogy tudatosítani kívánják, hogy aki másol, az nem csak anyagi, de erkölcsi értelemben is megsérti a művészt, felvilágosítják majd az ifjúságot, a szülőket, a családokat (itt Horváth Péter egyenesen propagandaanyagokat emleget) arról, hogy milyen veszélyei vannak az internetnek, például hogy lehet fájlcserére is használni. Ugyanígy kampányolnak majd munkahelyeken, munkáltatóknál is. A munkaadónak például érdemes megfigyelnie, hogy a munkaidő mekkora részét fordítják munkára, és mekkorát töltögetésre a dolgozók, mondja Horváth Péter. És az sem elhanyagolható, hogy a fájlcsereprogramok micsoda biztonsági veszélyt jelentenek a céges hálózat számára, ugye.
Az egyesület - ami civil szervezet lévén, maga természetesen nem indíthat akciókat - márciusban kezdett a hatóságokkal együttműködni. Azóta több mint ötszáz honlapról vetettek le jogsértő tartalmakat, és az elmúlt héten levadászták a Diablo nevű DC-hubot is üzemeltető társaság két warezszerverét, ami miatt a hub Magyarországon lehúzta a rolót, sorolja a sikereket Horváth Péter igazgató. (Cikkünk megjelenésének időpontjában a hub újra működött, több mint nyolcezer felhasználóval.) Vácott és Budapesten illegális másolóközpontot számoltak fel, és több mint hatvanezer Artisjus-matrica nélküli cd-t foglaltak le.
Homály
A sajtótájékoztatón arról nézve jótékony, erről nézve zavaró homály leng akörül, hogy akkor most a kalózkodással-hamisítással vagy a másolással van-e a baj, esetleg mindkettővel. A felszólalásokban sokszor sajnálatosan összemosódik a hamisítás és a másolás fogalma, előbbi persze csúnya dolog, egyenesen lopás, de azt fontos megjegyezni, hogy a magyar szerzői jogi törvény a másolást magáncélra engedi, ezért is van az üres hordozók árába jogdíj építve. Ezzel kapcsolatban így maradnak az erkölcsi érvek. A törekvés természetesen érthető, a hanglemezgyártóknak nyilvánvalóan az az érdekük, hogy minél több eredeti hanghordozó keljen el, de ennek ellenére a lakosságnak egyelőre nem kell a szívgyógyszerért kaparászni a havertól átmásolt Nox-összes miatt. Az üres lemezt természetesen elhoztuk, jó lesz az még.