Egy lista, amit jobb visszafelé hallgatni
A Rolling Stone magazin vette a fáradságot, no meg a bátorságot, és összeállította a XXI. század első huszonöt éve legjobbnak ítélt kétszázötven lemezének listáját. A szerkesztők hangsúlyozzák: ez az albumok, nem pedig az előadók listája, ezért akadnak, akik több lemezzel szerepelnek rajta.
Taylor Swift és Beyoncé három-három, Adele és Lady Gaga két-két korongja került a negyedszázad legjobbjai közé. Ez a névsor jól mutatja a lista irányultságát. No nem a gyengébbik nemnek kedvezést, inkább az olvasók kegyeinek elnyerését, megcélozva egy viszonylag széles korosztályt.
Nézzük a listát!
Az utolsó helyre a NSync No Strings Attached (2000) albuma került. Üdítő, hogy nem előkelőbb helyre, tudniillik a fiúbanda-mánia a kétezres évek elején sírba szállt, amikor Justin Timberlake csapata két és félmilliót értékesített ebből a CD-ből.
Az aranyérmes Beyoncé Lemonade-lemeze, 2016-ból. Az évszám fontos, ekkor vált el férjétől, Jay-Z-től ‒ aki tizenkettedik helyet ért el The Blueprint (2001) című korongjával ‒, és a győztes lemezen Beyoncé Knowles a férfiúi hűtlenségről énekel. A rapper 2017-es 4:44-lemezén kért bocsánatot exétől. Az énekesnő Beyoncé (2013) címet viselő anyaga a tizenhatodik, a Renaissance (2022) pedig harminchetedik a Rolling Stone-listán.
Totális stílustörésnek nevezhetjük, hogy a második a Radiohead Kid A (2000) CD-je. Ez a munka máig érvényes vintage hangzásával, s a képpel, amelyben előre megfestette a banda a XXI. századot.
Egy elfeledett lemez a magyar progresszív metal csúcsalbuma
Mi lett volna, ha nem bomlik fel a Seneca? Ki tudja? Mindenesetre hátrahagyott egy lemezt, 1995-ben, az egyetlent, Brutal címmel. Brutál jó korong, egyedülálló a magyar nyelvű progresszív metál albumok sorában.
A Seneca (Rubcsics Richárd gitár; Kuthy Zoltán billentyűs hangszerek; Hornyák Péter dob; Ivanov Péter baszusgitár; Molics Zsolt ének) úgy legenda, hogy mindössze egyetlen albuma jelent meg. Az 1995-ös Brutal tényleg brutálisan jó, de hogy miért, ahhoz érdemes felidézni a régi idők nagy zenekarait és zenészeit, mert itt minden mindennel összefügg.
1994-ben lezárult az Osssian első korszaka. Paksi Endre ekkor életre hívta a Wellingtont – itt játszott Rubcsics Richárd, Hornyák Péter, Ivanov Péter is –, majd az Ossian 1998-ban feltámadt hamvaiból, és kiderült, hogy Paksi Endre a gitárvirtuóz Rubcsics személyében tökéletes szerzőtársat kapott.
A Seneca énekese Molics Zsolt 1998-ban a Cool Head Clant alapította meg, a zenekar neve 2006-ban Cool Head Klanra változott, majd Molics 2021-ben váratlanul meghalt. Őrületes hang volt, az egyik legjobb a műfajban. Az az esztendő amúgy pusztító volt, nem csupán a Covid-járvány miatt, a rock megsínylette. Elment Kóbor János, Póka Egon, Siklósi Örs, Charlie Watts, Chick Corea, Dusty Hill, John Lawton, Hilton Valentine.
Bicikliért elektromos gitár
De utazzunk kicsit az időben. Rubcsics Richárd zenei karrierje úgy kezdődött, hogy tizenkét éves korában a bátyja, István rávette, hogy adja oda a bringáját, cserébe megkapja a bolgár gyártmányú Orpheus villanygitárját, ráadásnak pedig a csehszlovák Jolana basszusgitárt is. István hamar túladott a bringán, a cserét azonban már nem lehetett visszacsinálni.
Ennek a cserének köszönhető a Brutal című album, valamint Rubcsics Richárd első szólólemeze, a 2023-as Énséges Idők is.
Ezen a korongon visszakanyarodott a progresszív muzsikához, legalábbis az instrumentális számok esetében, Peregrinus, Autumn Leaves, Tűz, Víz, az Ossian lírai arcát villantja fel a Paksi Endrével közös lassú ballada, a Vendég a múltból.
Tőrőlmetszett szocialista sikertörténet a Neoton Famíliáé
Hatvanéves a Neoton. Ne tévedjünk, nem a Neoton Família, hanem az Ős-Neoton. Amely zenekar a nemzetközi hírű diszkócsapat elődje, még a három Éva, a Kócbabák énekegyüttes nélkül. A Magyar Zene Háza Popkulturális Klubkönyvtárában Neoton 60 címmel nyílt pop-up kiállítás, amelyen a zenekar közel száz lemezritkaságával ismerkedhetünk meg.
A Neotont hat évtizeddel ezelőtt közgázos diákok alapították, Pásztor László és Galácz Lajos. A hatvanas években Beatles-láz tombolt mindenütt, így a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is, ami annyit tesz, hogy minden kar rendelkezett saját beatzenekarral. 1965 Mikulás napjára szerveztek egy vetélkedőt a külker szakon, amit a Magazin együttes nyert, második helyen a Neoton végzett. Többen nem indultak. Mivel a Magazin feloszlott, a Neoton vált a hivatalos bandává.
Névválasztásukért a múlt „mélységes mély” kútjába kell tekintenünk. Ott azt leljük, hogy
egy csehszlovák gitármárka, a Jolana Neoton modellje szolgált ihlető forrásul. A hangszert a cseszkók a Gretsch-ről koppintották, annak üreges testű dzsessz típusáról.
1967-ben csatlakozott a csapathoz a konzit végzett Balázs Fecó. A következő évi Ki mit tud?-on Som Lajos basszusgitárossal és Debreczeni Ferenc dobossal kiegészülve indultak, második helyen végeztek a Hungária mögött. Amelyik csapat a feledhető, sőt méltán elfeledett Nem bújok én többé már a subába című borzalommal vitte el a pálmát.
Méghozzá Pásztor László – S. Nagy István bomba slágere, a Kell, hogy várj elől.
Balázs Fecó annyit mondott a dalról: „Csak egy hibája van: hogy nem én írtam.”
Stephen King nem szereti a Black Sabbathot
Bemutatták a legújabb Stephen King-filmfeldolgozást, méghozzá a legrégibb regényéből, a Hosszú menetelésből forgatott mozit. A premier alkalmából felkérték a szerzőt, írjon egy lejátszási listát művéhez ‒ amelynek új magyar fordítása a napokban került a könyvesboltokba.
King-évad a mozikban
Stephen King-évad az idei, tudniillik a Hosszú menetelés mellett már vetítik a Chuck életét és A majmot. Novemberben 6-án kerül mozikba A Menekülő ember új változata. Az 1982-es regényt öt évre rá filmesítették meg először, Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben, a remake-ben Bent Glen Powell kelti életre. A regényt Richard Bachman néven jelentette meg King, akár csak a Hosszú menetelést. Azért publikált álnéven, mivel kiadója úgy vélte, rontaná a szerző hitelét, ha évente több könyvvel jönne ki. Így jelent meg az első Bachman-mű, a Düh 1977-ben, amit másik hat követett.
Az író komplett életrajzot kerített alteregójának, ami nem nélkülözte a Stephen King-i fordulatokat. Például Richard és Claudia Inez Bachman egyetlen gyermeke hatéves korában beleesett New Hampshire-i otthonuk kútjába és megfulladt.
A „kettős élet” 1985-ig tartott, amikor Steve Brown ‒ aki maga is írt, valamint a washingtoni Olsson’s Bookstore eladójaként dolgozott –, lelkes King-olvasó, a Sorvadj el! (1984) kapcsán fedezte fel a stílusbeli hasonlóságot a „két” szerző közt. Kutatásai során rábukkant Sorvadj el! kiadói dokumentációi közt annak a jogásznak a nevére, aki Kinget képviselte. Eztán a Kongresszusi Könyvtárban fellelte a regény kéziratának dokumentációit, ahol a valódi szerzőként Stephen King neve szerepelt. Levelet írt Bachmann/Kingnek, aki elismerte a turpisságot.
A Sorvadj el! huszonnyolcezer példányban fogyott, ám amikor kiderült, ki is a valódi szerző, az eladások megtízszereződtek.
S hogy honnan a Bachman név? Nos, King éppen Bachman-Turner Overdrive-ot hallgatott, amikor a kiadó sürgette, találjon valami álnevet. Talált.
Fél évszázada a mély bíbor elsüllyedt, a szivárvány felemelkedett
Az ötven éve megjelent bemutatkozó Rainbow album, a Ritchie Blackmore’s Rainbow tulajdonképpen sértettségből született. Egyetlen dal feldolgozására állt össze a gitárfenomén az Elf zenekarral, azonban a munka olyan jól sikerült, hogy együtt maradtak.
A Deep Purple hanyatlása
A Deep Purple Stormbringer (1974) albuma radikálisan eltér a zenekar teremtette hard rock stílustól, könnyedebb fankys, soulos dalok szerepelnek a korongon. Ritchie Blackmore szerette volna átdolgozni a Fat Mattress Black Sheep of the Family számát, amitől a zenekar többi tagja elhatárolódott.
A Fat Mattress Noel Redding bandája volt, aki Jimi Hendrix mellett basszusozott a Jimi Hendrix Experience-ben, mint alapvetően gitáros, megalapította saját együttesét, hogy kiteljesedhessen. Hendrix nem igazán szívelte, szerzeményeit az Experience másik tagja, a dobos zseni, Mitch Mitchell társaságában dolgozta ki a stúdióban. A család fekete bárányát azonban nem Redding írta, történt ugyanis, hogy a második lemez felvételén összeveszett Jim Leverton énekessel, s otthagyta az együttesét, így a helyére érkező Steve Hammond komponálta a dalt.
Aki megnevezte a teret, ahol mindig hideg van
A rendszerváltás előtt Horváth Attila dalszövegíró arra kényszerült, hogy elhagyja a pályát. A hazánkban gyermekcipőben járó számítástechnikai szektorban helyezkedett el, mígnem Nagyfi László szerzőtársnak hívta új zenekarába, az Omenbe.
Noha Horváth Attila ízig-vérig rockköltő, kipróbálta magát más stílusokban is, mint a country, írt a Bojtorjánnak, a 100 Folk Celsiusnak, Illés Lajossal pedig zenei színpadra alkalmazták Szigligeti Ede örök klasszikusát, a Liliomfit. Révbíró Tamás még a Hungarotonnál dolgozott főszerkesztőként, amikor a lemezgyár sorra jelentette meg a színészlemezeket (Udvaros Dorottya, Kováts Kriszta, Szakácsi Sándor), és Attila azt mondta Rávbírónak, hogy akad egy színész, akinek szívesen írna szövegeket: Kern András. S lőn, megszületett a Kern című lemez 1985-ben.
Lövölde tér, ott mindig hideg van
és fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan.
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz meg tél,
vagy csak úgy képzelem én.(Másik János – Horváth Attila: Lövölde tér)
Az alapokat, amik krokik, maga Kern András vázolta fel, s azokból írta meg a dalszövegeket Horváth Attila.
Kétségkívül ő a magyar rockszövegírás ikonja
Elég pusztán felsorolni, ki mindenkinek írt szöveget a rockköltő, hogy rávágjuk a nevet: Horváth Attila. Az előadók pedig: a Taurus, a Piramis, Horváth Charlie, Balázs Fecó, az Omen, Deák Bill Gyula, a Tunyogi Rock Band, Keresztes Ildikó, Cserháti Zsuzsa, Kern András, a Bojtorján, Lerch István, a Mobilmánia, Mándoki László, a Senator, Varga Miklós és a 100 Folk Celsius.
Amikor Horváth Attila meghallotta a Michelle-t a Beatlestől, behúzta a beatzene, rálelt arra az önkifejezési formára, ami addig nem létezett. Annak előtte, kamaszkorában verseket írt, azok meg is jelentek. Aztán következett a zenekarozás, egészen 1970-ig, akkor végleg elhagyta a színpadot, mert jobban érdekelte a számok írása, mint előadása. Rá két évre kezdődött szövegírói karrierje a Taurusban.
„Béke és szeretet legyen a szívben,
Ez állt a zöld csillag jegyében.”
(Zöld csillag)
Radics Béla, Balázs Fecó, Som Lajos és Brunner Győző profi dalszövegírót szeretett volna, amikor az egyik próbára Attila megírta A lány, akire szerelemmel nézhetek szövegét. Brunner, a dobos megkérdezte: tudsz kottát olvasni? Persze, felelte. Jó, te fogod írni a szövegeinket.
„Sokkal békésebb lesz akkor a világ
és egy napon virággá változnak a fegyverek.
Talán él, talán jön, talán nincs sehol,
az is lehet, nem anya szülte, csak a képzelet,
a lány, akire szerelemmel nézhetek.”
Annak ellenétre, hogy Erdős Péter a Citadellában tartott zártkörű bemutatkozón beígérte a nagylemezt, a május 1-i Budai Ifjúsági parki debüt bulijuk brutális sikere és a közönségre gyakorolt hatásuk miatt mindössze két kislemezt adtak ki, albumot nem. Erre RB Kapitány így emlékezett:
Azt hiszem, ez a koncert életem legnagyobb sikere volt. Tízezer belépőjegy fogyott el, de tízezernél is többen voltak a Parkban, mert a srácok hátul betörték a kaput, és rengetegen belógtak.
„Ettől úgy megriadt a hatalom, hogy az borzasztó. Ez volt az oka annak, hogy visszakozott a lemezgyár, mert túlságosan harsány volt a banda, túl nagy sikere volt, amit ők nem tudtak kezelni, kordában tartani” – magyarázta Horváth Attila.
A Taurus 1973-ban feloszlott, Attila a Horváth Charlie vezette Olympia és a Baksa-Soós János távozása utáni Kex számára írt szövegeket, mígnem ’75-ben megalakult a Piramis.
Elsírta magát meghatottságában, amikor találkozott a Főnökkel
Sam Fender új lemeze olyan, akár az előző kettő, ugyanakkor mégis más. Erősebb a dalokban Bruce Springsteen hatása, mint eddig. Nem titok, Fender kamaszkora óta Springsteen-rajongó. Miként fogalmazott: „Tizenéves voltam, amikor Bruce zenéje először megfogott. A bátyám, Liam furgonjában ültem, aki betett egy CD-t, felhangosította, a Born to Run pergőhangja azonnal arcon ütött. Valami megmozdult bennem azon a napon. Bárcsak palackba zárhatnám azt az érzést, amit abban a furgonban éreztem, és időnként belekortyolhatnék!”
Miért sírt Sam Fender? Kiderül a videóból.
Nem tehetek róla, nekem Fenderről valamiért Ed Sheeran ugrik be, noha zeneileg a képzeletbeli hangpaletta ellentétes oldalán találhatók, mint a komplementer színek a színkörön. Azokat összekeverve fehéret kapunk, a fehér nem más, mint a színek hiánya. Fender és Sheeran muzsikája középütt találkozik: ott, ahol az egy szál gitáros dalok tanyáznak, ahol a hangszerelés hiánya természetes. A hangpaletta széle felé pedig a teljesen elütő hangszerelésük okán kerülnek, s lesz Ed Sheeran pop-, Sam Fender pedig rockikon. Valaki úgy fogalmazott:
Amikor mindketten felléptek Liverpoolban, a Big Weekend fesztiválon, a közönség nem érzett törést, inkább egyfajta kiegészítést: Sheeran a szívhez szólt, Fender a lélekhez.
A grafikus, aki szembeszállt Erdős Péterrel, és győzött
Szurcsik József, Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, Érdemes Művész látott vendégül műtermében. Podcastbeszélgetésünkben az ötvenéves East első három lemezéről mesélt.
Beszélgetésünket megelőzően Szurcsik József számos előadó albumait ajánlotta, hogy elmondja róluk véleményét. Szereti a dzsesszt, olyan pompás anyagokat, mint Jan Garbarek: Places, Keith Jarret: Concert in Köln című korongját. Bevallotta, ronggyá hallgatta a Jimi Hendrix In the West-koncertjét, Frank Zappa minden lemezét, Peter Gabriel Sóját, Nick Cave and the Bad Seeds O Childrenjét, a Wether Report Heavy Weatherjét.
Magyar kedvence Az ördög álarcosbálja a Syriustól.
De megemlítette saját együttese, az Art Reaktort – amelyben basszusgitározott, gitáron pedig Varga János, az East tagja játszott – egyetlen CD-jét. Végezetül kikötöttünk az East első három nagylemeze, az 1981-es Játékok, az 1982-es Hűség és az 1983-as Rések a falon című mellett. Az ok: egybeesett a zenekar és az ő pályakezdése, az egykori közös munka pedig máig tartó barátsággá nemesült. Milyen világ járta a szocialista Magyarországon, amikor Szurcsik József megtervezte a három album borítóját? Hallgassák meg!
John Lennon olyat is eltanult Bob Dylantól, amit amúgy büntetnek
Az 1965-ös esztendő a fordulat éve a rockzenében. A számos közül ez az egyik, nevezetesen, amikor a beat kifújt és jött a rock. Magyarországon pedig hat évtizede születtek az első magyar nyelvű beat/rockdalok.
A brit pop gyökerei
A bevezetőben felemlegetett váltás pompásan érzékelhető a The Beatles muzsikájában.
- 1965 augusztusában jelent meg a Help!,
- decemberben pedig a Rubber Soul albumuk.
Ha nem is két más zenekart, de meglehetősen másfajta muzsikát őriznek a felvételek.
Az átfedés oka, hogy az új korongra, illetve kislemezre az előbbiről kimaradt dalok kerültek rá. Ilyen a Wait, ami ugyan a zenekar beat hangzását idézi, azonban akusztikus gitárok nélkül. A szintén lemaradt Lennon-szám, a Yes It Is a nagylemezt reklámozó kislemez B oldalán kapott helyet, a másikon a Ticket to Ride. Ez a szintén John Lennon-szerzemény egyértelműen rocknóta, zseniális riffel, elővételezi a Rubber Soul stílusát. A Ringónak írt, majd kizsűrizett If You've Got Trouble annyira korszerű, hogy bármelyik kilencvenes évekbeli britpop banda bevállalná. Jelzem, a nóta addig az ismeretlenségben pihent, akkortájt került fel az Anthology 2-re.
A magyar rocktörténet után Petőfi klasszikusát is képregényesítették
Egykor irodalmi klasszikusokat dolgoztak át képregénnyé. Ezen alkotások a Fülesben kerültek az olvasók elé. Aztán Magyarországot is leuralták a DC Comics és a Marvel szuperhősei, leváltva az irodalmat. Üdítő, hogy a Képes Krónikák Kiadó gondozásában megjelent Petőfi Sándor Az apostol feldolgozása. A képregényt Futaki Attila kezdte, váratlan és korai halála után hét grafikus fejezte be.
Pif és Pajtás
A vasfüggönyön túlról kizárólag ellenőrzött termékek érkezhettek a Magyar Népköztársaságba. Kortárs nyugati rocklemezeket például a Múzeum körút egyik kapualjában lehetett feketén vásárolni. Superman-, Batman-, Hulk-képregényeket antikváriumokban. Persze nem magyar nyelven. Miként, ugyan franciául, de legálisan lehetett Pif képregényújsághoz is jutni. Abban a legmenőbb a Rahan volt, amit magyarra fordítottak a Magyar Úttörők Szövetsége hetilapjában, a Pajtásban. A Pif azért kerülhetett az újságosbódékba, mert a Francia Kommunista Párt adta ki.
„A Fülesben jellemzően könyvadaptációk jelentek meg. Korcsmáros Pál legendás Rejtő-sorozatát most újrarajzolva, újraszínezve, könyv formájában adták ki” – erősítette meg Haragos Péter grafikusművész, aki Cserkuti Dávid, Szabó Csaba, Farkas Lajos, Németh Gyula, Levi, Terebesi Gyula társaságában rajzolta Az apostolt.
A képregény egykor és ma
A festő-grafikussal elmélyültünk kissé a képregény műfajában. Péter fontosnak tartja, hogy minden korosztály megismerje a műfajt, tudniillik ha a fiatalok a megmozgatott képregénnyel vagy az animációs filmmel találkoznak először, akkor nem fogják érdekelni őket a nyomtatott kockák.
Japánban a hagyományos képregény, a manga népszerűsége töretlen,
köszönhetően annak, hogy rövid időn belül követik egymást a sorozatok újabb részei, illetve hogy ma is a társadalom szerves része a képregény. Ráadásul minden korosztályhoz, társadalmi réteghez szól rendkívül szerteágazó tematikája: van humoros, bűnügyi, szuperhősös, fiúknak, lányoknak, gyerekeknek szóló, fantasy, robotos, művészi, horror, nőknek szóló, például főzős, de erotikus és pornómanga is.
Nem véletlen hát, hogy a képregénykészítés a szigetországban komoly ipar, ami sok embernek ad munkát.
Többek a képregényt Japánból eredeztetik, méghozzá Hokuszai mestertől, aki a XVIII–XIX. században rövid történeteket mesélt több kockában.
Ez az ukiyo-e, ennek eredete a XII. századig nyúlik vissza, az akkor divatos tekercsképekig. Kacusika Hokuszai mellett Utagava Hirosige művészete gyakorolt komoly hatást a korabeli európai művészekre, Edgar Degas-ra, Edouard Manet-ra, Claude Monet-ra, Vincent van Goghra, Henri de Toulouse-Lautrecre.
A szerelem néha felülír minden szabályt, és ezt jobb, ha az Isten sem látja
Új lemezzel ünnepli harmincötödik születésnapját az Omen. A tizenötödik album minden dalszövegét Edyko írta. Azaz Kovács Enikő költő.
Ha Omen, akkor – a zenekarvezető, alaptó, zeneszerző Nagyfi Lászlóval együtt – Horváth Attila jegyezte a banda dalainak zömét. A korszakos szövegíró nyolc Omen-lemez mellett társalkotója volt a Korál, a Piramis, Charlie, Keresztes Ildikó, Balázs Fecó, Lerch István, Deák Bill Gyula, a Mobilmánia, a Tunyogi Rock Band, Leslie Mandoki és Varga Miklós slágereinek.
Kovács Enikő teljességgel ismeretlen a rockszíntéren, noha a költő a Hooligans legutóbbi, Fekete szivárvány albumára két dalt írt, azaz kipróbálta magát a műfajban. Ám Nagyfi „Bigson” László nem a fenti korongon, hanem a Facebookon botlott bele Edyko alkotásaiba. Egy-két vers elég volt számára, hogy ráírjon Enikőre: mit szólna a közös munkához? Legnagyobb megdöbbenésére azt válaszolta: ismeri a zenekart, megtisztelő a felkérése, próbálják meg. Annyit azért hozzáfűzött: kicsit zavarja, hogy Horváth Attila után kell szöveget írnia. Ami érthető. Bigson bátorította: ettől ne illetődjön meg.
A folytatásban ‒ a honi rock and roll színtéren bevett gyakorlatnak megfelelően ‒ halandzsa angol nyelven elküldött három dalt. Edyko „postafordultával” visszaküldte a kész szövegeket. A gitárosnak nagyon tetszett mind a három, mindössze apró változásokat kért, a korrekciók néhány perc elteltével a gépén landoltak.
Elég csupán a szövegek címét átfutni a borítón, netán beleolvasni a dalszövegekbe, hogy megfogalmazza magában az ember: a Kell az ima konceptalbum.
„A lemez alapvetően azt üzeni a hallgatónak, hogy hit nélkül nincs élet. Kell a hit önmagunkban, az életben, és nem árt, ha van egy ima, amibe bele tudunk kapaszkodni a nehéz időszakokban” ‒ összegezte Edyko.
A zenét a két gitáros jegyzi, Nagyfi László és Tóth Károly Carlos. Carlos, a banda első gitárosa Daczi Zsolt tanítványa. A lemezborító Havancsák Gyula munkája. A grafikusművész az Accept, Jon Lord, a Stratovarius, az Annihilator, a Grave Digger, a Destruction, a P. Mobil, a VHK, a Pokolgép, a Hooligans, Alapi István, a Moby Dick, az Akela, a Kárpátia és természetesen az Omen albumborítóit tervezi.
Aki itt fellépett, az valaki volt, vagy biztosan valakivé vált
A kultikus koncerthelyszínek bezárásukat követően kizárólag az idővel kopó emlékezetben őrződnek meg. Így járt a Petőfi Csarnok, azaz a PeCsa, amely négy évtizeddel ezelőtt nyitott, és tíz éve zárt be. A Magyar Zene Háza pop-up kiállításon idézi elénk, ki mindenki lépett fel az Ifipark utódintézményében, a Városligetben.
Ami maradt: plakátok, szórólapok, belépőjegyek
A plakátokból, szórólapokból, belépőkből Jávorszky Béla Szilárd, a Kultúra.hu és a Magyar Zene Háza Popkulturális Klubkönyvtárának munkatársa állította össze a kiállítást. Miután 2017-ben elbontották az épületet, a fenti tárgyakon, illetve fotográfiákon, ritka videó- és hangfelvételeken kívül mindössze az emlékek maradtak. Ugyanakkor, megtekintve a tárlatot, rádöbbenünk, hogy alig akad olyan hazai és nemzetközi sztár, aki ne lépett volna fel a PeCsában 1985 és 2015 között. Nyilván azért, mert a Budai Ifjúsági Park (BIP) utódintézményeként működött, ráadásul az Ifiparkkal ellentétben egész évben.
Történt, hogy 1980. május 27-én, egy Edda-koncert közepén leomlott a BIP bejáratához vezető lejtő korlátja, amely megsebesített öt embert. Ettől fogva mindenki a művészbejárón közlekedett. Egészen az 1984. szeptember 23-i záróbuliig, amelyen a P. Mobil lépett fel, Elektromos temetés című műsorával.
Közben 1982-ben az állami szervek és a KISZ jóváhagyta az Ifipark helyét átvevő Ifjúsági Szabadidő Központ építését a Városligetben. Méghozzá az egykori Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) – amelyet 1974-ben a kőbányai vásárvárosba költöztettek – ötös számú épületének átalakításával. Az anno Kohó- és Gépipari csarnok akkortájt az Otthon Áruház raktáraként működött, meglehetősen leromlott állapotban.
Harminchárom éve állnak a perifériára szorult zenék szolgálatában
Miként a szervezők fogalmaztak: krisztusi korba lépett a Paksi Gastroblues Fesztivál, tudniillik idén harmincharmadik alkalommal rendezik meg. Mint a bő három évtized alatt mindig, most is lesz sztárvendég, méghozzá Ian Paice zenekara, a Purpendicular.
Gárdai Ádám három esztendeje vette át apukájától, Györgytől, vagy ahogy mindenki szólítja: Kaktusztól a fesztiváligazgatói stallumot. „1993-ban indult a fesztivál, de előélete van – árulta el Ádám. – A paksi szülői házban működtette édesapám az Új Hullám Kultúrkocsmát.”
A családi összetartás változatlanul működik, a fesztiváligazgató felesége, nővére, aki a Pannon Filharmonikusok fuvolistája, és gyerekei mindannyian részt vállalnak a szervezésben.
A zene, a borok és az ételek mellet az összetartozás épp oly fontos jellemzője a Gastroblues-nak
‒ emelte ki a fesztiváligazgató.
Főzőverseny felajánlásokkal
A harmincharmadik Gastroblues sajtótájékoztatóján Süli János, az atomerőmű bővítéséért felelős egykori miniszter, a térség országgyűlési képviselője, az esemény fővédnöke úgy fogalmazott: „Volt huszonötödik, harmincadik és lesz harmincötödik is” – majd hozzáfűzte, hogy a fesztivál egyik fő célkitűzése a nemzetrészekkel ápolt jóviszony.
A képviselő idén szeretné folytatni régi jó szokását, és benevez a Kárpát-medencei Gastroblues Piknik jótékonysági főzőversenyre.
„A főzőverseny mellett több eseményen is gyűjtünk, például a templomi koncertek teljes jegybevételét az önkormányzat támogatásával együtt a viski magyar óvoda renoválására fordítjuk” – mondta el Borbély Zsolt Attila gasztronómiai szakíró, a Piknik zsűrielnöke, aki kifejtette: erre a célra gyűjtik a borkóstolón a részvételi díjból befolyó összeget, illetve a főzőversenyen szintén lehet kóstolójegyeket vásárolni. A versenyzőktől nem kérnek nevezési díjat, csak azt, hogy az ételeikből ajánljanak föl a kóstolójegyért cserében. Így minél több az ételfelajánlás, annál nagyobb a bevétel.
Kaktusz, akit néhány éve a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntettek ki Paks kulturális életének fejlesztése és nemzetközi hírnevének erősítése érdekében végzett több évtizedes munkájáért, megjegyezte:
Guinness-rekordot értek el a borral főzött ételek versenyén, amikor 149-féle borral készült ételköltemény került a zsűri elé.
„Nem csak a főzőversenyen, az evangélikus templomban is gyűjtünk a kárpátaljai viski óvoda fenntartására” – tette hozzá.
Tuskóból lett a rock ikonikus hangszere
Nyolcvan esztendeje (mások szerint 1946-ban) történt, hogy Lester Polsfuss dzsesszgitáros felkereste a Gibson gitár- és mandolingyártó céget, és felajánlotta tuskóját (ahogy tömör testű elektromos gitárját hívta), hogy készítsék sorozatban. Ajtót mutattak neki. 1950-ben Leo Fender piacra dobta a Broadcastert, a későbbi Telecastert, a Gibson pedig menten megkereste Lestert, majd 1952-ben eladták az első Les Paul elnevezésű gitárt. Méghozzá az 1945-ben (nyolcvan éve) konstruált P–90-es hangszedővel. Ezen összeállítás a mai napig a rockhangzás egyik meghatározó kombója.
Leo Fender nem volt zenész, műszerészként erősítőket bütykölt, mígnem a világ első, sorozatban gyártott tömör testű elektromos gitárjával máig maradandót alkotott, miként a következő Stratocaster (1954) és Precision Bass (1951) hangszerekkel is.
Orville H. Gibson cipőgyári ügyintézőként kereste a kenyerét a XIX. század végén. A napi robot utáni kikapcsolódáshoz sajátos hobbit talált, hangszereket épített. 1886-ban szabadalmaztatta mandolinját. Tizenhat esztendőre rá akkora lett az érdeklődés, hogy megalapította a Gibson Mandolin-Guitar Manufacturing Co. Limitedet.
A három embert foglalkoztató kisüzemet 1916-ban kibővítette, hatvan munkást alkalmazott, majd két év múlva örökre lehunyta szemét.
Hangszereinek minőségéről elég annyi, hogy a fa alapanyagot öt-tíz évig szárították felhasználás előtt. A mai sorozatban gyártott, távol-keleti gitárokon tegnap még madarak fütyörésztek: az efféle hangszerek használat közben száradnak, miáltal összevissza vetemednek, bizonyítva a tételt, hogy az olcsó a drága.
Elektromos forradalom
Az első elektromos gitárt Adolf Rickenbacker és George Beauchamp építette 1932-ben. Hivatalosan a Rickenbacker A–22 nevet viselte, alakja miatt azonban serpenyőnek hívta a jónép. Joggal, amennyiben az alumíniumból öntött hangszer kis, kerek testéhez hosszú nyak társult.
Íme az év legjobb alkotása
A 20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, az év legjobb alkotásának járó Alfabéta-díjat, a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) támogatásával, a Képes Krónikák Kiadó gondozásában megjelent, Magyar Rocktörténet második kötete érdemelte ki.
Emészthető szakkönyv
A rocktörténeti képregény első része 2023-ban látott napvilágot, s a hatvanas–hetvenes éveket mutatta be, kitalált főszereplője, Pallaghy Károly életének szemszögéből. Karesz maga szintén zenész volt a Tótágas nevű bandában, majd zenei szakértő, kiadó, producer lett ‒ persze a történet szerint ‒, így megannyi korszakos muzsikus barátságát élvezhette. A tavaly megjelent folytatásban a nyolcvanas-kilencvenes évtizedek hazai pop-rock életét ismerhetjük meg. Méghozzá kellő szakmaisággal, alapossággal, tudniillik hiába „csak” képregény, szakmai lektora (mindkét könyvnek) Jávorszky Béla Szilárd rocktörténész, a PKÜ és a Magyar Zene Háza munkatársa.
A szakíró szerint, ugyan a képregény leegyszerűsítő műfaj, azonban maga a könnyűzene szintén az, vagyis megfelelő közegbe került az alapos tényanyag. A díjnyertes kötet utószavában Jávorszky kiemeli, hogy a mű mindenekelőtt rocktörténet, ezért nem szerepel benne a Hungária, a Dolly Roll, a Rapülők, az Animal Cannibals, Ganxta Zolee, a DJ-k, Zámbó Jimmy.
A pszichedelikus hanghatások cunamiként mossák át a világot
Egy esztendeig látható, pontosabban egy évig merülhetünk el a Pink Floyd Dark Side of the Moon albumára készült immerzív videóban a Magyar Zene Háza (MZH) Hangdómjában.
Az immerzív ‒ jobb szó híján ‒ belemerülő művészet, amikor a videóvetítés, fényinstalláció a nézőt körbeölelő térben történik, mint az egykori Planetárium, vagy most a Hangdóm esetében. Efféle kiállításoknak, produkcióknak kínál helyszínt a Cinema Mystica a Párisi Udvarban, a Lumiere Hall a Piarista közben, a Light Art Museum az egykori Hold utcai vásárcsarnokban, vagy a Zsolnay Fényfesztivál Jakováli Hasszán Dzsámija.
A pécsihez hasonló az Inota Fesztivál, ahol fényfestések, fénygraffitik villódznak az elektronikus zenére. Az épületek fényfestése az immerzív fényművészet ellentéte, tulajdonképpen ez a 3D-s technika szolgált az alapjául. Gyökere a diaporáma, amikor is több diavetítővel képsorozatokat vetítettek egymásra, a „két képből harmadik születik” elv alapján. Később már nem vásznon, hanem tetszőleges felületen jelent meg a látvány, s a multivízió nevet kapta. A számítástechnika fejlődésével a tervezést, a vezérlést szoftverek segítették, a vetítők helyébe projektorok kerültek, az elnevezés pedig digiporáma lett, amit VJ-k produkálnak.
Pink Floyd belülről
Batta András, a MZH ügyvezetője az Oszakai Világkiállításon megtapasztalta, hogy az immerzivitás és a pszichedelikus hanghatások cunamiként mossák át a világot.
Minden nemzet pavilonja ezt a technikát használja. Világszerte börzéket tartanak, amelyeken megvásárolhatók a produkciók
‒ jegyezte meg. Egy ilyen eseményen futott össze Horn Márton, a MZH intézményigazgatója a kanadai Hubblo cég képviselőivel. A Hubblo az immerzív installációk és dómtartalmak nemzetközi terjesztésére, a produkciók megvalósításának támogatására szakosodott. E vállalkozás bízta meg a londoni székhelyű NSC Creative-ot, hogy a Dark Side of the Moon című lemez megjelenésének ötvenedik évfordulójára, 2023-ban készítsen planetáriumi videófilmet – ennek vetítési jogát pedig megvásárolta a Magyar Zene Háza.
Nincs baj, csak hangrobbanást okoz az új Pokolgép
A mostanság megjelent Vissza sose nézz! című vinyllemez a Pokolgéptől vélhetően nem kizárólag azzal válik emlékezetessé, hogy az új énekes, Bánhegyesi Richárd hangja kísértetiesen emlékeztet Kalapács Józsefére. Valódi koncept anyagot kapunk, komor, mégis bizakodó képet a korról, amelyben a Föld népének élni adatott a világvége fenyegetettségében.
Az ős-Pokolgépért rajongókat (lévén akadnak jócskán, akik a Kalapács-éra elkötelezettjei – mint a Bon Scott-hívők az AC/DC esetében –, akik mást nem hallgatnak, kizárólag az első öt albumot) le kell hűtenem mindjárt az elején: szó sincs múltidéző, önismétlő nosztalgiáról, annál is inkább, mivel a muzsika a Rudán-korszak stílusában fogant.
A Vissza sose nézz anyag előtt majd egy évtizeddel, 2016-ban jött ki új stúdióalbummal a Gép. A Metalbomba címűn Tóth Attila énekelt, ő jött Rudán Joe helyére, vele ez az egyetlen sorlemez készült. Attila nagyon értett az Ian Gillan-sikolyokhoz, hangszíne a bakancsos Edda Pataki Attilájáét idézte (legalábbis nekem). Majd következett a hosszú, nagyon hosszú szünet, s egy újabb énekescsere. Bánhegyesi Richárd tavaly év elejéig a berhidai illetőségű Hangár21 bandát erősítette.
Biblia, pénz, pálinka, ezen értékek őre a téka
Jávorszky Béla Szilárd legújabb kötetében a negyvenkilenc éves Téka zenekar első tizenöt esztendejét tárja olvasói elé. A Hagyományok Háza kiadványa megszólaltatja az alapító muzsikusokat. A könyvet rendkívül családias hangulatban mutatták be a Fonóban, ahol nem maradt el a közös éneklés, sőt, táncra perdültek a Téka-rajongók.
Ma is aktív zenekar
Nekem a Téka annak idején, a nyolcvanas években, bevallom, kimaradt. Más zene járta akkor nálunk gimiseknél. Punkot és újhullámot játszottunk, minden középiskolára több banda jutott, illetve Európa Kiadó, Kontroll Csoport, Bizottság, VHK, Trabant, Neurotic, ETA koncertre jártunk. Most, így, közel fél évszázad múltán elnézve a Fonó kávéházban helyet foglalókat, némi irigység költözött belém, látva, hogy a tékások mindegyike ismer mindenkit. Meg persze a felcsendülő dalokat, amiket közösen énekeltek. Negyvenkilenc év ide, vagy oda, meglehetős gyorsasággal alakították ki a színpad előtt a táncteret. Nincs mese, a népzenészek, néptáncosok összetartó, nagy család, s a kívülállók joggal érzik idegennek magukat a társaságukban.
Ugyan a könyvbemutatót maga a szerző, Jávorszky Béla Szilárd vezényelte, azonban az elhangzó sztorik nagy részét, majdhogynem a közönség fejezte be. Számukra ez, a muzsikusokkal közös történelem, amit együtt éltek, mi több, élnek meg, tudniillik a zenekar mai napig aktív, jóllehet az eredeti felállásból mindössze Lányi György „Gyurkedli” maradt. Mellette Tárnoki Beatrix, Kalász Máté és Kalász Tamás muzsikálnak, tíz éve, minden szombaton a Csiliben.
A táncház második hulláma
„Az 1976-ban alakult Téka első tizenöt éve a népzenei revival egyik legfényesebb fejezete, az együttes a táncházasok második hullámának kétségkívül legerősebb, és a mögöttük jövő generációk számára fároszként utat mutató képviselője.” E mondattal indul Jávorszky Béla Szilárd könyve, amelyből a későbbiekben megtudjuk: „A Téka nevet Sipos Mihály ajánlotta, mondván, faluhelyen e faliszekrény őrzi az értékeket: bibliát, iratokat, pénzt, pálinkát.”
Most pedig igyekszem felidézni a könyvbemutatón elhangzott történetek javát, amelyek majd’ minden esetben poénnal végződtek.
A koncertszínpadok után a kőszínházak is megnyíltak Sziámi dalszövegei előtt
Müller Péter Sziámi dalköltői életművébe bepillantó cikkünk második részében a rendszerváltás utáni zenekari alkotásokat, illetve a színháziakat vesszük sorra, egészen a koronavírus-járvány utáni napjainkig.
Színházi Sziámi
A rendszerváltás eltörölte a három T-t (tiltott, tűrt, támogatott), így Müller Péter Sziámi a lemezkiadás mellett színpadi produkciókat is alkothatott. Persze a maga módján. A zalai Sziámival 1992-ben a Madách Színházban ment a Mr. Pornowsky előkerül című produkció, amelynek szövegkönyvét Zalán Tibor írta.
Sziámi nyelvi blikkfangjai e műből sem hiányoznak:
„Délibábszínház az egész világ,
Csak az a baj, hogy valami baj van.
A kiválasztott se tudja, hogy miért,
Hogy miért is vannak a lyukak a sajtban.”
(Csak egy hang van)
2019-ben a Merlin Színházban, a Ruszt József alapította Független Színpad utódegyüttese, az „A” Színház mutatta be a darabot. A muzsikát zalai Sziámi szolgáltatta, Mr. Charles Pornowskyt, a fékezhetetlen költőt Kaszás Géza alakította.
A kilencvenes évek végére kifulladt a zalai összeállítás, és újraformálódott a csapat Gasner Jánossal. Vele jegyzi Sziámi az 1999-es, a Trafóban színre vitt, Angyal az égre, Ördög a falra című koncertszínházat, a Miskolci Nemzeti Színház színészeivel, tudniillik akkortájt a teátrum Játékszínének művészeti vezetőjeként dolgozott Müller Péter Sziámi.
A ghánai szabadságról keveset tudunk, ám a djabe nekünk a zene szabadságát jelenti
Szombaton Debrecenben adott koncertet, ma pedig, hétfőn a MOMkultban lép föl az 50 éves Panta Rhei és a 30 esztendős Djabe. A születésnapi buli apropóján beszélgettünk Égerházi Attila gitárossal, a Djabe zenekar alapítójával.
A Djabe gyökerei az 1983-as Novus Jam nevet viselő formációhoz nyúlnak vissza. Itt kezdte Attila a muzsikálást, Gesztelyi Nagy Judit fuvolistával. Miként a névválasztás sugallja, az együttes „jammelve”, azaz közös improvizációkkal alakította ki számait. Vagy talán mégsem? Hallgassuk erről Égerházi Attilát.
Ötven éve sóhajtjuk hiába: bárcsak itt lennél!
A Pink Floydból Roger Waters látogatott több ízben Magyarországra, aki 1985-ben kivált a bandából, így a zenekart nekünk a Keep Floyding pótolja élőben. 2025. május 17-én a Várkert Bazárban a Wish You Where Here – In Concert bulijukon a fél évszázada megjelent album dalait játsszák az idén hatvanesztendős progresszívrock-legendától.
A Wish You Where Here albumot megjelenése – 1975. szeptember 12. – előtt Nagy-Britanniában 250, világszerte 900 ezren rendelték meg. Annyian, hogy az EMI csak minden második előrendelést tudott teljesíteni. Azóta közel 25 millió kelt el a lemezből, a címadó dalt 125 millióan streamelték a Spotifyon és 393 millióan a YouTube-on. A vinyl óta kiadott hanghordozókkal együtt 310 millió kelt el a legendás anyagból.
Írhatnám, hogy ha május, akkor Keep Floyding, tudniillik tavaly május 4-én, a csapat a huszonötödik szülinapját a The Pink Floyd Sound 60 produkcióval ünnepelte, amelyen az akkor 59 éves együttes minden stúdiólemezéről játszottak nótákat. 2023 májusán az aquincumi amfiteátrumban, az akkor félévszázados The Dark Side Of The Moont adták elő.
Az idei produkció különlegességgel szolgál, nevezetesen egy héttagú vonószenekarral. A muzsikusok mindannyian a Budafoki Dohnányi Zenekar tagjai, akik a Budapest Klezmer Bandből jól ismert Gazda Bence vezetésével gazdagítják a Pink Floyd-soundot. Miként hallhattunk hasonlót David Gilmour 2006-os gdanski show-ján. (Ahol Rick Wright billentyűzött, és Guy Pratt, a Floyd Waterst követő bőgőse mellett az egykori Roxy Music-tag, Phil Manzarena gitáros lépett színpadra.)
A szocializmusban lemezszerződést sem, most Kossuth-díjat kapott
Dalszövegírókat szövegeik tükrében szemlélő sorozatunkban a friss Kossuth-díjas Müller Péter Sziámi rendszerváltozás előtti költői világával és alkotói életútjával ismerkedünk.
Sziámi korszakos alakja a honi alternatív, másként underground zenei színtérnek – jelentsen ez bármit is a rendszerváltás után. Mert 1990 előtt volt értelme a jelzőnek, tudniillik az URH-nak, a Kontroll Csoportnak, a Sziáminak nem jelenhetett meg nagylemeze (kicsi se), őket a három T közül a tiltott kategóriába sorolta a szocialista kultúrpolitika. Az Európa Kiadó, a Vágtázó Halottkémek, a Bizottság kijöhettek albumaikkal, ellenben a Balaton nem. Az a Balaton, amelyik első buliját az URH debütkoncertjének előzenekaraként tartotta.
Az Ultra Rock Hírügynökséggel (URH) kezdődött Müller Péter negyvenöt esztendeje tartó rockkarrierje.
Történt, hogy 1980-ban a Kulich Gyula (ma Kálvária) téri Pszichiátriai Klinika pincéjében próbált a nemsokkal korábban alakult Orgazmus zenekar: Menyhárt Jenő, Kiss László, Somoskői Lajos, két gitáros egy basszusgitáros, dobos, énekes nem volt. Somoskői Lajos pszichológiát hallgatott, a Kulich Gyula téren pedig úgynevezett nappali szanatórium működött, ahol Gerevich József főorvos drogterápiás foglalkozásokat tartott. Az épület pincéjében pedig klubot indított.
Részben narkósok, részben otthontalan, fiatal, krónikus elmebetegek, részben majdnem egészségesek jártak oda… Ehhez a körhöz aztán különböző rockzenekarok kapcsolódtak: ott lépett fel először a Beatrice és az Orgazmus együtt, amely aztán átalakult URH-vá
– elevenítette fel 2019-ben Gerevich, aki harminckilenc évvel előtte bejelentette a három muzsikusnak: két hét múlva koncert. Így ment ez akkoriban, próbateremért cserében alkalmanként fel kellett lépni.
Somoskői elhívta filmművészeti főiskolás haverját, Müller Pétert, aki meghallgatta az Orgazmust, majd elővette kéziratait és szétosztotta a tagok közt. Dobosnak felkérte rendező barátját, Salamon Andrást, és 1980. szeptember 13-án lezajlott bemutatkozó fellépésük. 1981. március 29-én pedig búcsúbulijuk a Kassák Klubban.
Mindössze fél évig létezett az URH.
Noha Chris Bohn, a New Musical Express újságírója nem beszélt magyarul, a produkció behúzta. „Az URH muzsikájánál semmi jobbat nem hallottam közép-európai kirándulásom alkalmával. Vad, felajzó zenét játszanak, aminek hajtóereje a csodálatos, dühös gitárfutamok által csak alig-alig kordában tartott ritmus. […] Életerős zenéjük ugyanúgy hazavágja a hivatalosan támogatott együttesek esetlen rockját, ahogy a punk teremtett tiszta levegőt nálunk néhány évvel ezelőtt” – írta tudósításában.
A hangszer, ami minden könnyűzenében hozza a basszust
Leo Fender mester zsenijét az idő igazolta, amennyiben 1950 óta a Telecaster (egy évig Broadcaster), ’54-től a Stratocaster gitárja máig meghatározója a rock-, a blues-, a pop-, a country- és a popzenének. És ki ne feledjük a sorból a Precision Basst, ami 1951-ben leváltotta a nagybőgőt a big bandekben, majd a rock and roll zenekarokban.
Mindig hangosabban
A nagybőgő tekintélyes mérete dacára sem tudta tartani a hangerőversenyt a mind terebélyesedő fúvósszekciókkal, a növekvő dobfelszerelésekkel, no meg a harmincas évektől az elektromos gitárokkal. Ekkortájt egy seattle-i muzsikus, bizonyos Paul Tutmarc (steel gitáros, naná, hogy a lap steel gitár feltalálója – ilyenen tolja a Pink Floydban David Gilmour) kreált egy tömörtestű basszusgitárt.
ABBA alatt, ABBA után, a Mamma Mia örök darab
Fél évszázada, 1975. március 12-én az ABBA felvette a Mamma Mia című dalát, ezzel befejezve harmadik albumuk stúdiómunkáit. A szám első lett a brit slágerlistán, a lemez Ausztráliában, Norvégiában és Svédországban tarolt. A Mamma Mia! musical siker és filmsiker lett, nem másért, az ABBA – valóban – örökzöld számaiért.
Europop, brit pop, hard rock, heavy metal
Az ABBA, s persze menedzserük, Stig Anderson – akivel később többször perre mentek, annyi pénzt nyúlt le – valamit nagyon megérzett a hetvenes évek pop-rock zenéjéből. A megelőző évtized második felében a beatzenét felváltotta a rock, a hatvanas évek végén már a Jimi Hendrix Experience, a Cream, a Led Zeppelin koncertjeire tódultak a fiatalok, no meg Woodstockba, Glastonburybe, a Wight-szigetre zarándokoltak. S míg egyfelől a rock keményedett: Deep Purple, Black Sabbath, elindult a glam rock: T. Rex, Queen, Kiss, Slade, Sweet. Nos, ez utóbbi irányt választotta az ABBA, keverve az europop hangzással. A svéd zenekar előtt a skót Middle of the Road találta meg az új hangot.
Hallgassák csak, akár egy ABBA-sláger is lehetne:
Menekülés az erdőből vagy lelki újjászületés – döntse el mindenki maga
Mostanság ritkán adnak ki „lemezt” az előadók. Azért az idézőjel, mivel a lemezanyagok a világhálóra, zenemegosztókra költöztek. Olyan ez, akár valamiféle visszatérés a beat hőskorába, amikor nem a nagylemezek, hanem a kislemezek uralták a piacot, s a rádiók ezen single korongok A és B oldalát sugározták. Ma az interneten egy-egy új szám klipjével jönnek ki a zenekarok, énekesek. Miként tette ezt a Samas együttes Érzem, hogy élek című dala 3D animációs videójával.
Az Érzem, hogy élek az új gitárossal, Kelemen Józseffel (Patriots Rock Band, Akela, Avantgarde) készült, aki Kárász Dánielt váltotta a bandában – aki pedig az énekes Kárász János tesója. A dolog annyiban érdemel említést, hogy tavaly év végéig Dániel hozta a dalok alaptémáit, riffjeit, ezekre jött azután az énekszólam, máskor pedig próbatermi közös rögtönzések szolgáltak a szám alapjául, vagyis mindkét esetben meghatározó szerepet vitt a gitáros.
A szerzemény intrója gitár-dob unisono, a tulajdonképpeni riff. Stílusosan System of Down- vagy Korn-feelingben fogant. A dobolás szerencsésen kerüli a zúzós kettő-négyeket meg a duplázó lábgépet – később, a fokozás végett, besegít a bőgő mellé a duplázó –, inkább Vinnie Paul (Pantera) vagy Nick Menza (Megadeth) világában fogant. Pont két olyan dobost sikerült említenem, akik már nem lehetnek köztünk.
Inkább hasonlítom Kárászné Lukács Szilvia játékát a műfaj óriása, Nicko McBrain dobolásához, ő él, s igen aktív az Iron Maiden ritmusszekciójában.
A bevezető végén mintegy a lábdob helyére lép a basszusgitár, hozva a nyolcados lüktetést, ahogy illik ez a Metallica meg a Slayer óta. Túróczi Péter szólama visszafogottan dübörög, mondjuk, a Korn basszusához képest, ami úgy szól, mintha Reginald „Fieldy” Arvizu Ibanezére húrok helyett magasfeszültségű elektromos vezetékeket feszített volna. (Persze a Boss Fuzz pedál miatt a brutál hangzás.)
Az énekes, Kárász János két okból is mázlista – nem számítva dobos feleségét, aki harmadik gyermeküket várja. Egyrészt a hangszíne az Anthrax énekeséére, Joey Belladonnáéra hajaz, azaz nem erőltetett fejhang a középlágéja, vagy említhetem a korszakos zsenit, Dave Mustaine-t (Megadeth), hozzá hasonló János „rekesztése”. S itt a második mázli, miszerint neki mindegyik fekvésben: fent-középütt-lent egyaránt jól megy a metálhörgés.
Az Érzem, hogy élek nagy jósága a refrén, ami szinte dallamtapadásos.
Törekvése a Samasnak, hogy a műfaj szokásainál melodikusabb szerzeményekkel rukkoljon elő. Efféle próbálkozás jellemezte a nyolcvanas évek glam metal bandáit, a Dokkent, a Poisont, a Mötley Crüe-t… Mindenesetre a refrénnek jót tesz az alákúszó kórus, vélhetően szintetizátorszőnyeg.
Négyórás életműkoncertre készül a magyar Janis Joplin
Garda Zsuzsát a pop-rock szakmában mindenki ismeri, tudniillik az elmúlt három évtizedben háttérénekesként olyan neves előadók és zenekarok produkcióiban szerepelt, mint az Omega, Balázs Fecó, a Skorpió, a Sziámi, a Kimnowak. Tizenhat évig a Janis Joplin Emlékzenekar frontasszonyaként lépett színpadra. Majd’ két évtizede tolja a fantasztikus blues gitárossal, Benkő Zsolttal a Garda-Benkő Blues Duó-ban, tizenhárom esztendeje a Keep Floyding női hangja, továbbá a Maya Prog Band énekesnője. Garda Zsuzsa 30/50, beszédes címet viselő koncertjére március 1-én, az Off Kulturban kerít sort.
A Beatles utáni legjobbak léghajón érkeztek
Nem túlzás a cím, tudniillik a Beatles négy tagja pont olyan jól egészítette ki egymást, mint a Led Zeppelin muzsikusai. Nem véletlenül alkotott mindkét banda örök érvényűt és maradandót, máig hatót abban a műfajban, amelynek kezdetben néhány esztendőt jósoltak a kritikusai. Talán a legjobb lemezük, a Physical Graffiti pont ötven éve jelent meg.
A társadalomkutatók talán tudják, hogy a hatvanas évek angol középosztálybeli fiataljai miért fordultak az amerikai blues felé, miért annak alapján alkották meg a beat-, a rockzenét. A Rolling Stones, a Yardbirds, az Animals több lemezén kizárólag bluesfeldolgozásokat játszott. Aztán jött a tiszavirág életű Cream, amely két esztendő alatt megújította a bluesalapú rockmuzsikát, a Beatleshez hasonlóan olyan dalokkal, amelyek előképként szolgáltak a későbbi bandáknak, például a Black Sabbathnak vagy a Zeppelinnek.
A Cream búcsúkoncertje után Jack Bruce azzal nyugtatta a rajongókat: ne aggódjanak, már megvan a csapat, amelyik betölti az általuk hagyott űrt: ez a Led Zeppelin.
Amely csapat akkor néhány hónapja működött. Egy híján négy évtizeddel később Bruce már ellenségesen nyilatkozott, azt követően, hogy a 2007-es O2 arénabeli Ahmet Ertegun, az Atlantic Records előző évben elhunyt alapítója tiszteletére szervezett emlékkoncert Zepp bulivá alakult, holott számosan színpadra léptek. „A Cream tízszer akkora zenekar, mint a Led Zeppelin” – szögezte le a basszusgitáros-énekes.
Minden lemez megújulás
Amíg azonban a Cream, a Free vagy az amerikai Cactus maradtak a bluesrock műfajnál, a Led Zeppelin lemezről lemezre változott, megújult, fejlődött, belekóstolva a hard rock, a progresszív rock, a folk rock stílusába, amely stíluselemeket beemelték a muzsikájukba, tulajdonképpen zeppelinesítették. Pedig nem valami tudatos, előre tervezett koncepció alapján készültek az anyagok.
A II. albumot egy amerikai turné szüneteiben rögzítették, miközben a keleti parttól a nyugatiig keresztül-kasul koncertezték az Egyesült Államokat. A szerzemények egy részét a bulikon előadott rögtönzésekből alakították ki. De dolgoztak tágas kúriákban, elhagyott kastélyokban – ezen épületek sajátos akusztikáját őrzik John Bonham egyedülálló dobhangjai.
A Physical Graffitit az East Hampshire megyei Headley egykori szegényházában, a Headley Grange-ban vették fel – a Fleetwood Machez és a Genesishez hasonlóan.
A legfőbb ok, amiért odamentünk, az volt, hogy ott lakva igazán együtt élhessünk az írással és a zenéléssel. Korábban sosem volt részünk ebben az élményben, kivéve amikor Robert és én Bron-Yr-Aurban laktunk. De én és Robert csak lógni mentünk oda, élvezni az életet Wales ölén. Ez más volt. Itt közösen összpontosítottunk egy arra alkalmas környezetben, és az ott történtek három albumon is kiérződnek
– fogalmazott anno Jimmy Page. Eme három lemez a Led zeppelin IV, a Houses of the Holy és a Physical Graffiti.
A Bron-Yr-Aur, a walesi Gwynedd megye parasztháza, amit az ötvenes évektől nyaralóként használt Robert Plant és családja. E víz és villany nélküli környezetben írta meg Plant és Page a Led Zeppelin III-at.
Vadonatúj videóklip érkezett a Republic alapítójától
Tóth Zoltán már tizenkét éve kilépett a Republicból, amikor zenekar-alapító társa, a banda frontembere, Bódi László Cipő mindössze negyvenöt esztendősen itthagyott minket. Mivel az együttes fő zeneszerzője, szövegírója, énekese Cipő volt, Tóth Zoltán úgy vélte, nélküle nem létezhet Republic. Most az Emlékszik ránk a Hold című dal a kilencvenes, kétezres évek meghatározó csapatának hangzását idézi.
A Republic-hangzás
Cipő a dalait zongorán írta, ám a Republic tőről metszett gitárzene, zongora nélkül.
„Már az első próbán mondtam a többieknek, addig nem megyünk haza, ameddig néhány egyedi jegyet ki nem találunk” – árulta el a gitáros, aki fontosnak tartotta, hogy ha megszólal a dal, azonnal be lehessen azonosítani az előadót, egyénisége, arca legyen a zenekarnak. – „Nem akartam szintetizátort, sem rockot, visszaléptünk a gitáros beatzenéhez.”
A beatzenéhez, ami – természetesen a Beatlesszel az élen – világ életében Tóth Zoltán kedvencének számított, mi több, követendő példának.
„2013-ra csúcsra jutottunk, bármi is lett volna a folytatás, Cipő már nem várta meg – fogalmazott a zeneszerző, majd hozzáfűzte. – Elértük a plafont. Felfelé vagy lefelé vitt volna az út, az már sosem derül ki. Az életmű Cipő szellemi központjával véget ért.”
Az egy szál gitáros dal is lehet olyan tökéletes, mint egy klasszikus zenei darab
Közeleg az új könnyűzenei egyetemre, a Póka Egon Művészeti Akadémiára (PEMA) való jelentkezés határideje. A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Kar égisze alatt működő képzésekre február 15-ig várják a középszintű képesítéssel, tudással bíró muzsikusokat. A képzésről két oktatóval, a PEMA kórusvezetőjével, az Erkel Ferenc-díjas hegedűművésszel és zeneszerzővel, Szirtes Edina Mókussal és az Artisjus- és Fonogram-díjas gitárossal, Lukács Petával beszélgettünk.
Minek diploma a rockzenésznek?
Lukács Peta – mondhatni – körbeért, tudniillik a Póka Egon alapította Kőbányai Zenei Stúdió első évfolyamába járt, később ugyanott tanítani kezdett, most pedig egyetemi szinten oktatja a gitározást a Póka Egon Művészeti Akadémián. Nem hagy nyugodni a kérdés: mi szüksége egy pop-rockzenésznek egyetemi diplomára? Jimi Hendrixnek anélkül is pompásan ment a muzsikálás…
Peta elismerte: állandó viták tárgya az örök kérdés, miszerint tanítható-e a művészet? Az azonban tény, hogy több évszázados múltra tekint vissza a zeneoktatás. És bár a zenei tehetség velünk született adottság, erre alapozva rengeteg mindent érdemes megtanulni.
Ha a komolyzenét, a dzsesszt, a népzenét oktatják egyetemi szinten, akkor a pop-, rockzenét, mondjuk úgy: a modern mai zenét miért ne lehetne?
Ráadásul a mostani műfajok sokkal gyorsabban változnak, mint a klasszikus muzsika esetében, ami ugyancsak bizonyítja a legfelsőbb szintű képzés létjogosultságát” – vélekedett a Bikini gitárosa.
Az oktatás sajátos jellegéről kínált ízelítőt Szirtes Edina Mókus, a PEMA kórusvezetője, amikor elmagyarázta: szó szerint vezeti a kórust, mert nem az az órák lényege, hogy az emberek fejébe verjen valamit.
Rovataink a Facebookon