Kíváncsi vagy, hogy az Omega, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és az LGT mellett még milyen zenekarok forogtak a toplistákon? Visszatekintő sorozatunkban most öt, a maguk korában sikerlistás zenekart idézünk fel.
A magyar beatzenekar dalai évről évre felkerültek a sikerlistákra. Legendás gitárosa, Radics Béla a Tűzkerék és a Sakk-matt formációban is részt vett. A korban meglehetősen jól működő zenekar sok kislemezt adott ki, tévében, táncdalfesztiválokon szerepelt, feltűnt két korabeli filmben is.
Az együttes a tsz-nél (termelőszövetkezet) anyagbeszerzőként dolgoznó Neményi Béla visszavonulását követően megszűnt, pedig a kor egyik legkedveltebb formációja volt. A hallgató számára olyan dalok lehetnek ismerősek tőlük, mint a Mondj mindent el nekem, a Nem vagy te nagyúri dáma vagy a „Haj, Aladdin pajtás, most használt a lámpás” kezdetű Aladin.
Szintén a hatvanas évek második felének ismert beatzenekara az Echo. Az együttes ugyancsak fellépett táncdalfesztiválokon is kísérőzenekarként, többek között Harangozó Teri, Fehér Erika, Magay Klementina és Rátonyi Hajnal mellett.
Énekese, Varannai István az Ifjúsági Magazinban Szörényi Levente és Kóbor János után elnyerte a harmadik legjobb férfi énekes címet. A beatkorszak elmúltával viszont több zenekari tag is az NSZK-ban, a Német Szövetségi Köztársaságban maradt, így az Echo megszűnt. Sokáig fennmaradt viszont tőlük a Gondolsz-e majd rám című szomorú-szerelmes daluk, de az Egy cserép kaktusz, a Fogtam egy törököt vagy a Mehemed is a sikerlistákon csillogott.
Cseh Tamás Csönded vagyok című dala nyilvánvalóan az egyik legérzelmesebb, sokat idézett dalszöveg, amelynek a 30Y-feldolgozása mellett a Punnany Massif is megkísérelte az újrahangszerelést, és csinált belőle egy meglehetősen érdekes rapverziót. Az eredeti itt hallgatható meg.
Punnany Massif – Csönded vagyok (2010)
30Y – Csönded vagyok (2009)
Az egyik legszebb szerelmes dal, Kern András Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című dala napjainkban a Csík Zenekar és Presser Gábor feldolgozásában került újra a látókörbe. Az eredeti itt hallgatható meg.
Csík Zenekar – Te majd kézen fogsz és hazavezetsz (2014)
A Demjén Ferenc vezetésével működő Bergendy 1972-es, majd utóbb Demjén Ferenc újraéneklésében 1996-ban megjelent szomorú szerelmes dala újra szárnyra kap a 2010-es években, egy meglehetősen igényes, rapbetétekkel tarkított verzió jön ki 2016-ban a Halott Pénz feldolgozásában, és válik virálissá. Az eredeti verzió itt, Demjén Ferenc újraéneklésében pedig itt hallgatható meg.
Halott Pénz – Darabokra törted a szívem (2015)
Az 1990-es évek Soho Party-slágerét a Wellhello dolgozta fel napjainkhoz igazítva, Náksi Attila rapbetétjének teljes cseréjével. Az eredeti itt hallgatható meg.
Wellhello – Gyere és táncolj (2015)
A Strand fesztivál himnuszaként debütáló feldolgozás a KFT 1986-os dalát idézi meg, ám egy-két korábbi feldolgozás is beékelődik közéjük, ez pedig nem más, mint a méltán híres buliformáció, a Soho Party, és nem maradhat ki a sorból DJ Szatmári sem. Az eredeti itt hallgatható meg, a Soho Party feldolgozása itt, DJ Szatmári pedig itt. Ezek után ez a dal méltán mondható örökzöldnek.
Pixa & Stereo Palma feat. Wellhello – Balatoni nyár (2016)
Az Irigy Hónaljmirigy tagjai kifogyhatatlanok, ha parodizálni kell. Lássuk, mit hoztak ki a Halott Pénz Demjén-feldolgozásából!
Irigy Hónaljmirigy – Halott Pénz – Darabokra törted a szívem (2021)
A zenetörténelem egyik legkedveltebb témája a szerelem, mégis talán erről a témáról a legnehezebb eredetien, közhelyektől mentesen és maradandót alkotva írni. Egy kapcsolat lezárása, az egymástól való elhidegülés, a volt szerelem elengedése mind olyan élmények, amelyekkel szinte kivétel nélkül azonosulni tud a hallgató, a zene pedig sokunknak fontos eszköze a továbblépésben, a fájdalom megélésében.
Öt olyan magyar számot listázunk, amelyek ehhez a témához nyúltak különös érzékenységgel.
Ez a szám az Elefánt 2019-es El című albumán szerepel, Csepeli Eszter rendezett hozzá komor hangulatú, merengős videóklipet a Börzsönyben. Szendrői Csaba, a zenekar frontembere és szövegírója egy fájdalmas szakítás történetét festi le a dalban, és szívfacsaróan átélhetővé teszi a gyötrődést, az elkeseredettséget és az elengedés ambivalens érzéseit.
Amikor már látjuk a kapcsolat hibáit.
Az érzelmi és fizikai elszakadás igényéről mesélő Nem voltál jó a Margaret Island 2015-ös Egyszer volt című lemezén jelent meg. A másikról való reálisabb kép kirajzolódását, a szakítás körüli huzavona élményét Bródy János dalszövege kelti életre, aki egyébként rendszeresen működik közre a zenekar albumain.
Szabó Benedek sok dalt írt már szerelemről és emberi kapcsolatokról, Az út vége (Cím nélküli ötödik lemez, 2020) nosztalgikus beszédmódja azonban egyszerre bújtatja egy szakítás élményét realista és szentimentális köntösbe. A számban felbukkanó gyermekkori képek mentén egy szerelem és egy barátság elmúlásának emléke ugyanúgy fel tud derengeni a hallgatóban.
Amikor nem tudjuk, hogyan tovább.
Dzsúdló (Juhász Márton) és Beck Zoli közös dalszövege a szakítás azon fázisába enged betekintést, amikor két ember útja végleg különvált. Néhány hét-hónap elteltével még az egymásnál hagyott ruhák, tárgyak miatt találkozhatnak ugyan, de el kell kezdeniük berendezkedni új, önálló életükre – a másik nélkül. A Szürke (Szörnyeteg, 2021) érzékenyen egyensúlyoz a homályos jövőkép és a múlt fájdalmasan feltörő emléke okozta szorongás között.
Amikor már lépünk egyet előre.
Az előző év legátélhetőbb „rosszul levős” számait talán az Analog Balaton (Zsuffa Aba és Vörös Ákos) hozta el a hazai zenehallgatóknak. Az eredetileg filmzenének szánt Könnyű (Lent, 2021) történetében és képi világában is a Fent című dal párja, a videóklipeken Hódi Levente rendezővel dolgoztak együtt. Nem véletlenül ezt választotta az együttes albumzáró számának, hiszen a sok mélypont, megingás és kétségbeesés utáni valódi elengedésről és újrakezdésről szól.
Sokáig lehetne vitatkozni, hogy egy filmet elsősorban a forgatókönyv, a színészi alakítás, a rendezés vagy az operatőri munka tesz-e remekművé. Az azonban vitathatatlan, hogy a hangulatfestés egyik legjobb eszköze a zene, ezt pedig számos alkotó kreatívan ki is használja. Két olyan filmzenét mutatunk be, ami a mozivásznon kívül is nagy népszerűségre tett szert.
Reisz Gábor 2014-ben bemutatott első nagyjátékfilmje a huszonéves magyar fiatalok tévelygését, útkeresését, ambivalenciáit annyi humorral és olyan azonosulhatóan jelenítette meg, hogy igen hamar kultfilmmé vált. Kreatív bájának szerves része a rendező által összeverbuvált VAN filmzenekar, amelyben Reisz maga is játszik. A VAN elnyerte többek között a Torinói Filmfesztivál különdíját, közönségdíját és kritikusi díját, a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, valamint a Szófiai Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezőnek járó díját. Az együttműködés olyan sikeresnek bizonyult, hogy Reisz Gábor a második nagyjátékfilmje (Rossz versek, 2018) zenéjét is Csorba Lóránttal (Lóci játszik) közösen szerezte.
Ujj Mészáros Károly japán mitológiából merítkező romantikus vígjátéka 2015 februárjában került a mozikba. A rendező első nagyjátékfilmjébe szinte bele sem lehet kötni, az erős, komplex, tartalmas és magával ragadó Liza, a rókatündért talán az Amélie csodálatos életéhez tudnám hasonlítani. Sok egyéb mellett az is közös a két alkotásban, hogy kiemelt hangsúlyt kap bennük a zene. A filmben felcsendülő dalokat Tövisházi Ambrus (Erik Sumo Band, Péterfy Bori & Love Band) szerezte, az aláfestő zenéket pedig Csengery Dániel komponálta.
Ötven évvel ezelőtt is élt és virult a zenei élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a korabeli lapok bőven cikkeztek a korabeli sztárzenekarokról. Olvasva a régi beszámolókat, pedig az is kiderül, hogy ez a zenei kultúra ma is velünk és bennünk él. De miről szóltak a hírek? – III. rész
Az Ifjúsági Magazinban többek között Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Szécsi Pál volt az 1972-es év legfontosabb előadója.
„KONCZ ZSUZSA lemezeiből fogy el a legtöbb hazánkban. Többszörös aranynagylemezes énekesnőnk albuma a karácsonyi lemezvásár egyik slágerének ígérkezik. Bizonyára azok lesznek egyenként is Illésék szellemes szerzeményei, hiszen mint mindig, Zsuzsa most is az ő dalaikat énekli” – írta fél évszázaddal ezelőtt, 1972 decemberében a korszak egyetlen, popzenével is foglalkozó havilapja, az Ifjúsági Magazin az év emlékezetes koncertjeit, előadóit felidéző összeállításában.
Az egykori beatlány, Koncz Zsuzsa (1946) a hatvanas években a „beatszentháromság” mindhárom zenekarával (sorrendben: Omega, Illés, Metro) énekelt, és az akkori viszonylagos sikertelenségében ugyanazok az okok játszottak szerepet, mint a többi szólóénekesnél: a korszak nem rájuk, hanem a zenekarokra volt kíváncsi. A hetvenes évek hajnalán azonban kapcsolata stabilizálódott az Illés szerzőpárossal és zenekaraikkal, az idők folyamán pedig – Bródy János szimbólumrendszerét használva – Koncz Zsuzsa valóban azonosult a „kis virág” szerepével. A szólisták közül ő emelte pódiumművészetté a műfajt, teremtett üzleti és közönségsikerekkel, rekordokkal (az első lemezmilliomos) és esztétikai mércével egyaránt mérhető életművet.
A hetvenes évek elején, első lemezein a játékosság, a könnyedség, a kedvesség, egy új műfaj, a popsanzon megteremtésének igénye a meghatározó. Ekkor született dalai (Micimackó, Kis herceg, Szinga-linga, Csillag Hajnalka) a mai napig népszerűek, és ez a népszerűség fogadtatta el 1973-ban az előzőektől eltérő, súlyos mondanivalójú lemezét, a Jelbeszéd-et, mely a Szörényi–Bródy szerzőpáros valódi, a beatkorszakot elbúcsúztató dalait tartalmazza (mindenekelőtt: Ha én rózsa volnék-ot). Az albummal azonban Koncz életében lezárult egy szakasz.
Együttműködése a szerzőpárossal ugyan nem szakadt meg, de a továbbiakban zömmel magyar és külföldi költők műveit énekelte lemezre (persze Szörényiék megzenésítésében). Elhatározása Liszt-díjat eredményezett (1977), a műfajnak is fontos és jelentős elismeréseket hozott. Weöres Sándor írta: „Úgy hiszem, sokan köszönhetik Önnek Weöres Sándor- és József Attila-szeretetüket. Ön az idők folyamán énekesből népművelővé vált.”
(Koncz Zsuzsa teljes pályáját lásd a popkulturalis.hu-n.)
Ötven évvel ezelőtt is élt és virult a zenei élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban az, hogy a korabeli lapok bőven cikkeztek a korabeli sztárzenekarokról. Olvasva a régi beszámolókat pedig az is kiderül, hogy ez a zenei kultúra ma is velünk és bennünk él. De miről szóltak a hírek? – II. rész
Az Ifjúsági Magazinban többek között az Omega és a Szabados Quintet volt az 1972-es év legfontosabb előadója
Az Ifjúsági Magazin 1972. decemberi összeállításában a megújult Omega és Szabados György free jazz kvintettje egyaránt nemzetközi sikereket ért el. Közülük mégiscsak az előbbinek sikerült külföldön tartósan megvetnie a lábát.
„Az OMEGA együttes mozgalmas, sikerekben gazdag évet tudhat maga mögött: az Élő Omega aranylemez, a jubileumi koncert, külföldi turnék stb. Januárban már új szerzeményeiken dolgoznak.”
Az Omega ekkor már bőven túl volt pályafutása első csúcspontján (1970), és amikor első számú dalszerzőjük, Presser Gábor és menedzserük-dobosuk, Laux József 1971 tavaszán megalapította a Locomotiv GT-t, sokan leírták őket. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat szintén bizalmatlanul fogadta a tervezett új stúdióalbummal kapcsolatos elképzeléseiket (200 évvel az utolsó háború után, ami csak 1998-ban jelent meg a problémásnak tartott dalokkal), a kiadó – egyesek szerint – inkább az LGT debütáló albumában látott fantáziát.
A zenekar ekkor a koncertjein rögzített új számaiból állította össze az Élő Omega lemezanyagát, ezt néhány szám negligálása után már elfogadták, viszont papírhiányra hivatkozva továbbra is késleltették a megjelentetést. Ha nincs papír, jó lesz az alumínium is – vélték a zenekar tagjai –, így először Magyarországon, alumíniumtokban, piros, majd később kék felirattal jelent meg a koncertalbum (amiből aztán sokféle változat készült).
Az Omegának – elsősorban német nyelvterületen – sikerült a nemzetközi áttörés, ahol 1973 áprilisában a Bellaphon hanglemeztársasággal kötött hároméves szerződést. A zenekar ezalatt a nyugatnémet cég legsikeresebb, legprofitképesebb együttesévé nőtte ki magát, és mint „Kelet-Európa első számú rockzenekara” bekerült a show-biznisz vérkeringésébe. Az együttes ezekben az években már csak vendégeskedni járt haza, kizárólag az Ifiparkban és a Kisstadionban adott koncerteket.
Mindezt részben kényszerből tették: a hetvenes évek közepére – látványra épülő koncertprogramjaik miatt – nemcsak a klubokat, hanem a szabadtéri szórakozóhelyeket is kinőtték. Ekkor már a Manfred Mann’s Earth Band, a Free, a Golden Earring, a Uriah Heep, a Supertramp társaságában járták Európa nagy fesztiváljait, és nem is mindig előzenekarként! Nem csoda hát, hogy a Bellaphon 1975-ben újabb öt évre megújította szerződésüket.
A biztos jövő az Omega számára új lehetőségeket ígért: arculatot és zenei stílust váltott. Az 1972 és 1975 közötti hard rockos, kísérletezőbb korszak után a Pink Floyd nevével fémjelezhető space rock felé mozdultak el. (A zenekar teljes pályáját lásd a popkulturalis.hu-n)
Ötven évvel ezelőtt is élt és virult a zenei élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a korabeli lapok bőven cikkeztek a korabeli sztárzenekarokról. Olvasva a régi beszámolókat az is kiderül, hogy ez a zenei kultúra ma is velünk és bennünk él. De miről szóltak a hírek? – I. rész
Az Ifjúsági Magazinban a Generál együttes volt az 1972-es év egyik legfontosabb előadója.
Ezt írták az IfjúságiMagazinban 1972 decemberében:
Hónapról hónapra sok száz levél érkezik hozzánk, melyekben a könnyűzenei stílusok hazai és külföldi képviselőinek fényképét kérték tőlünk. Kívánságaitok teljesítését mi most megtoldjuk azzal, hogy 1972 emlékezetes koncertjeit, előadóit idézzük fel a képeken. Ki-ki érdeklődése, ízlése szerint választhat közülük!
Ez év májusában már bemutattuk a GENERÁL együttest, képet azonban nem közöltünk tagjairól. Kétségtelenül, 1972 nagy meglepetését ők okozták. Idei mérlegük: Ki mit tud? első hely, Táncdalfesztivál, NDK tv-show a Mikrolied trióval. 1973-ban két nagylemezük is megjelenik.
A Bergendy mellett a Generál volt a hetvenes évek első felének nagy sikercsapata – gyakorlatilag az egyetlen együttes, amely a tizenévesek új generációjából verbuválódott, és az új tizenéveseknek játszott. Az akkori felállás – Révész Sándor (ének, gitár), Várkonyi Mátyás (zenekarvezető, ének, billentyűk), Karácsony János (szólógitár), Ákos István (gitár), Novai Gábor (basszusgitár, ének) és Reck Lajos (dob) – dalainak frissessége, hangszerelése, többszólamú vokálja (Ha ismerném, Kövér a nap, Lehajtott fejjel) felüdülést keltett a korabeli magyar popmezőnyben.
Ráadásul a zenekar zenéjére, megjelenésére egyaránt a kellemes, a popos a legjobb kifejezés. Várkonyi és Novai személyében két kiváló zeneszerző dolgozott benne, egyedi hangszerelésű, tiszta gitárhangzásra építő, soktagú vokállal megszólaltatott dalaik új hangot hoztak. Révész személyében megtalálták a korszak új tinibálványát, a lányok pedig a fiúközönségnek kínáltak izgalmakat. Minden adott volt tehát, hogy a hetvenes évek nagy sztárcsapata legyen.
Rovataink a Facebookon