Dupla telt házas koncerttel indítja idei évadát az Analog Balaton március 15-én és 16-án az A38 Hajón. A jeles esemény apropóján az együttes nevéről, készülő dalairól, klipjeiről, alkotói módszereiről és a Mengyelejev-projektről Zsuffa Abával, az elektropop-formáció frontemberével beszélgettünk.

Az Analog Balaton tagjai – Zsuffa Aba énekes-gitáros és Vörös Ákos billentyűs – még gyermekként találkoztak először egy balatoni színjátszótáborban, aztán 2012-ben, immár az egyetemi éveik alatt, a fővárosban látták viszont egymást. Közös albérletekben laktak, rengeteget zenéltek együtt, szabadidejük további részében pedig, fogalmazzunk úgy: szorgalmasan gyűjtötték az élményanyagot a dalszövegekhez. Kezdetben csak maguknak írták a számokat, aminek köszönhetően már több nagylemeznyi, túlnyomórészt befejezetlen szerzemény sorakozott a számítógépeiken, mire 2017-ben megalapították zenekarukat, és először a közönség elé léptek.

Lent és fent

Az Analog Balaton névről leginkább a magyar tenger, a Balaton együttes és az analóg szintetizátorok juthatnak eszünkbe. Pedig a magyarázat sokkal prózaibb: „Amikor a Medvelábnyom című dalunkat ki akartuk adni Spotifyra, találnunk kellett magunknak egy nevet. Nekem pedig hirtelen ez jutott eszembe, mert nagyon tetszett, hogy mindkét szóban azonos magánhangzók vannak. Ákosnak is megfelelt, így ennél maradtunk – rántja le a leplet a titokról Zsuffa Aba. Hamarosan a hazai fesztiválok egyik legkedveltebb zenekarává váltak, és olyan közismert formációk előtt játszottak, mint az Elefánt, a Zagar vagy a Vad Fruttik. Aztán ismét eltelt négy év, és 2021-ben

főként a közös albérletekben született dalkezdemények befejezett, átdolgozott változataival. A korong fogadtatása több mint kedvező volt: már a lemezbemutató koncertjüket is teltház előtt tartották, a szakma pedig az év elektronikus zenei előadójának járó Petőfi-díjjal jutalmazta produkciójukat.

Gyorsul a tempó

Innentől nemcsak az események, de a számok is felgyorsultak: a következő anyagra, a Csússz le című EP-re mindössze 2022-ig kellett várni, a minialbum dalaiban pedig már minden kicsit magasabb fordulatszámon pörög. Az új videók is ütősek:

míg a Csússz le „látomásos” jeleneteit – amelyekben már a drámatáborban tanultakat is kamatoztatják a zenészek – sokadszori nézésre sem lehet kibírni nevetés nélkül. „Ez elsősorban Hódi Levente, Tóth Fabó és Lestár Ákos stábjának érdeme, ők készítették a zenekar összes klipjét. Mi csak az előzetes ötleteléseken veszünk részt, legfeljebb öt-tíz százalékot teszünk hozzá a végeredményhez” – kommentálja Zsuffa Aba, remélve, hogy a dalok és azok vizuális megjelenítései egyaránt fejlődő tendenciát mutatnak.

Szívemen át címmel új dallal és klippel jelentkezett az idén tízéves ManGoRise zenekar, melynek apropóján Bartha Ákos énekessel elevenítjük fel a csapat történetének legizgalmasabb állomásait, valamint beszélgetünk a születésnapi albumról, a barátságról és a fanatikus rajongókról is.

A ManGoRise kifejezés a jamaicai angol dialektus szerint az ember felemelkedését jelenti. A csapat története 2013-ban kezdődött, amikor még kilencen, nagyzenekarként, a reggae, a dancehall és a hiphop stílusokat ötvöző dalokkal indultak el a zenélés rögös országútján. Egy évvel később, 2014-ben a csapatból kivált a pályát életvitelszerűen vállalni akaró Bartha Ákos „Dannona” énekes, Katók István szaxofonos és Szilágyi László billentyűs, hogy tovább örökítsék zeneiségüket a jelenlegi formációba. „Létszámunk redukálásával a kötött műfaj fogalmától is elbúcsúztunk, magyarul nálunk a véletlen dönti el, milyen stílusú lesz a következő dal. Nem nagyon tudnak minket besorolni sehova, így jött létre a ManGoRise-stílus. A kezdeti reggae mostanra »már csak« egy fűszer lett polcunkon, akárcsak az összes többi irányzat” – eleveníti fel a múltat Bartha Ákos.

A Ki Mit Tube-tól Makaóig

Az ezután már változatlan felállásban alkotó és koncertező zenekar sok tekintetben különbözik a hazai csapatok többségétől. A trió tagjai maguk írják a dalaikat, veszik fel azokat saját stúdiójukban, és forgatnak hozzájuk klipeket. Mindamellett a magánéletben is jóbarátok, legtöbbször a szabadidejüket, sőt a szabadságukat is együtt töltik.

 Nem tévedhetsz el című számukkal az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány tevékenységére hívták fel a figyelmet, míg a Mosolyok a víz tükrén című szerzeményük a 40 éves múltra visszatekintő Tiszafüredi Halasnapok himnusza lett, majd a Magyar Turisztikai Ügynökség Egész nyáron várnak a hazai strandok! című nemzetközi kampányának zenéjeként is hallhattuk a mozikban vagy a különböző európai televíziókban. Zászlóshajódaluk a 17 milliós lejátszási küszöböt éri éppen el az itthon legnépszerűbb videómegosztó portálon.

Élőzenét mindenkinek című műsorukkal részt vettek a 2014-es Ki Mit Tube tehetségkutató versenyen, amit Bartha Ákos egy izgalmas és meglepően pozitív eredménnyel zárult megmozdulásként értékel.

Magam is csodálkoztam, mennyire nyitott volt mindenki, mindenhova beengedtek, és érdeklődve hallgattak bennünket” – meséli az énekes, aki legalább ennyire büszke a ManGoRise távol-keleti vendégszereplésére is. „A hongkongi magyar nagykövetség hét zenekar közül választott ki minket, hogy képviseljük Magyarországot a 2019-es HUSH!! Full Music fesztiválon Makaóban. Mivel a rendezvény fő napján, a nagyszínpadon léptünk fel, szerettünk volna valami olyasmivel kedveskedni a közönségnek, mint Freddie Mercury anno, amikor elénekelte a Tavaszi szél című dalt az 1986-os budapesti koncertjén. Kerestünk hát egy közismert helyi népdalt, áthangszereltük reggae stílusba, és hozzáírtunk egy-két verzét. Amikor MacauSong címmel előadtuk, a kínaiak együtt énekelték velünk a tánctérként szolgáló fehér homokos tengerparton.”

Bemutatták Kisfaludy András Mini és a Bartók On Rock című lírai dokumentumfilmjét. Noha Török Ádám nem élhette meg a filmbemutatót, meghalt a forgatás közepén, a rendező úgy véli: amit felvettek, ott van a filmben, így az nem szenved hiányt.

Bem rockpart 6.

Kisfaludy András filmrendező, író a szó legszorosabb értelmében testközelből ismerte a Minit, tudniillik a Kex zenekarral, amelyben dobolt, közös klubjuk volt a Bem rakpart 6. szám alatt, azaz a Bem rockparton. E korszakot és Török Ádám együttesének első fénykorát idézik a nyitó felvételek, az archív filmrészlet, amely ránk maradt az 1973-as diósgyőri, első honi pop-rock fesztiválról.

A vetítés előtt Völgyi Béla Tibor, a MINI Art-űr tribute együttes alapítója, fuvolása elmesélte, hogy miskolciként 1971-ben hallotta először a Minit a Diósgyőri várban egy, az  LGT-vel közös bulin, ahol Frenreisz Károlyt – alig lépett színpadra – megrázta a mikrofon, mentő vitte el, a koncert félbeszakadt. Majd következett az a bizonyos első fesztivál, ahol már Papp Gyulával tolta a Mini, s jutott a progresszív rock csúcsra, a DVTK-stadionban szintén fellépő Syrius és Theatrum mellett. (Ez utóbbi bandát Solti János és Dandó Péter hívta életre, billentyűsük az a Szűcs László volt, aki Leslie Mandokival és Csupó Gáborral disszidált az NSZK-ba, és ez zenekar ültette át a rockba Bartók Allegro Barbaróját.)

„Életem legjobb lemezét Kovács Katinak írtam” – nyilatkozta anno Presser Gábor az éppen ötven esztendeje megjelent Kovács Kati és a Locomotiv GT című korongról.

Az énekesnő nem sokat tudott a Loksiról

1974 márciusában jött ki Kovács Kati harmadik nagylemeze, méghozzá Erdős Péter ötlete nyomán egy LGT-vel közös album. Érdekes, hogy a négy évvel későbbit, amelynek dalait Szörényi Levente komponálta, nem támogatta Erdős doktor. Dacára, hogy mindkét anyag szövegeit Adamis Anna jegyzi. Igaz, a lemezgyár az albumot Bródy Jánossal tervezte, aki azonban kihátrált a munkából, s ez idő tájt mondott igent az Omega felkérésére.

Pályája elején az Omega és a Metro kísérte az énekesnőt, a Locomotiv GT-ről azonban nem tudott sokat, végül állandó zeneszerzője (és akkor még férje), Koncz Tibor biztatására, aki virtuózként jellemezte Presser Gábort, ráállt a közös munkára.

Szólj rám, ha hangosan ordítanék

A próbák a Laux József – Adamis Anna házaspár Bem rakparti lakásában folytak. A szomszédokra tekintettel Kovács Kati ezzel fordult a muzsikusokhoz: „Szóljatok rám, ha nagyon hangosan ordítanék, mert én mindenhol ordítok!” A városi legenda úgy tartja, ez a mondat ihlette a Szólj rám, ha hangosan énekelek című slágert. A számot a Loksi az 1975-ös, Mindig magasabbra lemezére tette rá, majd a következő évben, Csehszlovákiában kiadott Motor City Rock címadó szerzeménye lett.

A banda első koncertlemezén, az angol nyelvű Locomotiv GT In Warsaw albumon eredeti szöveggel, magyarul hangzik el. A cseh LP-n szerepel Az eső és én, Somló Tamás remeke, ami szintén Kovács Katinak íródott, s amit feltettek az 1976-os Locomotiv GT V. dupla album negyedik oldalára, amelyen régebbi nóták szerepelnek koncert jellegű megszólalással. Emlékezetes, amikor Kovács Kati Szabó Gáborral adta elő a dalt 1974-ben, a Magyar Rádió nyolcas stúdiójában. A világhírű, stílusteremtő, Amerikában élő dzsesszgitáros hallotta az LGT-vel közös lemezt, megtetszett neki az ének, ezért meghívta a produkcióba Kovács Katit.

Az említett V-ös lemezre felkerült még a Várlak is, a szerző, Presser Gábor előadásában. Ám alig jelent meg a dupla album, a terjesztését betiltották, mivel a zenekarvezető-dobos, Laux József disszidált. A betiltás hivatalos indoka: a belső borító koncertfotóján, Laux farmerjén a kanadai zászlót idéző levélminta látható. A dobossal együtt a szövegíró is hátat fordított a bandának, úgy festett, a Loksi története véget ér.

Kovács Kati-dalok saját repertoáron

Miért kerültek a Kovács Kati lemezére írt nóták a Locomotiv GT műsorába? Erre magyarázat a Los Angeles-i ABC Records stúdiójában 1974-ben rögzített album, az All Aboard meg nem jelenése. Az anyag keverése még váratott magára, amikor lejárt a muzsikusok tartózkodási engedélye, az amerikai kiadó elsikkasztotta a gázsijukat és visszatartotta a mesterszalagot, ráadásnak Barta Tamás kint maradt az USA-ban.

A szalag 1987-ben került elő, ebből készült a Locomotiv GT '74. című korong. Ezen hallható a Let's Teach The Children, azaz a Tanítsd meg a gyerekeket, a Szólj rám, ha hangosan énekelek Motor City Rock címen, az Endless Rain, vagyis Az eső és én, valamint a Várlak angol változata, az I Believe You, illetve az Angel of Hobos, vagyis a Szabad vagyok. A How You're Doin' Man a következő Kovács Katival közös LP-re, a Közel a naphoz címűre került rá El ne hagyd magad címmel.

Újra hódít a bakelit, pontosabban a vinyl, tudniillik bakelitből sosem gyártottak lemezt, mert nem lehet préselni, ellenben az acetilcellulóz-polivinilkloridot annál inkább, és ezen anyagot angolszász országokban vinylnek hívta a nép. E tudás mentén kijelenthetjük, dupla vinyl, azaz album formájában látott napvilágot az Omega egyik valaha adott legjobb koncertje, az 1977-es Kisstadionbeli felvétele.

Az Omegás kölyök

1977-ben indult az Agárdi Popstrand, s rögtön fel is lépett ott az Omega. Mivel még általánosba jártam, így szüleim nem engedtek el a koncertre, de elfuvaroztak kocsival (Zsiguli 1300). A strand mellett megálltunk, nyitott ajtón keresztül hallgattam teljes öltözetben – csőnadrágban, térdig érő kockás ingben – a bulit, amely végeztével hazaszállítottak. Már nem emlékszem, rá egy esztendővel később őseim mit néztek a Colorstar színes tévén, csak arra, hogy az Egymillió fontos hangjegyben bemutatták a Csillagok útján lemezt. Anyámék nem voltak omegások, mit volt mit tennem, lementem a pincébe, ahol üzembe helyeztem az oda száműzött ősrégi fekete-fehér Orion tévét, mert látnom kellett a premiert.

A magyar rock csúcsán

Az Omega legjobb négy éve 1975-től 1979-ig tartott. Ekkor jött ki a Nem tudom a neved, az Időrabló, a Csillagok útján, a Gammapolis, illetve az NSZK-ban kiadott öt korong és az Élő Omega Kisstadion ’79, az 1979. szeptember 8–9-i koncerten rögzített felvételből préselt dupla album.

Mígnem 1995-ben, az Omega összes koncertfelvétele című három CD-s boxban kiadták az 1977. augusztus 19-én, szintén a Kisstadionban tartott buli rövidített változatát. Ennek tévéfelvétele, pontosabban abból huszonnyolc és fél perc megtekinthető a Youtube-on. Fent említett kompaktlemez mindössze ötszáz példányban került forgalomba, így a ’77-es teljes anyagra egészen 2023-ig kellett várni. Eddigre sikerült megállapodnia a GrundRecordsnak (az Omega életművének gondozója) a köztévével – amely sosem tűzte műsorára a felvételt – a dupla CD kiadásáról.

Elkészült a ThisMustBeLove legújabb klipje, a Gyere velem!, ami egyben ízelítő is a készülő nagylemezükről. A videót először nálunk láthatják.

Amikor az együttes próbált nevet találni, mindenféle ötletet dobáltak egy kalapba, magyar és angol változatokat egyaránt, és a ThisMustBeLove kapta a legtöbb szavazatot. „Ez áll hozzánk a legközelebb, viszont dalszövegek terén egyértelműen a magyar nyelvű szövegek jöhettek csak szóba, ezzel a hazai hallgatóságot megcélozva” – árulta el Mogyorósi Tímea énekesnő.

Ady és a goth-rock

A zenekar tavaly mutatta be az Álmodok című dalt, amelynek szövege Ady Endre: A vár fehér asszonya című versének két versszaka, amihez refrént írtak. Merész vállalkozás belenyúlni Ady költeményébe, de ők meglépték.

elhagyott vár, elátkozott kísértethad, kripta, köd, árnyak, sötétség. Szóval adta magát” – magyarázta az énekesnő, aki szereti Adyt, így ezt a versét is, ráadásul sikerült ehhez passzoló refrént írni.

„Ebből lett egy álomszerű, elszállós, de azért tempós dream-pop szám. Nem mondom, hogy nem volt nehéz megzenésíteni, és nem féltünk a reakcióktól, de így utólag látva az egyik legjobb ötletünk volt. És szerintem ez egyfajta tisztelgés Ady előtt” – mondta Mogyorósi Tímea.

Sunshine & happiness

Az új dal teljesen más hangulatot hoz: 

„A Gyere velem! valószínűleg az a szám, aminél pozitívabbat nem fogunk már soha írni. A verzék az elidegenedett városi életről szólnak, de a refrén azt üzeni, hogy egyszerűen szeretnünk kell valakit, akivel leéljük az életünket, és boldogok leszünk, míg meg nem halunk.”

A Mogyorósi Tímea énekesnővel készült beszélgetésünket itt olvashatják.

A Várkert Akusztik legközelebbi, 2024. február 22-i koncertjén Kozma Orsi pályafutásának fontos állomásait idézi meg. A Kozma Orsi Quartet muzsikusai (Cseke Gábor, Hárs Viktor, Pusztai Csaba) újragondolva adják elő az énekesnő nagy zenei találkozásait a Kimnowaktól a Jazz+Azon, a Cotton Club Singersen, a swing korszakon és a Barbra Streisand-esten át a legutóbbi lemezéig.

Fontos zenei állomások

A műsor döntő többsége Kozma Orsi-dalokból áll. Az est alapjául a hat esztendővel ezelőtti, Találkozások című MÜPA-koncertje szolgál.

Ezért is választottuk címnek, hogy Találkozások újra – árulta el az énekesnő, aki hangsúlyozta: most teljesen más koncertet kapnak a nézők, hallgatók a Rendezvényteremben. S azért is ez a cím, mert nem először járok a Várkert Bazárban, így újra találkozhatunk a közönséggel

– fűzte hozzá, utalva a Let's Swing című, saját quartettjével adott estre, illetve a Hot Jazz Banddel közös adventi koncertjére.

Józsa Örs és Józsa Kata a Soundcam Productions #fridaysession című sorozatával számos fiatal és tehetséges előadónak adott lehetőséget arra, hogy bemutatkozzanak. Jelenleg a HoloChron megvalósítói, amely egyedi digitális élményt nyújtva hoz létre élethű avatárokat, azaz digitális képmásokat. Bemutatkozásként a magyar kultúra napján a Petőfi Sándorról készült videót publikálták.

Az interjúban többek között arról beszélnek, hogy

• a múltba és a jövőbe is el tudnak vinni,
• részletgazdag történelmi karaktereket akartak létrehozni, ráadásul magyarul,
• élő emberek képmását is létre tudják hozni, 
• mi az a kontextusalapú érzelemkinyerés,
•  a karaktereik képesek a beszélgetés kontextusát is figyelembe venni.

Mit kell tudni a HoloChronról? Miben más ez, mint a többi techcsoda?

Örs: A HoloChron igazi game-changer, ami újraéleszti a múlt legendás alakjait digitális formában. Elkészítjük azokat a részletgazdag digitális avatárokat, amelyekkel interaktívan tudsz kommunikálni, mintha tényleg jelen lennének. Szóval ha valaha is kíváncsi voltál, hogy Mátyás király milyen tanácsot adna neked egy nehéz döntésben, vagy Petőfi mit gondolna a mai világról, a HoloChron ezt a lehetőséget hozza el neked. Emellett az innovatív holoportációs közvetítéseinkkel új távlatokat nyitunk a digitális kommunikáció területén. 

Kata: A HoloChron nem csak egy vállalkozás; olyan kezdeményezés, amely a digitális innovációval új életet lehel a múltba, miközben a jelen kommunikációs módszereit is megújítja. Ezáltal a kultúraátadás és a tanulás sokkal egyszerűbbé és érdekesebbé válik, ami miatt ezt a projektet ügyként is tekintjük, nem csupán üzleti vállalkozásként.

Örs: Négy különböző területre koncentrálunk, amelynek a központjában a HoloChron Box van, ami egy holografikus megjelenítő. Ehhez lehet társítani a HoloChron AI-t, a HoloChron TPortot és a HoloChron Spotot. A HoloChron AI az AI-vezérelt karaktermodellezésünk, a TPorttal azonos időben, élethűen és méretarányosan streamelhetünk személyeket, mégpedig élő hang- és képmásátvitellel. A Spottal pedig holografikus technológiánkat használva nyitunk új dimenziókat a termékek és szolgáltatások bemutatásában és reklámozásában.

Ti nem teljesen a programozóvilágból jöttök, sokkal inkább a zene területéről. A SoundCam productionsszel már évek óta végeztetek stúdiómunkákat, majd egy éles váltás következett. Hogyan jött a HoloChron ötlete?

Örs: A zenei és a kreatív projektjeink mellett mindig kerestük az új lehetőségeket. Észrevettük, hogy a zenére szinkronizált fényekkel, füsttel és izgalmas kameramozgásokkal sokkal magával ragadóbbá tehetjük a produkciókat. Ezért kezdtem további lehetőségeket keresni, hogy miképpen tehetnénk még dinamikusabbá a helyszínt és a hátteret, például green screen és LED-falak segítségével, így folyamatosan változtathatjuk a környezetet.

Ekkor merült fel egy új ötlet, amely a metauniverzumban különböző tartalmakat nyújtott volna a magyar zenészek és művészek által, mint például koncertek vagy zenei oktatás. De ezt az ötletet egyelőre félretettük, mert még nem éreztem teljesen kiforrottnak. Ebben az időszakban kezdtünk elmerülni az avatárok létrehozásában és a motion capture technológiák, valamint a játék motorok világában, ami teljesen új perspektívát nyitott számunkra. Világossá vált, hogy ez komoly befektetést és rengeteg tanulást igényel.

Ezek az AI-vezérelt NPC-k (non-player character, amelyet nem élő ember irányít – a szerk.) lehetővé tették, hogy a játékban a karakterek valódi, értelmes válaszokat adjanak. Ez inspirált minket arra, hogy elképzeljük, milyen lenne, ha a múzeumokban is hasonló interaktív karakterekkel találkozhatnánk. Ritkán járok múzeumba, mert nehezen kötnek le a tárlatok, de a technológia adta lehetőségek izgattak.

Pont ezért gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha mindezt magyarul, első körben AR segítségével tudnánk megvalósítani. Képzeld el, hogy a telefonoddal bárhova irányítva megjelenhetne Petőfi vagy bármely más nagy alak, és beszélgethetnél vele. De nem az AR-os megoldás lett a nyerő első körben, hanem a hologramos megjelenítés, mármint a HoloChron Box. Ebből indultunk ki. Az úton rengeteg akadállyal kellett szembenéznünk, különösen a magyar nyelv miatt, hiszen angolul már léteznek virtuális asszisztensi lehetőségek mindenféle formában. De a mi célunk sokkal több volt, mint egy sima asszisztens: részletgazdag történelmi karaktereket, valós képmásokat akartunk létrehozni, ami jóval összetettebb feladat, ráadásul magyarul. Itt megjegyezném, hogy nemcsak történelmi személyeknek tudjuk a digitális képmását létrehozni, hanem természetesen élő embereknek is.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen munkafolyamatot, hogyan készülnek ezek a digitális képmások, mire van szükség hozzá?

Örs: A digitális képmások létrehozása négy alapvető elemre épül.

Vegyük például Mátyás királyt: rengeteg információt találhatunk róla online és a könyvekben, de a lényeg a részletekben rejlik. Nemcsak arról van szó, hogy összegyűjtjük az információkat, hanem hogy életre keltsük a karakterét, beleértve azt is, hogyan viselkedhetett vagy éppen mit mondhatott volna egy adott helyzetben. Így nemcsak adatokat, hanem érzelmeket, viselkedésformákat is beépítünk.

Az „agy” tehát kulcsfontosságú elem, amit körülbelül húsz összekapcsolt nyelvi modell és a beszédet szöveggé, illetve szöveget beszéddé alakító technológiák alkotják. Ezek a modellek erősítik egymást, hogy minél élethűbben tudjuk visszaadni a karakterek személyiségét. Jelenleg harmincféle érzelmet és azok intenzitását tudjuk szabályozni, hogy a digitális képmás valóban hiteles legyen.

Kata: Az érzelmek finomhangolása különösen fontos. Például egy nagy magyar zeneszerző esetében, aki híres volt arról, hogy arrogáns azokkal, akiket nem tartott tehetségesnek, nekünk meg kell határoznunk, hogy ez az arrogancia mikor és kivel jelenik meg. Nem elég egyszerűen arrogánsnak beállítani; az interakciók során ki kell alakulnia ennek az árnyalatnak is.

Örs: Ezért használjuk a kontextusalapú érzelemkinyerést, ami lehetővé teszi számunkra, hogy mélyrehatóan értelmezzük és adekvátan reagáljunk a felhasználói interakciókra.

És ez minden következő személlyel változhat, mivel minden interakció egyedi. Az érzelemkinyerés és a szövegelemzés integrálása elengedhetetlen a hiteles és élethű digitális karakterek létrehozásához, mivel ez teszi lehetővé a valós idejű, dinamikus és kontextushoz igazodó válaszok generálását.

Ha jól értem, kihívás volt megoldani azt is, hogy magyarul beszéljen.

Örs: A magyar nyelvű beszédképesség megvalósítása valóban kihívást jelentett a projektünkben. Specifikusan a Text-to-Speech (TTS) technológia és az „agy” megalkotása jelentette a nagy kihívást, amely során egyedi, magyar nyelvre optimalizált nyelvi modelleket fejlesztettünk ki. Ezek a modellek lehetővé tették számunkra, hogy a karaktereink természetes, helyes szövegekkel és jó fogalmazásmóddal, magyar akcentussal kommunikáljanak. A célunk az volt, hogy a beszédük gyors és élethű legyen, ami elengedhetetlen az autentikus felhasználói élmény szempontjából.

A vizuális megjelenítés tekintetében a hiperrealisztikus ábrázolásra törekedtünk. A karakterek kialakításakor kiemelt figyelmet fordítottunk az arckifejezésekre és a testmozgások hűséges visszaadására. A motion capture technológia alkalmazásával valósághűen tudtuk reprodukálni az emberi mozgást. A TikTokon megosztott Petőfi Sándor-karakterünk mozgása, amely Kata mozgásán alapult, szemlélteti, mennyire fontos a mozgások változatossága és pontos ábrázolása. 

Kata: És akárhogy is próbálkozom, nem tudok másképp mozogni. Egyszerűen nem úgy mozgok, mint egy férfi. Ez egy fizikai adottság.

Örs: Rendszerünk tehát nem csupán a szövegértelmezésre és beszédgenerálásra képes nyelvi modelleket tartalmaz, hanem a vizuális megjelenítés és a mozgáselemzés terén fejlett algoritmusokat és szoftveres megoldásokat is, amelyek együttesen egy élethű digitális élményt nyújtanak. Jelenleg Szent István- és Petőfi Sándor-karaktereinkkel látható demó a weboldalunkon, amelyek bemutatják, hogyan valósítjuk meg a gyors és természetes interakciókat a felhasználókkal.

Számomra pont az az érdekes, hogy ráadásul két olyan személyt kreáltatok meg, akikről szinte nincs is például képi információnk.

Örs: Valóban, ez az egyik legizgalmasabb aspektusa a projektünknek. Nemcsak Istvánt és Petőfit, hanem más történelmi személyiségeket is – mint Mátyás király, Kodály Zoltán vagy Zrínyi Miklós – megalkottunk, akikről korlátozottan vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre vizuális anyag. Ilyenkor különösen fontos, hogy a karakterek megjelenése egyértelműen azonosítható legyen. Korabeli leírások és ábrázolások alapján dolgozunk, hogy mindegyik karakter hűen tükrözze az adott személyiség jegyeit.

Kata: Pontosan, és itt nemcsak a kinézetről van szó, hanem arról is, hogy minden karakter egyedi stílussal és tudással rendelkezzen. Amikor valaki egy Petőfit kér tőlünk, az a Petőfi csak az övé lesz. Ha egy másik ügyfél is szeretne egy Petőfit, újrakezdjük az egész folyamatot az elejétől, kinézet, tudás stb. alapján, így biztosítjuk azt, hogy minden – úgymond – változat egyedi legyen.

Ezáltal próbáltuk fiatalosabbá, trendibbé tenni a karaktert a mai fiatalság számára is, miközben fontos volt számunkra, hogy megőrizzük az ő nagyságát és bölcsességét. Odafigyeltünk arra, hogy bár modern elemeket adunk hozzá, István király karaktere továbbra is bölcsen válaszoljon, de közben a kommunikáció stílusa laza és közvetlen maradjon.

Az 1986 című East-lemez CD-megjelenésével a zenekar minden LP-je elérhető digitális hordozón. Ez a korong már nem a klasszikus progresszív rockos felállással készült, tudniillik az 1983-as Rések a falon album, majd a rákövetkező esztendő balettzenéje, Az áldozat elkészítése után a két alapító, a basszusgitáros Móczán Péter és Varga János gitáros maradtak csupán a csapatban. Ők ketten jegyzik szerzőként az 1986-ot.

A nyolcvanas évek és a szintetizátor

Az 1986 hangszerelésében, hangzásában a Rések a falon folytatása, a sok szintetizátorral és elektromos dobbal, azaz az East sosem tért vissza (az amúgy akkortájt slágeresedő, ma úgy mondanánk: rádióbarát) progresszív rockhoz (amelyhez a Camel, a Gentle Gaint, a Van Der Graaf Generator, a King Crimson, a Caravan mind a mai napig hűek). A két régi taghoz érkezett Homonyik Sándor énekes, aki a Rock Színház társulatát erősítette, majd a lemez megjelenését követően létrehozta az MHV-t, a Menyhárt–Homonyik–Vikidál elnevezésű formációt, aztán jött az Álmodj, királylány… Megannyi elfoglaltsága miatt az énekes a lemezbemutató turnét kihagyta, helyére Takáts Tamás ugrott be – a Karthago éppen szünetet tartott.

1988-tól aztán Takáts Tamással folytatták, azonban Varga János nélkül – ő a lemezbemutató koncertek végeztével távozott –, az Eastben addigra kizárólag Móczán Péter képviselte a „régieket”.

Varga János egyébként Móczán mellett a lemez másik zeneszerzője, övé az A oldal, a basszusgitárosé a B, Márkus József szövegíróval. Márkus rendezte az 1956 klipjét, illetve dalszövegeket írt a Bikininek (Szabad élet, Részegen ki visz majd haza, A férfi megy, a nő marad, Rossz szokás).

Az 1986-ig tartó évtized

Az 1986 című, 1985-ben kiadott korong előtt tíz évvel alakult az East. Móczán és Varga a Vági Jazz Quintettel többször fellépett a wroclawi dzsesszfesztiválon, ahol megismerkedtek az SBB zenéjével. Józef Skrzek, Antymos Apostoli és Jerzy Piotrowski egyedülálló muzsikája annyira behúzta a zenészeket, hogy létrehozták az Eastet. Kettejük mellé csatlakozott Király István, aki 1984-ig ült a dobok mögött (az instrumentális korszaktól a balettzenéig), valamint a New York-i magyar étterembeli (ahol megannyi amerikai jazzsztárral improvizált) vendéglátózásból hazaérkező Szakcsi Lakatos Béla. A zongorista poszton évről évre történt változás. Szakcsit Csík Gusztáv, őt Császár Ferenc követte, vele alkották meg az Álmok és az Utazás szviteket, amely már nem jazz-rock, hanem progresszív muzsika, azonban az improvizáció éppúgy központi elem maradt. 

Ugyan nem lemezgyári nyomásra került Zareczky Miklós az Eastbe − mert már alakuláskor énekesben gondolkodtak, csak nem akadtak megfelelőre −, azonban az igaz, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kizárólag akkor mutatott hajlandóságot az első nagylemez megjelentetésére, amennyiben az nem instrumentális anyag lesz. 

A következő, Hűség elnevezésű album tökéletes folytatása a bemutatkozó lemeznek. Majd következett a már említett Rések a falon.

A HIPERKARMA harmadik alkalommal rendez Valentin-napi koncertet február 14-én és 15-én az A38 Hajón, amelynek kapcsán Bérczesi Róbert zenekarvezetővel az együttes angol nyelvű lemezéről, londoni fellépéséről, Sziámi megzenésített Napidalairól, egy tervezett zenés színdarabról, valamint a hetedik, immár józanul írt HIPERKARMA lemezről is beszélgetünk.

A HIPERKARMA már harmadik alkalommal rendez Valentin-napi szuperkoncertet az A38 Hajón. Hogyan alakult ki ez a hagyomány? Lesz-e valamilyen speciális, alkalomhoz illő műsor, vendég, illetve előzenekar?

A zenekar menedzsere és kiadója, Kriszti vetette fel az ötletet, hogy mi lenne, ha rendeznénk egy Valentin-napi koncertet a hajón, és ha jól sikerül, lehetne belőle akár éves hagyomány is. Kiváló ötletnek tartottam, és úgy tűnik, hogy nemcsak én, de a közönség is, mivel immár harmadik esztendeje telt házzal, sőt, ráadáskoncerttel fut a rendezvény. Vendég és előzenekar ezúttal nem lesz, viszont a hagyományhoz híven idén is előveszünk néhány olyan dalt, amelyet vagy még soha, vagy csak nagyon ritkán játszunk. Ilyenek például a Kanyargó Ösvény vagy az Üres című számaink, illetve idén tízéves a harmadik HIPERKARMA album, a Konyharegény, így arról a lemezről is felcsendül majd néhány régen hallott szerzemény. De nem szeretnék lelőni minden poént, legyen elég annyi, hogy a tavalyihoz hasonlóan ezúttal is meghitt és szeretetteljes házibuli-hangulat várható.

Dalok a kábítószer után

Egy interjújában a 2000-től 2003-ig, illetve a 2020-tól napjainkig tartó időszakokat nevezi legfontosabbnak az életművében, holott három kitűnő HIPERKARMA-lemezt is készített időközben. Mi a probléma ezekkel a korongokkal? Miért érzi fontosabbnak az előzőket és a következőket?

Én a magam részéről mindegyik dalomat – mivel a gyermekeimnek tartom őket – egyformán szeretem, vagyis számomra nincs különbség köztük. Ezt a választ egy olyan kérdésre adtam, amelyik mindenképpen szerette volna, ha megnevezem a kedvenceimet, ezért azt a két időszakot – és nem dalokat! – választottam, amelyekben vagy még, vagy már nem voltam pokoli állapotban.

Nemrég újjáalakult a HIPERKARMA. Mennyiben más a mostani formáció?

A szólógitáros Kis Tibor Sztivi huszonnégy, a dobos Hámori Benedek pedig nyolc éve tagja a zenekarnak. Bár basszusgitárosunk, Szöllőssy Kati csak 2022 decemberében csatlakozott hozzánk, vele már több mint tizenöt éve barátok vagyunk, sőt, a BioRoBoT zenekarban évekig játszottunk is együtt.

Az utóbbi években két szólólemezt is készített Müller Péter Sziámimegzenésített Napidalaiból. Önt, mint a műfaj egyik legjobb szövegíróját mi vonzotta más szerző dalainak megzenésítésében? Pillanatnyilag kifogyott a mondanivalóból, vagy fontosabbnak érzi most Sziámi szövegeit?

Miután leálltam a kábítószerrel, nem igazán jöttek a szövegötletek, de mivel tudtam, hogy így lesz, előre felkészültem rá, hogy most néhány év dalszerzői szünet következik, hiszen aki húsz éven át mindent bedrogozva csinált – főként a dalszerzést –, az a leszokást követő években értelemszerűen kiégettnek fogja majd érezni magát. Így aztán elhatároztam, hogy a felépülés időszakában aktív pihenésbe kezdek, és ezen felbuzdulva elkezdtem megzenésíteni Péter Napidal verseit, ami legnagyobb meglepetésemre rendkívül könnyen és gyorsan ment, olyannyira, hogy két év alatt egészen pontosan száz közös dalunk született, és ezzel bizonyságot nyert számomra, hogy ha szöveg egyelőre nem is jön elő belőlem, de sokkal több dallam rejtőzik a lelkemben, mint azt gondoltam volna.

Szeptemberben megvalósul a Miskolci Egyetem kortárs könnyűzenész alapképzése. A rég vágyott szak az egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Kar Könnyűzenei Intézete és a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) támogatásával megvalósított Póka Egon Művészeti Akadémián (PEMA) indul majd.

Felsőfokon muzsikálni 

Egy éve a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetén indult kortárs könnyűzenei alapképzés, amely elsőként biztosított felsőfokú oktatást a műfajban alkotni vágyók számára. A Póka Egon Művészeti Akadémián szeptemberben kezdődik a kortárs könnyűzene BA-képzés, méghozzá

Az alapszak tavaly kapta meg a felsőoktatási akkreditációt. Az oktatás a tervek szerint a Miskolci Egyetemmel együttműködésben a PKÜ telephelyén, a budapesti Hajógyári-szigeten zajlik majd.

Az elképzelés a névadóhoz, a két esztendeje elhunyt Póka Egon Máté Péter-díjas muzsikushoz kötődik, aki társaival elindította és vezette a Kőbányai Zenei Stúdiót, ahol középfokú végzettséget szerezhetnek az ifjú tehetségek.

A megvalósítás lányát, a Petőfi Kulturális Ügynökség oktatási igazgatóját, Szakadáti-Póka Vanessát dicséri, aki elárulta: épp a közelmúltban számolgatta, hogy a megvalósítás gondolata, a tervek több mint öt éve merültek fel „Az első hivatalos tárgyalások 2019-ben zajlottak” – mondta. 
A felsőoktatási akkreditáció megszerzése bizony időigényes folyamat.

Középpontban a diákok

Szakadáti-Póka Vanessa édesapját idézte – „zenekarban játszani, csak zenekarban lehet megtanulni” –, amikor arról beszélt, hogy elsődleges céljuk azt a plusztudást átadni, amellyel egy dal tolmácsolásához az előadó hozzáadja saját személyiségét, s ezáltal új alkotás születik.

– magyarázta az oktatási igazgató.

Decemberben újraindult a P. Mobil hetvenes években hangos sikert arató klubja a Metro Club Theatre-ben. Schuster Lóránt elárulta: 46 év és 9 hónap után.

Árpád Bazárból Zenith-klub

A Metro Klub az Irányi, majd a Petőfi Sándor utcából, végül a Rákóczi útról költözött az egykori Árpád Bazár Dohány utca és Síp utca sarkán álló impozáns épületébe 1966-ban. Váradi Imréné, a Közlekedési Építő Vállalat (KÉV) Metro (ma Strabag) klubjának vezetője felkérte házi zenekarnak a Zenith együttest – még az Irányi utcai időkben. A banda 1961-ben aztán felvette a klub nevét, így lett Metro együttes. Kilenc évvel később a KÉV-Metro Klubban rögzítették egy riportermagnóval az első honi koncertlemezt, Egy este a Metro Klubban címmel. 1971-ben Frenreisz Károly távozott, hogy megalapítsa az LGT-t, helyére érkezett a 18 éves Póka Egon, majd a zenekar egy finn koncert, illetve az azt követő skandináv vendéglátózás után feloszlott.

A táncházmozgalom 1972. május 6-i megszületése – vagyis az első fővárosi táncház – után két évvel, azaz ötven éve alakult a Nemzetiségi Ifjúsági Hangszeres Népi Együttes. A kérdés már csak annyi: mit illenék tudni a fent nevezett zenekarról? Elég, ha annyit írok: 1976-ban a nevüket Vujicsics együttesre változtatták. Három alapítóval, Eredics Gáborral, Eredics Kálmánnal és Borbély Mihállyal beszélgettünk.

A Dohnányi- és Magyar Örökség-díjas Vujicsics együttes indulása elválaszthatatlan a pomázi nemzetiségi táncháztól. „Kezdetben mint fúvószenekari zenészek kapcsolódtunk be a tánccsoport munkájába” – idézte fel az indulást Eredics Kálmán, a Kossuth-díjas zenekar bőgőse, megjegyezve: a rézfúvós hangszerekkel a sváb anyagot szólaltatták meg.

A fúvós Borbély Mihály hozzáfűzte: „Pomáz soknemzetiségű település német, tót, szerb lakókkal. Később specializálódtunk a délszláv zenére.”

„Pap Tibor karmesterünk vezetésével – aki rendkívüli tanárember volt, miatta lettünk zenészek – kiszolgáltuk a helyi igényeket, így került szerb anyag a fúvószenekari repertoárunkba az ő hangszerelésével” – árulta el Eredics Kálmán.

Fontos lemez Szörényi Levente fél évszázada megjelent első szólólemeze, az Utazás. Fontos a muzsikus életében, amennyiben vadonatúj zenei korszak nyitódarabja, s fontos a honi rocktörténetben, tudniillik addig Magyarországon a Muszty–Dobay duón kívül  szinte senki  nem játszott amerikai country-t, folkot. Ráadásul a korong felvételekor született a Fonográf.

Az Illés együttes már 1973 elejétől a KITT Egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék és a Trió) keretein belül működött. Ez a formáció vette fel az utolsó Illés-lemezt, a Ne sírjatok, lányok címűt, csupa régi számmal. A zenekar NDK-beli turnéját Illés Lajos és Pásztory Zoltán nélkül, Tolcsvayékkal és Papp Gyulával, Moto-rock néven teljesítette.

Illés nélkül a stúdióban

Illés Lajos nem is óhajtott közreműködni Szörényi Levente szólólemezén, számára az volt a fontos (mint Tolcsvay Bélának), hogy neve szerepeljen a zenekar nevében, így fiatal zenészekkel folytatta. A régi számokat, egy kivétellel (Lehetett volna) levette az együttes műsoráról.

Szinte, mert a Gondolj néha rám mintegy megelőlegezi a szólólemez stílusát. Levente ugyanis vásárolt több USA-ból érkezett albumot, köztük Crosby, Stills, Nash & Youngot, így ismerkedett meg a west coast stílussal, amit az akusztikus hangszerek, az elektromos bluesrock, valamint a country elegye jellemez, no meg a többszólamú kórus.

Az új felállás, a multiinstrumentalista Tolcsvay Lászlóval, a gitárfenomén Móricz Mihállyal, az óramű pontosságú Szörényi Szabolccsal − akik elképesztően erős vokállal segítették Leventét −, a dobzseni Németh Oszkárral, Bródy Jánossal, s a frissen vásárolt pedal steel gitárral (íme a Fonográf), továbbá a Hammond virtuóz Papp Gyulával, Muszty Beával és Dobay Andrással hiba nélkül ugrotta meg a műfaji elvárások nemzetközileg magasra helyezett lécét.

A pedal steel gitár szintén a Crosby, Stills, Nash & Youngnak köszönhető, lévén Bródy a Teach Your Children című szám hallatán döntött: megtanul játszani a hangszeren.

Impróztak egy combosat

A KITT Egylet zenészei mellett Papp Gyula messziről jöttnek tűnhet. Persze nem az, hiszen Tolcsvayék basszusgitárosa, Czipó Tibor (aki maradt Béla együttesében) annak előtte a Miniben játszott Gyulával. A Skorpió Zalatnay Saroltának írt Hadd mondjam el című lemezén Móricz Mihály játszotta fel a gitárszólamot, mivel Szűcs Antal Gábor a Szovjetunióban turnézott a Hungáriával, amelynek még tagja volt. Frenreisz Károly a Skorpiót Emerson, Lake & Palmer mintájú triónak álmodta (Papp Gyulával, Fekete Gáborral). A zenészek sorában megtalálni Tolcsvay Lászlót is, aki Gyula mellett billentyűzött Cini lemezén.

miként Papp Gyula az FMH-beli Illés Klubba. Ott Szörényi Levente felhívta a színpadra, s improvizáltak egy combosat. Az öltözőben aztán Levente felkérte, „hammondozzon” szólólemezén.

Aki szeretne jelen lenni aBlahalouisiana legújabb dalának születésénél, és megismerni a zenekar műhelytitkait, megteheti a Figyelem, felvétel! című új workshopsorozat első rendezvényén, január 28-án, a Magyar Zene Házában. A rendhagyó program ötlet- és házigazdájával, Weil András producerrel beszélgettünk.

Az Ethnofil, az Odd ID, a The Qualitons és a Kistehén billentyűseként ismert Weil András az utóbbi években mint producer is bábáskodott számos ismert formáció dalainak születésénél, és arra a felismerésre jutott, hogy éppen a stúdiózás, ez a közönség elől elzárt alkotói folyamat a dalszerzés legkreatívabb, legizgalmasabb része. Ilyenkor fejlődik legnagyobbat a dalötlet, alakul ki a végleges forma, ami nem csupán érdekes, de sokszor nagyon szórakoztató is tud lenni. Korábban Hajós András Dalfutár című műsora engedett némi bepillantást mindebbe, csakhogy ő kifejezetten olyan zenészeket és előadókat válogatott össze, akik az életben kis valószínűséggel dolgoznának együtt, míg a Figyelem, felvétel! valóságos alkotóközösségek munkamódszereivel, műhelytitkaival szeretné megismertetni az érdeklődőket.

Próbaterem a küzdőtéren

„Ezeken a vasárnap délutáni, több mint négyórás workshopokon a koncertterem küzdőterének közepén rendezzük be a stúdiót, így körülöttünk, a lelátókon ülő nézők minden oldalról figyelhetik majd a történéseket. A program első felében a zenekar bemutatja a magával hozott dalötleteket, kiválasztjuk, melyikkel, milyen stílusban szeretnénk dolgozni, majd kialakítjuk a végleges tempót, dalstruktúrát és hangszerelést. A második etapban rögzítjük a hangszeres alapot és az éneket, majd visszahallgatjuk az elkészült felvételt. Vagyis a nézők végigkövethetik a dal útját az ötlettől a magvalósulásig. A harmadik részben a zenekar a stúdióberendezéseken ad egy húszperces minikoncertet, ahol minden úgy szólal majd meg, mintha egy próbateremben lennének.

Legvégül pedig válaszolunk a felmerülő kérdésekre” – avat be a részletekbe Weil András.

Napra pontosan ma egy éve nyílt meg a Magyar Zene Háza Nekünk írták a dalt! című nagyszabású időszaki kiállítása. A honi poptörténet első három évtizedének emléket állító tárlat koncepciójáról, anyagáról, fogadtatásáról, kísérőrendezvényeiről és jövőjéről Jávorszky Béla Szilárddal, a kiállítás szakmai kurátorával beszélgettünk.

A Nekünk írták a dalt! – A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig című időszaki kiállítás nyolc tematikus blokkra bontva nyújt betekintést a Kádár-kor poptörténetébe. Nem csak a korszak legkiemelkedőbb előadóira, zenekaraira, slágereire és legfontosabb könnyűzenei eseményeire fókuszál, hanem a rajongói szubkultúrákat, a populáris zenéhez kapcsolódó médiumokat, a „három T” elve szerint – tiltott, tűrt, támogatott –, politikai cenzúrával felügyelt intézményrendszert, a klubok, turnék és hangszerek világát, valamint a zenekultúra és a társművészetek viszonyát is bemutatja.

36 év 39 legjobb dala

Egy ilyen átfogó, sokszínű kiállítás életre hívása bizonyára alapos előkészítést igényelt. Hogyan született meg a tárlat koncepciója?

Legalább öt évvel ezelőtt indult a kiállítás tervezése, több körben zajlottak az egyeztetések, és lassan kristályosodott ki a koncepció. Nemcsak minden idők talán legátfogóbb magyar poptörténeti kiállítását akartuk létrehozni, hanem egy olyan nagyszabású, élményközpontú tárlatot is, amely a rendszerváltozás előtti évtizedek popkulturális vonatkozásait igyekszik minél több szempontból megragadni. A több mint 900 négyzetméteres kiállítás inkább kultúrtörténeti, mint zenetörténeti jellegű, ahol a popzenén mint  „vivőanyagon” keresztül próbáljuk megidézni azt a három évtizedet, amely az első felvételtől – a Martiny együttes 1957-es Rock and Roll című dalától – a rendszerváltozásig, egészen pontosan az 1993-ban megrendezett első Sziget Fesztiválig terjed. Deklaráltan a szélesebb nagyközönséget, az egykori zenerajongókat, azok gyerekeit, unokáit és a korszak iránt behatóbban érdeklődő fiatalokat megcélozva.

Volt-e példa hasonló vállalkozásra külföldön, ami alapján nekiláthattak a tervezésnek?

Számos kiemelkedő előadóról, illetve egy-egy meghatározóbb korszakról születtek kiállítások, de nem tudok olyan külföldi vállalkozásról, amely ekkorra és ennyire sokszínű időszakot ölelt volna fel. A tervezésnél mindenesetre nem lebegett előttünk minta, pusztán szerettük volna felmutatni ennek a három évtizednek a legfontosabb jellegzetességeit. Kurátortársam, Horn Márton a stábjával azon dolgozott, hogy ezt miként lehet élményszerűen a nagyközönség elé tárni, nekem pedig a tartalom volt a feladatom. Például ők meghatározták, hogy a Dalok és előadók terében legyenek körülbelül kétszázan a falon, de hogy pontosan kik, azt én döntöttem el. Vagy hogy melyik legyen az a 39 dal, amelyik kellőképpen reprezentálja ezt a korszakot. Hangsúlyozom, nem a személyes kedvenceimet válogattam: ha így lenne, maximum huszonöt előadó került volna a falra, ahogy a 39 dalból is jó, ha ötöt hallgattam annak idején.

Klasszikus bluesdalokból összeállított lemezt kiadni bátor tett, lévén a műfaj rajongói hangról hangra ismerik a szerzeményeket, s azok számos feldolgozását, előadását. Az összehasonlítgatás így elkerülhetetlen, és a korongot végighallgatva a zsűri dönt. Én is döntöttem: a Bluestone No. 1 című lemeze tényleg numero uno minőség.

Albert King szelleme

Véletlen-e vagy sem, a CD legtöbb száma eredetileg Albert King előadásában vált bluesalapvetéssé, függetlenül a szerzőktől, netán az első előadóktól. Igaz, például a Born Under a Bad Sign című dalt William Bell és Booker T. Jones kifejezetten Albert King számára komponálta. A nóta legismertebb változatát a Cream tudhatja magáénak. A Bluestone az eredetit vette alapul. A seprűs dobolás (Molnár Dániel) kifejezetten jól áll a szólamnak, csakúgy, mint Vasicsek Öcsi szituációba helyezett előadása, s hogy a basszusra (Tomor Barnabás) bízták a riffet.

Albert King játszotta először lemezre Mack Rice klasszikusát, a Caddelic Assembly Line-t. Ezt a reggae-ritmusú nótát Kézdy Luca hegedűjátékával gazdagította a Bluestone. Egyébként lényegesen reggae-sebbre vették az előadást, mint King tette, vagy éppen Joe Bonamassa, akinek a repertoárján szerepel 

Mike Rice slágerei (Mustang Sally, Money Talks, Respect Yourself) közül a Cold Woman with Warm Hearts című szintén rákerült a lemezre. Remekül szól benne a fúvós brass (Almási Attila pozanon, Weisz Gábor szaxofonon), csakúgy, mint a nyitó, Don't Burn Down the Bridge című Johnny Ray Jones-dalban, amelyet doorsosra szabtak, s úgy hangzik a Fender Rhodes-szóló (Nemes Zoltán, alias Mr. Jambalaya), akár a Riders on the Stormban Ray Manzareké.

Természetesen ez is Albert King előadásában futott be anno... S ha már a sok Albert King, érdekes, hogy Willie Dixon-kompozíció nem szerepel a lemezen.

Van ellenben Junior Wells-klasszikus, a Snatch It Back and Hold. Jól szól a Hammond, meg Öcsi, aki a maga hangszínén hozza Wells döbbenetesen nyers énekét.

Az elektronikus zenék újfajta szemléletének a kilencvenes években indult művészgenerációra kifejtett inspiratív hatását hivatott – többek között – bemutatni a Magyar Nemzeti Galéria TechnoCool című tárlata. A két művészeti ág kapcsolatáról Petrányi Zsolttal, a kiállítás fő kurátorával beszélgettünk.

Az interjúban többek között szó esik arról, hogy

• miképpen váltották a zenekarokat a kapucnis DJ-k,
• hogyan válhat műalkotássá egy lemezborító,
• milyen egzisztenciális élményekre reagáltak az alkotók,
• mi az öt tematikai egység zenei világa,
• és miért a New-York-i ikertornyok elleni terrortámadás a korszakhatár. 

A TechnoCool kiállítás egyik alapgondolata, hogy az elektronikus zenék friss szemléletmódja és a DJ-kultúra megjelenése meghatározó inspirációt jelentett az 1990-es években indult művészgenerációnak. Pontosan mit ért újfajta szemléletmód alatt?

Az elektronikus zene felemelkedése a pop- és rockzenét jellemző sztárkultusz egyfajta kritikája volt. Míg egy popsztár a saját nevével, arcával, zenéjével és szövegével vált a fiatalok kedvencévé, addig az elektronikus zenében már nem volt olyan fontos a szerzőség, a XX. század végi posztmodern inkább az összegzést preferálta. A kor hangulatát már nem a hagyományos értelemben vett dalokkal, hanem a korábbi szerzeményekből kiemelt hangminták felhasználásával, úgynevezett samplingeljárással készített zenei montázsokkal lehetett legérdekesebben kifejezni. Mivel erre az időszakra rengeteget fejlődött a technika, a hangminták kezelése már kezdetleges zeneíró programokkal lehetségessé vált.

Az őrjöngő tömegek előtt koncertező zenekarok helyett kapucnis DJ-k jöttek, akik sötét termekben, egy asztal mögött állva, véget nem érő dallamokkal húzták a közönséget.

Többnyire fantázianeveket használtak, sokan minden projektjükhöz újat találtak ki, hiszen az elektronikus zene meglehetősen szerteágazó műfaj. Mindez olyan forradalmi, elementáris hatással volt a 90-es évek fiatal képzőművészeire, ahogyan a new wave és punkzene hatott a 80-as évek populáris kultúrájára.

A Led Zeppelin 1968 -tól 12 éven keresztül létezett, s alkotott olyat, ami a mai napig áthatja a rockzenét. A Lead Zeppelin tribute zenekar 19-én ünnepli huszadik születésnapját az A38 hajón, tíz nappal azt követően, hogy Jimmy Page betöltötte a nyolcvanat.

John Bonham 1980-as halála után a Led Zeppelin bejelentette: „Most, hogy elvesztettük drága barátunkat, és mivel nagyon erős harmóniában éltünk és dolgoztunk, úgy döntöttünk, nem folytatjuk tovább.” Azóta hébe-hóba azért színpadra lépnek, például az 1985-ös Live Aiden Phil Collinssal. 1988-tól Bonzo fia, Jason ül a dobok mögött, és az elmúlt években számos kiadvány látott napvilágot, főleg eddig ismeretlen koncertfelvételek.

„Mondhatjuk, a Led Zeppelin még ma is létezik” 

– szögezte le Vörös Gábor basszusgitáros, a Lead Zeppelin életre hívója.

Húszéves a Zeppelin, Jimmy Page pedig 9-én töltötte be a nyolcvanat.

„A zenekaralapítás apropója Page hatvanadik születésnapja volt, így róttuk le tiszteletünket többek között Rudán Joe-val, Makovics Dénessel, Tornóczky Ferenccel, Pribil Györggyel”

– emlékeztetett a kezdetekre a muzsikus.

A Zepp máig tartó hatása

„Az angolszász rockzene a The Beatles utáni legmeghatározóbb csapata a Zepp – legalábbis szerintem. Hogy a mai napig hallgatják lemezeiket, játsszák dalaikat mindenképpen engem igazol.” S hogy mi lehet 1968 óta tartó sikerük titka, arról a basszusgitáros úgy véli: négy olyan kiváló muzsikus találkozása, akik remekül tudtak együtt dolgozni, továbbá a pompás menedzsment.

Peter Grant azonnal felkarolta a zenekart, amelynek ötödik tagjaként tekintettek rá a zenészek”

– magyarázta Vörös Gábor, majd a menedzser mellett kiemelte az Atlantic Records alapítóját, Ahmet Ertegünt is, aki csillagászati áron szerződtette le az együttest, 200 ezer dollárért. A 2006-ban elhunyt lemezkiadó emlékére tartott fantasztikus bulit a Zepp a következő esztendőben, a 18 ezres O2 stadionban, ahova 20 millióan akartak jegyet venni.

Bonyolult zene csak profiknak

Aki Led Zeppelin-számok eljátszását tervezi, jó, ha tisztában van azzal, hogy a banda igen sokféle stílusban alkotott. Mondhatni, lemezről lemezre új oldalukat mutatták meg, kezdve az első korong blues-rockjától a második kemény rockján át, a harmadik folkos hangzásán keresztül a Houses of the Holy progresszív muzsikáját követő Physical Graffiti vegytiszta Zeppelin stílusáig.

„Emiatt a sokszínűség miatt kaptak is kritikát, főleg a hármas lemez miatt, amelynek a fele akusztikus szerzeményeket tartalmaz”

Ezért tematizálja a Lead Zeppelin koncertjeit, akár stílusokra, akár lemezekre, korszakokra bontva.

Azért is nehéz hitelesen előadni a legendás dalokat, mert a Zepp tagjai elképesztően profi muzsikusok, akik roppant összetett, mondjuk ki: nehéz szólamokat adtak a kompozíciókba.

„Mivel ezen a muzsikán nőttünk fel, s mivel óriási rajongói vagyunk a Zeppelinnek, az ő hatásukra kezdtünk muzsikálni, szinte a vérünkké vált a zenéjük”

– nyugtatott meg a basszusgitáros, célozva társaira, Sipeki Zoltán gitárosra, Gerdesits Ferenc dobosra, Körmendi Roland énekesre.

Vörös Gábor elárulta: gyerekfejjel nézte meg A dal ugyanaz marad című Led Zeppelin-filmet, ami akkora hatást tett rá, hogy összesen tizenhétszer látta. (Figyelem, akkor még nem volt internet, sem VHS-kazetta, be kellett ülni a moziba!)

Úgy vélem, a közönség azt akarja hallani, amit a lemezeken megszokott, azt az énekhangot, azokat a gitárszólókat, virtuóz, pontos basszusfutamokat, no meg Bonham elképesztő tempójú lábdobját.

„Körmendi Roland énekes hangszíne más, de a magasságokat kiénekli” – mondta a muzsikus. „Nem arra törekszünk, hogy egy az egyben szólaljunk meg úgy, mint a Led Zeppelin, annál is inkább, mert ők maguk is másképp játszották a dalokat minden egyes bulin.

Ez volt az egyik legnagyobb varázs a koncertjeiken, hogy sokszor nem tudhatták, mire számíthatnak. Ebben hasonlítunk, hiszen mi is szeretjük meglepni egymást és a közönséget is azzal, hogy a bulin játsszuk ki magunkból a dalokat, nem a próbán.

A közönségünk bízik bennünk, mi pedig igyekszünk saját egyéniségünket, világunkat belevinni a dalokba, ezt értékelik."

Az MI, amint fokozatosan átitatja a zeneipart, újítások és viták sokaságát hozza magával. Olyan technológiák, mint az Amper Music és az IBM Watson Beat újradefiniálják a zenealkotást és -gyártást, számtalan eszközt kínálva a komponáláshoz, inspirációhoz és a kreatív akadályok leküzdéséhez. Ugyanakkor ez a technológiai behatolás komoly aggodalmakat is felvet a minőséggel, a hitelességgel, az előadóművészek szerepével, valamint a generált zene jogi bonyodalmaival kapcsolatban. Ahogy az iparág ezt az új korszakot próbálja, a mesterséges intelligencia képességeinek kihasználása és a zene emberi lényegének megőrzése közötti finom egyensúly egyre hangsúlyosabb szerepet kap.

Új horizontok a zenealkotásban

Az MI megjelenése a zeneiparban, a fent említett technológiák révén, jelentős változást hoz az alkotás módjában. Ezek az MI-eszközök képesek audiominták vagy MIDI-fájlok elemzésére, új muzsikák generálására – a felhasználók által meghatározott stílusok és preferenciák alapján –, különböző tanulási technikák alkalmazásával. Ez a fejlesztés segítheti a zenészeket a komponálásban, új inspirációs forrást és megoldást kínálva a kreatív akadályok leküzdésére.

Ez mind nagyon jól hangzik, és tényleg új kapuk nyílnak meg az alkotásban, ám vita tárgyát képezi az MI által létrehozott zene minősége és hitelessége. A kritikusok szerint ezek a generált muzsikák jelenleg hiányolják a mélységet és az emberi érintést, amely miatt megszeretünk és száz lejátszás után is izgalmasnak találunk egy kompozíciót. A technológia alkalmazása akkordok, dallamok és harmóniák generálására aggodalmakat vet fel az előadóművészek szerepének csökkenésével kapcsolatban.

Az MI hatása a keverésre és a masteringre is kiterjed, olyan intelligens eszközökkel, mint az iZotope Neutron és az online Landr szolgáltatás. Ezek a fejlesztések arra utalnak, hogy a jövőben az MI hatékonyan automatizálhatja ezeket a folyamatokat, bár még nem érték el a profi emberi munka minőségét.

Üzleti szempontból a generált zene egyre vonzóbbá válik a márkák és vállalatok számára. Költséghatékony és jogilag egyszerűbb alternatívát kínál – a licencelés helyett –, potenciálisan csökkentve az ember által készített zene iránti igényt, és befolyásolva az előadóművészek jövedelmét és lehetőségeit. 

Előretekintve, az MI szerepe várhatóan növekedni fog a zenei termelésben, a technológiai fejlődés és a befektetői érdeklődés által hajtva. Az iparág megosztott ebben a kérdésben. Néhány szakember az MI-t értékes eszköznek tekinti, míg mások óvatosak annak potenciális hatásával szemben, ami alááshatja a zene művészeti esszenciáját. Ahogy az MI fejlődik, integrációja további vitákat és alkalmazkodásokat igényel majd a művészeti gyakorlatokban, jogi keretekben és az iparági normákban.

Az Omega majdnem feloszlott mintegy ötven évvel ezelőtt, de egy új tag és egy remek lemez versenyben tudta tartani a többi menő zenekarral, sőt még nyugaton is sikert arattak. 

A válság oka

Az Élő Omega című lemez a túlélés tanúja. Elkészülte előtt távozott ugyanis Presser Gábor, az együttes fő zeneszerzője, Laux József dobos-menedzser és akkori felesége, a szövegíró Adamis Anna, akik alapítói lettek a Locomotiv GT-nek.

Az Omega dobja mögé Debreczeni Ferenc ült, a szövegekről pedig Molnár „Elefánt” György barátja,  Sülyi Péter gondoskodott. A fentebb említett túlélés azonban itt nem a banda fennmaradását jelenti, hanem azt, hogy:

LGT kontra Omega

Fussuk át, milyen albumokkal kellett versenyre kelnie akkor az Omegának. Kezdjük az LGT Bummm! című korongjával, ami az egyik legjobban sikerült anyaguk. A Loksi pontosan követte a tengerentúli rockot, elsősorban Barta Tamásnak köszönhetően, akinek disszidálása miatt az LP-t két évvel később betiltották. Ekkor jött ki az Illés utolsó lemeze, a Ne sírjatok, lányok!, ami valójában nem tisztán saját munka, lévén a KITT egylet tagjai (Koncz, Illés, Tolcsvay) játszották fel a legendás dalokat, a kornak megfelelő hangzásban.

Ebből a formációból alakult ki később a Fonográf. Ők kísérték Szörényi Levente első szólólemezét, az Utazást, ami ugyan év végén megjelent, borítója miatt azonban visszahívták, s az új tasakkal csak 1974-ben került vissza a polcokra. Nem járt jobban Koncz Zsuzsa Jelbeszéd albuma sem, ami szépen fogyott, de aztán politikai okok miatt felfüggesztették a további terjesztését, és csak 1983-ban adták ki újra.

A Generál is ekkor debütált Staféta című LP-jével. A fiatalos, kemény rock, pop és rock and roll egyveleg bejött a közönségnek. A Bergendy szintén nagyot dobott az első hazai dupla albummal, a Hétfővel, hiszen a legjobb Blood-, Sweat & Tears-, Chicago-, If-, Electric Flag-hagyományokkal élt. Ebben a tekintetben az Omega 5 című lemeze is felzárkózott ehhez a vonalhoz, legalábbis a B oldalon hallható Szvit mindenképpen.

Szimfonikus rock 

Az Omega 5 igazán unikális lett. Míg az A oldala az előző korongon megkezdett kemény rockot folytatja, a B oldal kiváló progresszív muzsikával hozza a nagy korszak albumait. Nem csupán, mert szimfonikus zenekar is megszólal a kompozíciókban, hiszen ez már megtörtént a Deep Purple, a Moody Blues és az Emerson, Lake & Palmer esetében is. Sőt ez később divatba jött, hiszen mára alig-alig akad valamirevaló (főleg metál) banda, amelyik nem ad efféle koncertet: Kiss, Metallica, Scorpions, Leander Kills stb. A Fonográf 1976-os, FG 4 lemezét is nagy ívű szimfonikus nyitány vezeti be, amelyet Tolcsvay László hangszerelt, de ott a P.Mobil Honfoglalás szimfonikus változata, és persze az Omega Oratórium.

Megjegyzem, az Omega Szvitben alig-alig szólal meg a nagyzenekar. Nem ezért állja meg a helyét nemzetközi összevetésben, hanem mert tagadhatatlanul a kor progresszív rockját adták magas szinten. A nemzetközi mezőnyben ezek futottak: Pink Floyd: The Dark Side of the Moon, Yes: Yessongs, Tales from Topographic Oceans, Mike Oldfield: Tubular Bells. (Ezek mind '73-as albumok.)

Esendő halandó címmel új lemezzel jelentkezett a  Magidom zenekar. Az idén 13 éves józsefvárosi formáció afféle családi vállalkozásként indult, zenéjük a mainstream és az alternatív közé pozicionálható, életművük karakteres, mégis viszonylag kevéssé ismert. Benyhe Róbert gitáros-énekes-dalszerzőt egyebek mellett a „szabadfogású gitárpopról”, az ellenpontozásról, a lavinaként születő dalokról, a hitről, az önmenedzselésről és az önazonosságról kérdezzük.

Az interjúban Benyhe Róbert többek között arról beszél, hogy

• honnan ered a nevük;
• miért tartottak két ősbemutató koncertet;
• mihez hasonlít a lavina a rajzfilmeken;
• van-e Isten;
• van-e humorérzéke a terézvárosi önkormányzatnak.

Már a nevüket sem könnyű megjegyezni...

Igen, még 13 év után is sokan kérdezik, honnan jött, mit jelent ez a név. Van, aki azt hiszi, valami speciális síkidomról van szó, de valójában egy feszültségméréssel kapcsolatos statikai fogalom. Mi sem vagyunk szakavatottak, de a magidom állítólag azon támadáspontok mértani helye, amelyekre ható F erő esetén a keresztmetszet egészében csak egyféle előjelű feszültségek keletkeznek... De hát Azahriah neve sem egyszerű, mégis háromszor megtölti a Puskás Arénát.

Különleges koncerttel és – 16 év után – új lemezzel jelentkezik a KFT. A 2024. január 6-án, a Budapest Kongresszusi Központban rendezendő koncert apropóján Márton András dobossal, a KFT nagykoncertjeinek rendezőjével elevenítjük fel a zenekar legemlékezetesebb fellépéseit, de a készülő albumról is beszélgetünk.

Márton András többek között arról beszélt, hogy

• tudatosan ötvözik a rockzenét a színházzal;
• hogyan énekeltek együtt Hazel O’Connorral;
• hány gyereke van összesen a zenekar tagjainak;
• mit takar a Big Band koncert;
• hogyan jelenik majd meg a mesterséges intelligencia a zenekar életében.

A KFT mindig szeretett rendhagyó lenni. Már a bemutatkozásuk is ilyen volt az 1981-es Táncdalfesztiválon, ahol a Bábu vagy című dalt kifestve, zsinóron mozgatott marionettfigurákat imitálva játszották el. Miért fontos, hogy különböző társművészeti elemekkel fűszerezzék a koncertjeiket?

Dupla lemezbemutató színhelye lesz 2023. december 29-én a Fonó Budai Zeneház, ahol a középkori zene kedvelői által jól ismert Bordó Sárkány legújabb albuma mellett az Alexander Petrovics Koktél debütáló korongját is megismerhetik az érdeklődők. A jeles esemény kapcsán Szlama Lászlóval és Fábi Jánossal, a Bordó Sárkány zenészeivel beszélgettünk.

A középkori muzsika nem tartozik a mainstream műfajok közé Magyarországon, meglehetősen kevesen képviselik az irányzatot – igaz, nem is mutatkozik rá tömegigény a közönség részéről. A stílus reprezentánsainak egyike a 2010-ben alakult debreceni Bordó Sárkány, ami középkori rock and roll zenekarként definiálja magát. Hogy mit is jelent ez, arról a lemezbemutatóra készülő formáció kobzos-énekes frontemberét, Szlama Lászlót és hegedűsét, Fábi Jánost kérdeztük.

Hogyan készül a középkori rock and roll?

A Bordó Sárkány tagjai különböző irányokból érkeztek. A zenekar megálmodója, Dickmann Roland a klasszikus zenétől indult, majd a progresszív rocktól a pszichedelikus rockig szinte mindent kipróbált, Kiss Ernő a népzenétől a heavy metalig vezető utat járta be, Szőke Miklós dobosunktól pedig még a popzene sem áll távol. János és én népzenészek vagyunk. Még citera-koboz tagozatos középiskolásként hívtak, hogy csatlakozzam az alakuló zenekarhoz

– idézi fel a kezdeteket Szlama László, aki akkoriban afféle kifinomult, hárfás-lantos muzsikának képzelte a középkori zenét, de aztán az első próbán teljesen magába szippantotta a műfaj.

A zenészek tehát mind hozzátettek valamit saját zenei világukból a klasszikus középkori dallamokhoz, így született meg a Bordó Sárkány középkori rock and rollja, amit a hegedű, a duda, a citera, a furulya és a dobok mellett olyan autentikus, korabeli hangszereken adnak elő, mint

• a koboz, a cister, a középkori síp, a blockflöte, a lantgitár és a mandocello.

A magyar és az európai középkori dalok, illetve a rock- és a világzene hangzásvilágának sajátos elegyítését, a táncolható interpretálást zászlajára tűző formáció repertoárjában eleinte a régizenei feldolgozások domináltak, aztán fokozatosan elmozdultak a saját nóták irányába, egyre több rockos elemet vegyítve tradicionális hangzásvilágukba.

13 év – 16 ország – 13 zenekar

Az irányváltásnak köszönhetően a kezdetekben főként várjátékokon, reneszánsz karneválokon és más hagyományőrző rendezvényeken fellépő zenekar már rendszeresen koncertezik különböző klubokban, fesztiválokon és táncházakban, sőt Nyugat-Európába is hívják őket, ahol ez a műfaj jóval nagyobb népszerűségnek örvend.

Itthon és a Kárpát-medencében virágzik a népzene, de nyugatabbra sokkal inkább a középkori forrásokhoz nyúlnak vissza, Németországban és Franciaországban sok hozzánk hasonló zenekar működik. Bizonyára azért, mert náluk inkább ezekből az időkből maradtak fenn kották és egyéb írásos források, nálunk pedig a népzenét sikerült jobban megőrizni, elsősorban Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak köszönhetően

– fejti meg a jelenség okát Szlama László. „Idén Ausztriában, Franciaországban, Norvégiában és Németországban is koncerteztünk, az elmúlt 13 év során összesen 16 országban léptünk fel” – teszi hozzá Fábi János.

Az esztendő vége a számvetés ideje. Mit terveztünk, mit végeztünk? Nézzük hát meg, hogy olvasóinkat mely, általunk feldolgozott témák érdekelték a legjobban 2023-ban.

A Magyar Popkulturális Értéktár jelenleg öt csatornára gyárt tartalmakat. Éppen egy éve, decemberben indította útnak blogját az Index.hu felületén. Ezzel párhuzamosan, 2023 februárjában elindult a blog.popkulturalis.hu is, amelyen szintén megjelennek magyar popzenei témájú, aktuális tartalmak. Majd áprilisban elindult a Popkulturalis.hu TikTok-csatorna is, amelyen néhány hónap alatt csaknem 20 ezer követőt gyűjtött össze. Ezenfelül Facebookon és Instagramon is napi rendszerességgel jelennek meg érdekességek a magyar popkultúra világából. Zilahi Csaba könyve alapján pedig az erdélyi magyar zenekarok feldolgozását is elkezdtük.

Az analitikák segítségével megnéztük és hoztunk egy összesített listát arról, hogy idén mely témák voltak a legnépszerűbbek ezeken a felületeken.

Ki is Báthory Zoltán, akire a legtöbben voltak kíváncsiak?

A Los Angeles-i Five Finger Death Punch talán nem mindenkinek ismerős Magyarországon, pedig a világ egyik legnépszerűbb heavy metal zenekaráról van szó, amely az elmúlt években a Metallicával vetekszik az eladási listák első helyéért.

Ezt a zenekart egy magyar srác, Báthory Zoltán dalszerző, producer alapította. Ő találta ki a zenekar nevét is, ami Tarantino Kill Bill című filmjéből ismert. Báthory nemcsak alapítója az együttesnek, hanem ritmusgitárosa és fő dalszerzője is. Zoli 17 éves korában döntött úgy, hogy elhagyja az országot, és Szentendréről New Yorkba költözik, hogy szerencsét próbáljon. Ő azok közé tartozik, akiknek sikerült.

A CPg tagjait leültették, mert zenéltek

Noha negyven éve zajlottak a punkperek, amelyekben láthatatlan, ellenben fontos szerepet játszott Erdős Péter, a téma ma is sokakat érdekel. A Csatári Bence történésszel, rockzenei szakíróval készült interjú- és podcastbeszélgetésben a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa kifejtette, hogy elgondolkodtató, hogy amíg a kommunistaellenes CPg tagjait letöltendő börtönre ítélték, addig a rasszista Mos-OI muzsikusai megúszták felfüggesztett büntetéssel.

„Meglehet – mondta Csatári –, hogy Erdős cikke nélkül is perbe fogják a CPg-t. A Kádár-korban úgy fogalmaztak: a punkzenekarok anarchista felfogást képviselnek. A CPg mellett az Aurora, a Közellenség. Ide szokták sorolni a Mos-OI-t is, ami valójában Oi! stílus, másként skinhead zene.”

Két éve ment el Póka Egon, a magyar rockélet meghatározó személyisége

A nagyközönség meghatározó zeneszerzőként és basszusgitárosként ismerte, de legalább ennyire fontos, hogy a kilencvenes évek derekán elindította a Kőbányai Zenei Stúdiót, amely az elmúlt bő negyed évszázadban több mint ezer képzett pop- és rockzenészt adott a szakmának, s amiről így vallott az alapító:

Ez egy család, és úgy is érzik, hogy idetartoznak. Az, hogy befejezték az iskolát, nem azt jelenti, hogy kikerültek ebből a körből, mert visszajárnak ide. Ha találkoznak, segítenek egymásnak, és ez nagyon fontos dolog.

Póka Egon két éve távozott közülünk – pedig még csak ma lenne hetvenéves.

A kibertérből az Aréna színpadára katapultált Azahriah

Baukó Attila, azaz Azahriah minden kétséget kizáróan napjaink legnépszerűbb magyar előadója. A YouTube-megtekintései hamarosan átlépik a 323 milliót, Spotifyon hetente 5,8 milliószor játsszák le a számait, és havonta több mint 700 ezer hallgatója van.

Attila gyerekkora óta gitározik, dalszerzéssel és hangkeveréssel 2017-ben kezdett komolyabban foglalkozni. „A Slipknot nagy szerelem volt. Bírtam a System of a Downt és a klasszikusokat is, Metallicát, Iron Maident, Pink Floydot, Led Zeppelint. A metálban éreztem meg először, milyen egy közösséghez tartozni, és kezdtem el a zenék hatására gitározni” – nyilatkozta az énekes, aki sokáig ódzkodott a modern hangzásoktól, de aztán a trapben is megtalálta magát.

2024 májusában önálló, tripla telt házas koncertet ad Magyarország legnagyobb helyszínén, a Puskás Arénában.

Kövér a nap, Törökméz, Fűrész, Kérdés, Százéves kút – ezek a korszakokon átívelő slágerek mind szerepelnek a Generál első, Staféta című, ötven esztendeje kiadott lemezén. Az Omega, a Syrius és az LGT mellett a Generál tagjai lehettek volna világsztárok, ha nem a szocializmusban születnek, a keleti blokkban.

ZéGé + Ferm = Generál

Mielőtt a lemezre térnénk, szót ejtenék az elődzenekarokról, hogy megértsük, miként tudott a Generál szemtelenül fiatal tagsága ilyen profi muzsikával előrukkolni.

A Fém of Bëlga nem azért különleges, mert a rap műfaját kemény rockba ültette át Juhász Róbert gitáros-zeneszerző, hanem mert kizárólag a szövegeket használta, úgy írt hozzájuk zúzós muzsikát. S hogy a Kowalsky meg a Vega, a Wellington és az Agnus Dei gitárosát mi vonzotta a „tucitucihoz”, arról így vall: „Az első pillanattól beszippantott az attitűd, amit képviselnek, hogy a saját útjukat járják, és nem akarnak megfelelni semmilyen elvárásnak.”

A 2023. december 20-i lemezbemutató után további Fém-koncerteket tervez jövőre a csapat.

Loksi minden mennyiségben

Kukkantsunk bele kicsit a feldolgozásalbumok világába! Az LGT dalait többen, több, egymástól jelentősen eltérő stílusban, műfajban dolgozták át. A Bummm! ötvenedik évfordulójára jött ki Pénzes Máté és a Zseb Na Bummm! című korongja.

A Blahalouisiana billentyűse alaposan átrágta a nótákat. A Gyere ki a hegyoldalba például instrumentális lett, amilyen a Bárzene, ami eredetileg is az volt, s ami Barta Tamás gitárszólójára épült: itt Kiss Péter tolja a szólót, míg Pénzes Máté Hammondon virgázik. A másik nagy rock and roll klasszikust, az Ő még csak 14-et Brian Auger hangzásában adják elő, a Vallomás pedig tökéletes Presser-hangulatban szólal meg. A dalokban vocoderrel oldották meg az éneket, kivéve a bonus tracknek szánt Miénk itt a tér esetében, ahol Nagy Barnabás a szólista.

A 2008-as MTV Icon LGT korongon több előadó is játszik Loksit. Kezdjük az átfedésekkel! Az Ő még csak 14-et a Kaukázus nem meglepő módon kaukázusosan adja elő, mégis, Kardos-Horváth János hangszíne, frazírjai olyanok, mintha Barta Tamást hallanánk. A Gyere ki a hegyoldalba című klasszikust a Kowalsky meg a Vega egyenes rock and rollban tolja, sallangmentesen. (Hasonlóan ahhoz a Zorall-feldolgozáshoz, ahol a Motörhead Overkilljére húzták rá az éneket.) A Szólj rám, ha hangosan énekeleket a dal eredeti előadója, Kovács Kati szólaltatja meg. Karácsony János A síneken című remekét pedig a Venus egykori énekesnője, Varga Zsuzsa.

Volt egyszer egy Vadnyugat, Volt egyszer egy Amerika, Volt egyszer egy... Hollywood, Volt egyszer egy Vadkelet... Csak hogy a leghíresebbeket említsük e címfordulat kapcsán. Volt egyszer sok fesztivál – ezzel a címmel jelent meg Bajnai Zsolt szerkesztésében a Beatkorszak Könyvek rendszerváltás előtti könnyűzenei fesztiválokat elemző kötete.

A könyvben az azonos című konferencia előadásai mellett olvashatók a Beatkorszak pályázatának nyertes munkái. E visszatekintés személyes koncert- és fesztiválélményekkel gazdagítja az emlékezetet.

Hiánypótló, tanulságos

Cselőtei László zenei újságíró előszavában hiánypótlónak nevezi a kiadványt, amely

Jávorszky Béla Szilárd rocktörténész sorra veszi a szocializmus pop- és rockfesztiváljait, az 1973-as diósgyőritől a Szigetig. A szerző a DVTK-stadionban rendezett első fesztivállal kapcsolatban megjegyzi, azon „sem a Magyar Rádió, sem a Magyar Televízió nem képviseltette magát.” Olvashatunk a Szegedi Ifjúsági Napokról (SZIN) az EFOTT-ról (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója), a BNV-n rendezett szolidaritási rockfesztiválokról, a tabáni koncertekről, a „fekete bárányok” 1980-as fellépéséről a Hajógyári-szigeten, a szelidi-tavi, kétnapos programsorozatról, a botrányba fulladt pusztavacsi Békefesztiválról, továbbá a keveseket vonzó, nyolcvanas évekbeli új hullámos és punk rendezvényekről.

Takács Tibor történész a politikai rendőrség és a könnyűzene viszonyát világította át, kezdve az 1963-as „jazzügytől”, ahol az amatőr zenekarok versenyén „megvadult” a közönség, minek hatására Aczél György és az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága

azt javasolta, hogy az illetékes szervek a probléma kivizsgálása után »szükség esetén oszlassanak fel jazz-zenekart«, például a fő felelősnek tartott Illés-együttest.

„Ettől kezdve a hazai politikai rendőrség egészen a rendszerváltásig figyelemmel kísérte a könnyűzenei élet főbb szereplőit” – állapítja meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára történésze, aki a folytatásban kitér az Erdős Péter-féle „szennyhullám” ügyre, ami a CPg elítéléséhez vezetett, valamint elemzi a KISZ szerepét, amely szervezet nélkül nem lehetett volna megtartani a fekete bárányok koncertet sem.

Beat és attak

A Nemzeti Emlékezet Bizottság tudományos kutatója, Csatári Bence részletesen taglalja a pusztavacsi – miként az alcímben írja – rémálmot. „1984 nyarán a hatalom itt meglehetősen otromba módon fitogtatta erejét” – állapítja meg a szerző a rendőrattakról, amikor is – visszaemlékezők szerint – az egyik rendező üveget dobott a színpadra mászók közé, akik bőven viszonozták a provokációt. 

Különleges karácsonyi koncertet ad a Vágtázó Csodaszarvas zenekar 2023. december 9-én az A38 Hajón, melynek kapcsán  Grandpierre Attilával, a csillagászként, fizikusként és íróként is közismert zenekarvezetővel beszélgettünk.

A villáminterjúban szóba kerül az együttes megalakulása, fogadtatása, alkotói módszere, valamint egyedülálló zenei felfogása.

A Vágtázó Halottkémek 1975-ös színre lépése óta különleges színfoltot jelentett a honi rockpalettán, feloszlásával jelentős űrt hagyott maga után az ezredfordulón. Aztán a Vágtázó Csodaszarvas megalakulása és a VHK újjáalakulása ugyancsak meglepetést okozott a műfaj kedvelőinek. Elmesélné, hogyan zajlott mindez?

A Naptánc! című lemezünk után a VHK-ban az emberi kapcsolatok válságossá váltak, s ezzel egy csapásra megszűnt az a varázslat, az a közös alkotóerő, ami a csapatot korábban jellemezte. Ezért 2000-ben Lujó és Boli után én is kiléptem, és a zenekar hamarosan feloszlott.

A Vágtázó Csodaszarvast 2005-ben teljesen új felállással, népzenészekkel hoztam létre, a magyar népzene legősibb, őserejű rétegét, az eurázsiai lovasnépek zenéjét hagyományos, akusztikus hangszerekkel elevenítjük fel. Eközben – egy kivételével – a VHK korábbi zenészeivel jó kapcsolatban maradtam. Ők vetették fel, hogy találtak jó dobost, keltsük életre ismét a zenekart, s mivel nekem is hiányzott, 2009-ben Vágtázó Életerőként újjáalakultunk. Ezt a nevet viszont nem ismerték külföldön, és itthon sem tudták igazán megszokni, úgyhogy 2012-től ismét VHK-ként folytattuk.

A két zenekar azóta párhuzamosan működik. Az egyik a népzene, a másik a rockzene eszköztárát használja fel a világegyetemben rejlő őserő , a világösztön „kiugrasztására”. Mennyiben más az egyiknek, illetve a másiknak írni dalokat? Hogyan folyik az alkotómunka?

A két zenekar nem áll olyan távol egymástól, mint az első látásra tűnik. Úgy is mondhatnám, azonos alapokon nyugszanak, hiszen

Amikor egy szerzemény születik, sokszor nekem is fejtörést okoz, melyik együtteshez illene jobban, sőt néha előfordul, hogy ugyanazt a dalt mindkét zenekarral előadjuk. Az új számok írásakor mindig igyekszünk eltérni a régi receptektől, és minden új lemezünkkel egy felülmúlhatatlan albumot készíteni. Ehhez mélyebbre és mélyebbre kell ásni magunkban, az ösztöneinket, álmainkat is segítségül hívni az alkotáshoz.

Valljuk be, azért a VHK-t kezdetektől ismerők nehezen tudták volna elképzelni Önt népzenészekkel. Hogyan fogadta a közönség a Vágtázó Csodaszarvast? Mit emelne ki a csapat lassan két évtizedes történetéből?

A közönség nyitott volt erre a nagy meglepetésre, sőt a VHK-rajongók mellett a népzene kedvelői közül is sokan érkeztek a fellépéseinkre. Ez a zene szélesebb rétegeknek szól, a gyerekek számára is befogadható.

Gyakran koncertezünk különböző zenei, kulturális és hagyományőrző fesztiválokon, sőt lovasíjász-rendezvényeknek is visszatérő vendégei vagyunk. Eddig négy lemezünk jelent meg, a Tiszta forrás 2006-ban, a Végtelen Ázsia 2008-ban, a Csillaglovaglás 2011-ben, az Örömtüzek a világ tetején pedig 2017-ben. Mindegyik nagyon jó visszajelzést kapott, az első kettő aranylemez lett annak idején, ami ma már valószínűleg platinalemeznek számítana.

Ahogy a közönségünk mondja, és én is úgy érzem, most egy új aranykorban vagyunk, frissek, meglepőek és kirobbanó energiájúak a koncertjeink, szerzeményeink. Elkészült egy új lemezanyagunk, amely a decemberi nagykoncertünk műsorának is jelentős részét adja.

A Vágtázó Csodaszarvas karácsonyi nagykoncertje immár hagyománynak számít az A38 Hajón, de most rendhagyó módon beszélgetéssel kezdődik a program. Miről is lesz szó?

A VHK basszusgitárosával, Sánta Kristóffal beszélgetünk készülő könyvünkről, melyet az együttes tagjaival a világegyetem, a zene és az élet kozmikus titkáról, az általunk képviselt egyedülálló zeneértelmezésről írunk. Szerintünk ugyanis van a népzenének egy ősi, őserejű rétege, amit mára felváltott az a nyugati értelmezésű „szalonnépzene”, ami a médiában hallható, illetve, amit az iskolákban tanítanak. Például az ókori kínai filozófia szerint a zene a Mennyek ajándéka, alapelvei a világmindenség törvényeiből adódnak és rendkívüli erővel képes hatni az emberekre. Mivel az eredeti népzenét létrehozó népek zeneértelmezése mára feledésbe merült, ideje, hogy felismerjük:

A zenei alkotóösztön pedig arra a kozmikus világösztönre vezethető vissza, amely mindkét együttesem zenéjét inspirálja. Hogy mindez hogyan is működik, mi is a zene valójában, mi is az élet és a zene viszonya, még számunkra, akik 48 éve zenélünk is titok. Szeretnénk megfejteni, hogyan lehetne átadni a zenének ezt az ősi útját, hogy egy új korszakot hozhasson el mindazoknak az életében, akik érzik ennek a világraszóló jelentőségét.

A zenei programról mit lehet előzetesen elárulni?

A beszélgetés után az autentikus középkori zenét játszó Hollóének együttes következik – ami olyan végtelenül energikus, életszerető zenét játszik, hogy szinte szétveti a falakat –, majd megkezdődik a Vágtázó Csodaszarvas kétórás karácsonyi koncertje. Nagy örömünkre kobzos-tamburásunk, Fábry Géza is visszatért a csapatba, így ismét teljes felállásban, tízen lépünk színpadra. Bemutatjuk legújabb, lemezen még nem hallható számainkat, a kifejezetten karácsonyi ünnepköszöntő dalainkat, és sok egyéb meglepetéssel is készülünk.

Petőfi Advent – POKET Karácsony címmel összművészeti rendezvénysorozat várja az érdeklődőket 2023. december 10-én az Akvárium Klubban. A színes programok sorát többek között irodalmi beszélgetések, könnyűzenei koncertek, performance-ok és koncertszínházi előadások gazdagítják.

Az eseménysorozatot délben Krizbai Domokos gitáros és Krizbai Gergely (Krizbo) grafikusművész a KétKrizbai: Bolyongó Petőfi című előadása nyitja. A két művész a nézők által kiválasztott Petőfi-idézetek szellemében rögtönöz zenei és képzőművészeti kompozíciókat, mégpedig meglepő gyorsasággal, ugyanis az egyórás műsor keretében körülbelül tíz alkotás születik majd az érdeklődők szeme láttára, illetve füle hallatára.

Ezt követően, a Hajógyár RAP CINCA című műsorának élő változatában Csorba Lóci, a Lóci játszik zenekar frontembere beszélget Zalán Tibor költővel a dalszövegeiről, legfontosabb slágereiről, Sára Gergely (6363) moderálásával. A beszélgetést minikoncert követi: Csorba Lóci a Boros Levente, Heilig Tomi, Pénzes Máté és Weil András alkotta Élő Rap Cinca session zenekarral adja elő néhány szerzeményét.