Eseménydús évnek néz elébe a P.Mobil: a húsvéti meglepetésként kiadott angol nyelvű daluk után 2024. május 19-én dupla születésnapi koncertet tartanak az Aréna Gardenben, nyáron tábort rendeznek, és lemezeket is készítenek. Minderről az idén 75 éves Schuster Lóránt zenekarvezetővel beszélgetünk, akinek új könyve is megjelenik.

A beszélgetésben többek között szó esik arról, hogy 

• a dalok először angol kamuszöveggel készülnek el,
• Schuster Lóránt életműkoncertre készül, 
• nem hívták meg a zenekar korábbi tagjait,
• betegre dolgozta magát egy fellépés előtt, 
• és hogy komoly közösség alakult ki a zenekar körül.

Húsvéti ajándékként új angol nyelvű dallal jelentkezett a P.Mobil, ami meglepő lépés volt a zenekar részéről. Elmesélné, hogyan született a szerzemény?

A Walk in to the Sun a basszusgitárosunk, Tarnai Dániel szerzeménye, és a most készülő Nyugodjál meg című lemezünk egyik számának az angol változata. A két dalnak csak a zenéje azonos, a szövegeknek semmi közük egymáshoz. A magyar szám címe Rendőrlány, és úgy kezdődik, hogy „Már az apja is fogdába zárt”.

Van egy másik új angol dalunk is, a Lullaby, de már korábban is volt ilyen jellegű próbálkozása a zenekarnak: még a hetvenes évek végén Vikidál Gyulával felvettük az akkori sikerszámainkat angolul. Mellesleg a többi szerzeményünk is úgy készül, hogy először összerakjuk a zenét angol kamuszöveggel, csak utána írom meg hozzá a végleges magyar változatot. Sokkal énekelhetőbbek, rockosabbak lesznek ezáltal a dalok.

Megkezdte legújabb szólóalbuma, a 22 című lemezbemutató turnéját Barabás Lőrinc. A zenemegosztókra feltöltött anyagon keveredik az akusztikus zongora, az elektronikus zene, no és természetesen a trombita.

A lemezt meghallgatva felmerült bennem a kérdés: mi ma a jazz?

Szerintem a 22 nem jazzlemez.

Akár lehetne az is, annyira kitágultak a műfaj határai…

Mindig tág határai voltak a jazznek, számos más műfajt felhasznált, magába olvasztott. De szerintem a 22 akkor sem jazzlemez.

Közelítsünk máshonnan. Szerzeményeidet egyszer naplóbejegyzésekként határoztad meg. Ez a 22-re nagyon igaznak tűnik. Vagy ezzel is mellélőttem?

Nem. Úgy érzem, minden zene, amit csinálok, lenyomata annak, ami éppen zajlik bennem. Legyen az zenekari darab, random szerdai improvizáció, szimfonikus mű, számomra az alkotás lényege, hogy a rajtam uralkodó hangulatból, érzésből valamit megörökítsek. Ez ösztönösen történik, nem valamiféle koncepció mentén.

Természetesen nem egyértelműen, hanem rejtettebben, átvittebben.

Hogyan lehet egy hangulatot megörökíteni, megőrizni hangszereléssel, groove-val?

Ez a kidolgozási folyamat, ami nem egyszerű. Sokszor, ha hozzáadok valamit a kompozícióhoz, eltűnik az első ötlet varázsa. Ezért úgy kell alakítani, farigcsálni a számon, hogy megmaradjon az a bizonyos hangulat.

Éjszakai dallamok

Ha igaz, hajnali kettő és öt között szoktál komponálni. Mindenesetre a legújabb lemezed markáns hajnali hangulatot áraszt…

Szeretek éjszaka dolgozni, mert egészen különös a hangulata. De azért napközben is dolgozom. Őszintén szólva nem emlékszem, a tizenegy számból melyiket milyen napszakban írtam. Biztos akad közte éjszakai.

A glasgow-i székhelyű Reaction Management bejelentette, hogy szerződést kötöttek a Dirty Slippers zenekarral, így már az ő égiszük alatt jelent meg a On the top of the World című legújabb DS-szerzemény és videoklip.

„A Dirty Slippers zenéje nagyon nagy benyomást tett rám, amikor először meghallgattam. Beérett dallamos rock, amely kereskedelmi sikerre esélyes és globális vonzereje van. Szeretném bemutatni őket az Egyesült Királyság piacán, és onnan egy platformot építeni stratégiai rádiós kiadásokkal és élő koncertekkel” – mondta Jay Burnett, a Reaction Management vezetője.

Bródy János a honi anyanyelvű dalszövegírás atyja 2024-ben április 12-én, Szekszárdon kezdte koncertidényét. Mivel esetében a politizálás alapállapot, életműve megcsonkított, tudniillik a létezett szocializmus cenzorainak célkeresztjében Bródy a tízes körben szerepelt.

Bródy és az első magyar nyelvű dalszövegek

„Dalszerző vagyok, és úgy gondolok erre a műfajra, mint valamiféle zenei-irodalmi iparművészetre, ami nagy példányszámban sokszorosítható és felhasználható akusztikai tárgyakat hoz létre, melyek beépíthetők a mindennapi környezetünkbe” – nyilatkozta Bródy János, amely nyilatkozata ars poeticaként is értelmezhető.

A későbbi szövegírót 1964-ben vette be gitárosnak az Illés zenekar, amely akkortájt luxemburgi zenét tolt, ahogy itthon nevezték, azaz angolszász beatslágereket, amelyeket a luxemburgi és a Szabad Európa Rádió rövidhullámú adásaiból „szedtek le” füllel. A következő esztendőben az egyetemen végzett tagok távoztak a civil életbe, érkeztek a Szörényi testvérek, az Illés pedig elindult a profi muzsikálás útján.

Következzék a kötelező lecke, a magyar nyelvű beat születése. 1965 nyarán a zenekar három hónapig a nógrádverőcei Express Ifjúsági Táborban szórakoztatta a fiatalságot. Napközben Szörényi Levente és Bródy János szállásuk lapos tetején írták közös szerzeményeiket, az első magyar nyelvű beatdalokat. Az Óh, mondd, a Légy jó kicsit hozzám, Az utcán és a Mindig veled zenéje és szövege egyaránt közös munka eredménye. Az első Bródy-dal a Nézz rám!

Nézz rám, emeld fel arcod
Nézz rám, s megértelek
Nézz rám, s ne szólj egy szót se
Mindent elmond a te szemed

(Nem keverendő össze a lenti Illés-dallal, amit már 1974-ben, az Illés Lajos által újjáalakított csapat játszott.)

Miként a szerző emlékszik: „otthon megírtam, majd a zenekar vette kezelésbe, és csinált belőle számot”. (Már persze a klasszikus Illés: Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Pásztory Zoltán és Illés Lajos.)

Ám ezt megelőzően már egy egész ország ismerte a Még fáj minden csókot, amivel az 1966-os első Táncdalfesztiválon második díjat nyert a zenekar. A dalt Levente kezdte írni, s Tini, vagyis Bródy János a refréntől vette át. (22.30-tól)

A refrénért a beatellenes kritika kicsontozta őket. Mindhiába, a magyar nyelvű beatzene nyert, megállíthatatlanul hódított.

Bródy ekkori szövegei döntően a szerelemről, mindennapi életérzésekről szóltak, pillanatképeket ragadtak meg.

Formához a tartalom

1967-ben az Illés nem indult a Táncdalfesztiválon, mert beatellenesnek vélték. Levente össze is akaszkodott Vitray Tamással a Show-hivatal című műsorban, ahol a műsorvezető megjegyezte: nem a fesztivál lesz szegényebb. Erre válaszul született a Ne gondold!

Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,

Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod.

Egész más most ez a világ,

Jobb lesz, ha végre már megérted,

Az idő lassan, lassan eljár feletted.

Ez az esztendő – amikor a Nézz rám! is született – gyökeres fordulatot jelez Bródy János szövegvilágában. Miként a zene, úgy a dalszövegek is tartalmasabbak, elgondolkodtatóbbak lettek. Felvethetett ez némi aggodalmat: vajh milyen mélységet bír el a műfaj?

Tudom, elmondva másképp hat minden.

Félek, nem értesz engem majd meg. (Keresem a szót)

Bródy szövegei annak ellenére, hogy komoly tartalmat tolmácsolnak, énekelhető, látszatra könnyed formába vannak öntve. Helyén a rímek, a ritmus, a prozódia, a bemondások. Képesnek bizonyult magyarul „angol” dalszövegeket írni, azaz az eredendően angolszász muzsikához nem törte hozzá anyanyelvét. Mind a versék, mind a refrének esetében a legmegfelelőbb, legénekelhetőbb, sőt a legtermészetesebben énekelhető szavakat találta meg.

Látványos koncertre készül a huszonöt éves Keep Floyding (Echoes of Pink Floyd néven az első másfél évtizedben), amelyen bemutatja az ötvenkilenc esztendős Pink Floyd életművének keresztmetszetét. A The Pink Floyd Sound 60 produkció a legendás zenekar minden stúdiólemezéről megszólaltat egy-egy jellemző kompozíciót 2024. május 4-én a Várkert Bazárban.

Mit adott nekünk a Pink Floyd?

Amennyiben az aranykorszakot – 1971-től 1979-ig, a Meddle lemeztől a The Wall albumig – vizsgáljuk, akkor a Floyd folytatta a Beatles dallamos rockját, illetve pszichedelikus hangzását, hosszú zenekari részekkel, nagyívű gitár- és szintetizátorszólókkal dúsítva a szerzeményeket. Richard Wright szintetizátorhasználata a progresszív muzsikából átvezet a postrockba. Sajátos, hogy éppen utolsó lemezük, a pont egy évtizede, már a billentyűs halála után kiadott The Endless River vegytiszta ambient postrock. Persze Wright játékával, tudniillik az anyagot a megelőző korong, a Division Bell improvizációiból szerkesztette David Gilmour.

A vadság kora

A Pink Floyd első korszakának meghatározó muzsikusa Syd Barrett gitáros. Bemutatkozó lemezük, az 1967-es The Piper at the Gates of Dawn fő zeneszerzője. Az anyagról bátran kijelenthetjük: pszichedelikus rock, lévén a kifejezést egy esztendővel azelőtt használták a Beatles Revolver című albumára. Miközben a Floyd debütáló korongján dolgozott, a szomszédos stúdióban a gombafejűek a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Bandet rögzítették. Barrett, Roger Waters, Rick Wright és Nick Mason olyan jó munkát végeztek, hogy a Beatles mellett rögvest a másik legnépszerűbb brit bandává váltak.

Érdemes megnézni az alábbi videót, hogyan tolták a fiúk élőben.

Az első lemezzel vége szakadt a Barrett-korszaknak, ugyanis a következő LP, a Saucerful of Secrets vezető komponistája Waters volt. Szerencsénkre ez az időszak szintén jól dokumentált, miként ez a koncertfelvétel bizonyítja.

Vitán felül áll: a lemez korszakos. Itt már Gilmour (is) gitározik, Barett (szegény feje), a sok drogtól megháborodott.

A kísérletezések esztendei

A folytatásban elkészíthették Barbet Schroeder (Kísérleti gyilkosság, Egyedülálló nő megosztaná, Gyilkos donor, A gyanú árnyékában) More című filmjének zeneanyagát. A drogfüggőséget kutató mozi számainak zömét Waters írta – a The Nile Song már A Falat vetíti előre.

Ezen a lemezen hangzik fel első ízben Roger Waters és David Gilmour közös éneklése, ami a zenekar egyik védjegyévé vált.

Dupla albummal is kijöttek, méghozzá egy elég sajátossal, amennyiben az Ummagumma első korongja koncertfelvétel, míg a másodikon a tagok saját kompozíciói hallhatók, megmutatva eltérő világukat. Mit mondjak, elég elvontra sikeredett.

A folytatás, az Atom Heart Mother hasonlóan hullámzó minőségű munka, miként Waters fogalmazott: „Az Atom Heart Mother – úgy gondolom – nagyon jó, főleg arra, hogy kidobják a szemétbe, és soha többé senki se hallgassa meg.”

Annyi bizonyos, ha ekkor abbahagyják, talán már elfeledett zenekar lenne a Pink Floyd. De nem hagyták.

Az aranykor

Az 1971-es Medddle – az elején a One of These Days, a végén pedig az Echos című számmal – az ismét csúcsra törő Floydot mutatja. Nézzék, hogyan játszottak élőben a pompeji romoknál.

Ez már a David Gilmour–Richard Wright-kor, a csúcskorszak intrója. A csúcsra érkezést megelőzte újabb filmzenealbumuk, Barbet Schroeder La Vallée soundtrackje, az Obscured by Clouds.

Eztán tűzték ki zászlajukat a rockzene Mount Everestjére. A Dark Side of the Moonról (1973) és a Wish You Were Here-ről (1975) valljanak a számok. A Dark Side a Billbord 200-as toplistáján első lett, és 1988-ig bent maradt az első kettőszázban. A lemezből megjelenése óta ötvenmilliót vásároltak. Ha egy családot három főnek veszünk, akkor a lemezt százötven millió ember hallhatta. Aztán ott vannak a korai másolatok (szalagok, kazetták), rádiós sugárzások, kalóz koncertfelvételek, internetes megosztások.

A Wish You Wew Here szintén első lett, és két hétig tartotta is helyezését a Billboard-listán, amelyen egy évig szerepelt olyanokat megelőzve, mint a Led Zeppelin Physical Graffiti, Bob Dylan Blood on the Tracks, a Queen A Night at the Opera, Mike Oldfield Ommadawn, a Black Sabbath Sabotage, a Gentle Giant Free Hand, Bruce Springsteen Born to Run, Patty Smith Horses, Neil Young/Crazy Horses Zuma, Frank Zappa One Size Fits All, a Van der Graaf Generator Godbluff, a Camel The Snow Goose című száma. Az igényes zene, a progresszív rock fénykorában járunk. A korongból tizenöt millió kelt el.

A lenti amatőr felvétel mutatja, milyen elképesztő látvánnyal, háttérfilmekkel lépett színpadra a Pink Floyd.

A Punk Floyd

A Waters-éra nyitány az Animals, a kritikusok úgy értékelték az anyagot, hogy a zenekart átkeresztelték Punk Floydra. Igen, igen, a punkok időszakát írtuk a hetvenes évek végén. Az angol fiataloknak elegük lett a Wembleyben fellépő öregekből, mint a Pink Floyd, a Led Zeppelin, a Jethro Tull, a Queen, a Genesis, a Who, Elton John, az Eagles, a Bad Company, a Yes… Inkább mentek füstös klubokba Sex Pistolsra, Clash-re, Damnedre, Boomtown Ratsra, Stranglersre, Buzzcosksra… Nálunk, a vasfüggöny ócskább felén Suzy Quatro, a Boney M., az Osibisa, Tina Turner járt, nem adatott ráunnunk a nagy öreg világsztárokra a Kisstadionban.

Az Animalsszel véget ért a Gilmour–Wright-hangzás, ami az aranykor védjegyének nevezhető, helyette Waters egyenesebb, szövegcentrikusabb, egyszerűbb, nyersebb rock and rollja szólalt meg, mintegy A Fal előjátékaként.

Az Animals után Roger Waters megcsinálta ha nem is a legjobb Pink Floyd-lemezt, de a rocktörténet egyik legmagasabb, páratlan csúcsát, a The Wallt (A fal). A fal olyan magasra sikeredett, hogy negyvenöt éve nem sikerült megugrani senkinek.

A gimiben a barátaimmal iskolarádiót csináltunk. Egyik osztálytársunk bátyja DJ volt, aki kintről, megjelenésekor hazahozta A falat. Elkunyiztuk egy délelőttre, testi épségünket zálogul kínálva, s a szünetekben darabonként lejátszottuk. Nem tudom, milyen hangulat lehetett a Beatles 1964-es Hollywood Bowl buliján, de úgy sejtem, olyasmi, mint akkor, 1979 telén a Toldy Ferenc Gimnáziumban.

Megjelent a Vihar Után post-rock zenekar debütáló nagylemeze, az instrumentális Songs O People. A műfaji megjelölés valahogy azt sugallja: vége a rockzenének, a post-rock állapotában vagyunk. E gondolat ihlette anno a hangmintákból szerkesztett elektronikus zenét a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, mondván: nem lehet már hagyományos módon újat alkotni. A post-rock éppen az ellenkezőjét bizonyítja: nagyon is lehet!

A post-rock keresztapja

Simon Reynolds zenei újságíró, a Melody Maker egykori munkatársa, a Bark Psyhosis 1994-es Hex albumára használta első ízben a post-rock jelzőt, a Mojo magazinban. Addigra már ki is dolgozta a műfaj ismérveit több szaklap hasábjain. Nagyon leegyszerűsítve: tipikus rockhangszereket (gitár, basszus, dob) nem a megszokott rockzenei formákban (intro, verse, bridge, refrén, riff…) használnak. A legkorábbi kísérleteket a Talk Talk nevű, amúgy slágergyártó brit szintipopbanda két kései albumán (Spirit Of Eden, Laughing Stock) hallani. Ezeken kiviláglik a műfaj alapvetése, amely szerint rengeteg más stílusból merít, a dzsessztől kezdve az elektromos zenén át a kortárs avantgárdig. A gyökerekre még régebbre ásva bukkanunk.

Ahogy a káposztazabálók elképzelték a rockot

„Jóindulatú” angol újságírók találták ki a kraut, káposztarock címkét, az 1968-as esseni fesztiválról (Internationale Essener Songtage) szóló cikkeikben. A háromnapos bulin színpadra lépett a Tangerine Dream, az Amon Düül, a Guru Guru, Brend Withaueser vagy a free dzsesszista Günter Hampel is. Totális stíluskavalkád – akár a post-rock maga –, olyan sztárokkal, mint a gitárzseni Alexis Korner, illetve Paco de Lucia, a Hammond-mágus Brian Auger, a Mothers of Invention (Frank Zappával), a Family, meg csomó NSZK helyi híresség, akik nálunk legföljebb a ’67-es polbeatfesztiválon próbálkozhattak volna.

A Tangerine Dream mellett, a Faust, az Amon Düül és a Kraftwerk állták meg a helyüket a nemzetközi (mondjuk: angolszász) színtéren. Ráadásul a post-rock szakértők a műfaj legfontosabb előképének a Faust 1973-as, Tapes című lemezét ítélik.

Belehallgatva, meglehetős Zappa-hatást fedezhetünk fel a számokban. Nos, úgy vélem, Frank Zappa (és a Mothers of Invention) vitathatatlanul post-rock. Is, mert Zappa, az Zappa, és kész.

Noha az elektromosgitár-történelmet illenék a Fender Telacasterrel kezdeni − az első sorozatban gyártott tömör testű gitárral −, azonban a másik legendát, az utód Stratocastert 1954-ben, éppen 70 éve mutatták be. Az azóta változatlan felépítésű hangszerre mondják a gitárosok: minden háztartásba kell belőle egy. Tudniillik annyira univerzális.

Stratocaster legendák kezében

Még mielőtt belekapnánk a gyorstalpaló villanygitár-történelembe, nézzük, miért, vagyis inkább kikért legendás hangszer a Fender Stratocaster. Kezdjük a Shadows szólógitárosával, ő Hank Marvin, és a tőle megismert tiszta hangzást produkálta aztán Mark Knopfler a Dire Straitsben. Bluesisták kedvelt hangszere Buddy Guytól Steve Ray Vaughanon át Eric Claptonig. A torzított fényes hangot a Pink Floyd védjegyévé tette David Gilmour. Jeff Beck dzsesszrockot, Ritchie Blacmore kemény rockot, Yngwie J. Malmsteen tappinges virtuozitást csalt ki a hangszerből. S aki a fényes csilingelő hangokra tervezett gitárból kihozta vad, sötét énjét, nem más, mint Jimi Hendrix.

Kishazánkban olyanok fő hangszere, mint Bencsik Sándor, Tóth János Rudolf, Benkő Zsolt, Madarász Gábor, Móricz Mihály, Sárvári Vilmos.

Vibratóból tremolókar

Leo Fender a Telecaster továbbfejlesztésének szánta western- és countrygitárosoknak, ezért vibratokarral szerelte a hangszert. E kar segítségével a húr leengedhető vagy feszíthető, azaz játék közben változtatható a hangmagasság.

A Neoton Família vitathatatlan sikerénél Erdős Péter bábáskodott. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat márkamenedzsere, a Neoton menedzsere nem mellesleg együtt élt a zenekar énekesnőjével, Csepregi Évával. A ma is aktív csapat 2024. április 5-én Sopronban lép a nagyérdemű elé, a Csepregi Éva Fan Sit szervezésében. A Neoton előtt Zoltán Erika forrósítja a hangulatot, akinek első öt lemezét a Neoton Família szerzői írták saját új korongok helyett.

Neoton még família nélkül

A Neoton első formációja – Pásztor László, Galácz Lajos, Balázs Fecó, Som Lajos és Debreczeni Ferenc – az 1968-as Ki mit tud? második helyezettje lett, ráadásul megírták első komoly slágerüket Kell, hogy várj címmel. Három évre rá kijött bemutatkozó lemezük, a Bolond város, és mehettek turnézni Afrikába. Hazatérve az Omega vitte Debreczeni Cikit, Fecó és Som Radics Bélával és Brunner Győzővel megalapította a Taurust.

Erdős Péter a pártfőiskola után a Szabad Nép újságírója lett, majd a Színművészeti Főiskolán történelmet tanított. 1950-ben lecsukták kémkedés vádjával, ’53-ban rehabilitálták. 1956-ban Vásárhelyi Miklós mellett dolgozott, majd ismét elítélték, 1958-ban szabadult. 1966-ban végzett estin a jogi karon, ezután a Szerzői Jogvédő Hivatal színházi osztályát vezette, mígnem áthelyezték a Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz (MHV), ahol ’68-tól jogtanácsosként és a sajtóosztály vezetőjeként tevékenykedett.

A Kócbabák

A Neoton a távozó muzsikusai miatt válságba került, mígnem 1972-ben érkezett a későbbi slágergyáros, Jakab György. Zenei képességéről annyit: a Rákfogóban kezdett Orszáczky „Jackie” Miklóssal, Lakatos „Bögöly” Bélával és Mogyorósi Lászlóval. Mellette jöttek a Kócbabák.

A vokáltrió eredeti felállásában Csepregi Éva és Fábián Éva mellett Babits Marcella énekelt. Pál Éva ahhoz a Hoffmann Ödönhöz járt korrepetálásra, ahová a kócbabák, így Marcella kiválása után a mester tanácsára már az új felállással indultak a ’72-es Ki mit tud?-on. Középdöntős sikerük nyomán meghívást kaptak az Országos Rendező Iroda (ORI) balatoni műsorába, itt találkoztak a Neoton muzsikusaival, akik hívták a lányokat, hogy vokálozzanak. Egyik közös bulijukra meginvitálták Bors Jenőt, az MHV igazgatóját és Erdős doktort. Az áttörés elmaradt. Erdős nagyon gyengének találta a produkciót, főleg a rossz mozgású Csepregi Évát.

A magát botfülűnek tituláló jogtanácsos ekkortájt blokkolta a Bergendy bemutatkozó lemezét, amit kizárólag azt követően jelentetett meg, hogy kiadták a Beat ablak című, angol nyelvű slágereket feldolgozó korongjukat. A Syrius Ausztráliában jelentette meg legendás albumát, Az ördög álarcosbálját, amelyet átvett ’72-ben az MHV. De nagylemez nélkül oszlott fel a Taurus és a Kex, a P. Mobil Honfoglalását pedig Erdős nívótlan nacionalizmusnak bélyegezte. És kezdetben a Neoton és Csepi sem nyerte el a tetszését…

A diszkó felé félúton

A dorogi hanglemeznyomó üzembeállásának évében, 1976-ban boltokba került a Neoton és a Kócbabák felállás bemutatkozó LP-je, a Menedékház – a korban szárba szökkenő funkyalapú diszkómuzsika, a Cool and the Gang vagy az Eart Wind & Fire ihletettségében, nagy vokálokkal, Jakab György és Pál Éva szólóéneklésével.

Mivel Pásztor László zenekarvezető ragaszkodott ahhoz, hogy a lányok kizárólag velük lépjenek fel, a nevük Neoton Família lett, a menedzserük pedig Erdős doktor. Erdős ráfeszült, hogy a hihetetlenül sikeres Piramisnak ellenlábast támasszon, olyat, ami nem a szülők ellen lázítja a fiatalokat.

A mi lemezünket édesanyádnak is megveheted, a mi koncertünkre édesapádat is elhozhatod

– nyilatkozta anno Csepregi Éva az új szellemiség nevében. Erdős tényleg ügyesen sakkozott a zenekarral, amiről azt tartotta: „Lehet, hogy van a Neotonnál tehetségesebb zenekar, de szorgalmasabb biztosan nincs.” A szorgalmas csapat követte a menedzser megérzéseit. „Lesz egy-két olyan sztárunk és lemezünk, amit Európában számontartanak.”

Az 1977-es Csak a zene lemez egyfelől folytatja a megkezdett eurodiszkós utat, de olyan funkygyöngyszemet is alkottak, mint a Szeress úgy, Pál Éva elképesztő énekével.

Vagy ott van Jakab György gyönyörű bluesa, a Csak a zene.

(Megjegyzem, ezen esztendőben kaptam első kazettás magnómat, egy MK 25-öt, döbbenetesen randa kék színben, s mellé két műsoros kazettát, az Edison Fonográf albumot és az imént tárgyalt Neotont.)

A korong nagy slágere A disco-királynő lett. Nosza, kelet-európai turnéra küldték az együttest, amely a lemezgyár első számú sztárjelöltje volt. Meglehet, ehhez hozzásegített, hogy Csepregi Éva a házas Erdőssel intim viszonyba keveredett.

Csak azért is sok vagyok címmel ad koncertet cserihanna, azaz Cseri Hanna 2024. április 5-én az Akvárium Klubban. A koncert apropóján többek között a Kikötő című albumról, az őszinte dalokról, a „csúnya” szavak szerepéről, a cseRihannák együttesről, illetve a bábművészet és a popzene összeegyeztethetőségéről beszélgettünk a bábszínházi rendezőként is tevékenykedő énekes-dalszerzővel.

Cseri Hanna az interjúban többek között arról beszél, hogy 

• zöldségekkel, chipsekkel, tésztákkal mesélt el történeteket, 
• hogyan indult be a gépezet,
• saját lelki problémái és magánéleti krízisei ihlették több számát,
•  miért nevezik teátrálisnak a szerzeményeit, 
• és hogy a hétköznapok is tele vannak apró drámákkal. 

Ön azon kevesek közé tartozik a hazai poppalettán, akik a zene mellett egy másik művészeti ágban is sikeresek. Hogyan alakult ki a zene és a színház iránti vonzódása?

A zenébe lényegében beleszülettem, mert édesanyám hegedűművész, a nővérem zongorázott, engem pedig már gyerekként fuvolára írattak. A színház kicsit később jött, amikor a Pécsi Nemzeti Színház Twist Olivér című musicaljébe jelentkeztem gyerekszereplőnek. Annyira megfogott a próbák és az előadások hangulata, annyira otthon éreztem magam a színházi közegben, hogy felvételiztem a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola dráma tagozatára. Közben elkezdtem gitározni, dalokat és színpadi zenéket írni, sőt már önálló koncertjeim is voltak. Lassan az is tudatosult bennem, hogy nem csak szereplője szeretnék lenni egy előadásnak, inkább megírnám, megrendezném, és persze zenét is szereznék hozzá.

Zeneszerzői talentumait a cseRihannák együttesben is kamatoztathatta. Mesélne valamit a formáció történetéről?

Miután 2013-ban leérettségiztem, a barátaimmal megalakítottuk a cseRihannák zenekart, amelynek zeneszerzője, szövegírója és énekese voltam.

Néhány év után szétszóródott a csapat, valaki Izlandra ment, mások Londonba költöztek, én pedig feljöttem Budapestre bábrendezőnek tanulni. Egyetlen lemezünket, az Abszintot csak jóval később, 2020-ban vettük fel, hogy megörökítsük az együttes és a korszak emlékét.

Miért éppen a bábrendezői szakot választotta?

Egyrészt már gyerekként szerettem „bábozni” mindenféle élettelen tárgyakkal, zöldségeket, chipseket, tésztákat ruháztam fel személyiséggel, és általam kitalált történeteket, meséket játszottam el velük. 

És hogyan lett önből ismét énekesnő?

Az egyetemi évek alatt sem hagytam abba a dalszerzést, csak a fellépések nem fértek már bele az időmbe. Szerettem volna azt is, hogy ezek a szerzemények már tökéletesen szólaljanak meg, ezért keresni kezdtem egy alkotótársat, illetve producert magam mellé. Különös módon végül nem én találtam meg őt, hanem ő, vagyis Kövér Kristóf gitáros-producer keresett meg engem azzal, hogy hallotta a cseRihannák albumát, és szívesen besegítene az új dalok elkészítésénél.

 Szerencsére látott bennem fantáziát a kiadó, és beindult a gépezet. Először három single és klip jelent meg, majd 2023 áprilisában az egész album napvilágot látott Kikötő címmel.

Új online jazz zenei rádióval bővíti kínálatát a közmédia. Az adó a magyar jazz egyik legnagyobb alakja, Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző, Petőfi Zenei Díj Életműdíjas, érdemes művész munkássága előtt tisztelegve a Szakcsi Rádió nevet viseli. A próbaadás elérhető a szakcsiradio.hu weboldalon. Esztergályos Máté főszerkesztővel beszélgettünk.

Nem nehéz kitalálni, miért éppen Szakcsi Lakatos Béla nevét vették fel. Akadtak más jelöltek is? A honi jazz klasszikus alakja volt Vukán György, Gonda János, Babos Gyula, Benkó Sándor, Szabados György, Szabó Gábor, Pege Aladár...

Sokat gondolkoztunk azon, ki lehetne az a művész a magyar jazztörténetből, aki hitelesen képviseli a szakmát, ráadásként a közönség számára is olyan erős hívószó, hogy rögtön rájönnek, itt bizony jazzt fognak hallani. Egyébként valamennyi felsorolt művész szóba került, így Pege Aladár vagy éppen Gonda János neve is, de szerencsére ők – miként Vukán, Babos és a többiek – több platformon visszaköszönnek majd a Szakcsi Rádió felületein. A visszajelzések egyébként végül minket, pontosabban a Szakcsi nevet igazolták. Megindító volt tapasztalni, mennyire egységesen bólintott rá a magyar jazzélet arra, hogy ilyen méltó emléket állítsunk Szakcsi Lakatos Bélának.

A rádiózás mára háttérrádiózássá vált, azaz valamilyen elfoglaltságuk közben hallgatják az emberek. A jazzmuzsika ellenben nem háttérzene.

Ugyanúgy, ahogyan a klasszikus zene vagy az opera sem, sőt egy hangszeres vagy műértő számára a rock sem lehet csupán aláfestés, ez igaz. De van más összefüggés is a komolyzene és a jazz között: hiába a számos kiváló stúdiófelvétel, azért e két műfaj igazi ízét az élő előadások adják. Ebben kuriózum a Szakcsi Rádió, mert a nap jelentős részében ugyan azokat a hallgatókat részesíti előnyben, akik vezetés vagy egyéb tevékenység mellett szeretnének a hangulatukhoz illő zenét hallgatni; ugyanakkor a hét minden napján

Hagyományos én online rádiós forma

Az online rádiózás előnye a szórt adással szemben, hogy nem a hallgatónak kell alkalmazkodnia a műsorrendhez, mivel az adott műsorszámokat számára alkalmas időpontban indíthatja. Ilyen lesz a Szakcsi Rádió is, vagy szigorúan véve élő adást produkál?

Amit egy frekvenciához kötött rádióadó tud, azt a Szakcsi Rádió is tudja, de emellett számos olyan pluszt építettünk a repertoárba, ami új kapcsolódási pontokat nyithat meg a közönséggel. Ha belegondolunk, az online világ már nemhogy nem újdonság számunkra, de az életünk jelentős részében inkább egyfajta támasztékként szolgál a mindennapi tevékenységeinkhez. A legpozitívabb értelemben tartom romantikusnak azt a gondolatot, hogy a tv- vagy rádióműsor alapján alakítsuk az estéinket egy-egy koncertközvetítés miatt, hiszen emlékszem, a nagyszüleimnél még valamennyi fontos film vagy zenei közvetítés be volt karikázva a műsorújságban. A jó hír az, hogy a Szakcsi Rádió, előre rögzített műsortervének köszönhetően, a romantikusokra is gondol, ugyanakkor egy-egy koncert vagy műsorelem másnap, sőt még hetekkel később is újra meghallgatható lesz az online felületeken.

A Magyar Rádió archívuma felbecsülhetetlen stúdióban rögzített, illetve koncertfelvételeket őriz, magát a magyar jazztörténetet. Milyen módon élnek ezzel a kinccsel?

Teljes mértékben. Az esti koncertsávunk lényegében erre az elképesztő mennyiségű és minőségű archívumi kínálatra épül, de fontos itt megemlíteni két másik intézményt is, amelyek szintén nem csekély számban kínáltak fel számunkra kiváló koncertfelvételeket. A BMC és az A38 is hétről hétre visszatér egy-egy felvétellel a Szakcsi Rádió esti műsoraiban.

Ha már említette a Budapest Music Centert és az A38 Hajót, mi alapján válogatták össze a szakmai grémiumot?

A szakmai grémiumunk nagyon fontos a Szakcsi Rádió életében, mert meglátásaikkal, illetve a hazai jazzben való jártasságukkal segíteni tudják a munkánkat. Illetve ezen túlmenően a rádió és a zenészek közötti hídként a „Szakcsi” hírét is ők közvetíthetik a leghitelesebben. A grémium tagjai Gőz László harsonaművész, a BMC vezetője, Bognár Attila, az A38 vezetője, akiket talán nem kell jazzszempontból bemutatni, csakúgy, ahogy Szarka Tamást sem, akit a nagyközönség a Ghymesből ismerhet elsősorban. Pedig Tamás valójában nem csupán a jazz szeretetével, de a műfaj teljes körű ismeretével is rendelkezik. Az ő segítségével nemcsak a felvidéki zenészeket szólíthatjuk meg, de más magyarországi és határon túli oktatási intézmény hallgatóit is bevonhatjuk a Szakcsi Rádió körforgásába.

Charlie 77 címmel lép fel április 2-án Nagykanizsán Horváth Charlie. Hosszú karrierjét több évtizednyi külföldi muzsikálás tarkítja. A Krokus zenekarral nemzetközi sztár lehetett volna. Megkockáztatom, akkor is, ha ezzel a hanggal nem Vas megyében, hanem Bristolban születik. Igaz, Adam Stewart, avagy Axl Magyarországon látta meg a napvilágot, mégis zenekara, a Stardust már két lemezt készített a Frontiers Music-nál. Adam Stewart polgári neve Horváth Ákos, ő Charlie fia.

Az olasz kiadó olyan világsztárokkal dolgozik, mint Alan Parsons, az Asia, a Blackmore's Night, a Blue Oyster Cult, Bobby Kimball, a Boston, a Chicago, a Def Leppard, Dennis DeYoung, az Electric Light Orchestra, a Foreigner, Glenn Hughes, John Wetton, a Journey, Michael Bolton, a Nazareth, Sammy Hagar, Ted Nugent, a Toto, a Uriah Heep, a Whitesnake, a Yes... Nem gyenge névsor, ráadásul sorolhatnám még. Itt kapott a Stardust négy lemezes szerződést nyolc évre. Mindez pedig köszönhető egy rádiósnak, aki elküldte egyik demójukat a Frontiers-hez.

Bejárta a világot, de a világhír elmaradt

Ákost apja révén már pólyásként zene vette körül. Charlie a balettintézetben – ahol Markó Iván évfolyam- és Somló Tamás osztálytársa volt – szeretett bele a muzsikába, olyannyira, hogy megtanult trombitálni, zongorázni.

hosszú ideig a belgrádi Majestic Hotelben muzsikált. Onnan egy kartúmi szállodába szerződtek, majd Bejrútba, Bahreinbe, Dubajba. Ez utóbbi városban zártkörű fellépésen játszottak Arisztotelész Onasszisznak és a Rothschild-család néhány tagjának. A Közel-Keletről két és fél évre Afrikába költözött, és az Africa zenekarral tolta a funkyt, mások mellett öccse, Csaba, valamint Tátrai Tibor társaságában.

A dalszöveg ugyan nem költemény, hiszen zenére, zenével születik, ám szerzője fogalmazhat költői magasságokban. Sztevanovity Dusán anyanyelve a szerb. Magyarországon tanulta a magyart, amit elsős általános iskolás kora óta beszél. Ennek dacára a dalszövegírók elitjébe tartozik, lírája, filozófiája, nyelvi leleménye egyedülállóvá, egyedivé teszi munkáit.

Beatzenész és dalköltő

Dusán úgy látja, mivel nem magyarnak született, sok mindent meg kellett fogalmaznia önmaga számára, ezért erős az indíttatása arra, hogy mások számára is megfogalmazza érzéseit, gondolatait. A hetvenkilenc éves szerző bátyja, Zorán együttesében, a Metróban kezdte gitárosként, szövegíróként.

A Metro szövegei a kornak, így a cenzúrának is megfelelő slágerszövegek voltak. Zömük sztorit mesélt el, sokszor humorosan, mint az 1967-ben írt, Ülök egy rózsaszínű kádban.

Úgy rémlik, tegnap éjjel

Valakit ünnepeltünk

Valaki pont egy évvel idősebb lett

Talán éppen én.

Az 1970-es Kócos ördögök a gyermekkori csínyeket idézi fel, ugyancsak kellő humorral.

Egyszer egy szürke egeret fogtunk

A szürke szín hatásos

Mert minden lány, kinek kezébe adtuk

Fehér lett, vagy piros

Természetesen nem maradhattak el a szerelmes dalok sem. Az 1969-ből való Mária volt második sora versbe illő minőség, a zárósor pedig megóvja a dalt az érzelgősségtől, eltávolítja a tánczenére jellemző giccstől.

Nem tudhatom, a jövő mit hoz elém

Tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget

Bármi is lesz, mindig megőrzöm én

Az emlékek között a nevét s haja színét

A szerelem és a humor jól megfér egymással Dusán világában, mint bizonyítja ezt az 1970-es Citromízű banán.

Citromízű banán, nincs a banánfán,

Nem kell senkinek ilyen találmány.

Ám ha ilyen banán nőtt már banánfán,

Én azt tehozzád hasonlítanám.

A Metro csúcskorszakában megjelentek társadalmi kérdéseket érintő dalok, például a Ha Júliát kérdeznék meg, 1970-ből.

Ha Júliát kérdeznék meg, mit kérne ő a Biztonsági Tanácstól,

azt mondaná, hogy vitassa meg, hogy illik-e utcán randevút kérni egy lánytól.

Az új beatgeneráció viszonya a régi világhoz a műfaj alapvető témája volt a teljes euroatlanti közösségben. Erről vall 1970-ben a Hol az a hely.

Hol az a hely, hol az a vár,

ahol tartalom fontosabb a skatulyáknál.

Hol az a hely, hol az a vár,

hol magad ura csak, önmagad vagy már.

A televíziós alkotó

Az állandó tagcserék zilálta bandából Dusán végül kilépett, szögre akasztotta gitárját, és a Magyar Televízió szerkesztője, műsorvezetője, forgatókönyvírója, dramaturgja, rendezője lett. Elsősorban könnyű- és komolyzenei produkciókban dolgozott.

Mindeközben Presser Gábor győzködte Zoránt – aki a hetvenes évek elején szeretett volna a billentyűs-zeneszerzővel közös együttest –, hagyja abba a Metro állandó újjászervezését, lépjen szólópályára. Az énekes-gitáros engedett. Az LGT – a zenekar vezetője, Laux József disszidálása miatt – a feloszlás felé sodródott. Presser Pici elvállalta, hogy megírja Zorán lemezét, és Dusánt javasolta szövegírónak. A három zenész 1976-ban belevágott a közös munkába, Zorán pedig a következő év elején a kezébe. Szó szerint, ugyanis a stúdióba vonulás előtt – barkácsolás közben – több ujjpercét levágta. Az első, 1977-es lemezen Babos Gyula és Karácsony János gitározott. A dalszövegek pedig olyan távol esnek a Metro világától, akár Pellérd Rijadtól.

A Sztevanovity fivérek új világa

Az új szellemiség markánsan kirajzolódott az Apám hitte című dalszövegből.

Apám hitte az otthon melegét,

Apám hitte az ünnep örömét,

Apám hitte az apja örökét,

S úgy hiszem, ez így volt szép.

Az első Zorán-lemez bombasiker lett, Dusán pedig folytatta az elgondolkodtató lírai szövegekből szőtt világa kiépítését. Filozofikus gondolatai nem kizárólag bátyjának de az LGT-nek írt dalszövegekben is megjelentek. Az 1971-es Így is jóban felvetett gondolati möbius megjelent a Prológ és trialóg LGT-dalban is.

Mi a győzelemről megtanultuk

Hogy a részvétel a fontosabb

Hogy a vereség is fizet szépen

És a győztes sokkal fáradtabb.

(Így is jó)

Dusán a társadalmi kérdésekről jó öleset hátra lépve írt, például a7 1987-es Ahogy volt, úgy volt című számban. Testtartásával előrepillantott a rendszerváltás utáni Magyarországra.

Könnyű lesöpörni újra az asztalról, ami volt

Aztán kifaragni tűzpiros márványból, ami volt

Mégis változik egyre a múlt

Bajba kerül, aki jól tanult

Hát hányféle múlt van, ami volt

Szerelmes szövegeit szintén fátyolba burkolja filozofikus hangulata. Példának 1991-ből a nagy sláger, A szerelemnek múlnia kell.

Hogy lásd, egy napod mennyit ér

Néha látnod kell

Az élet hogyan fogy el

Érdekes, már-már számmisztikus, hogy az első Fonográf lemez ötven, míg az utolsó negyven esztendeje látott napvilágot. Igen ám, de az 1976-os FG-4 albumuk címe azt sugallja, hogy az a negyedik korongjuk, ebben az esetben azonban Szörényi Levente szólólemezét, az Utazást szintén Fonográf-lemeznek, mégpedig az elsőnek tekintette a zenekar.

Nulladik után első lemez

Fonográf név alatt nem jelenhetett meg lemez a cím nélküli, csupán az együttes nevét feltüntető előtt, tudniillik a zenekar 1973 szilveszterén alakult, s választotta – éreztetve a folytonosságot – Bródy János javaslatára az FMH Illés Klub újságja címét, akkor, amikor az Utazás (cenzúrázott új borítóban) már szépen fogyott. Ami igaz, az igaz: a mesterszalagot jóval a megjelenés előtt rögzítették, ám Erdős Péter ragaszkodott hozzá, hogy megcsinálják Koncz Zsuzsa hatodik lemezét. Ez a Gyerekjátékok volt, amit gyorsan a Jelbeszéd betiltását követően dobtak piacra. No, eztán jöhetett a bemutatkozó Fonográf-korong.

Dupla telt házas koncerttel indítja idei évadát az Analog Balaton március 15-én és 16-án az A38 Hajón. A jeles esemény apropóján az együttes nevéről, készülő dalairól, klipjeiről, alkotói módszereiről és a Mengyelejev-projektről Zsuffa Abával, az elektropop-formáció frontemberével beszélgettünk.

Az Analog Balaton tagjai – Zsuffa Aba énekes-gitáros és Vörös Ákos billentyűs – még gyermekként találkoztak először egy balatoni színjátszótáborban, aztán 2012-ben, immár az egyetemi éveik alatt, a fővárosban látták viszont egymást. Közös albérletekben laktak, rengeteget zenéltek együtt, szabadidejük további részében pedig, fogalmazzunk úgy: szorgalmasan gyűjtötték az élményanyagot a dalszövegekhez. Kezdetben csak maguknak írták a számokat, aminek köszönhetően már több nagylemeznyi, túlnyomórészt befejezetlen szerzemény sorakozott a számítógépeiken, mire 2017-ben megalapították zenekarukat, és először a közönség elé léptek.

Lent és fent

Az Analog Balaton névről leginkább a magyar tenger, a Balaton együttes és az analóg szintetizátorok juthatnak eszünkbe. Pedig a magyarázat sokkal prózaibb: „Amikor a Medvelábnyom című dalunkat ki akartuk adni Spotifyra, találnunk kellett magunknak egy nevet. Nekem pedig hirtelen ez jutott eszembe, mert nagyon tetszett, hogy mindkét szóban azonos magánhangzók vannak. Ákosnak is megfelelt, így ennél maradtunk – rántja le a leplet a titokról Zsuffa Aba. Hamarosan a hazai fesztiválok egyik legkedveltebb zenekarává váltak, és olyan közismert formációk előtt játszottak, mint az Elefánt, a Zagar vagy a Vad Fruttik. Aztán ismét eltelt négy év, és 2021-ben

főként a közös albérletekben született dalkezdemények befejezett, átdolgozott változataival. A korong fogadtatása több mint kedvező volt: már a lemezbemutató koncertjüket is teltház előtt tartották, a szakma pedig az év elektronikus zenei előadójának járó Petőfi-díjjal jutalmazta produkciójukat.

Gyorsul a tempó

Innentől nemcsak az események, de a számok is felgyorsultak: a következő anyagra, a Csússz le című EP-re mindössze 2022-ig kellett várni, a minialbum dalaiban pedig már minden kicsit magasabb fordulatszámon pörög. Az új videók is ütősek:

míg a Csússz le „látomásos” jeleneteit – amelyekben már a drámatáborban tanultakat is kamatoztatják a zenészek – sokadszori nézésre sem lehet kibírni nevetés nélkül. „Ez elsősorban Hódi Levente, Tóth Fabó és Lestár Ákos stábjának érdeme, ők készítették a zenekar összes klipjét. Mi csak az előzetes ötleteléseken veszünk részt, legfeljebb öt-tíz százalékot teszünk hozzá a végeredményhez” – kommentálja Zsuffa Aba, remélve, hogy a dalok és azok vizuális megjelenítései egyaránt fejlődő tendenciát mutatnak.

Szívemen át címmel új dallal és klippel jelentkezett az idén tízéves ManGoRise zenekar, melynek apropóján Bartha Ákos énekessel elevenítjük fel a csapat történetének legizgalmasabb állomásait, valamint beszélgetünk a születésnapi albumról, a barátságról és a fanatikus rajongókról is.

A ManGoRise kifejezés a jamaicai angol dialektus szerint az ember felemelkedését jelenti. A csapat története 2013-ban kezdődött, amikor még kilencen, nagyzenekarként, a reggae, a dancehall és a hiphop stílusokat ötvöző dalokkal indultak el a zenélés rögös országútján. Egy évvel később, 2014-ben a csapatból kivált a pályát életvitelszerűen vállalni akaró Bartha Ákos „Dannona” énekes, Katók István szaxofonos és Szilágyi László billentyűs, hogy tovább örökítsék zeneiségüket a jelenlegi formációba. „Létszámunk redukálásával a kötött műfaj fogalmától is elbúcsúztunk, magyarul nálunk a véletlen dönti el, milyen stílusú lesz a következő dal. Nem nagyon tudnak minket besorolni sehova, így jött létre a ManGoRise-stílus. A kezdeti reggae mostanra »már csak« egy fűszer lett polcunkon, akárcsak az összes többi irányzat” – eleveníti fel a múltat Bartha Ákos.

A Ki Mit Tube-tól Makaóig

Az ezután már változatlan felállásban alkotó és koncertező zenekar sok tekintetben különbözik a hazai csapatok többségétől. A trió tagjai maguk írják a dalaikat, veszik fel azokat saját stúdiójukban, és forgatnak hozzájuk klipeket. Mindamellett a magánéletben is jóbarátok, legtöbbször a szabadidejüket, sőt a szabadságukat is együtt töltik.

 Nem tévedhetsz el című számukkal az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány tevékenységére hívták fel a figyelmet, míg a Mosolyok a víz tükrén című szerzeményük a 40 éves múltra visszatekintő Tiszafüredi Halasnapok himnusza lett, majd a Magyar Turisztikai Ügynökség Egész nyáron várnak a hazai strandok! című nemzetközi kampányának zenéjeként is hallhattuk a mozikban vagy a különböző európai televíziókban. Zászlóshajódaluk a 17 milliós lejátszási küszöböt éri éppen el az itthon legnépszerűbb videómegosztó portálon.

Élőzenét mindenkinek című műsorukkal részt vettek a 2014-es Ki Mit Tube tehetségkutató versenyen, amit Bartha Ákos egy izgalmas és meglepően pozitív eredménnyel zárult megmozdulásként értékel.

Magam is csodálkoztam, mennyire nyitott volt mindenki, mindenhova beengedtek, és érdeklődve hallgattak bennünket” – meséli az énekes, aki legalább ennyire büszke a ManGoRise távol-keleti vendégszereplésére is. „A hongkongi magyar nagykövetség hét zenekar közül választott ki minket, hogy képviseljük Magyarországot a 2019-es HUSH!! Full Music fesztiválon Makaóban. Mivel a rendezvény fő napján, a nagyszínpadon léptünk fel, szerettünk volna valami olyasmivel kedveskedni a közönségnek, mint Freddie Mercury anno, amikor elénekelte a Tavaszi szél című dalt az 1986-os budapesti koncertjén. Kerestünk hát egy közismert helyi népdalt, áthangszereltük reggae stílusba, és hozzáírtunk egy-két verzét. Amikor MacauSong címmel előadtuk, a kínaiak együtt énekelték velünk a tánctérként szolgáló fehér homokos tengerparton.”

Bemutatták Kisfaludy András Mini és a Bartók On Rock című lírai dokumentumfilmjét. Noha Török Ádám nem élhette meg a filmbemutatót, meghalt a forgatás közepén, a rendező úgy véli: amit felvettek, ott van a filmben, így az nem szenved hiányt.

Bem rockpart 6.

Kisfaludy András filmrendező, író a szó legszorosabb értelmében testközelből ismerte a Minit, tudniillik a Kex zenekarral, amelyben dobolt, közös klubjuk volt a Bem rakpart 6. szám alatt, azaz a Bem rockparton. E korszakot és Török Ádám együttesének első fénykorát idézik a nyitó felvételek, az archív filmrészlet, amely ránk maradt az 1973-as diósgyőri, első honi pop-rock fesztiválról.

A vetítés előtt Völgyi Béla Tibor, a MINI Art-űr tribute együttes alapítója, fuvolása elmesélte, hogy miskolciként 1971-ben hallotta először a Minit a Diósgyőri várban egy, az  LGT-vel közös bulin, ahol Frenreisz Károlyt – alig lépett színpadra – megrázta a mikrofon, mentő vitte el, a koncert félbeszakadt. Majd következett az a bizonyos első fesztivál, ahol már Papp Gyulával tolta a Mini, s jutott a progresszív rock csúcsra, a DVTK-stadionban szintén fellépő Syrius és Theatrum mellett. (Ez utóbbi bandát Solti János és Dandó Péter hívta életre, billentyűsük az a Szűcs László volt, aki Leslie Mandokival és Csupó Gáborral disszidált az NSZK-ba, és ez zenekar ültette át a rockba Bartók Allegro Barbaróját.)

„Életem legjobb lemezét Kovács Katinak írtam” – nyilatkozta anno Presser Gábor az éppen ötven esztendeje megjelent Kovács Kati és a Locomotiv GT című korongról.

Az énekesnő nem sokat tudott a Loksiról

1974 márciusában jött ki Kovács Kati harmadik nagylemeze, méghozzá Erdős Péter ötlete nyomán egy LGT-vel közös album. Érdekes, hogy a négy évvel későbbit, amelynek dalait Szörényi Levente komponálta, nem támogatta Erdős doktor. Dacára, hogy mindkét anyag szövegeit Adamis Anna jegyzi. Igaz, a lemezgyár az albumot Bródy Jánossal tervezte, aki azonban kihátrált a munkából, s ez idő tájt mondott igent az Omega felkérésére.

Pályája elején az Omega és a Metro kísérte az énekesnőt, a Locomotiv GT-ről azonban nem tudott sokat, végül állandó zeneszerzője (és akkor még férje), Koncz Tibor biztatására, aki virtuózként jellemezte Presser Gábort, ráállt a közös munkára.

Szólj rám, ha hangosan ordítanék

A próbák a Laux József – Adamis Anna házaspár Bem rakparti lakásában folytak. A szomszédokra tekintettel Kovács Kati ezzel fordult a muzsikusokhoz: „Szóljatok rám, ha nagyon hangosan ordítanék, mert én mindenhol ordítok!” A városi legenda úgy tartja, ez a mondat ihlette a Szólj rám, ha hangosan énekelek című slágert. A számot a Loksi az 1975-ös, Mindig magasabbra lemezére tette rá, majd a következő évben, Csehszlovákiában kiadott Motor City Rock címadó szerzeménye lett.

A banda első koncertlemezén, az angol nyelvű Locomotiv GT In Warsaw albumon eredeti szöveggel, magyarul hangzik el. A cseh LP-n szerepel Az eső és én, Somló Tamás remeke, ami szintén Kovács Katinak íródott, s amit feltettek az 1976-os Locomotiv GT V. dupla album negyedik oldalára, amelyen régebbi nóták szerepelnek koncert jellegű megszólalással. Emlékezetes, amikor Kovács Kati Szabó Gáborral adta elő a dalt 1974-ben, a Magyar Rádió nyolcas stúdiójában. A világhírű, stílusteremtő, Amerikában élő dzsesszgitáros hallotta az LGT-vel közös lemezt, megtetszett neki az ének, ezért meghívta a produkcióba Kovács Katit.

Az említett V-ös lemezre felkerült még a Várlak is, a szerző, Presser Gábor előadásában. Ám alig jelent meg a dupla album, a terjesztését betiltották, mivel a zenekarvezető-dobos, Laux József disszidált. A betiltás hivatalos indoka: a belső borító koncertfotóján, Laux farmerjén a kanadai zászlót idéző levélminta látható. A dobossal együtt a szövegíró is hátat fordított a bandának, úgy festett, a Loksi története véget ér.

Kovács Kati-dalok saját repertoáron

Miért kerültek a Kovács Kati lemezére írt nóták a Locomotiv GT műsorába? Erre magyarázat a Los Angeles-i ABC Records stúdiójában 1974-ben rögzített album, az All Aboard meg nem jelenése. Az anyag keverése még váratott magára, amikor lejárt a muzsikusok tartózkodási engedélye, az amerikai kiadó elsikkasztotta a gázsijukat és visszatartotta a mesterszalagot, ráadásnak Barta Tamás kint maradt az USA-ban.

A szalag 1987-ben került elő, ebből készült a Locomotiv GT '74. című korong. Ezen hallható a Let's Teach The Children, azaz a Tanítsd meg a gyerekeket, a Szólj rám, ha hangosan énekelek Motor City Rock címen, az Endless Rain, vagyis Az eső és én, valamint a Várlak angol változata, az I Believe You, illetve az Angel of Hobos, vagyis a Szabad vagyok. A How You're Doin' Man a következő Kovács Katival közös LP-re, a Közel a naphoz címűre került rá El ne hagyd magad címmel.

Újra hódít a bakelit, pontosabban a vinyl, tudniillik bakelitből sosem gyártottak lemezt, mert nem lehet préselni, ellenben az acetilcellulóz-polivinilkloridot annál inkább, és ezen anyagot angolszász országokban vinylnek hívta a nép. E tudás mentén kijelenthetjük, dupla vinyl, azaz album formájában látott napvilágot az Omega egyik valaha adott legjobb koncertje, az 1977-es Kisstadionbeli felvétele.

Az Omegás kölyök

1977-ben indult az Agárdi Popstrand, s rögtön fel is lépett ott az Omega. Mivel még általánosba jártam, így szüleim nem engedtek el a koncertre, de elfuvaroztak kocsival (Zsiguli 1300). A strand mellett megálltunk, nyitott ajtón keresztül hallgattam teljes öltözetben – csőnadrágban, térdig érő kockás ingben – a bulit, amely végeztével hazaszállítottak. Már nem emlékszem, rá egy esztendővel később őseim mit néztek a Colorstar színes tévén, csak arra, hogy az Egymillió fontos hangjegyben bemutatták a Csillagok útján lemezt. Anyámék nem voltak omegások, mit volt mit tennem, lementem a pincébe, ahol üzembe helyeztem az oda száműzött ősrégi fekete-fehér Orion tévét, mert látnom kellett a premiert.

A magyar rock csúcsán

Az Omega legjobb négy éve 1975-től 1979-ig tartott. Ekkor jött ki a Nem tudom a neved, az Időrabló, a Csillagok útján, a Gammapolis, illetve az NSZK-ban kiadott öt korong és az Élő Omega Kisstadion ’79, az 1979. szeptember 8–9-i koncerten rögzített felvételből préselt dupla album.

Mígnem 1995-ben, az Omega összes koncertfelvétele című három CD-s boxban kiadták az 1977. augusztus 19-én, szintén a Kisstadionban tartott buli rövidített változatát. Ennek tévéfelvétele, pontosabban abból huszonnyolc és fél perc megtekinthető a Youtube-on. Fent említett kompaktlemez mindössze ötszáz példányban került forgalomba, így a ’77-es teljes anyagra egészen 2023-ig kellett várni. Eddigre sikerült megállapodnia a GrundRecordsnak (az Omega életművének gondozója) a köztévével – amely sosem tűzte műsorára a felvételt – a dupla CD kiadásáról.

Elkészült a ThisMustBeLove legújabb klipje, a Gyere velem!, ami egyben ízelítő is a készülő nagylemezükről. A videót először nálunk láthatják.

Amikor az együttes próbált nevet találni, mindenféle ötletet dobáltak egy kalapba, magyar és angol változatokat egyaránt, és a ThisMustBeLove kapta a legtöbb szavazatot. „Ez áll hozzánk a legközelebb, viszont dalszövegek terén egyértelműen a magyar nyelvű szövegek jöhettek csak szóba, ezzel a hazai hallgatóságot megcélozva” – árulta el Mogyorósi Tímea énekesnő.

Ady és a goth-rock

A zenekar tavaly mutatta be az Álmodok című dalt, amelynek szövege Ady Endre: A vár fehér asszonya című versének két versszaka, amihez refrént írtak. Merész vállalkozás belenyúlni Ady költeményébe, de ők meglépték.

elhagyott vár, elátkozott kísértethad, kripta, köd, árnyak, sötétség. Szóval adta magát” – magyarázta az énekesnő, aki szereti Adyt, így ezt a versét is, ráadásul sikerült ehhez passzoló refrént írni.

„Ebből lett egy álomszerű, elszállós, de azért tempós dream-pop szám. Nem mondom, hogy nem volt nehéz megzenésíteni, és nem féltünk a reakcióktól, de így utólag látva az egyik legjobb ötletünk volt. És szerintem ez egyfajta tisztelgés Ady előtt” – mondta Mogyorósi Tímea.

Sunshine & happiness

Az új dal teljesen más hangulatot hoz: 

„A Gyere velem! valószínűleg az a szám, aminél pozitívabbat nem fogunk már soha írni. A verzék az elidegenedett városi életről szólnak, de a refrén azt üzeni, hogy egyszerűen szeretnünk kell valakit, akivel leéljük az életünket, és boldogok leszünk, míg meg nem halunk.”

A Mogyorósi Tímea énekesnővel készült beszélgetésünket itt olvashatják.

A Várkert Akusztik legközelebbi, 2024. február 22-i koncertjén Kozma Orsi pályafutásának fontos állomásait idézi meg. A Kozma Orsi Quartet muzsikusai (Cseke Gábor, Hárs Viktor, Pusztai Csaba) újragondolva adják elő az énekesnő nagy zenei találkozásait a Kimnowaktól a Jazz+Azon, a Cotton Club Singersen, a swing korszakon és a Barbra Streisand-esten át a legutóbbi lemezéig.

Fontos zenei állomások

A műsor döntő többsége Kozma Orsi-dalokból áll. Az est alapjául a hat esztendővel ezelőtti, Találkozások című MÜPA-koncertje szolgál.

Ezért is választottuk címnek, hogy Találkozások újra – árulta el az énekesnő, aki hangsúlyozta: most teljesen más koncertet kapnak a nézők, hallgatók a Rendezvényteremben. S azért is ez a cím, mert nem először járok a Várkert Bazárban, így újra találkozhatunk a közönséggel

– fűzte hozzá, utalva a Let's Swing című, saját quartettjével adott estre, illetve a Hot Jazz Banddel közös adventi koncertjére.

Józsa Örs és Józsa Kata a Soundcam Productions #fridaysession című sorozatával számos fiatal és tehetséges előadónak adott lehetőséget arra, hogy bemutatkozzanak. Jelenleg a HoloChron megvalósítói, amely egyedi digitális élményt nyújtva hoz létre élethű avatárokat, azaz digitális képmásokat. Bemutatkozásként a magyar kultúra napján a Petőfi Sándorról készült videót publikálták.

Az interjúban többek között arról beszélnek, hogy

• a múltba és a jövőbe is el tudnak vinni,
• részletgazdag történelmi karaktereket akartak létrehozni, ráadásul magyarul,
• élő emberek képmását is létre tudják hozni, 
• mi az a kontextusalapú érzelemkinyerés,
•  a karaktereik képesek a beszélgetés kontextusát is figyelembe venni.

Mit kell tudni a HoloChronról? Miben más ez, mint a többi techcsoda?

Örs: A HoloChron igazi game-changer, ami újraéleszti a múlt legendás alakjait digitális formában. Elkészítjük azokat a részletgazdag digitális avatárokat, amelyekkel interaktívan tudsz kommunikálni, mintha tényleg jelen lennének. Szóval ha valaha is kíváncsi voltál, hogy Mátyás király milyen tanácsot adna neked egy nehéz döntésben, vagy Petőfi mit gondolna a mai világról, a HoloChron ezt a lehetőséget hozza el neked. Emellett az innovatív holoportációs közvetítéseinkkel új távlatokat nyitunk a digitális kommunikáció területén. 

Kata: A HoloChron nem csak egy vállalkozás; olyan kezdeményezés, amely a digitális innovációval új életet lehel a múltba, miközben a jelen kommunikációs módszereit is megújítja. Ezáltal a kultúraátadás és a tanulás sokkal egyszerűbbé és érdekesebbé válik, ami miatt ezt a projektet ügyként is tekintjük, nem csupán üzleti vállalkozásként.

Örs: Négy különböző területre koncentrálunk, amelynek a központjában a HoloChron Box van, ami egy holografikus megjelenítő. Ehhez lehet társítani a HoloChron AI-t, a HoloChron TPortot és a HoloChron Spotot. A HoloChron AI az AI-vezérelt karaktermodellezésünk, a TPorttal azonos időben, élethűen és méretarányosan streamelhetünk személyeket, mégpedig élő hang- és képmásátvitellel. A Spottal pedig holografikus technológiánkat használva nyitunk új dimenziókat a termékek és szolgáltatások bemutatásában és reklámozásában.

Ti nem teljesen a programozóvilágból jöttök, sokkal inkább a zene területéről. A SoundCam productionsszel már évek óta végeztetek stúdiómunkákat, majd egy éles váltás következett. Hogyan jött a HoloChron ötlete?

Örs: A zenei és a kreatív projektjeink mellett mindig kerestük az új lehetőségeket. Észrevettük, hogy a zenére szinkronizált fényekkel, füsttel és izgalmas kameramozgásokkal sokkal magával ragadóbbá tehetjük a produkciókat. Ezért kezdtem további lehetőségeket keresni, hogy miképpen tehetnénk még dinamikusabbá a helyszínt és a hátteret, például green screen és LED-falak segítségével, így folyamatosan változtathatjuk a környezetet.

Ekkor merült fel egy új ötlet, amely a metauniverzumban különböző tartalmakat nyújtott volna a magyar zenészek és művészek által, mint például koncertek vagy zenei oktatás. De ezt az ötletet egyelőre félretettük, mert még nem éreztem teljesen kiforrottnak. Ebben az időszakban kezdtünk elmerülni az avatárok létrehozásában és a motion capture technológiák, valamint a játék motorok világában, ami teljesen új perspektívát nyitott számunkra. Világossá vált, hogy ez komoly befektetést és rengeteg tanulást igényel.

Ezek az AI-vezérelt NPC-k (non-player character, amelyet nem élő ember irányít – a szerk.) lehetővé tették, hogy a játékban a karakterek valódi, értelmes válaszokat adjanak. Ez inspirált minket arra, hogy elképzeljük, milyen lenne, ha a múzeumokban is hasonló interaktív karakterekkel találkozhatnánk. Ritkán járok múzeumba, mert nehezen kötnek le a tárlatok, de a technológia adta lehetőségek izgattak.

Pont ezért gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha mindezt magyarul, első körben AR segítségével tudnánk megvalósítani. Képzeld el, hogy a telefonoddal bárhova irányítva megjelenhetne Petőfi vagy bármely más nagy alak, és beszélgethetnél vele. De nem az AR-os megoldás lett a nyerő első körben, hanem a hologramos megjelenítés, mármint a HoloChron Box. Ebből indultunk ki. Az úton rengeteg akadállyal kellett szembenéznünk, különösen a magyar nyelv miatt, hiszen angolul már léteznek virtuális asszisztensi lehetőségek mindenféle formában. De a mi célunk sokkal több volt, mint egy sima asszisztens: részletgazdag történelmi karaktereket, valós képmásokat akartunk létrehozni, ami jóval összetettebb feladat, ráadásul magyarul. Itt megjegyezném, hogy nemcsak történelmi személyeknek tudjuk a digitális képmását létrehozni, hanem természetesen élő embereknek is.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen munkafolyamatot, hogyan készülnek ezek a digitális képmások, mire van szükség hozzá?

Örs: A digitális képmások létrehozása négy alapvető elemre épül.

Vegyük például Mátyás királyt: rengeteg információt találhatunk róla online és a könyvekben, de a lényeg a részletekben rejlik. Nemcsak arról van szó, hogy összegyűjtjük az információkat, hanem hogy életre keltsük a karakterét, beleértve azt is, hogyan viselkedhetett vagy éppen mit mondhatott volna egy adott helyzetben. Így nemcsak adatokat, hanem érzelmeket, viselkedésformákat is beépítünk.

Az „agy” tehát kulcsfontosságú elem, amit körülbelül húsz összekapcsolt nyelvi modell és a beszédet szöveggé, illetve szöveget beszéddé alakító technológiák alkotják. Ezek a modellek erősítik egymást, hogy minél élethűbben tudjuk visszaadni a karakterek személyiségét. Jelenleg harmincféle érzelmet és azok intenzitását tudjuk szabályozni, hogy a digitális képmás valóban hiteles legyen.

Kata: Az érzelmek finomhangolása különösen fontos. Például egy nagy magyar zeneszerző esetében, aki híres volt arról, hogy arrogáns azokkal, akiket nem tartott tehetségesnek, nekünk meg kell határoznunk, hogy ez az arrogancia mikor és kivel jelenik meg. Nem elég egyszerűen arrogánsnak beállítani; az interakciók során ki kell alakulnia ennek az árnyalatnak is.

Örs: Ezért használjuk a kontextusalapú érzelemkinyerést, ami lehetővé teszi számunkra, hogy mélyrehatóan értelmezzük és adekvátan reagáljunk a felhasználói interakciókra.

És ez minden következő személlyel változhat, mivel minden interakció egyedi. Az érzelemkinyerés és a szövegelemzés integrálása elengedhetetlen a hiteles és élethű digitális karakterek létrehozásához, mivel ez teszi lehetővé a valós idejű, dinamikus és kontextushoz igazodó válaszok generálását.

Ha jól értem, kihívás volt megoldani azt is, hogy magyarul beszéljen.

Örs: A magyar nyelvű beszédképesség megvalósítása valóban kihívást jelentett a projektünkben. Specifikusan a Text-to-Speech (TTS) technológia és az „agy” megalkotása jelentette a nagy kihívást, amely során egyedi, magyar nyelvre optimalizált nyelvi modelleket fejlesztettünk ki. Ezek a modellek lehetővé tették számunkra, hogy a karaktereink természetes, helyes szövegekkel és jó fogalmazásmóddal, magyar akcentussal kommunikáljanak. A célunk az volt, hogy a beszédük gyors és élethű legyen, ami elengedhetetlen az autentikus felhasználói élmény szempontjából.

A vizuális megjelenítés tekintetében a hiperrealisztikus ábrázolásra törekedtünk. A karakterek kialakításakor kiemelt figyelmet fordítottunk az arckifejezésekre és a testmozgások hűséges visszaadására. A motion capture technológia alkalmazásával valósághűen tudtuk reprodukálni az emberi mozgást. A TikTokon megosztott Petőfi Sándor-karakterünk mozgása, amely Kata mozgásán alapult, szemlélteti, mennyire fontos a mozgások változatossága és pontos ábrázolása. 

Kata: És akárhogy is próbálkozom, nem tudok másképp mozogni. Egyszerűen nem úgy mozgok, mint egy férfi. Ez egy fizikai adottság.

Örs: Rendszerünk tehát nem csupán a szövegértelmezésre és beszédgenerálásra képes nyelvi modelleket tartalmaz, hanem a vizuális megjelenítés és a mozgáselemzés terén fejlett algoritmusokat és szoftveres megoldásokat is, amelyek együttesen egy élethű digitális élményt nyújtanak. Jelenleg Szent István- és Petőfi Sándor-karaktereinkkel látható demó a weboldalunkon, amelyek bemutatják, hogyan valósítjuk meg a gyors és természetes interakciókat a felhasználókkal.

Számomra pont az az érdekes, hogy ráadásul két olyan személyt kreáltatok meg, akikről szinte nincs is például képi információnk.

Örs: Valóban, ez az egyik legizgalmasabb aspektusa a projektünknek. Nemcsak Istvánt és Petőfit, hanem más történelmi személyiségeket is – mint Mátyás király, Kodály Zoltán vagy Zrínyi Miklós – megalkottunk, akikről korlátozottan vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre vizuális anyag. Ilyenkor különösen fontos, hogy a karakterek megjelenése egyértelműen azonosítható legyen. Korabeli leírások és ábrázolások alapján dolgozunk, hogy mindegyik karakter hűen tükrözze az adott személyiség jegyeit.

Kata: Pontosan, és itt nemcsak a kinézetről van szó, hanem arról is, hogy minden karakter egyedi stílussal és tudással rendelkezzen. Amikor valaki egy Petőfit kér tőlünk, az a Petőfi csak az övé lesz. Ha egy másik ügyfél is szeretne egy Petőfit, újrakezdjük az egész folyamatot az elejétől, kinézet, tudás stb. alapján, így biztosítjuk azt, hogy minden – úgymond – változat egyedi legyen.

Ezáltal próbáltuk fiatalosabbá, trendibbé tenni a karaktert a mai fiatalság számára is, miközben fontos volt számunkra, hogy megőrizzük az ő nagyságát és bölcsességét. Odafigyeltünk arra, hogy bár modern elemeket adunk hozzá, István király karaktere továbbra is bölcsen válaszoljon, de közben a kommunikáció stílusa laza és közvetlen maradjon.

Az 1986 című East-lemez CD-megjelenésével a zenekar minden LP-je elérhető digitális hordozón. Ez a korong már nem a klasszikus progresszív rockos felállással készült, tudniillik az 1983-as Rések a falon album, majd a rákövetkező esztendő balettzenéje, Az áldozat elkészítése után a két alapító, a basszusgitáros Móczán Péter és Varga János gitáros maradtak csupán a csapatban. Ők ketten jegyzik szerzőként az 1986-ot.

A nyolcvanas évek és a szintetizátor

Az 1986 hangszerelésében, hangzásában a Rések a falon folytatása, a sok szintetizátorral és elektromos dobbal, azaz az East sosem tért vissza (az amúgy akkortájt slágeresedő, ma úgy mondanánk: rádióbarát) progresszív rockhoz (amelyhez a Camel, a Gentle Gaint, a Van Der Graaf Generator, a King Crimson, a Caravan mind a mai napig hűek). A két régi taghoz érkezett Homonyik Sándor énekes, aki a Rock Színház társulatát erősítette, majd a lemez megjelenését követően létrehozta az MHV-t, a Menyhárt–Homonyik–Vikidál elnevezésű formációt, aztán jött az Álmodj, királylány… Megannyi elfoglaltsága miatt az énekes a lemezbemutató turnét kihagyta, helyére Takáts Tamás ugrott be – a Karthago éppen szünetet tartott.

1988-tól aztán Takáts Tamással folytatták, azonban Varga János nélkül – ő a lemezbemutató koncertek végeztével távozott –, az Eastben addigra kizárólag Móczán Péter képviselte a „régieket”.

Varga János egyébként Móczán mellett a lemez másik zeneszerzője, övé az A oldal, a basszusgitárosé a B, Márkus József szövegíróval. Márkus rendezte az 1956 klipjét, illetve dalszövegeket írt a Bikininek (Szabad élet, Részegen ki visz majd haza, A férfi megy, a nő marad, Rossz szokás).

Az 1986-ig tartó évtized

Az 1986 című, 1985-ben kiadott korong előtt tíz évvel alakult az East. Móczán és Varga a Vági Jazz Quintettel többször fellépett a wroclawi dzsesszfesztiválon, ahol megismerkedtek az SBB zenéjével. Józef Skrzek, Antymos Apostoli és Jerzy Piotrowski egyedülálló muzsikája annyira behúzta a zenészeket, hogy létrehozták az Eastet. Kettejük mellé csatlakozott Király István, aki 1984-ig ült a dobok mögött (az instrumentális korszaktól a balettzenéig), valamint a New York-i magyar étterembeli (ahol megannyi amerikai jazzsztárral improvizált) vendéglátózásból hazaérkező Szakcsi Lakatos Béla. A zongorista poszton évről évre történt változás. Szakcsit Csík Gusztáv, őt Császár Ferenc követte, vele alkották meg az Álmok és az Utazás szviteket, amely már nem jazz-rock, hanem progresszív muzsika, azonban az improvizáció éppúgy központi elem maradt. 

Ugyan nem lemezgyári nyomásra került Zareczky Miklós az Eastbe − mert már alakuláskor énekesben gondolkodtak, csak nem akadtak megfelelőre −, azonban az igaz, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kizárólag akkor mutatott hajlandóságot az első nagylemez megjelentetésére, amennyiben az nem instrumentális anyag lesz. 

A következő, Hűség elnevezésű album tökéletes folytatása a bemutatkozó lemeznek. Majd következett a már említett Rések a falon.

A HIPERKARMA harmadik alkalommal rendez Valentin-napi koncertet február 14-én és 15-én az A38 Hajón, amelynek kapcsán Bérczesi Róbert zenekarvezetővel az együttes angol nyelvű lemezéről, londoni fellépéséről, Sziámi megzenésített Napidalairól, egy tervezett zenés színdarabról, valamint a hetedik, immár józanul írt HIPERKARMA lemezről is beszélgetünk.

A HIPERKARMA már harmadik alkalommal rendez Valentin-napi szuperkoncertet az A38 Hajón. Hogyan alakult ki ez a hagyomány? Lesz-e valamilyen speciális, alkalomhoz illő műsor, vendég, illetve előzenekar?

A zenekar menedzsere és kiadója, Kriszti vetette fel az ötletet, hogy mi lenne, ha rendeznénk egy Valentin-napi koncertet a hajón, és ha jól sikerül, lehetne belőle akár éves hagyomány is. Kiváló ötletnek tartottam, és úgy tűnik, hogy nemcsak én, de a közönség is, mivel immár harmadik esztendeje telt házzal, sőt, ráadáskoncerttel fut a rendezvény. Vendég és előzenekar ezúttal nem lesz, viszont a hagyományhoz híven idén is előveszünk néhány olyan dalt, amelyet vagy még soha, vagy csak nagyon ritkán játszunk. Ilyenek például a Kanyargó Ösvény vagy az Üres című számaink, illetve idén tízéves a harmadik HIPERKARMA album, a Konyharegény, így arról a lemezről is felcsendül majd néhány régen hallott szerzemény. De nem szeretnék lelőni minden poént, legyen elég annyi, hogy a tavalyihoz hasonlóan ezúttal is meghitt és szeretetteljes házibuli-hangulat várható.

Dalok a kábítószer után

Egy interjújában a 2000-től 2003-ig, illetve a 2020-tól napjainkig tartó időszakokat nevezi legfontosabbnak az életművében, holott három kitűnő HIPERKARMA-lemezt is készített időközben. Mi a probléma ezekkel a korongokkal? Miért érzi fontosabbnak az előzőket és a következőket?

Én a magam részéről mindegyik dalomat – mivel a gyermekeimnek tartom őket – egyformán szeretem, vagyis számomra nincs különbség köztük. Ezt a választ egy olyan kérdésre adtam, amelyik mindenképpen szerette volna, ha megnevezem a kedvenceimet, ezért azt a két időszakot – és nem dalokat! – választottam, amelyekben vagy még, vagy már nem voltam pokoli állapotban.

Nemrég újjáalakult a HIPERKARMA. Mennyiben más a mostani formáció?

A szólógitáros Kis Tibor Sztivi huszonnégy, a dobos Hámori Benedek pedig nyolc éve tagja a zenekarnak. Bár basszusgitárosunk, Szöllőssy Kati csak 2022 decemberében csatlakozott hozzánk, vele már több mint tizenöt éve barátok vagyunk, sőt, a BioRoBoT zenekarban évekig játszottunk is együtt.

Az utóbbi években két szólólemezt is készített Müller Péter Sziámimegzenésített Napidalaiból. Önt, mint a műfaj egyik legjobb szövegíróját mi vonzotta más szerző dalainak megzenésítésében? Pillanatnyilag kifogyott a mondanivalóból, vagy fontosabbnak érzi most Sziámi szövegeit?

Miután leálltam a kábítószerrel, nem igazán jöttek a szövegötletek, de mivel tudtam, hogy így lesz, előre felkészültem rá, hogy most néhány év dalszerzői szünet következik, hiszen aki húsz éven át mindent bedrogozva csinált – főként a dalszerzést –, az a leszokást követő években értelemszerűen kiégettnek fogja majd érezni magát. Így aztán elhatároztam, hogy a felépülés időszakában aktív pihenésbe kezdek, és ezen felbuzdulva elkezdtem megzenésíteni Péter Napidal verseit, ami legnagyobb meglepetésemre rendkívül könnyen és gyorsan ment, olyannyira, hogy két év alatt egészen pontosan száz közös dalunk született, és ezzel bizonyságot nyert számomra, hogy ha szöveg egyelőre nem is jön elő belőlem, de sokkal több dallam rejtőzik a lelkemben, mint azt gondoltam volna.

Szeptemberben megvalósul a Miskolci Egyetem kortárs könnyűzenész alapképzése. A rég vágyott szak az egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Kar Könnyűzenei Intézete és a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) támogatásával megvalósított Póka Egon Művészeti Akadémián (PEMA) indul majd.

Felsőfokon muzsikálni 

Egy éve a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetén indult kortárs könnyűzenei alapképzés, amely elsőként biztosított felsőfokú oktatást a műfajban alkotni vágyók számára. A Póka Egon Művészeti Akadémián szeptemberben kezdődik a kortárs könnyűzene BA-képzés, méghozzá

Az alapszak tavaly kapta meg a felsőoktatási akkreditációt. Az oktatás a tervek szerint a Miskolci Egyetemmel együttműködésben a PKÜ telephelyén, a budapesti Hajógyári-szigeten zajlik majd.

Az elképzelés a névadóhoz, a két esztendeje elhunyt Póka Egon Máté Péter-díjas muzsikushoz kötődik, aki társaival elindította és vezette a Kőbányai Zenei Stúdiót, ahol középfokú végzettséget szerezhetnek az ifjú tehetségek.

A megvalósítás lányát, a Petőfi Kulturális Ügynökség oktatási igazgatóját, Szakadáti-Póka Vanessát dicséri, aki elárulta: épp a közelmúltban számolgatta, hogy a megvalósítás gondolata, a tervek több mint öt éve merültek fel „Az első hivatalos tárgyalások 2019-ben zajlottak” – mondta. 
A felsőoktatási akkreditáció megszerzése bizony időigényes folyamat.

Középpontban a diákok

Szakadáti-Póka Vanessa édesapját idézte – „zenekarban játszani, csak zenekarban lehet megtanulni” –, amikor arról beszélt, hogy elsődleges céljuk azt a plusztudást átadni, amellyel egy dal tolmácsolásához az előadó hozzáadja saját személyiségét, s ezáltal új alkotás születik.

– magyarázta az oktatási igazgató.

Decemberben újraindult a P. Mobil hetvenes években hangos sikert arató klubja a Metro Club Theatre-ben. Schuster Lóránt elárulta: 46 év és 9 hónap után.

Árpád Bazárból Zenith-klub

A Metro Klub az Irányi, majd a Petőfi Sándor utcából, végül a Rákóczi útról költözött az egykori Árpád Bazár Dohány utca és Síp utca sarkán álló impozáns épületébe 1966-ban. Váradi Imréné, a Közlekedési Építő Vállalat (KÉV) Metro (ma Strabag) klubjának vezetője felkérte házi zenekarnak a Zenith együttest – még az Irányi utcai időkben. A banda 1961-ben aztán felvette a klub nevét, így lett Metro együttes. Kilenc évvel később a KÉV-Metro Klubban rögzítették egy riportermagnóval az első honi koncertlemezt, Egy este a Metro Klubban címmel. 1971-ben Frenreisz Károly távozott, hogy megalapítsa az LGT-t, helyére érkezett a 18 éves Póka Egon, majd a zenekar egy finn koncert, illetve az azt követő skandináv vendéglátózás után feloszlott.

A táncházmozgalom 1972. május 6-i megszületése – vagyis az első fővárosi táncház – után két évvel, azaz ötven éve alakult a Nemzetiségi Ifjúsági Hangszeres Népi Együttes. A kérdés már csak annyi: mit illenék tudni a fent nevezett zenekarról? Elég, ha annyit írok: 1976-ban a nevüket Vujicsics együttesre változtatták. Három alapítóval, Eredics Gáborral, Eredics Kálmánnal és Borbély Mihállyal beszélgettünk.

A Dohnányi- és Magyar Örökség-díjas Vujicsics együttes indulása elválaszthatatlan a pomázi nemzetiségi táncháztól. „Kezdetben mint fúvószenekari zenészek kapcsolódtunk be a tánccsoport munkájába” – idézte fel az indulást Eredics Kálmán, a Kossuth-díjas zenekar bőgőse, megjegyezve: a rézfúvós hangszerekkel a sváb anyagot szólaltatták meg.

A fúvós Borbély Mihály hozzáfűzte: „Pomáz soknemzetiségű település német, tót, szerb lakókkal. Később specializálódtunk a délszláv zenére.”

„Pap Tibor karmesterünk vezetésével – aki rendkívüli tanárember volt, miatta lettünk zenészek – kiszolgáltuk a helyi igényeket, így került szerb anyag a fúvószenekari repertoárunkba az ő hangszerelésével” – árulta el Eredics Kálmán.

Fontos lemez Szörényi Levente fél évszázada megjelent első szólólemeze, az Utazás. Fontos a muzsikus életében, amennyiben vadonatúj zenei korszak nyitódarabja, s fontos a honi rocktörténetben, tudniillik addig Magyarországon a Muszty–Dobay duón kívül  szinte senki  nem játszott amerikai country-t, folkot. Ráadásul a korong felvételekor született a Fonográf.

Az Illés együttes már 1973 elejétől a KITT Egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék és a Trió) keretein belül működött. Ez a formáció vette fel az utolsó Illés-lemezt, a Ne sírjatok, lányok címűt, csupa régi számmal. A zenekar NDK-beli turnéját Illés Lajos és Pásztory Zoltán nélkül, Tolcsvayékkal és Papp Gyulával, Moto-rock néven teljesítette.

Illés nélkül a stúdióban

Illés Lajos nem is óhajtott közreműködni Szörényi Levente szólólemezén, számára az volt a fontos (mint Tolcsvay Bélának), hogy neve szerepeljen a zenekar nevében, így fiatal zenészekkel folytatta. A régi számokat, egy kivétellel (Lehetett volna) levette az együttes műsoráról.

Szinte, mert a Gondolj néha rám mintegy megelőlegezi a szólólemez stílusát. Levente ugyanis vásárolt több USA-ból érkezett albumot, köztük Crosby, Stills, Nash & Youngot, így ismerkedett meg a west coast stílussal, amit az akusztikus hangszerek, az elektromos bluesrock, valamint a country elegye jellemez, no meg a többszólamú kórus.

Az új felállás, a multiinstrumentalista Tolcsvay Lászlóval, a gitárfenomén Móricz Mihállyal, az óramű pontosságú Szörényi Szabolccsal − akik elképesztően erős vokállal segítették Leventét −, a dobzseni Németh Oszkárral, Bródy Jánossal, s a frissen vásárolt pedal steel gitárral (íme a Fonográf), továbbá a Hammond virtuóz Papp Gyulával, Muszty Beával és Dobay Andrással hiba nélkül ugrotta meg a műfaji elvárások nemzetközileg magasra helyezett lécét.

A pedal steel gitár szintén a Crosby, Stills, Nash & Youngnak köszönhető, lévén Bródy a Teach Your Children című szám hallatán döntött: megtanul játszani a hangszeren.

Impróztak egy combosat

A KITT Egylet zenészei mellett Papp Gyula messziről jöttnek tűnhet. Persze nem az, hiszen Tolcsvayék basszusgitárosa, Czipó Tibor (aki maradt Béla együttesében) annak előtte a Miniben játszott Gyulával. A Skorpió Zalatnay Saroltának írt Hadd mondjam el című lemezén Móricz Mihály játszotta fel a gitárszólamot, mivel Szűcs Antal Gábor a Szovjetunióban turnézott a Hungáriával, amelynek még tagja volt. Frenreisz Károly a Skorpiót Emerson, Lake & Palmer mintájú triónak álmodta (Papp Gyulával, Fekete Gáborral). A zenészek sorában megtalálni Tolcsvay Lászlót is, aki Gyula mellett billentyűzött Cini lemezén.

miként Papp Gyula az FMH-beli Illés Klubba. Ott Szörényi Levente felhívta a színpadra, s improvizáltak egy combosat. Az öltözőben aztán Levente felkérte, „hammondozzon” szólólemezén.

Aki szeretne jelen lenni aBlahalouisiana legújabb dalának születésénél, és megismerni a zenekar műhelytitkait, megteheti a Figyelem, felvétel! című új workshopsorozat első rendezvényén, január 28-án, a Magyar Zene Házában. A rendhagyó program ötlet- és házigazdájával, Weil András producerrel beszélgettünk.

Az Ethnofil, az Odd ID, a The Qualitons és a Kistehén billentyűseként ismert Weil András az utóbbi években mint producer is bábáskodott számos ismert formáció dalainak születésénél, és arra a felismerésre jutott, hogy éppen a stúdiózás, ez a közönség elől elzárt alkotói folyamat a dalszerzés legkreatívabb, legizgalmasabb része. Ilyenkor fejlődik legnagyobbat a dalötlet, alakul ki a végleges forma, ami nem csupán érdekes, de sokszor nagyon szórakoztató is tud lenni. Korábban Hajós András Dalfutár című műsora engedett némi bepillantást mindebbe, csakhogy ő kifejezetten olyan zenészeket és előadókat válogatott össze, akik az életben kis valószínűséggel dolgoznának együtt, míg a Figyelem, felvétel! valóságos alkotóközösségek munkamódszereivel, műhelytitkaival szeretné megismertetni az érdeklődőket.

Próbaterem a küzdőtéren

„Ezeken a vasárnap délutáni, több mint négyórás workshopokon a koncertterem küzdőterének közepén rendezzük be a stúdiót, így körülöttünk, a lelátókon ülő nézők minden oldalról figyelhetik majd a történéseket. A program első felében a zenekar bemutatja a magával hozott dalötleteket, kiválasztjuk, melyikkel, milyen stílusban szeretnénk dolgozni, majd kialakítjuk a végleges tempót, dalstruktúrát és hangszerelést. A második etapban rögzítjük a hangszeres alapot és az éneket, majd visszahallgatjuk az elkészült felvételt. Vagyis a nézők végigkövethetik a dal útját az ötlettől a magvalósulásig. A harmadik részben a zenekar a stúdióberendezéseken ad egy húszperces minikoncertet, ahol minden úgy szólal majd meg, mintha egy próbateremben lennének.

Legvégül pedig válaszolunk a felmerülő kérdésekre” – avat be a részletekbe Weil András.

Napra pontosan ma egy éve nyílt meg a Magyar Zene Háza Nekünk írták a dalt! című nagyszabású időszaki kiállítása. A honi poptörténet első három évtizedének emléket állító tárlat koncepciójáról, anyagáról, fogadtatásáról, kísérőrendezvényeiről és jövőjéről Jávorszky Béla Szilárddal, a kiállítás szakmai kurátorával beszélgettünk.

A Nekünk írták a dalt! – A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig című időszaki kiállítás nyolc tematikus blokkra bontva nyújt betekintést a Kádár-kor poptörténetébe. Nem csak a korszak legkiemelkedőbb előadóira, zenekaraira, slágereire és legfontosabb könnyűzenei eseményeire fókuszál, hanem a rajongói szubkultúrákat, a populáris zenéhez kapcsolódó médiumokat, a „három T” elve szerint – tiltott, tűrt, támogatott –, politikai cenzúrával felügyelt intézményrendszert, a klubok, turnék és hangszerek világát, valamint a zenekultúra és a társművészetek viszonyát is bemutatja.

36 év 39 legjobb dala

Egy ilyen átfogó, sokszínű kiállítás életre hívása bizonyára alapos előkészítést igényelt. Hogyan született meg a tárlat koncepciója?

Legalább öt évvel ezelőtt indult a kiállítás tervezése, több körben zajlottak az egyeztetések, és lassan kristályosodott ki a koncepció. Nemcsak minden idők talán legátfogóbb magyar poptörténeti kiállítását akartuk létrehozni, hanem egy olyan nagyszabású, élményközpontú tárlatot is, amely a rendszerváltozás előtti évtizedek popkulturális vonatkozásait igyekszik minél több szempontból megragadni. A több mint 900 négyzetméteres kiállítás inkább kultúrtörténeti, mint zenetörténeti jellegű, ahol a popzenén mint  „vivőanyagon” keresztül próbáljuk megidézni azt a három évtizedet, amely az első felvételtől – a Martiny együttes 1957-es Rock and Roll című dalától – a rendszerváltozásig, egészen pontosan az 1993-ban megrendezett első Sziget Fesztiválig terjed. Deklaráltan a szélesebb nagyközönséget, az egykori zenerajongókat, azok gyerekeit, unokáit és a korszak iránt behatóbban érdeklődő fiatalokat megcélozva.

Volt-e példa hasonló vállalkozásra külföldön, ami alapján nekiláthattak a tervezésnek?

Számos kiemelkedő előadóról, illetve egy-egy meghatározóbb korszakról születtek kiállítások, de nem tudok olyan külföldi vállalkozásról, amely ekkorra és ennyire sokszínű időszakot ölelt volna fel. A tervezésnél mindenesetre nem lebegett előttünk minta, pusztán szerettük volna felmutatni ennek a három évtizednek a legfontosabb jellegzetességeit. Kurátortársam, Horn Márton a stábjával azon dolgozott, hogy ezt miként lehet élményszerűen a nagyközönség elé tárni, nekem pedig a tartalom volt a feladatom. Például ők meghatározták, hogy a Dalok és előadók terében legyenek körülbelül kétszázan a falon, de hogy pontosan kik, azt én döntöttem el. Vagy hogy melyik legyen az a 39 dal, amelyik kellőképpen reprezentálja ezt a korszakot. Hangsúlyozom, nem a személyes kedvenceimet válogattam: ha így lenne, maximum huszonöt előadó került volna a falra, ahogy a 39 dalból is jó, ha ötöt hallgattam annak idején.

Klasszikus bluesdalokból összeállított lemezt kiadni bátor tett, lévén a műfaj rajongói hangról hangra ismerik a szerzeményeket, s azok számos feldolgozását, előadását. Az összehasonlítgatás így elkerülhetetlen, és a korongot végighallgatva a zsűri dönt. Én is döntöttem: a Bluestone No. 1 című lemeze tényleg numero uno minőség.

Albert King szelleme

Véletlen-e vagy sem, a CD legtöbb száma eredetileg Albert King előadásában vált bluesalapvetéssé, függetlenül a szerzőktől, netán az első előadóktól. Igaz, például a Born Under a Bad Sign című dalt William Bell és Booker T. Jones kifejezetten Albert King számára komponálta. A nóta legismertebb változatát a Cream tudhatja magáénak. A Bluestone az eredetit vette alapul. A seprűs dobolás (Molnár Dániel) kifejezetten jól áll a szólamnak, csakúgy, mint Vasicsek Öcsi szituációba helyezett előadása, s hogy a basszusra (Tomor Barnabás) bízták a riffet.

Albert King játszotta először lemezre Mack Rice klasszikusát, a Caddelic Assembly Line-t. Ezt a reggae-ritmusú nótát Kézdy Luca hegedűjátékával gazdagította a Bluestone. Egyébként lényegesen reggae-sebbre vették az előadást, mint King tette, vagy éppen Joe Bonamassa, akinek a repertoárján szerepel 

Mike Rice slágerei (Mustang Sally, Money Talks, Respect Yourself) közül a Cold Woman with Warm Hearts című szintén rákerült a lemezre. Remekül szól benne a fúvós brass (Almási Attila pozanon, Weisz Gábor szaxofonon), csakúgy, mint a nyitó, Don't Burn Down the Bridge című Johnny Ray Jones-dalban, amelyet doorsosra szabtak, s úgy hangzik a Fender Rhodes-szóló (Nemes Zoltán, alias Mr. Jambalaya), akár a Riders on the Stormban Ray Manzareké.

Természetesen ez is Albert King előadásában futott be anno... S ha már a sok Albert King, érdekes, hogy Willie Dixon-kompozíció nem szerepel a lemezen.

Van ellenben Junior Wells-klasszikus, a Snatch It Back and Hold. Jól szól a Hammond, meg Öcsi, aki a maga hangszínén hozza Wells döbbenetesen nyers énekét.