Apáink útján járunk – énekli Takáts Tamás a Karthago örökbecsű dalában. És valóban. A magyar zenei életben több olyan előadót is találunk, akik édesapjuk hivatását választották, és szintén zenei színpadon mutatják meg magukat. Pillantsunk bele néhány ifjú zenész munkásságába, és lássuk, hogy örököltek-e valamit szüleik vonásaiból!

Kisszabó Riz Olivér

Kisszabó Gábor basszusgitáros a nyolcvanas évek olyan sikercsapatainak volt tagja, mint az Első Emelet és a Step. Fia, Kisszabó Riz Olivér zongorista és zeneszerző. Nyugtató hatású, filmzenékhez hasonló szerzeményeiről ismert; 2022-ben már a hetedik nagylemeze jelent meg.

Dorozsmai Gergő

Dorozsmai Péter a Korál és az East zenekar korábbi kiváló dobosa. Fia, Dorozsmai Gergő gitáron vagy dobon olyan zenekarokban játszik (vagy játszott), mint a Hammer of Gods, a The Moog, a Gustave Tiger és a Mayberian Sanskülotts. Több tucat lemezen dolgozott hangmérnökként vagy producerként.

Gasner Márk

Gasner János (1955–2009) a magyar alternatív rock egyik legjelentősebb gitárosa volt, aki olyan zenekarokban játszott, mint az Európa Kiadó és a Sziámi. Fia, Gasner Márk a dobolást választotta. Jazzből építkező, improvizatív kísérleti zenét játszó együtteseiben (The Best Bad Trip, Deus Ex Quartet, Kinetic Erotic) hívta fel magára a stílus kedvelőinek figyelmét.

Gerendás Dániel

Gerendás Péter gitáros, dalszerző. Sokoldalú zenész, aki egyaránt maradandót alkotott latin, rock- és lírai dalaival is. Fia, Gerendás Dániel dobos, ütőhangszeres, már hatéves korában édesapja zenekarában játszott. Ismerhetjük a Biebers és a Margaret Island zenekarból.

Gryllus Samu

Evezzünk kicsit komolyabb zenei vizekre! Gryllus Dániel zenész, zeneszerző, a Kaláka együttes tagja, kétszeres Kossuth-díjas művész. Fia, Gryllus Samu basszusgitáros, zeneszerző, karmester. Film- és színházi zenék szerzője, de bemutatták már kamaraoperáját is.

Imre Fia Imre

És a végén következzen az az előadó, aki a nevében hordozza mostani témánkat: Imre Fia Imre.

A magyarock történetében különálló fejezetet képviselt, mondhatni, ő volt a vert sereg krónikása. Cseh Tamás kora alapján a beatgenerációjához tartozott, de csak miután az 1970-es évek hajnalán összetalálkozott Bereményi Gézával, kezdték el írni tömegével a dalokat.

Cseh Tamás 2008. április 8-án

Fotó: Czimbal Gyula / MTI

Kettőt (Rubinpiros tangó, Désiré és az ócska cipő) Baksa-Soós biztatására egy citadellabeli Kex-koncert szünetében nyilvánosan is előadott. Ezt később párszor megismételte, mire Jancsó Miklós meghívta a Még kér a nép című filmjébe, hogy játssza el a gitáros fiú szerepét. Majd megkereste Gyurkó László, a 25. Színház vezetője, hogy állítson össze a dalokból egy estére valót.

Nyíltan megmondtuk, hogy na ne, a házi zenész szerepét végképp nem vállaljuk

– mesélte egy interjúban.

Annak a világnak, ami annyi mindent elb.szott körülöttünk, többek között a nemzedékünket, bennünket, az álmainkat, annak a világnak mi nem csinálunk semmit. Aztán 1972 nyarán kimentünk Gézával Párizsba. Ültünk berúgva egy kocsmában és beszélgettünk. Ott derült ki, hogy ezek a dalok már a bőrünk alatt vannak, ezt már nem lehet csak úgy abbahagyni. Végül abban maradtunk, hogy »eladjuk« magunkat, maradjon nyoma annak, hogy a hetvenes években ilyen emberek éltek, így éreztek, így gondolkodtak, így fogalmazták meg a világukat. Hagyjunk jelet! Jó, de akkor legyen lemez is – mondtuk ott Párizsban.

Átlátszó víz legyen – Cseh Tamás-emlékest

A többi már ismert. A Cseh–Bereményi-páros 1977-től immár nagylemezen is rendszeres időközönként publikálta az újabb dalokat, 1977 és 2009 között több mint tucatnyi alkalommal, amelyek közül kétségkívül az első néhány (Levél nővéremnek [Másik Jánossal], 1977; Antoine és Désiré, 1978; Fehér babák takarodója, 1979; Műcsarnok, 1981; Frontátvonulás, 1983) a legerősebb. De az új világban is bőven volt bennük muníció, lásd a mintegy hét év kihagyással írt Új dalok (1990), a Nyugati pályaudvar (1993) vagy A telihold dalai (1997).

Krakkói vonat

Cseh Tamás 2009-ben halt meg, születésének 70. évfordulójára pedig Hegyi Norbert és Joós Tamás elhatározták, hogy Átlátszó víz legyen címmel emlékestet állítanak össze. A műsor az Ascher Oszkár Színházban készült, és ott is mutatták be, az előadók azóta az ország legkülönbözőbb pontjaira viszik el az örök érvényű és minden korosztályt megszólítani képes dalokat.

Váróterem

És végezetül lássuk, hogy ugyanezt a dalt a Bin-Jip miként értelmezte át.

A ColorStar az egyik legelső magyar gyártású színes televízió volt, 1977 után sok magyar otthon dísze, már ha a túlmelegedés miatt nem robbant fel, mint ahogyan az többször is megesett azokban az időkben.

A colorStar együttes 1996-ban robbant be a hazai zenei életbe. Fennállása alatt végig izzó hangulatú koncerteket adott, a pszichedelikus-elektronikus zenét játszó formáció volt a budapesti klubélet egyik legnépszerűbb szereplője.

Volt. Ugyanis 2022 novemberének végén egy közleményben megköszönték a közönségük 26 éven át tartó támogatását, és bejelentették, hogy inaktívnak nyilvánítják magukat. 

Következzenek a legjobb colorStar-dalok, szigorúan e sorok írójának ízlése szerint!

Tánczene űrutazáshoz

A Vidámpark együttesből kivált zenészek első fellépése az 1996-os Sziget Fesztiválon volt, Vurstli néven. Az alapító tagok közül ketten, Keleti András énekes-gitáros és Szalay Péter gitáros-dalszerző mindvégig tagja volt a colorStarnak. 1998-ban jelent meg első lemezük, a Heavenicetrip!. Addigra már ez a formáció volt az egyik legnépszerűbb „élő zenés-partis” csapat Budapesten, az instrumentális acid rock vonal képviselője, a Másfél és a Korai Öröm mellett. Süss Fel Nap, Gödör, West Balkán. Ezeken a helyeken rendszeresen fellépett.

Six Steps on the Moon (1998)

Következő albumuk, a Via La Musica 2001-ben jött ki. A zenekar megtartotta pszichedelikus tánczenei stílusjegyeit, de az első lemezhez képest több énekkel adták elő a számokat. Keleti András egyre inkább elkezdett magára találni az énekes-frontember szerepében. Viszont 2002-ben távozott az alapító basszusgitáros, Balahoczky István.

Waterfront (2001)

A 2004-es Komfort című lemezen már egy billentyűs-sampleressel öttagúra bővült zenekar játszott. Ekkor már voltak külföldi fellépéseik is, de igazán sikeresek itthon tudtak lenni. Erre az albumra és az utána következő 2009-es colorStarra Tarnóc János költő, műfordító írt angol dalszövegeket, aki azóta sajnos elhunyt.

Another day (2004)

Az ötödik sorlemez, a 2012-es Flow lezárt egy korszakot. Az album készítése közben távozott a zenekarból az alapító tag, dobos Farkas Zoltán. Keleti András ekkor már a Budapest Bárban is énekelt, Szalay Péter pedig már ezelőtt is tagja volt több más zenekarnak (Korai Öröm, Fókatelep). 2010 után lényegesen kevesebbet léptek fel, mint azelőtt. Két stúdiólemezt adtak még ki (Solarize, 2014; Time is the Drug, 2019), közben nagyszabású előadásokkal ünnepelték 20., majd 25. születésnapjukat.

Solarize (2014)

A colorStar fellépései azért is lehettek sikeresek, mert náluk a zene, a fények és a vizualitás együtt teremtették meg egy „utazás” élményét. A közönség nagy része végig táncolt koncertjeiken, „beszívták” őket a nem ritkán 10 perces szerzemények.

Falling (2004)

2022. november 4-én telt házas koncertet adott a zenekar az A38 Hajón, jelen állás szerint ez volt az utolsó fellépésük. A felállás – ahogyan 2012 óta mindig – ez volt: Keleti András (ének, gitár), Szalay Péter (gitár), Máté Szabolcs (szintetizátor, ének), Sándor Dániel (dob) és Somogyi Ferenc (basszusgitár).

Befejezésül jöjjön Minden colorStar-koncert Utolsó Dala, a fergeteges és utolérhetetlen

Aalomadalom!

Kíváncsi vagy, hogy az Omega, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és az LGT mellett még milyen zenekarok forogtak a toplistákon? Visszatekintő sorozatunkban most öt, a maguk korában sikerlistás zenekart idézünk fel.

Atlantis

A magyar beatzenekar dalai évről évre felkerültek a sikerlistákra. Legendás gitárosa, Radics Béla a Tűzkerék és a Sakk-matt formációban is részt vett. A korban meglehetősen jól működő zenekar sok kislemezt adott ki, tévében, táncdalfesztiválokon szerepelt, feltűnt két korabeli filmben is.

Az együttes a tsz-nél (termelőszövetkezet) anyagbeszerzőként dolgoznó Neményi Béla visszavonulását követően megszűnt, pedig a kor egyik legkedveltebb formációja volt. A hallgató számára olyan dalok lehetnek ismerősek tőlük, mint a Mondj mindent el nekem, a Nem vagy te nagyúri dáma vagy a „Haj, Aladdin pajtás, most használt a lámpás” kezdetű Aladin.

Echo

Szintén a hatvanas évek második felének ismert beatzenekara az Echo. Az együttes ugyancsak fellépett táncdalfesztiválokon is kísérőzenekarként, többek között Harangozó Teri, Fehér Erika, Magay Klementina és Rátonyi Hajnal mellett.

Énekese, Varannai István az Ifjúsági Magazinban Szörényi Levente és Kóbor János után elnyerte a harmadik legjobb férfi énekes címet. A beatkorszak elmúltával viszont több zenekari tag is az NSZK-ban, a Német Szövetségi Köztársaságban maradt, így az Echo megszűnt. Sokáig fennmaradt viszont tőlük a Gondolsz-e majd rám című szomorú-szerelmes daluk, de az Egy cserép kaktusz, a Fogtam egy törököt vagy a Mehemed is a sikerlistákon csillogott.

A zenetörténelem egyik legkedveltebb témája a szerelem, mégis talán erről a témáról a legnehezebb eredetien, közhelyektől mentesen és maradandót alkotva írni. Egy kapcsolat lezárása, az egymástól való elhidegülés, a volt szerelem elengedése mind olyan élmények, amelyekkel szinte kivétel nélkül azonosulni tud a hallgató, a zene pedig sokunknak fontos eszköze a továbblépésben, a fájdalom megélésében.

Öt olyan magyar számot listázunk, amelyek ehhez a témához nyúltak különös érzékenységgel.

Elefánt – Sokáig vártalak

Amikor még nagyon fáj.

Ez a szám az Elefánt 2019-es El című albumán szerepel, Csepeli Eszter rendezett hozzá komor hangulatú, merengős videóklipet a Börzsönyben. Szendrői Csaba, a zenekar frontembere és szövegírója egy fájdalmas szakítás történetét festi le a dalban, és szívfacsaróan átélhetővé teszi a gyötrődést, az elkeseredettséget és az elengedés ambivalens érzéseit.

Margaret Island – Nem voltál jó

Amikor már látjuk a kapcsolat hibáit.

Az érzelmi és fizikai elszakadás igényéről mesélő Nem voltál jó a Margaret Island 2015-ös Egyszer volt című lemezén jelent meg. A másikról való reálisabb kép kirajzolódását, a szakítás körüli huzavona élményét Bródy János dalszövege kelti életre, aki egyébként rendszeresen működik közre a zenekar albumain.

Galaxisok – Az út vége

Amikor „kifogytunk a szóból”.

Szabó Benedek sok dalt írt már szerelemről és emberi kapcsolatokról, Az út vége (Cím nélküli ötödik lemez, 2020) nosztalgikus beszédmódja azonban egyszerre bújtatja egy szakítás élményét realista és szentimentális köntösbe. A számban felbukkanó gyermekkori képek mentén egy szerelem és egy barátság elmúlásának emléke ugyanúgy fel tud derengeni a hallgatóban.

Dzsúdló – Szürke ft. Beck Zoli

Amikor nem tudjuk, hogyan tovább.

Dzsúdló (Juhász Márton) és Beck Zoli közös dalszövege a szakítás azon fázisába enged betekintést, amikor két ember útja végleg különvált. Néhány hét-hónap elteltével még az egymásnál hagyott ruhák, tárgyak miatt találkozhatnak ugyan, de el kell kezdeniük berendezkedni új, önálló életükre – a másik nélkül. A Szürke (Szörnyeteg, 2021) érzékenyen egyensúlyoz a homályos jövőkép és a múlt fájdalmasan feltörő emléke okozta szorongás között.

Analog Balaton – Könnyű

Amikor már lépünk egyet előre.

Az előző év legátélhetőbb „rosszul levős” számait talán az Analog Balaton (Zsuffa Aba és Vörös Ákos) hozta el a hazai zenehallgatóknak. Az eredetileg filmzenének szánt Könnyű (Lent, 2021) történetében és képi világában is a Fent című dal párja, a videóklipeken Hódi Levente rendezővel dolgoztak együtt. Nem véletlenül ezt választotta az együttes albumzáró számának, hiszen a sok mélypont, megingás és kétségbeesés utáni valódi elengedésről és újrakezdésről szól.

Sokáig lehetne vitatkozni, hogy egy filmet elsősorban a forgatókönyv, a színészi alakítás, a rendezés vagy az operatőri munka tesz-e remekművé. Az azonban vitathatatlan, hogy a hangulatfestés egyik legjobb eszköze a zene, ezt pedig számos alkotó kreatívan ki is használja. Két olyan filmzenét mutatunk be, ami a mozivásznon kívül is nagy népszerűségre tett szert.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Reisz Gábor 2014-ben bemutatott első nagyjátékfilmje a huszonéves magyar fiatalok tévelygését, útkeresését, ambivalenciáit annyi humorral és olyan azonosulhatóan jelenítette meg, hogy igen hamar kultfilmmé vált. Kreatív bájának szerves része a rendező által összeverbuvált VAN filmzenekar, amelyben Reisz maga is játszik. A VAN elnyerte többek között a Torinói Filmfesztivál különdíját, közönségdíját és kritikusi díját, a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, valamint a Szófiai Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezőnek járó díját. Az együttműködés olyan sikeresnek bizonyult, hogy Reisz Gábor a második nagyjátékfilmje (Rossz versek, 2018) zenéjét is Csorba Lóránttal (Lóci játszik) közösen szerezte.

Liza, a rókatündér

Ujj Mészáros Károly japán mitológiából merítkező romantikus vígjátéka 2015 februárjában került a mozikba. A rendező első nagyjátékfilmjébe szinte bele sem lehet kötni, az erős, komplex, tartalmas és magával ragadó Liza, a rókatündért talán az Amélie csodálatos életéhez tudnám hasonlítani. Sok egyéb mellett az is közös a két alkotásban, hogy kiemelt hangsúlyt kap bennük a zene. A filmben felcsendülő dalokat Tövisházi Ambrus (Erik Sumo Band, Péterfy Bori & Love Band) szerezte, az aláfestő zenéket pedig Csengery Dániel komponálta.

Ötven évvel ezelőtt is élt és virult a zenei élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a korabeli lapok bőven cikkeztek a korabeli sztárzenekarokról. Olvasva a régi beszámolókat, pedig az is kiderül, hogy ez a zenei kultúra ma is velünk és bennünk él. De miről szóltak a hírek? – III. rész

Az Ifjúsági Magazinban többek között Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Szécsi Pál volt az 1972-es év legfontosabb előadója.

„KONCZ ZSUZSA lemezeiből fogy el a legtöbb hazánkban. Többszörös aranynagylemezes énekesnőnk albuma a karácsonyi lemezvásár egyik slágerének ígérkezik. Bizonyára azok lesznek egyenként is Illésék szellemes szerzeményei, hiszen mint mindig, Zsuzsa most is az ő dalaikat énekli” – írta fél évszázaddal ezelőtt, 1972 decemberében a korszak egyetlen, popzenével is foglalkozó havilapja, az Ifjúsági Magazin az év emlékezetes koncertjeit, előadóit felidéző összeállításában.

Az egykori beatlány, Koncz Zsuzsa (1946) a hatvanas években a „beatszentháromság” mindhárom zenekarával (sorrendben: Omega, Illés, Metro) énekelt, és az akkori viszonylagos sikertelenségében ugyanazok az okok játszottak szerepet, mint a többi szólóénekesnél: a korszak nem rájuk, hanem a zenekarokra volt kíváncsi. A hetvenes évek hajnalán azonban kapcsolata stabilizálódott az Illés szerzőpárossal és zenekaraikkal, az idők folyamán pedig – Bródy János szimbólumrendszerét használva – Koncz Zsuzsa valóban azonosult a „kis virág” szerepével. A szólisták közül ő emelte pódiumművészetté a műfajt, teremtett üzleti és közönségsikerekkel, rekordokkal (az első lemezmilliomos) és esztétikai mércével egyaránt mérhető életművet.

Énekesből népművelő

A hetvenes évek elején, első lemezein a játékosság, a könnyedség, a kedvesség, egy új műfaj, a popsanzon megteremtésének igénye a meghatározó. Ekkor született dalai (Micimackó, Kis herceg, Szinga-linga, Csillag Hajnalka) a mai napig népszerűek, és ez a népszerűség fogadtatta el 1973-ban az előzőektől eltérő, súlyos mondanivalójú lemezét, a Jelbeszéd-et, mely a Szörényi–Bródy szerzőpáros valódi, a beatkorszakot elbúcsúztató dalait tartalmazza (mindenekelőtt: Ha én rózsa volnék-ot). Az albummal azonban Koncz életében lezárult egy szakasz.

Együttműködése a szerzőpárossal ugyan nem szakadt meg, de a továbbiakban zömmel magyar és külföldi költők műveit énekelte lemezre (persze Szörényiék megzenésítésében). Elhatározása Liszt-díjat eredményezett (1977), a műfajnak is fontos és jelentős elismeréseket hozott. Weöres Sándor írta: „Úgy hiszem, sokan köszönhetik Önnek Weöres Sándor- és József Attila-szeretetüket. Ön az idők folyamán énekesből népművelővé vált.”

(Koncz Zsuzsa teljes pályáját lásd a popkulturalis.hu-n.)

Ötven évvel ezelőtt is élt és virult a zenei élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban az, hogy a korabeli lapok bőven cikkeztek a korabeli sztárzenekarokról. Olvasva a régi beszámolókat pedig az is kiderül, hogy ez a zenei kultúra ma is velünk és bennünk él. De miről szóltak a hírek? – II. rész

Az Ifjúsági Magazinban többek között az Omega és a Szabados Quintet volt az 1972-es év legfontosabb előadója

Az Ifjúsági Magazin 1972. decemberi összeállításában a megújult Omega és Szabados György free jazz kvintettje egyaránt nemzetközi sikereket ért el. Közülük mégiscsak az előbbinek sikerült külföldön tartósan megvetnie a lábát.

„Az OMEGA együttes mozgalmas, sikerekben gazdag évet tudhat maga mögött: az Élő Omega aranylemez, a jubileumi koncert, külföldi turnék stb. Januárban már új szerzeményeiken dolgoznak.”

Az Omega ekkor már bőven túl volt pályafutása első csúcspontján (1970), és amikor első számú dalszerzőjük, Presser Gábor és menedzserük-dobosuk, Laux József 1971 tavaszán megalapította a Locomotiv GT-t, sokan leírták őket. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat szintén bizalmatlanul fogadta a tervezett új stúdióalbummal kapcsolatos elképzeléseiket (200 évvel az utolsó háború után, ami csak 1998-ban jelent meg a problémásnak tartott dalokkal), a kiadó – egyesek szerint – inkább az LGT debütáló albumában látott fantáziát.

Arculatot és stílust váltottak

A zenekar ekkor a koncertjein rögzített új számaiból állította össze az Élő Omega lemezanyagát, ezt néhány szám negligálása után már elfogadták, viszont papírhiányra hivatkozva továbbra is késleltették a megjelentetést. Ha nincs papír, jó lesz az alumínium is – vélték a zenekar tagjai –, így először Magyarországon, alumíniumtokban, piros, majd később kék felirattal jelent meg a koncertalbum (amiből aztán sokféle változat készült).

Az Omegának – elsősorban német nyelvterületen – sikerült a nemzetközi áttörés, ahol 1973 áprilisában a Bellaphon hanglemeztársasággal kötött hároméves szerződést. A zenekar ezalatt a nyugatnémet cég legsikeresebb, legprofitképesebb együttesévé nőtte ki magát, és mint „Kelet-Európa első számú rockzenekara” bekerült a show-biznisz vérkeringésébe. Az együttes ezekben az években már csak vendégeskedni járt haza, kizárólag az Ifiparkban és a Kisstadionban adott koncerteket.

Mindezt részben kényszerből tették: a hetvenes évek közepére – látványra épülő koncertprogramjaik miatt – nemcsak a klubokat, hanem a szabadtéri szórakozóhelyeket is kinőtték. Ekkor már a Manfred Mann’s Earth Band, a Free, a Golden Earring, a Uriah Heep, a Supertramp társaságában járták Európa nagy fesztiváljait, és nem is mindig előzenekarként! Nem csoda hát, hogy a Bellaphon 1975-ben újabb öt évre megújította szerződésüket.

A biztos jövő az Omega számára új lehetőségeket ígért: arculatot és zenei stílust váltott. Az 1972 és 1975 közötti hard rockos, kísérletezőbb korszak után a Pink Floyd nevével fémjelezhető space rock felé mozdultak el. (A zenekar teljes pályáját lásd a popkulturalis.hu-n)

Ötven évvel ezelőtt is élt és virult a zenei élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a korabeli lapok bőven cikkeztek a korabeli sztárzenekarokról. Olvasva a régi beszámolókat az is kiderül, hogy ez a zenei kultúra ma is velünk és bennünk él. De miről szóltak a hírek? – I. rész

Az Ifjúsági Magazinban a Generál együttes volt az 1972-es év egyik legfontosabb előadója.

Ezt írták az IfjúságiMagazinban 1972 decemberében:

Hónapról hónapra sok száz levél érkezik hozzánk, melyekben a könnyűzenei stílusok hazai és külföldi képviselőinek fényképét kérték tőlünk. Kívánságaitok teljesítését mi most megtoldjuk azzal, hogy 1972 emlékezetes koncertjeit, előadóit idézzük fel a képeken. Ki-ki érdeklődése, ízlése szerint választhat közülük!

Ez év májusában már bemutattuk a GENERÁL együttest, képet azonban nem közöltünk tagjairól. Kétségtelenül, 1972 nagy meglepetését ők okozták. Idei mérlegük: Ki mit tud? első hely, Táncdalfesztivál, NDK tv-show a Mikrolied trióval. 1973-ban két nagylemezük is megjelenik.

A Bergendy mellett a Generál volt a hetvenes évek első felének nagy sikercsapata – gyakorlatilag az egyetlen együttes, amely a tizenévesek új generációjából verbuválódott, és az új tizenéveseknek játszott. Az akkori felállás – Révész Sándor (ének, gitár), Várkonyi Mátyás (zenekarvezető, ének, billentyűk), Karácsony János (szólógitár), Ákos István (gitár), Novai Gábor (basszusgitár, ének) és Reck Lajos (dob) – dalainak frissessége, hangszerelése, többszólamú vokálja (Ha ismerném, Kövér a nap, Lehajtott fejjel) felüdülést keltett a korabeli magyar popmezőnyben.

Jól jött a Táncdalfesztivál

Ráadásul a zenekar zenéjére, megjelenésére egyaránt a kellemes, a popos a legjobb kifejezés. Várkonyi és Novai személyében két kiváló zeneszerző dolgozott benne, egyedi hangszerelésű, tiszta gitárhangzásra építő, soktagú vokállal megszólaltatott dalaik új hangot hoztak. Révész személyében megtalálták a korszak új tinibálványát, a lányok pedig a fiúközönségnek kínáltak izgalmakat. Minden adott volt tehát, hogy a hetvenes évek nagy sztárcsapata legyen.