Deep Purple, Emerson, Lake & Palmer. Mindkét banda alaphangszere a Hammond orgona. A robusztus instrumentum egyedi hangja tulajdonképpen két embernek köszönhető, tudniillik Donald Leslie róla elnevezett rotoros hangfala nélkül nem lenne kilencven éve töretlen Laurens Hammond orgonájának sikere.

Laurens Hammond mérnöknek született, már tizennégy évesen, 1909-ben automata sebességváltót tervezett, és még húsz sem volt, amikor barométert szabadalmaztatott, 1919-ben pedig feltalálta a csendesen járó órát. Ez már annyira komoly volt, hogy New Yorkban megalapította a Hammond Clock Companyt. A cége gyártotta villanymotor-óraszerkezet – amely az orgona alapjául szolgált a későbbiekben – sikerének azonban véget vetett az 1929-es világgazdasági válság. Hogy átvészelje,

Óramotorból orgona

Az Egyesült Államokban nem álltak középkori katedrálisok, lévén akkoriban még nem létezett az ország, így ritkaságnak számítottak a sípos orgonák. Ha valamely gyülekezet mégis az orgonaépítés mellett döntött, a híveknek mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk, mert félmillió dollárra rúgott a hangszerek királynőjének ára.

Laurens Hammond pedig ott állt befuccsolt órásműhelyével, amelynek fő terméke a szinkronmotor volt, ez biztosította az egyenletes, pontos működést. Nem beszélve a templomi orgonahiányról. A zseni agya már csak olyan, hogy összehoz látszólag egymással összehozhatatlan dolgokat, így lett az óramotorból az elektromos orgona hangkereke. A szám szerint 91 hangkerék olyan biztosan tartotta a hangmagasságokat, mint óramotor korában a pontos időt. Ráadásnak minden hanghoz 9 felhangszín-szabályozó regisztert rendeltek. Ezekkel a 9 állású szabályozókkal 253 millió kombinációt lehet elővarázsolni a hangszerből. És az sem mellékes, hogy a félmillióval szemben csak 1342 dollárba került a Hammond orgona.

A Hammond Clock Co.-ból Hammond Organ Company vált, miután 1934. január 19-én szabadalmaztatta találmányát a zseniális mérnök. Jól tette, ugyanis az első három évben mindjárt ötezer orgonát értékesített a cége. Érdekes, hogy

Ami ennél is fontosabb: számos szalonzenekar szintén beruházott Hammond orgonára.

A Leslie is Hammondé lett

Kis kitérőt teszek, mert a jellegzetes Hammond hangzás része a már említett Leslie-hangszóró. Donald Leslie szintén a harmincas évek közepén építette meg ruhásszekrény méretű eszközét. Ennek lényege, hogy két változtatható sebességű rotor forog a két hangszóró előtt, ezzel sajátos lebegést biztosítva az orgonahangnak. Nem véletlen hát, hogy 1967-ben a Hammond Co. megvásárolta a Leslie-manufaktúrát.

Három évtizede, 1994-ben jelent meg Cseh Tamás–Másik János–Bereményi Géza: Levél nővéremnek 2. című lemeze. Miként az 1977-es első részben, itt is két ember „ír” egy levelet a nővérnek, a kortárs Magyarország kulisszái közt. És itt a lényeg, mert a kulisszák markánsan elütnek a Kádár-korétól.

A nyolcvanas években a Cseh–Bereményi szerzőpáros még Valóság nevű nagybátyját siratta, aki csupán levélben érintkezhetett rokonaival, mint teszi ezt nővérével Cseh Tamás–Másik János a rendszerváltás után (is), a rájuk szabadult valóságban, megénekelve az új világot. Mondhatni, azt a Valóságot, aki 1990-ben hazatért. És nem üres kézzel. Elhozta nekünk a szabadságot. Meg a vadkapitalizmust. Az első lemezen még rébuszokban, itt már nyílt közönségességgel fogalmazott Bereményi Géza. Egykor a szabadság hiányzott, '94-ben az emberség. Egykor cenzúra működött, '94-ben az üzleti érdek cenzúrázott.

Az igazi levél dalait 2001-ben rögzítették a Bárka Színház Összes dalok időrendben sorozat koncertjén. Noha a Levél nővéremnek 1975-től szerepelt a Huszonötödik Színház műsorán, a lemezgyár két esztendőt várt a kiadással, akkor is a színigazgató unszolásának hála készülhetett el a csonka korong.

Baksa-Soós Jánossal a Citadellában

A levél nővéremnek előtt Cseh Tamás első színházi estje A DAL nélkül címet viselte 1973-ban. Ezt egy 2009-es CD őrzi, amit a Gyurkó vezette teátrum előadásán vett fel Kecskeméti Gábor fuvolás.

A fiatalabb generációhoz tartozó Weil Andrást kamaszként a Solqlap Budapest formáció, illetve az eklektikus zene és az underground világa szippantotta be. Egyik kedvenc zenei eseménye mindeközben a Mosoni-Duna holtágai között megrendezett, csak csónakkal megközelíthető Taka Tuka Fesztivál.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De vajon így van ez a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezen a héten Weil András zenész, producer, az Ethnofil/Odd ID és a Qualitons billentyűse válaszol a kérdéseinkre.

Weil András kedvence együttese már gyerekkora óta a Kaláka, és ők jelentették a legnagyobb inspirációt is számára. Úgy érzi, Gryllus Vilmosék a kezdetektől nagyon erős zenei értékek mentén haladnak és alkotnak, ami a hangzásukon és az attitűdjükön is érezhető. Ugyanolyan jó hallgatni őket most, mint 20-30 évvel ezelőtt. A Solqlap Budapest formációval jóval később találkozott, akkor, amikor 20 éves kora körül felköltözött Budapestre, és teljesem magával ragadta az underground, ezen belül is főként a neosuol- és a hiphophullám. A Solqlap ennek része volt, ráadásul a barátai is zenéltek benne.

Ugyanekkor ismerkedett meg az eklektikus zenei világú, de annál élvezetesebb koncerteket adó Amoeba együttessel is, fellépéseik meghatározó élmények voltak számára, szerzeményeik pedig formálták a zenei ízlését. Velük a mai napig jóban van, és közös zenei projektjeik is vannak.

Nincs karácsony Kaláka nélkül

Legkedvesebb albumai sorát szintén a Kalákával kezdi, mert a formáció Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című karácsonyi albuma messze a legtöbbet hallgatott lemez az életében. „Nélküle nem telhetett el advent és szenteste az elmúlt 30 évben, sem otthon a szülői házban, sem azóta, hogy én lettem a családfő” – eleveníti fel emlékeit a zenész.

A Qualitons Panoramic Tymes című korongja a fővárosba költözése után került a kedvencek közé. Meglepődött, hogy Budapesten is vannak olyan jó zenekarok, mint azok a nemzetközi csapatok, amelyeket korábban hallgatott, és a Qualitons volt az egyik ezek közül. Emellett a Kistehén zenekar Elviszlek magammal című lemezét is nagyon szereti.

Egyébként véletlen, szerencsés egybeesés, hogy később a Qualitonsban és a Kistehénben is játszottam, pedig egyikbe sem én jelentkeztem. A Kistehénhez Bognár Szabolcs barátom ajánlott be, amikor a csapat új billentyűst keresett, a Qualitons esetében pedig G. Szabó Hunor hívott fel, hogy be tudnék-e ugrani másfél évre a billentyűsük, Menyhei Ádám helyére.

A londoni Victoria and Albert Museum nagyszabású kiállítása Magyarországra érkezett. A Dívák & Ikonok néven futó utazókiállítás a Magyar Zene Házában látható, a tárlatot Batta András igazgató mutatja be videóriportunkban.

A díva kifejezést Théophile Gautier francia költő használta először, ő még kizárólag a táncos-énekes művésznőkre gondolt. A kiállítási tárgyakkal – elsősorban ikonikus fellépőruhákkal és kiegészítőkkel – együtt közölt mini életrajzokból viszont épp az derül ki, hogy az emelkedő státusznak kifejezetten gyakorlati, mondhatni prózai hozadéka volt: az operaénekesek és színésznők társadalmi és anyagi függetlenségük kivívására használták fel a széles körű ismertséget. A nők közül csak a dívákat vették annyira komolyan a férfiak által uralt világban, hogy hagyták őket a maguk ügyében tárgyalni.

Extravagáns, visszafogott, szende, érzéki

A tárlat a meghatározó dívák történetébe ad betekintést az operavilág nagyjaitól és némafilmsztároktól kezdve a mozivászon hírességein át napjaink világsztárjaiig. Méghozzá nem tankönyvi stílusban, papírízű kronológiával mutatják be a dívákat és a dívastátusz magasságait, hanem szórakoztatóan befogadható módon.

A magyar dívák sem hiányozhatnak: Jászai Mari, Fedák Sári, Koncz Zsuzsa, Rúzsa Magdi, Lakatos Mónika, Bangó Margit és Sena Dagadu mind hozzájárul ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, milyen sokféle lehet egy díva. Extravagáns, visszafogott, szende, érzéki, vagy – mint az utolsó kiállítóterek egyikében kiderül – akár még férfi is.

A kiállítás 2024. szeptember 15-ig látogatható.

Ma is hibátlan zene és megszólalás. Ezt bátran leírom a negyven esztendeje megjelent első Solaris-lemezről, a Marsbéli krónikákról.

Itthon felbomlás, külföldön siker

Helyesebb lenne persze a Marsbéli krónikák I. megnevezés, tudniillik idővel megjelent a II. és a III. A második éppen harminc évvel az elsőt követően, pont egy évtizede, a III. pedig két esztendeje. Maradjunk mi az első, 1984-es Solaris-korongnál, amelyet nem követett újabb album, így a tagság egy része átszivárgott az alakuló Első Emeletbe, a többiek megalapították a Napoleon Boulevard-ot. Egy ideig úgy mentek a bulik, hogy a Napoleon Bld. koncertje után Vincze Lilla lement a színpadról, s maradtak a zenészek, következett a Solaris-koncert, mígnem a banda 1986. április 7-én abbahagyta. Akkor úgy tűnt, végleg, ám szerencsére nem. Köszönhetően a szakértő külföldi füleknek. 

Teszem hozzá, a '84-es év nem éppen a prog rock csúcskorszaka, amennyiben két Mike Oldfield-lp jelent meg – a popszámokat tartalmazó Discovery és a Killing Fields filmzene –, Roger Waters első szólóalbuma, a megosztó The Pros and Cons of Hitch Hitking, Jean-Michael Jarre Zoolookja, a King Crimsontól a Three of a Perfect Pair, amelyen a slágerek keverednek az avantgárd muzsikával, a Camel zenekar Stationary Traveller című munkája, a Marillion második anyaga, a Fugazi. Ezek közé nemcsak hogy befér a Marsbéli, de megkockáztatom, ki is emelkedik közülük.

 S mert nincsen ének, külföldön szintúgy befogadható. A japán King Records meg is vásárolta a jogokat 1988-ban, és a világ minden táján terjesztette a lemezt. Sikerrel. Noha sem a Solaris, sem a Napoleon Bld nem létezett már, a CD hallatán 1995-ben meghívást kaptak Amerikába. Vicces, hogy itthon 1998-ig kizárólag bakeliten és kazettán jelent meg a Marsbéli.

Nagyon sikeres Los Angeles-i koncertjüket felvette a francia Musea kiadó, majd megjelentette a Solaris Live in Los Angeles című dupla lemezt és videót. Mi több, felkérést kaptak egy új lemez elkészítésére. No, nem itthon, Rio de Janeiróban. 

Új zenekar régi tagokkal

A rendszerváltásig egyeduralkodó hanglemezgyár (Magyar Hanglemezgyártó Vállalat – MHV) úgy vélte, nincs igény az instrumentális progresszív rockra. Így járt az East is, kizárólag akkor adták ki a nagylemezüket, amikor énekessel bővült a csapat.

A muzsikusok képességét mi sem bizonyítja pompásabban, mint hogy debütáló albumuk napok alatt aranylemez lett, miként a néhány hónappal később kiadott második korongjuk is.

Az egykor a budapesti undergroundhoz tartozó, 1987-es megtérése óta keresztény eszméket hirdető, az elmúlt évtizedben részben új utakat kereső szómágus-énekesre tinédzserként a Kex, Cseh Tamás és az URH hatott a legjobban, de nagyra becsülte a megújult Hungariát és az undergroundtárs Európa Kiadót. Miközben Bródy Jánost és Müller Péter Sziámit tartja a legfontosabb dalszövegíróinknak.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról.

Ezen a héten Pajor Tamás énekes, szövegíró, a Neurotic zenekar egykori, az Amen együttes jelenlegi vezetője válaszol a kérdéseinkre.

Új klippel örvendeztette meg rajongóit és a magyar nyelvű metálzene kedvelőit a Samas. A Minden életen át ugyan szerelmes dal, ám a banda nem hazudtolta meg önmagát, s karcos metál muzsika szól a sok helyütt dallamos ének alatt.

A Samas elég rafinált név, tudniillik az ember azonnal morfondírozni kezd: vajon mit jelenthet? Kárász Dániel gitáros – az énekes János testvére – egy vallástörténeti munkában olvasott a sumer napistenről. Pontosabban a sumerok Utunként tisztelték, ami akkád nyelven Samas, aki babiloni és asszír napisten. Samas sarkallta Hammurapit törvénykönyve megalkotására.

Magyarország talán legismertebb jazzgitárosa, a jazztanszak vezető gitártanára volt évtizedeken át. Szinte nincs ma olyan jazzgitáros, aki ne nála kezdte volna a pályáját. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai jazzmuzsikus játéka megszámlálhatatlan hazai pop-, rock- és jazzlemezen hallható. 2018 óta nincs köztük. Babos Gyula még csak ma lenne hetvenöt éves.

A kezdet kétségkívül a főváros nyolcadik kerülete, annak is muzsikuscigány-miliője. Prímás édesapja nyomdokain haladva gyerekkorában kezdett hegedülni, később zongorázni tanult, tizennégy évesen mégis a gitárt választotta.

A hatvanas évek derekán a jazzgitározásnak nem volt ismert szakirodalma, így autodidakta módon tanulta, a fülére és a szívére hagyatkozva. Akkoriban ha a Mátyás tériek első vonalában váratlanul pótolni kellett egy kieső tagot, a második vonalból hívtak muzsikusokat. Így került Pege Aladár új zenekarába, melynek tagjaként tizenhét évesen megnyerte a Magyar Rádió jazzversenyét. Miközben persze ő is élte a cigányzenészek mindennapi egzisztenciális életét, belemerült a nyugat-európai vendéglátózásba, a svéd és nyugat-német éjszakai lokálokban játszott divatos tánczenét.

Négy évtizede mutatta be a Hobo Blues Band a Budapest Sportcsarnokban a Vadászatot. Azóta a produkció szerepelt a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház műsorán, de megtalálható a Nemzeti Színház jelenlegi kínálatában is.

Fekete bárányból értelmiségi zenekar

A Vadászat fordulópont a HBB pályáján, ekkortól már nem a dacos, tizenéves, csöves közönséghez, hanem a húszas éveiket taposó értelmiségiekhez szóltak. 1983–84 a csöves korszak vége: a Piramis, az Edda, a Beatrice feloszlott, a P. Mobil leállt, a Skorpió, a Korál irányt váltott. Miként a Hobo Blues Band is. A teatralitást addig Földes László egyedül képviselte a színpadon. Nem kizárólag a HBB koncertszínpadán, tudniillik, színházi produkcióban is szerepelt, és fellépett első önálló estjével. A Vadászat lemezbemutatóját az extravagáns látványairól nevezetes Szikora János rendezte.

Bródy János dalszövegeinek cenzúrázása az Illés után is folytatódott, amiként a muzsikus-szövegíró fogalmazott: „meg kellett tanulnom úgy írni, hogy az átmenjen a hatalom szűrőjén”. Folytatjuk az életmű bemutatását a Fonográffal, az Omegával, a színpadi művekkel és a szólókarrierrel.

A Fonográf nem az Illés

„A Fonográf idején szereztem a legjobb szövegeimet” – mondja Bródy János. Noha a dalok zömében áthallásos politikai kritikát nem találni – leszámítva az utolsó, Jelenkor lemezt –, valóban elgondolkodtató, a műfajba illő mélységű tartalmakat fogalmazott meg. Ráadásul tette ezt az énekes előadók személyéhez igazítva. Például a Szörényi Szabolcs-dalok komoly téma- és hangulatbeli egyezést mutatnak.

Ha mindenképp muszáj,

hát dolgozgatok

De nem túl sokat, mert elfáradok

Lehajtok inkább egy jó üveg sört

Vén vagyok, akár a föld.
(Vén vagyok, akár a föld)

Amíg a munka

becsület dolga

én tisztességgel megszomjazom

De amíg élek

bár rövid az élet

én vizet már nem iszom

Lökd ide a sört, ide a sört, ide a sört!
(Lökd ide a sört!)

A Fonográf előtt készült Szörényi Levente első szólólemeze, amely tulajdonképpen Fonográf-LP, tudniillik a zenekar FG-4 korongja a négyes sorszám dacára valójában a harmadik albumuk. Az Útközben lemezen – a megannyi csúcsszöveg mellett – két gyöngyszemet adott Bródy Szörényinek.

Mikor útnak indulsz, minden még oly szép

Hidd el, másként érzel, hogyha már véget ér

Ha te járnál ott, ahol én jártam

Ha te látnád azt, amit én láttam

Ha te állnál ott, ahol én álltam

Nem lennél már ártatlan.
(Dal az ártatlanságról)

Beszélni későn kezdtem

de hamar megértettem

nemcsak evésre kell a száj

Kezelhetetlen voltam

de lassan megtanultam

miért kell a játékhoz szabály

Igen, látom, ma már látom én

bár kissé homályosan

hogy milyen az élet.
(Életrajz)

A szerző lírája, filozófiája és sűrítőképessége tényleg csúcsra járt a Fonográf idejében.

 

Az elvtársak éberen figyeltek

Hiába az óvatosság, a kopasz cenzorok nem engedték ki Bródyt figyelmük célkeresztjéből. A Fonográf bemutatkozólemezéről leparancsolták a Feltámadt a szél című dalát.

Feltámadt a szél

Vár-Váradon

Hajnalt vár az éj

Vár-Váradon

De nem hozza a szél

Vissza kedvesem

De hajnalt nem remél

Az én fáradt szívem.

Elmúlt már a tél

Vár-Váradon

Hajnalt vár a szél

Vár-Váradon

Bánatokkal telve

Az én életem

Ki vigasztalna engem

Nincs senki sem

A Neoton együttes gitárosa és zeneszerzője a hőskorból a legszívesebben az Illésre emlékszik vissza, amiért az angolszászok uralta beatkorszakban mertek saját számokat, ráadásul magyarul énekelni, és ezzel megteremtették a magyar nyelvű beatzenét. Meg persze a technikai szempontból mindig is élen járó Omegára. Kiadóként pedig a Tátrai Bandre és Charlie-ra a legbüszkébb.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezen a héten Pásztor László gitáros-zeneszerző, a Neoton együttes, a Neoton Família és a Magneoton kiadó alapítója válaszol kérdéseinkre.

„Egyetlenegy mondatot szeretnék mondani. Egy olyan mondatot, ami sajnos többet nem hangzik el. Hölgyeim és uraim, következik az Edda Művek!” – így konferálta fel 1983. december 17-én Danyi Attila (Scampolo, Atlantis) koncertszervező, lemezlovas a zenekar búcsúkoncertjét. Rá egy esztendőre (negyven éve) jelent meg a Viszlát Edda! című élő lemez, valamint a bandáról szóló könyv.

Riskó Géza 1983 nyarán adta le az Edda Művek Miskolc címet viselő kéziratát, amit csak rá egy évre adtak ki, amikorra a banda már feloszlott. Almási Tamás dokumentumfilmje, a Kölyköd voltam pedig ’85-ben kerülhetett közönség elé.

Almási Tamás Edda-filmje

A mozifilm az együttes szétesését követi nyomon, méghozzá elfogultan, amennyiben egyedüli hunyónak Pataky Attilát állítja be. Ezért az énekes mindent elkövetett azért, hogy a film dobozban maradjon.

Szintúgy 1984-ben zárt be a Budai Ifjúsági Park, amelynek kőkorlátja ’80-ban éppen egy Edda-bulin omlott le. Az Ifipark vége egyúttal egy korszak végét jelentette. Stílusosan a búcsúkoncert a P. Mobil Elektromos temetése volt. Eztán a Mobil visszavonult, a Beatrice, a Piramis, az Edda Művek feloszlott, a Korál stílust váltott, ahogyan a Skorpió és a Hobo Blues Band. A klubokban a Bizottság, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport hódított, a rockszcénát átvette a Pokolgép, a Moby Dick, a Stress.

A csöves zene, az őszinte kőkemény rock fél évtizede lejárt.

Négy év a csúcson

Nekem – úgy is, mint egykori csövesnek, volt, hogy a farmer varrását végig kellett vágni, másként nem tudtam levenni – megadatott jelen lennem az Edda első ifiparki buliján, 1979 nyarán. Meglehetősen kevesünket érdekelt a miskolci banda, amelyik az este tízes Takarodó trombitaszignálját követően, amikor minden más zenekar abbahagyta, belekezdett a Minden sarkon álltamba. Nagyon komolyat toltak. Pár hónapra rá már a Piramis előtt melegítették a hangulatot ugyanott. Ekkor rögzítették első kislemezüket: Minden sarkon/Álom.

Noha a Fender Telecaster gitárt illeti az elsőség, öccséről, a Stratocasterről már írtam, a legendás hangszer idén a hetvenedik születésnapját ünnepelheti. Ám elődje, a „Tele”, hasonló legenda, így következzék a története.

A Telecaster nem az első elektromos gitár, de az első sorozatban gyártott tömör testű, azaz lapgitár. Többen küzdöttek a villanygitár szabadalmi jogáért, ezt végül a Rickenbacker cég nyerte el 1937-ben. A cég társalapítója és fejlesztője már a húszas években megalkotta a Fraying Pan, azaz kopott serpenyő becenévre hallgató alumínium hangszert.

Fémhangszert Leo Fender is épített Clayton Orr „Doc” Kaufmann társaságában, K&F márkanév alatt. Doc Kaufmann annak előtte a Rickenbacker vezető tervezőjeként megalkotta és szabadalmaztatta a világ első mechanikus vibrátóját. (Ezzel lehet mélyíteni vagy emelni a húrok hangját, függetlenül attól, mit játszik a fogó kéz a nyakon.) A Doki '46-ban kiszállt a bizniszből, a részét eladta társának Leónak, akivel halálukig a legjobb barátságot ápolták.

A fenti fémgitárok egy évtizeddel az elektromos hangszedő feltalálása előtt hódítottak. (A elkövetkezőkben Mark Farner, a Grand Funk Railroad gitáros-énekese használt alumínium nyakú hangszert, illetve John Velano alumínium gitárokat, együtt olyan sztárokkal, mint Marc Bolan, Eric Clapton, Gregg Allman, Lou Reed, Johnny Winter, Ace Frehley, Todd Rundgren, Dolly Parton, Jeff Lynne, Robby Krieger, John Lennon.)

A villanygitárgyártásból természetesen nem maradt ki a Gibson sem, amikor kijöttek az F-5 mandolinnal. Ezt a nagy fejlesztési hullámot az igény szülte: a dzsesszkombókban, főleg a big bandekben a gitárosok, ha könyékig koptatták is pengető kezüket, mindössze látványelemként szolgáltak a réz- és fémfúvósok hangözönében. A National, a Dobro konstruktőrei fémborítást helyeztek a fémtölcsérekkel szerelt akusztikus gitárokra (rezonátor gitár). A Gibson a Gretsch hangszedőkkel kísérletezett (elektorakusztikus gitár), amelyek eleinte mind a stúdióban, mind a színpadon úgy gerjedtek, hogy lepipálták a fúvós brasst.

Jelet küldtem az égre címmel új lemezt készít az idén 40 éves Kampec Dolores, de az együttes vezetőjével, Hajnóczy Csabával nemcsak erről, hanem a zenetanításról, az akusztikus ökológiáról és a zeneművek környezeti hangokkal való „házasításában” rejlő lehetőségekről is beszélgetünk.

A beszélgetésben elhangzik többek között, hogy

• mit tanít Hajnóczy Csaba a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen,
• milyen zenei ízléssel indult a Kampec Dolores,
• az új lemezen két mese is szerepel,
• vannak pozitív és negatív hangi környezetek,
• és hogyan lehet megkomponálni a fekete rigó énekét.

Éppen 40 éve, hogy feloszlott a Kontroll Csoport, amelynek szinte minden tagja létrehozott egy-egy utódformációt, hogy saját útját járva valósíthassa meg zenei elképzeléseit. Így született meg 1984-ben – a Sziámi, a Keleti Fény, a Balkán Tourist, illetve az Ági és a fiúk mellett – a Kampec Dolores is. Milyen tervekkel indult az együttes, és hogyan változott ez az elmúlt évtizedekben?

A zenekar korai időszakában az alternatív, indie rock dominált. A kilencvenes években experimentális és világzenei elemek ötvöződtek ezzel, beépítettük mindazokat a hatásokat, amelyek értek bennünket. Nagyszerű jazz- és improvizációs zenészekkel dolgoztunk együtt, és bizonyos értelemben magunk is azzá váltunk. Grencsó István, az egyik legkiválóbb magyar szaxofonos hosszú évekig a zenekar tagja volt. Benkő Róbert nagybőgős gyakran szerepelt velünk, és Udvardi Márton, a jelenlegi fúvósunk is gazdagítja a Kampec Dolores zenei palettáját.

A Vágtázó Halottkémek frontembere a számára legfontosabb magyar dalok, albumok és előadók kapcsán sem hazudtolta meg magát: képzeletbeli toplistáján a nagyközönség számára jószerével ismeretlen underground és népzenei felvételek, formációk szerepelnek. Ami talán közös bennük: az őserő, a világegyetem érzéseinek izzó folyama.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezúttal Grandpierre Attila, a VHK és a Vágtázó Csodaszarvas csillagászként, fizikusként és íróként is közismert vezetője válaszol kérdéseinkre.

Értékek mentén

Ha három kedvenc magyar előadót kellene megneveznie, kik lennének azok?

Mindenekelőtt a Kex, melynek koncertjeire 1970–71-ben jártam. Elképesztő volt, amit Baksa-Soós János művelt a színpadon. Legjobban a különös szövegek ragadtak meg, és az, ahogy beleélte magát a szinte teljes átváltozásig. Új világokat nyitott meg. Például amikor azt énekelte, hogy „Csak rajzolom, miről álmodok / Leírom, amire gondolok / Lerajzolom, amiről álmodom / Én leírom, amire gondolok / Lerajzolom, amiről álmodok...” – és ahogy egyre jelentőségteljesebben hangsúlyozta, belevitte egész lényét, az felért egy hadüzenettel. Amikor a legtöbb ember már nem mer önmagával és a világ nagy kérdéseivel szembenézni, nem mer igazán élni és érezni, látomást látni, szembeszegezni az álmait a világgal, és valóra váltani az igazi álmait. Baksa a maga módján mert kitörni a begyepesedettségből, a lelki és szellemi gépiességből, az élet nevében. Az 1990-es években egy írásomat olvasva felkeresett a lakásomon, és sokat beszélgettünk az Élő Világegyetemről –

E régi emlékek mellett az elmúlt években fedeztem fel magamnak Tolcsvay Béla koncertjeit, aki képes hatalmas érzéseket, gondolatokat megmozdítani, átadni. Miközben az általam régóta tisztelt Misztrál zenéjében benne van az az őserő, ami a magyar és a délszláv népzenében is érezhető. Az együttes tagjai olyan nemességet, tisztaságot sugároznak, ami rangot ad a művészetüknek és azokat az értékeket mutatják fel, amelyek sokat jelentenek az emberek számára. Ilyen zenekarokból és zenékből kellene több a világban.

Szarka Tamás idén az A38 Hajóról hívja közös éneklésre a világ magyarságát június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, majd a magyar kultúra sokszínűségét ünneplő 1Kárpát-medence Fesztivál keretében ad koncertet több hazai és határon túli zenekarral együtt. A Kossuth-díjas énekes-dalszerzővel egyebek mellett az immár hatéves kezdeményezésről, a Ghymesről, a Szakcsi Rádióról, valamint új és készülő műveiről beszélgetünk.

Idén hatodik alkalommal hívja közös éneklésre a magyar önkormányzatokat és oktatási intézményeket a Nemzeti Összetartozás napján. Hogyan indult a kezdeményezés?

Bármerre jártam a világban az Egyesült Államoktól Japánig, magyarokkal találkozva mindenütt azt tapasztaltam, hogy vannak pillanatok, amikor szeretnénk kifejezésre juttatni a magyarságunkat, az összetartozásunkat és jólesik néha egymás felé fordulni, hogy kicsit erőt merítünk egymásból. Úgy gondoltam, ezt az érzést

Ezért 2008-ban megírtam a Kézfogás című dalt, amit egy idő után – talán azért is, mert határon túli magyar szerző műve – a nemzeti összetartozás himnuszaként kezdték emlegetni. Tulajdonképpen ez indított hat évvel ezelőtt az első közös éneklés meghirdetésére. Ilyenkor én egy központi helyszínen éneklem a Kézfogást egy csoportnyi gyermekkel, a csatlakozók pedig ugyanebben az időpontban otthonról teszik ugyanezt. Később az Állami Népi Együttes művészei koreográfiákat is készítettek a dalhoz különböző korcsoportok számára, ezek a szerzemény kottája és zenei alapjai mellett megtalálhatók a kezfogas.eu honlapon.

Délelőtt és este is Kézfogás

Milyen fogadtatása volt a felhívásának az elmúlt évek során?

Az első évben 10-15 iskola jelentkezésére számítottam, de már akkor közel 200 intézmény csatlakozott, tavaly pedig 570-en regisztráltak, és több mint 160 ezren énekeltek velem. Hat év alatt közel 2000 település és intézmény jelentkezett, főleg Magyarországról, Erdélyből és Felvidékről, de Kárpátaljáról, Szerbiából, sőt Németországból és Kanadából is csatlakoztak. Az énekek és táncok emlékét őrző, hozzám eljuttatott videókból az év minden napján posztolok egyet-kettőt a közösségi oldalunkon, a honlapunkon pedig az éves összefoglaló kisfilmek is megtekinthetők. Az idei központi helyszín – a Kossuth tér, az Országház, Veszprém és a komáromi Erzsébet híd után – az A38 Hajó lesz, ahol június 4-én 11 órakor 220 budapesti óvodással és iskolással énekeljük majd a Kézfogást, amelyhez már most körülbelül 500 település, iskola csatlakozott, és naponta érkeznek az újabb regisztrációk.

Este pedig koncertet ad az együttesével. Kik lesznek a zenésztársai? Milyen programot állított össze?

A Szarka Tamás és barátai együttessel fogok fellépni, ami egy változó létszámú és összetételű formáció, attól függően, milyen műsort adunk elő és hányan férünk a színpadra. Főleg olyan dalokat játszunk, amelyek arról szólnak, milyen magyarnak lenni Európában. Természetesen a koncerten is elénekeljük a Kézfogást, mellette pedig az Otthon vagyunk és az Állnak az órák című szerzeményeket emelném ki. Az előbbit tavaly írtam a Felvidékről, mert úgy éreztem, néha el kell mondanunk egymásnak, nekünk kisebbségieknek, hogy igenis otthon vagyunk ezen a Dévénytől Ágcsernyőig húzódó területen, akkor is, ha időnként ránk szólnak, miért beszélünk magyarul.

Addig vártam, hátha megszólal valaki a művészek közül, hogy más megoldást kellene választani az erőszak helyett, aztán írtam egy halk imát, amit Wolf Katival együtt éneklünk, de még sosem játszottuk élőben. Mindezek mellett az Esthajnal című lemezemről, a legutóbbi, Sósósó című albumomról és a készülő szólólemezemről is elhangzanak majd szerzemények.

Bő három évtizede, harmincegy esztendeje indult az Anima Sound System, s éppen ennyi időt kellett várni az egyik alapító, Prieger Szabolcs első szólólemezére. Amikor ez az anyag megjelent a világhálón, akkor jött ki az Anima a Derkovitsalbumával, de már Szabolcs nélkül. Ő otthagyta anyazenekarát, ugyanakkor létrehozta az AnimaSongS formációt. Az Anima Sound System első korszakát megidéző együttes 2024. május 24-én, pénteken mutatkozik be Szombathely főterén.

Véletlenek összejátszása

A Jelszó című szólóalbum nem előre eltervezett módon készült. Szabolcs a közös munkában, a közösségben, a zenekarban hitt, illetve hisz, de az eltelt több mint három évtized alatt megannyi szerzeménye fiókban maradt, amelyeket nem dolgozott ki az Anima Sound System. Gondolhatnánk, Prieger Szabolcs e vázlatait most leporolta. De halljuk csak őt, hogy s mint alakult a sorsuk.

Tavaly ünnepelte harmincadik születésnapját az Anima Sound System, és Szabolcs úgy érezte, eljött az ideje, hogy megmutassa önmagát: „Milyen, amikor a Prieger Szabi nemcsak megírja a dalokat, hanem szöveget is ír hozzájuk, és fel is énekli azokat.”

A Napoleon Boulevard egykori frontembere az Omega, az LGT, a Bikini és a Korál zenéin nőtt fel, miközben Katona Klári Titkaim című albumát a legjobb magyar női poplemeznek tartja; Földes László Hobo nyolcvanas években írt dalszövegeit ma is aktuálisnak véli, és szívesen hallgatja a Mini és Török Ádám Bartók-átiratait. A jelenlegi életét meghatározó élmények közül Kardos Horváth János, a Kaukázus együttes vezetőjének dalait emelné ki.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? A kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezúttal Vincze Lilla énekesnő válaszol kérdéseinkre.

Népzene és versek

Melyik magyar előadót, együttest tartja a kedvencének, vagy tekint rá példaképként?

Már siófoki gyermeklányként hatalmas élmények értek a balatoni koncertek során. Az Omega Időrablója vizuálisan is egyedinek számított, és a lézerbemutatóval elsők között volt Magyarországon. Az LGT Bummm! című lemeze Adamis Anna szövegeivel és Presser Gábor zenéivel a mai napig a legnagyobb kedvenceim között szerepel, a későbbi albumokon pedig Karácsony János hangja, zeneisége teljesen elvarázsolt! A sors ajándéka, hogy Presser őt ajánlotta zenei rendezőnek az első Napoleon Boulevard-album felvételére. Csodálatos iskola volt nekem János abszolút hallása, zeneisége, nagyszerű természete.

Ahogy a Bikini tagjaival is a mai napig tartjuk a baráti kapcsolatot. A pályám elején D. Nagy Lajos és Németh Alajos nagyszerű tanácsokkal láttak el, sőt az 1990-es évek elején Erdélyben turnézhattam is velük. A Balaton mellett Erdély és a Székelyföld a mai napig a szívem csücske, ezért is született az Európa visszavár című dal. A Korál líraisága, Balázs Fecó zenészi és szerzői kvalitása ragyogó perspektívákat hozott a rockzenébe, ráadásul nagy ajándék az élettől, hogy jelenlegi együttesemben Fecó két egykori zenésze is játszik, Fekete Samu basszusgitározik, Pálmai Zoli dobol. Emellett első énektanárnőm, Dévai Nagy Kamilla nevét is áldom, az ő tiszta hangja, embersége, rajta keresztül pedig a népzene és a versek szeretete, megzenésítése végigkísérik az életemet.

Több mint két esztendeje dúl az orosz–ukrán háború. A PG Csoport úgy döntött, a maga eszközeivel, tehát a dal nyelvén kiált, könyörög a mielőbbi békéért. A Csak háború ne legyen... – Üzenet Magyarországról! című korongról, háborúról és békéről beszélgettünk Jantyik Csabával, a PG Csoport alapítójával, gitárosával.

A zenekar azért készítette ezt a négydalos lemezt, „mert nem szabad és nem lehet elfogadni, hogy ennyi ember halt meg az orosz–ukrán háborúban és pusztul el napjainkban is, köztük kárpátaljai magyarok”.

Jantyik Csaba gondolatait az alábbi rövid videóban fogalmazta meg:

Utazás a Szovjetunióban

Az együttes még a nyolcvanas évek végén tett látogatást a Szovjetunióban – amelynek Ukrajna akkor tagköztársasága volt. A kinti szesztilalom alatt, a Moszkvában tanuló magyar diákok számára bonyolított turnéra a Tisza Expresszel érkeztek a muzsikusok. A vonatra rövid ujjú pólóban szálltak fel, de amikor Kijevben felébredtek, odakint havazott. 

A Tovább is van, mondjam még? és az Aranyosra festem című dal, a Pál István Szalonnával és Bandájával két éve rögzített lemezen hangzik el. A zenészeket a Jantyik testvérek a Debreceni Csokonai Színházból ismerik, amit abban az időben Vidnyánszky Attila vezetett. Az egykori beregszászi színtársulat művészeivel közös produkciót is jegyzett a PG Csoport. A Tovább is van, mondjam még? eredetileg is háborús dalnak íródott, de szóljon erről Jantyik Csaba:

Szalonnával és Bandájával tavaly Panyolán koncerteztek, s amikor beültek a mikrobuszba, Csaba látta a kárpátaljai muzsikusokon a felindulást, mert bár karnyújtásnyira vannak szülőföldjüktől, nem mehetnek haza, mert ott a frontszolgálat várna rájuk.

Halmos Béla szelleme

Halmos Béla, amikor közös munkába fogott a PG Csoporttal, úgy fogalmazott: „beálltam egy rockbandába”. Mindvégig zavarta az elektromos hangosítás: „Mi lesz, mikor nem lesz áram?” – kérdezgette a Jantyik testvéreket. Csaba szerint Halmos megtanította a rockzenészeket, hogyan is kell akusztikus hangszereken muzsikálni. Tőle sajátították el, milyen lesz a világ áram nélkül. Amit 2013-as halála miatt nem sikerült megvalósítaniuk, azt Szalonnával és Bandájával vették lemezre. Ez az Aranyosra festem – Útravaló Halmos Bélától című korongjuk, rajta a Tovább is van...

Az elmúlt években a technológiai fejlődés és az új AI-eszközök megjelenése a kreatív világban is jelentős változásokat hozott. Miközben a digitalizáció és a modern technológiák rengeteg új lehetőségeket nyitottak meg, egyre többen fejezik ki aggodalmukat, hogy ezek a változások veszélyeztetik a hagyományos művészeti formákat és az emberi kreativitást. A legújabb iPad Pro-hirdetés is erre példa, ami sokakat felháborított. 

A reklámban egy ipari prés kreatív eszközök sokaságát lapítja szét. Látunk egy zongorát összenyomódni egy olyan kütyü reklámozása érdekében, amit kevesebb mint tíz évre terveztek. A visszhang azonnali volt.

Az Apple bocsánatot is kért, és elismerte, hogy a legújabb iPad Próról szóló reklámjuk „célt tévesztett”. Tor Myhren, a vállalat marketingkommunikációért felelős alelnöke egy nyilatkozatában elismerte a hibát, és bocsánatot kért. Ugyanakkor, bár a reklámot nem fogják televízióban sugározni, Tim Cook vezérigazgató X-profilján továbbra is elérhető marad a videó.

Na de mi ezzel a probléma?

Az üzenet sokaknak így jött le: az Apple mindent el fog pusztítani, ami szép és emberi, amit öröm nézni és megérinteni, és nem marad más, csak egy vékony üveglap.

Hihetetlen, hogy mindezzel egy terméket próbáltak eladni. „Vedd meg azt, ami mindent elpusztít, amit szeretsz.” Ez jelentős változás a híres „1984” reklámhoz képest, ahol az Apple unalmas konformizmust döntögető szerepben mutatta be magát. Az új kampány elég érzéketlen, hiszen az Apple úgy vált híressé, hogy a kreatív emberekkel azonosult, most viszont egy zavarba ejtően szűk látókörű szemléletet tükröz. Nem lehetünk annyira naivak, hogy azt higgyük, csak az új technológia a jó.

Általában olyan tárgyak vesznek körül bennünket, amelyeket tartósságra terveztek. Ezek léte pedig – szélesebb értelemben – egyfajta bizakodásra adhat okot. Olyan, mint egy fényes, arany szál, amely összeköti a múltunkat a jövőnkkel.

A Szilícium-völgy diktál

Nem kérdés, hogy még mindig van helye azoknak a technológiáknak, amelyeket az Apple a reklámjában összezúz. Egy tévéképernyő nagyobb és élvezetesebb, mint egy iPad, hacsak nem kell útközben használnod; ezért van még mindig a legtöbb embernek. Egy lemezjátszó lehetővé teszi a fizikai tárgyak cseréjének örömét és a lemezboltokban tartott összejöveteleket, a keresés és rátalálás élményét. Az arcade videójátékok pedig olyan helyeken játszhatóak, ahol az emberek közösségben vannak.

A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó megajándékozta a rockrajongókat a Magyar rocktörténet című képregény második részével. Az első kötet a hatvanas–hetvenes, míg az új a hetvenes–nyolcvanas éveket eleveníti fel.

Futaki Attila emlékezete

A kötet szakmaiságáról újfent Jávorszky Béla Szilárd, a Magyar Popkulturális Értéktár felelős szerkesztője gondoskodott. A borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vállalt főszerepet, a forgatókönyvet pedig ismét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolta.

Az első kötet művészeti vezetője, Futaki Attila 2024 januárjában mindössze 39 esztendősen elhunyt. A nemzetközileg jegyzett képregényművész munkáit alapul véve alakították ki a második rész grafikai arculatát.

A Magyar Zene Házában (MZH) tartott könyvbemutatón Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) főigazgatója megemlékezett Futaki Attiláról, akinek munkáiból a kiállítás válogat az MZH könyvtárában.

„2017-ben az Előretolt Helyőrség Kárpát-medencei mellékletét szerkesztettem, amikor megéreztem, hogy az irodalmon önmagában kevés a szélesebb közönség számára. Futaki Attila akkortájt rajzolta a Kivarrt című képregényt, ami először franciául jelent meg, majd visszafordították magyarra” – idézte fel Demeter Szilárd, aki később a Petőfi Irodalmi Múzeum élére került, ahol sokat beszélgettek a képzőművésszel a képregényről és a rockzenéről.

Idén első alkalommal rendezik meg a nemzetközi Budapest GipsyFestet, ahol koncertek és más kulturális programok várják az érdeklődőket 2024. május 10–12-én az A38 Hajón. A fesztiválról és annak előtörténetéről a fő szervező Rostás „Mazsi” Mihállyal, a Nemzetközi Cigány-és Világzenei Hálózat elnökével beszélgetünk.

A beszélgetésen szóba került, hogy 

• a Cigány Dal Napján minden fellépő egy dalt lovári nyelven ad elő,
• miért pont augusztus 8-án tartják a Cigány Dal napját,
• Esma Redzepova énekeső több mint negyven gyermeket fogadott örökbe, 
• kik lesznek a Budapest GipsyFest előadói 
• és hogy a fesztiválon divatbemutatót is tartanak. 

Ön „főállásban” a Romengo és más zenekarok vezetője, menedzsere. Hogyan lett a Nemzetközi Cigány- és Világzenei Hálózat elnöke? Mikor és milyen céllal alakult meg a szervezet?

Feleségemmel, Lakatos Mónikával több zenekart működtetünk. A fő bázisunk a tradicionális oláh cigány zenét játszó Romengo, amellyel már húsz éve koncertezünk szerte Európában, mellette 2021-ben megalakult a Lakatos Mónika és a Cigány Hangok formáció, aztán van egy kisebb együttesünk, a Lakatos Mónika Folk Trió, valamint az országban egyedül katalán rumbát játszó MazsiMó-GipsyMónak is én vagyok a vezetője.

A magyar populáris zene történetének egyik legfontosabb szerzője-előadója, Szörényi Levente csak ámult, amikor 1972-ben a Magyar Rádióban meghallotta a Generál Lehajtott fejjel című dalát. De mindig is sokra tartotta a Presser Gábor vezette a Locomotiv GT-t (különösen Barta Tamás gitárjátékát), és a Demjén Ferenccel felálló Bergendyt is. Miközben ma alapvetően szimfonikus muzsikát és népzenét hallgat.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új, mostantól kéthetente jelentkező sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról.

Indításként Szörényi Levente, az Illés és a Fonográf egykori frontembere, számos korszakos színpadi mű (többek között Kőműves Kelemen, István, a király, Atilla – Isten kardja, Veled, Uram! Árpád népe) szerzője válaszol kérdéseinkre.

Melyik hazai előadót vagy együttest tartja a kedvencének?

Nehéz a helyzetem, mert az Illés zenekarral mi voltunk azok, akik a hatvanas évek közepén átformáltuk, magyarítottuk a beatzenét. Rengeteg hatás ért bennünket, de főként a Luxembourg Rádión át az országba érkező angolszász zenéből.

A váci gimnáziumban még Mahalia Jackson gospelénekes fantasztikus énektudásáról tartottam előadást délután a srácoknak. Őrület, amit az a csaj kinyomott magából. Később az amerikai Byrdsöt szerettem, az ő gitárstílusukban írtam meg például a Rohan az idő című egyik korai szerzeményemet. A brit Kinks is nagy hatással volt rám, különösen a kvintes gitárkíséret, ami mondjuk az Ó, mondd! című Illés-számban is hallható. A Nézz rámban két akkord erejéig a Beatles is benne van. Persze ezek nem voltak tudatosak, csak hát a beatzenével annak idején teljesen átitatódott az ember.

1961-ben a Dália presszóban a szünetben megkért, hogy játsszak el neki néhány menőbb számot. Azonnal meghívott a zenekarába, de mondtam, ott van Oroszlán Gyuri. Szakmai körökben viszont annyira dicsért, hogy ezzel voltaképpen beindította a karrierem. Amikor Demjén Rózsi csatlakozott hozzájuk, amúgy annyira tetszettek, hogy a Vörösmarty téren a lemezszalonban meg is vettem tőlük a Hétfő (Hét fő) című LP-t.

Bergendy: Hadd főzzek ma magamnak (1973)

Másokkal is hasonlóan tett?

Igen, például a Locomotiv GT-vel. Nemrég beszélgettem Presser Picivel az Óbudai Társaskörben, fel is elevenítettük, hogy amikor még az Omegában játszott, javasoltam neki, hozzon létre új formációt, mert én is úgy éreztem, hogy szétfeszíti a zenekar kereteit. Pedig amikor 1967-ben a Magyar Rádióban meghallottam az Omega Azt mondta az anyukám című nótáját, emlékszem, elégedetten hátradőltem a fotelben: jól van, elindult a magyar beat, nem vagyunk egyedül.

De a Loksi 1971-ben szintet lépett, a soundja hihetetlen volt, gyakorlatilag a Fonográf megalakulásában is katalizátorszerepet játszott. Barta Tomi gitározását meg nagyon szerettem. Akkoriban a Mexikói úton laktam albérletben, sokszor csak úgy becsöngetett a hangszerével, hogy üljünk le, gityózzunk. Nyilván nem én voltam az egyetlen. Tomi végtelenül tehetséges, virtuóz és muzikális gitáros volt. Régebben fel is szoktam volt idézni a nagyobbik unokámnak az Ő még csak most tizennégy című Barta-számból a „Ha későn érsz haza, nincsen vacsora” sort.

Locomotiv GT: Ő még csak most tizennégy (1973)

A népzene iránti vonzalma sokszor felbukkan a műveiben. Mennyire hallgatta ezt a színteret?

Régóta kétféle zenét hallgatok: az ének nélküli szimfonikus muzsikát (az ének engem dolgoztat, nem nyugtat) és a népzenét. Délelőttönként a Duna Televízióban megy egy sorozat a régebbi néptánc- és népzenei felvételekből, azokat mindig meghallgatom, mind nagyon szeretem. Meg hát 2019-ben a Vujicsics Együttessel is készítettünk egy remek lemezt, részben a régebbi számaimból. Persze, ebben magam is részt vettem, de korábban is csak azokat a produkciókat vállaltam el ( Muzsikás, Téka, Cserepes-lemezek), amiket amúgy nagyon szerettem.

Az István, a királyban is fontos vonulat ez, Sebestyén Márti szárnyal benne. Őt mindig csodáltam énekesnőként. Miközben persze – Bródy Jánossal közösen – számos lemezt írtam másoknak is, például Koncz Zsuzsának. De említhetném Kovács Katit, akivel Bródy anno jegyben járt, de később kihátrált a projektből, és Kati albumát végül Adamis Annával írtam meg, akit Bródy amúgy – legalábbis ezt nyilatkozta – nem tartott tehetséges szövegírónak. Pedig hát elég meghallgatni az Omegának és az LGT-nek írt dalszövegeit.

A szó veszélyes fegyver a Ladánybene 27 feldolgozásában

Németh Gábor életművén áttekintve kirajzolódik a hetvenes évektől mai napig tartó hazai rocktörténet. A dobos-zenekarvezető-zeneszerző majd minden jelentős együttesben megfordult, legyen az a Skorpió, a P. Mobil, a Beatrice vagy éppen a Bikini. A Dinamit, amelynek egyik alapítója volt 1979-ben, idén ünnepli negyvenötödik születésnapját, és ezt május 25-én a Barba Negrában különleges koncerttel teszik emlékezetessé.

Utolsó nagy robbanás

Különlegessel, amennyiben – miként a cím is sejteti: Utolsó nagy robbanás! – az eredeti felállás (Vikidál Gyula, Szűcs Antal Gábor, Papp Gyula, Németh Alajos, Németh Gábor) utolsó alkalommal lép együtt színpadra. A Dinamit – bár negyvenöt éve alakult – mindössze három esztendő után leállt, és egészen 2009-ig szünetelt.

 

A három alapító muzsikus – Papp Gyula billentyűs, Szűcs Antal Gábor gitáros, Németh Gábor dobos – még a Skorpió zenészeként felvetette: legyen énekese és szövegírója a bandának. Mindkét posztot Frenreisz Károly töltötte be.

Karesz úgy alapította a zenekart, hogy ő az énekes, a szövegíró, a zenekarvezető, és az jól is működött. Mi ugyan gondoltunk Révész Sanyira, Demjén Rózsira, de nem voltak viták, csak felmerültek mint lehetőség

– mesélte Németh Gábor, és azt is, hogy a csapat végét a mérhetetlenül sok koncert okozta. „Nehéz elképzelni, milyen ötven bulit lejátszani egy hónapban. Szállodákban, autókban, repülőkben alszik az ember éjszaka, nem otthon.”

Frenreisz folytatta Új Skorpió néven Tátrai Tiborral és Papp Tamással, a többiek, Gábor öccsével, a Mini basszusgitárosával, Németh Alajossal megalapították a Dinamitot.

A banda két saját lemeze előtt készített egyet Szűcs Juditnak. Noha a Dinamit kemény rockot tolt, a Judith című, 1979-es korong hamisítatlan diszkó- és popzene, rajta Judith bátyja, Szűcs Antal Totya nagy slágere, a Járd el a Zorba dalát.

Ellenszélben

Kihagyhatatlan a korban elterjedt „lemezgyári zenekar” címke felemlegetése, lévén ez, illetve az ellenséges sajtóvisszhangok vezettek a csapat feloszlásához.

Erdős Péternél jártunk négyen, s bejelentettük, hogy Dinamit néven szeretnénk egy rockegyüttest csinálni, s három szóba jöhető énekesre gondoltunk: Charlie-ra, Révész Sanyikára és Vikidál Gyulára

 – idézte fel a lemezgyár menedzserénél tett látogatást Németh Gábor.

Horváth Charlie a Generál után Észak-Európában vendéglátózott az Olympiával, a Révész fémjelezte Piramis a csúcson volt, akkor jelent meg a Nagy buli című koncertlemezük. A P. Mobilnak ellenben nem jelenhetett meg „Az első nagylemeze”.

A Korál 1978. május 1-én mutatkozott be az Ifiparkban, a demót Vikidál énekelte fel a mobilosok tudta nélkül, ám végül nem igazolt át Balázs Fecóhoz. A dobos erre így emlékezett:

Az Erdőssel folytatott beszélgetéskor kiderült, ahhoz a fajta zenéhez, amit mi szeretnénk csinálni, egyedül Gyula hangja passzol.

A Skorpió Rohanás című albuma máig az egyik legjobb magyar rocklemez. Korszakos anyag, amin mit sem fog az idő, jöhetnek-mehetnek műfajok, stílusok.

Orgonás trió helyett gitárzene

A Skorpió bemutatkozó korongját többen az első magyar hard rock lemezként emlegetik. Mi tagadás, pörgős, súlyos, virtuóz kemény zenét kap a hallgató. Miként számosan vélelmezik: efféle muzsikát akart játszani Frenreisz Károly az LGT-ben, amit otthagyott.

Ezt a feltevést árnyalja, hogy a basszusgitáros az Emerson, Lake & Palmerhez hasonló, gitár nélküli triót szándékozott alapítani Papp Gyulával – aki a Mini billentyűseként 1971-ben turnézott a Loksival. Az orgonista győzködte Frenreiszt, hogy a Led Zeppelin, a Deep Purple, a Pink Floyd korában nem szerencsés gitármentes rockot tolni. Ezért aztán hívták Tátrai Tibort, ő azonban a Syriusszal ausztrál turnéra készült – ami nem jött össze. A Skorpió dobosa, Fekete Gábor együtt játszott a Hungariában Szűcs Antal Gáborral – Totya váltotta az LGT-be igazoló Barta Tamást –, akiről Papp Gyula elismerően nyilatkozott, hát meghívták a bandába. Igen ám, de ő meg szovjet turnéra utazott Fenyőékkel. Mit volt mit tenni, nélküle kezdtek dolgozni.

Eseménydús évnek néz elébe a P.Mobil: a húsvéti meglepetésként kiadott angol nyelvű daluk után 2024. május 19-én dupla születésnapi koncertet tartanak az Aréna Gardenben, nyáron tábort rendeznek, és lemezeket is készítenek. Minderről az idén 75 éves Schuster Lóránt zenekarvezetővel beszélgetünk, akinek új könyve is megjelenik.

A beszélgetésben többek között szó esik arról, hogy 

• a dalok először angol kamuszöveggel készülnek el,
• Schuster Lóránt életműkoncertre készül, 
• nem hívták meg a zenekar korábbi tagjait,
• betegre dolgozta magát egy fellépés előtt, 
• és hogy komoly közösség alakult ki a zenekar körül.

Húsvéti ajándékként új angol nyelvű dallal jelentkezett a P.Mobil, ami meglepő lépés volt a zenekar részéről. Elmesélné, hogyan született a szerzemény?

A Walk in to the Sun a basszusgitárosunk, Tarnai Dániel szerzeménye, és a most készülő Nyugodjál meg című lemezünk egyik számának az angol változata. A két dalnak csak a zenéje azonos, a szövegeknek semmi közük egymáshoz. A magyar szám címe Rendőrlány, és úgy kezdődik, hogy „Már az apja is fogdába zárt”.

Van egy másik új angol dalunk is, a Lullaby, de már korábban is volt ilyen jellegű próbálkozása a zenekarnak: még a hetvenes évek végén Vikidál Gyulával felvettük az akkori sikerszámainkat angolul. Mellesleg a többi szerzeményünk is úgy készül, hogy először összerakjuk a zenét angol kamuszöveggel, csak utána írom meg hozzá a végleges magyar változatot. Sokkal énekelhetőbbek, rockosabbak lesznek ezáltal a dalok.

Megkezdte legújabb szólóalbuma, a 22 című lemezbemutató turnéját Barabás Lőrinc. A zenemegosztókra feltöltött anyagon keveredik az akusztikus zongora, az elektronikus zene, no és természetesen a trombita.

A lemezt meghallgatva felmerült bennem a kérdés: mi ma a jazz?

Szerintem a 22 nem jazzlemez.

Akár lehetne az is, annyira kitágultak a műfaj határai…

Mindig tág határai voltak a jazznek, számos más műfajt felhasznált, magába olvasztott. De szerintem a 22 akkor sem jazzlemez.

Közelítsünk máshonnan. Szerzeményeidet egyszer naplóbejegyzésekként határoztad meg. Ez a 22-re nagyon igaznak tűnik. Vagy ezzel is mellélőttem?

Nem. Úgy érzem, minden zene, amit csinálok, lenyomata annak, ami éppen zajlik bennem. Legyen az zenekari darab, random szerdai improvizáció, szimfonikus mű, számomra az alkotás lényege, hogy a rajtam uralkodó hangulatból, érzésből valamit megörökítsek. Ez ösztönösen történik, nem valamiféle koncepció mentén.

Természetesen nem egyértelműen, hanem rejtettebben, átvittebben.

Hogyan lehet egy hangulatot megörökíteni, megőrizni hangszereléssel, groove-val?

Ez a kidolgozási folyamat, ami nem egyszerű. Sokszor, ha hozzáadok valamit a kompozícióhoz, eltűnik az első ötlet varázsa. Ezért úgy kell alakítani, farigcsálni a számon, hogy megmaradjon az a bizonyos hangulat.

Éjszakai dallamok

Ha igaz, hajnali kettő és öt között szoktál komponálni. Mindenesetre a legújabb lemezed markáns hajnali hangulatot áraszt…

Szeretek éjszaka dolgozni, mert egészen különös a hangulata. De azért napközben is dolgozom. Őszintén szólva nem emlékszem, a tizenegy számból melyiket milyen napszakban írtam. Biztos akad közte éjszakai.

A glasgow-i székhelyű Reaction Management bejelentette, hogy szerződést kötöttek a Dirty Slippers zenekarral, így már az ő égiszük alatt jelent meg a On the top of the World című legújabb DS-szerzemény és videoklip.

„A Dirty Slippers zenéje nagyon nagy benyomást tett rám, amikor először meghallgattam. Beérett dallamos rock, amely kereskedelmi sikerre esélyes és globális vonzereje van. Szeretném bemutatni őket az Egyesült Királyság piacán, és onnan egy platformot építeni stratégiai rádiós kiadásokkal és élő koncertekkel” – mondta Jay Burnett, a Reaction Management vezetője.

Bródy János a honi anyanyelvű dalszövegírás atyja 2024-ben április 12-én, Szekszárdon kezdte koncertidényét. Mivel esetében a politizálás alapállapot, életműve megcsonkított, tudniillik a létezett szocializmus cenzorainak célkeresztjében Bródy a tízes körben szerepelt.

Bródy és az első magyar nyelvű dalszövegek

„Dalszerző vagyok, és úgy gondolok erre a műfajra, mint valamiféle zenei-irodalmi iparművészetre, ami nagy példányszámban sokszorosítható és felhasználható akusztikai tárgyakat hoz létre, melyek beépíthetők a mindennapi környezetünkbe” – nyilatkozta Bródy János, amely nyilatkozata ars poeticaként is értelmezhető.

A későbbi szövegírót 1964-ben vette be gitárosnak az Illés zenekar, amely akkortájt luxemburgi zenét tolt, ahogy itthon nevezték, azaz angolszász beatslágereket, amelyeket a luxemburgi és a Szabad Európa Rádió rövidhullámú adásaiból „szedtek le” füllel. A következő esztendőben az egyetemen végzett tagok távoztak a civil életbe, érkeztek a Szörényi testvérek, az Illés pedig elindult a profi muzsikálás útján.

Következzék a kötelező lecke, a magyar nyelvű beat születése. 1965 nyarán a zenekar három hónapig a nógrádverőcei Express Ifjúsági Táborban szórakoztatta a fiatalságot. Napközben Szörényi Levente és Bródy János szállásuk lapos tetején írták közös szerzeményeiket, az első magyar nyelvű beatdalokat. Az Óh, mondd, a Légy jó kicsit hozzám, Az utcán és a Mindig veled zenéje és szövege egyaránt közös munka eredménye. Az első Bródy-dal a Nézz rám!

Nézz rám, emeld fel arcod
Nézz rám, s megértelek
Nézz rám, s ne szólj egy szót se
Mindent elmond a te szemed

(Nem keverendő össze a lenti Illés-dallal, amit már 1974-ben, az Illés Lajos által újjáalakított csapat játszott.)

Miként a szerző emlékszik: „otthon megírtam, majd a zenekar vette kezelésbe, és csinált belőle számot”. (Már persze a klasszikus Illés: Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Pásztory Zoltán és Illés Lajos.)

Ám ezt megelőzően már egy egész ország ismerte a Még fáj minden csókot, amivel az 1966-os első Táncdalfesztiválon második díjat nyert a zenekar. A dalt Levente kezdte írni, s Tini, vagyis Bródy János a refréntől vette át. (22.30-tól)

A refrénért a beatellenes kritika kicsontozta őket. Mindhiába, a magyar nyelvű beatzene nyert, megállíthatatlanul hódított.

Bródy ekkori szövegei döntően a szerelemről, mindennapi életérzésekről szóltak, pillanatképeket ragadtak meg.

Formához a tartalom

1967-ben az Illés nem indult a Táncdalfesztiválon, mert beatellenesnek vélték. Levente össze is akaszkodott Vitray Tamással a Show-hivatal című műsorban, ahol a műsorvezető megjegyezte: nem a fesztivál lesz szegényebb. Erre válaszul született a Ne gondold!

Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,

Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod.

Egész más most ez a világ,

Jobb lesz, ha végre már megérted,

Az idő lassan, lassan eljár feletted.

Ez az esztendő – amikor a Nézz rám! is született – gyökeres fordulatot jelez Bródy János szövegvilágában. Miként a zene, úgy a dalszövegek is tartalmasabbak, elgondolkodtatóbbak lettek. Felvethetett ez némi aggodalmat: vajh milyen mélységet bír el a műfaj?

Tudom, elmondva másképp hat minden.

Félek, nem értesz engem majd meg. (Keresem a szót)

Bródy szövegei annak ellenére, hogy komoly tartalmat tolmácsolnak, énekelhető, látszatra könnyed formába vannak öntve. Helyén a rímek, a ritmus, a prozódia, a bemondások. Képesnek bizonyult magyarul „angol” dalszövegeket írni, azaz az eredendően angolszász muzsikához nem törte hozzá anyanyelvét. Mind a versék, mind a refrének esetében a legmegfelelőbb, legénekelhetőbb, sőt a legtermészetesebben énekelhető szavakat találta meg.

Látványos koncertre készül a huszonöt éves Keep Floyding (Echoes of Pink Floyd néven az első másfél évtizedben), amelyen bemutatja az ötvenkilenc esztendős Pink Floyd életművének keresztmetszetét. A The Pink Floyd Sound 60 produkció a legendás zenekar minden stúdiólemezéről megszólaltat egy-egy jellemző kompozíciót 2024. május 4-én a Várkert Bazárban.

Mit adott nekünk a Pink Floyd?

Amennyiben az aranykorszakot – 1971-től 1979-ig, a Meddle lemeztől a The Wall albumig – vizsgáljuk, akkor a Floyd folytatta a Beatles dallamos rockját, illetve pszichedelikus hangzását, hosszú zenekari részekkel, nagyívű gitár- és szintetizátorszólókkal dúsítva a szerzeményeket. Richard Wright szintetizátorhasználata a progresszív muzsikából átvezet a postrockba. Sajátos, hogy éppen utolsó lemezük, a pont egy évtizede, már a billentyűs halála után kiadott The Endless River vegytiszta ambient postrock. Persze Wright játékával, tudniillik az anyagot a megelőző korong, a Division Bell improvizációiból szerkesztette David Gilmour.

A vadság kora

A Pink Floyd első korszakának meghatározó muzsikusa Syd Barrett gitáros. Bemutatkozó lemezük, az 1967-es The Piper at the Gates of Dawn fő zeneszerzője. Az anyagról bátran kijelenthetjük: pszichedelikus rock, lévén a kifejezést egy esztendővel azelőtt használták a Beatles Revolver című albumára. Miközben a Floyd debütáló korongján dolgozott, a szomszédos stúdióban a gombafejűek a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Bandet rögzítették. Barrett, Roger Waters, Rick Wright és Nick Mason olyan jó munkát végeztek, hogy a Beatles mellett rögvest a másik legnépszerűbb brit bandává váltak.

Érdemes megnézni az alábbi videót, hogyan tolták a fiúk élőben.

Az első lemezzel vége szakadt a Barrett-korszaknak, ugyanis a következő LP, a Saucerful of Secrets vezető komponistája Waters volt. Szerencsénkre ez az időszak szintén jól dokumentált, miként ez a koncertfelvétel bizonyítja.

Vitán felül áll: a lemez korszakos. Itt már Gilmour (is) gitározik, Barett (szegény feje), a sok drogtól megháborodott.

A kísérletezések esztendei

A folytatásban elkészíthették Barbet Schroeder (Kísérleti gyilkosság, Egyedülálló nő megosztaná, Gyilkos donor, A gyanú árnyékában) More című filmjének zeneanyagát. A drogfüggőséget kutató mozi számainak zömét Waters írta – a The Nile Song már A Falat vetíti előre.

Ezen a lemezen hangzik fel első ízben Roger Waters és David Gilmour közös éneklése, ami a zenekar egyik védjegyévé vált.

Dupla albummal is kijöttek, méghozzá egy elég sajátossal, amennyiben az Ummagumma első korongja koncertfelvétel, míg a másodikon a tagok saját kompozíciói hallhatók, megmutatva eltérő világukat. Mit mondjak, elég elvontra sikeredett.

A folytatás, az Atom Heart Mother hasonlóan hullámzó minőségű munka, miként Waters fogalmazott: „Az Atom Heart Mother – úgy gondolom – nagyon jó, főleg arra, hogy kidobják a szemétbe, és soha többé senki se hallgassa meg.”

Annyi bizonyos, ha ekkor abbahagyják, talán már elfeledett zenekar lenne a Pink Floyd. De nem hagyták.

Az aranykor

Az 1971-es Medddle – az elején a One of These Days, a végén pedig az Echos című számmal – az ismét csúcsra törő Floydot mutatja. Nézzék, hogyan játszottak élőben a pompeji romoknál.

Ez már a David Gilmour–Richard Wright-kor, a csúcskorszak intrója. A csúcsra érkezést megelőzte újabb filmzenealbumuk, Barbet Schroeder La Vallée soundtrackje, az Obscured by Clouds.

Eztán tűzték ki zászlajukat a rockzene Mount Everestjére. A Dark Side of the Moonról (1973) és a Wish You Were Here-ről (1975) valljanak a számok. A Dark Side a Billbord 200-as toplistáján első lett, és 1988-ig bent maradt az első kettőszázban. A lemezből megjelenése óta ötvenmilliót vásároltak. Ha egy családot három főnek veszünk, akkor a lemezt százötven millió ember hallhatta. Aztán ott vannak a korai másolatok (szalagok, kazetták), rádiós sugárzások, kalóz koncertfelvételek, internetes megosztások.

A Wish You Wew Here szintén első lett, és két hétig tartotta is helyezését a Billboard-listán, amelyen egy évig szerepelt olyanokat megelőzve, mint a Led Zeppelin Physical Graffiti, Bob Dylan Blood on the Tracks, a Queen A Night at the Opera, Mike Oldfield Ommadawn, a Black Sabbath Sabotage, a Gentle Giant Free Hand, Bruce Springsteen Born to Run, Patty Smith Horses, Neil Young/Crazy Horses Zuma, Frank Zappa One Size Fits All, a Van der Graaf Generator Godbluff, a Camel The Snow Goose című száma. Az igényes zene, a progresszív rock fénykorában járunk. A korongból tizenöt millió kelt el.

A lenti amatőr felvétel mutatja, milyen elképesztő látvánnyal, háttérfilmekkel lépett színpadra a Pink Floyd.

A Punk Floyd

A Waters-éra nyitány az Animals, a kritikusok úgy értékelték az anyagot, hogy a zenekart átkeresztelték Punk Floydra. Igen, igen, a punkok időszakát írtuk a hetvenes évek végén. Az angol fiataloknak elegük lett a Wembleyben fellépő öregekből, mint a Pink Floyd, a Led Zeppelin, a Jethro Tull, a Queen, a Genesis, a Who, Elton John, az Eagles, a Bad Company, a Yes… Inkább mentek füstös klubokba Sex Pistolsra, Clash-re, Damnedre, Boomtown Ratsra, Stranglersre, Buzzcosksra… Nálunk, a vasfüggöny ócskább felén Suzy Quatro, a Boney M., az Osibisa, Tina Turner járt, nem adatott ráunnunk a nagy öreg világsztárokra a Kisstadionban.

Az Animalsszel véget ért a Gilmour–Wright-hangzás, ami az aranykor védjegyének nevezhető, helyette Waters egyenesebb, szövegcentrikusabb, egyszerűbb, nyersebb rock and rollja szólalt meg, mintegy A Fal előjátékaként.

Az Animals után Roger Waters megcsinálta ha nem is a legjobb Pink Floyd-lemezt, de a rocktörténet egyik legmagasabb, páratlan csúcsát, a The Wallt (A fal). A fal olyan magasra sikeredett, hogy negyvenöt éve nem sikerült megugrani senkinek.

A gimiben a barátaimmal iskolarádiót csináltunk. Egyik osztálytársunk bátyja DJ volt, aki kintről, megjelenésekor hazahozta A falat. Elkunyiztuk egy délelőttre, testi épségünket zálogul kínálva, s a szünetekben darabonként lejátszottuk. Nem tudom, milyen hangulat lehetett a Beatles 1964-es Hollywood Bowl buliján, de úgy sejtem, olyasmi, mint akkor, 1979 telén a Toldy Ferenc Gimnáziumban.