Magyarország talán legismertebb jazzgitárosa, a jazztanszak vezető gitártanára volt évtizedeken át. Szinte nincs ma olyan jazzgitáros, aki ne nála kezdte volna a pályáját. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai jazzmuzsikus játéka megszámlálhatatlan hazai pop-, rock- és jazzlemezen hallható. 2018 óta nincs köztük. Babos Gyula még csak ma lenne hetvenöt éves.

A kezdet kétségkívül a főváros nyolcadik kerülete, annak is muzsikuscigány-miliője. Prímás édesapja nyomdokain haladva gyerekkorában kezdett hegedülni, később zongorázni tanult, tizennégy évesen mégis a gitárt választotta.

A hatvanas évek derekán a jazzgitározásnak nem volt ismert szakirodalma, így autodidakta módon tanulta, a fülére és a szívére hagyatkozva. Akkoriban ha a Mátyás tériek első vonalában váratlanul pótolni kellett egy kieső tagot, a második vonalból hívtak muzsikusokat. Így került Pege Aladár új zenekarába, melynek tagjaként tizenhét évesen megnyerte a Magyar Rádió jazzversenyét. Miközben persze ő is élte a cigányzenészek mindennapi egzisztenciális életét, belemerült a nyugat-európai vendéglátózásba, a svéd és nyugat-német éjszakai lokálokban játszott divatos tánczenét.

Négy évtizede mutatta be a Hobo Blues Band a Budapest Sportcsarnokban a Vadászatot. Azóta a produkció szerepelt a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház műsorán, de megtalálható a Nemzeti Színház jelenlegi kínálatában is.

Fekete bárányból értelmiségi zenekar

A Vadászat fordulópont a HBB pályáján, ekkortól már nem a dacos, tizenéves, csöves közönséghez, hanem a húszas éveiket taposó értelmiségiekhez szóltak. 1983–84 a csöves korszak vége: a Piramis, az Edda, a Beatrice feloszlott, a P. Mobil leállt, a Skorpió, a Korál irányt váltott. Miként a Hobo Blues Band is. A teatralitást addig Földes László egyedül képviselte a színpadon. Nem kizárólag a HBB koncertszínpadán, tudniillik, színházi produkcióban is szerepelt, és fellépett első önálló estjével. A Vadászat lemezbemutatóját az extravagáns látványairól nevezetes Szikora János rendezte.

Bródy János dalszövegeinek cenzúrázása az Illés után is folytatódott, amiként a muzsikus-szövegíró fogalmazott: „meg kellett tanulnom úgy írni, hogy az átmenjen a hatalom szűrőjén”. Folytatjuk az életmű bemutatását a Fonográffal, az Omegával, a színpadi művekkel és a szólókarrierrel.

A Fonográf nem az Illés

„A Fonográf idején szereztem a legjobb szövegeimet” – mondja Bródy János. Noha a dalok zömében áthallásos politikai kritikát nem találni – leszámítva az utolsó, Jelenkor lemezt –, valóban elgondolkodtató, a műfajba illő mélységű tartalmakat fogalmazott meg. Ráadásul tette ezt az énekes előadók személyéhez igazítva. Például a Szörényi Szabolcs-dalok komoly téma- és hangulatbeli egyezést mutatnak.

Ha mindenképp muszáj,

hát dolgozgatok

De nem túl sokat, mert elfáradok

Lehajtok inkább egy jó üveg sört

Vén vagyok, akár a föld.
(Vén vagyok, akár a föld)

Amíg a munka

becsület dolga

én tisztességgel megszomjazom

De amíg élek

bár rövid az élet

én vizet már nem iszom

Lökd ide a sört, ide a sört, ide a sört!
(Lökd ide a sört!)

A Fonográf előtt készült Szörényi Levente első szólólemeze, amely tulajdonképpen Fonográf-LP, tudniillik a zenekar FG-4 korongja a négyes sorszám dacára valójában a harmadik albumuk. Az Útközben lemezen – a megannyi csúcsszöveg mellett – két gyöngyszemet adott Bródy Szörényinek.

Mikor útnak indulsz, minden még oly szép

Hidd el, másként érzel, hogyha már véget ér

Ha te járnál ott, ahol én jártam

Ha te látnád azt, amit én láttam

Ha te állnál ott, ahol én álltam

Nem lennél már ártatlan.
(Dal az ártatlanságról)

Beszélni későn kezdtem

de hamar megértettem

nemcsak evésre kell a száj

Kezelhetetlen voltam

de lassan megtanultam

miért kell a játékhoz szabály

Igen, látom, ma már látom én

bár kissé homályosan

hogy milyen az élet.
(Életrajz)

A szerző lírája, filozófiája és sűrítőképessége tényleg csúcsra járt a Fonográf idejében.

 

Az elvtársak éberen figyeltek

Hiába az óvatosság, a kopasz cenzorok nem engedték ki Bródyt figyelmük célkeresztjéből. A Fonográf bemutatkozólemezéről leparancsolták a Feltámadt a szél című dalát.

Feltámadt a szél

Vár-Váradon

Hajnalt vár az éj

Vár-Váradon

De nem hozza a szél

Vissza kedvesem

De hajnalt nem remél

Az én fáradt szívem.

Elmúlt már a tél

Vár-Váradon

Hajnalt vár a szél

Vár-Váradon

Bánatokkal telve

Az én életem

Ki vigasztalna engem

Nincs senki sem

A Neoton együttes gitárosa és zeneszerzője a hőskorból a legszívesebben az Illésre emlékszik vissza, amiért az angolszászok uralta beatkorszakban mertek saját számokat, ráadásul magyarul énekelni, és ezzel megteremtették a magyar nyelvű beatzenét. Meg persze a technikai szempontból mindig is élen járó Omegára. Kiadóként pedig a Tátrai Bandre és Charlie-ra a legbüszkébb.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezen a héten Pásztor László gitáros-zeneszerző, a Neoton együttes, a Neoton Família és a Magneoton kiadó alapítója válaszol kérdéseinkre.

„Egyetlenegy mondatot szeretnék mondani. Egy olyan mondatot, ami sajnos többet nem hangzik el. Hölgyeim és uraim, következik az Edda Művek!” – így konferálta fel 1983. december 17-én Danyi Attila (Scampolo, Atlantis) koncertszervező, lemezlovas a zenekar búcsúkoncertjét. Rá egy esztendőre (negyven éve) jelent meg a Viszlát Edda! című élő lemez, valamint a bandáról szóló könyv.

Riskó Géza 1983 nyarán adta le az Edda Művek Miskolc címet viselő kéziratát, amit csak rá egy évre adtak ki, amikorra a banda már feloszlott. Almási Tamás dokumentumfilmje, a Kölyköd voltam pedig ’85-ben kerülhetett közönség elé.

Almási Tamás Edda-filmje

A mozifilm az együttes szétesését követi nyomon, méghozzá elfogultan, amennyiben egyedüli hunyónak Pataky Attilát állítja be. Ezért az énekes mindent elkövetett azért, hogy a film dobozban maradjon.

Szintúgy 1984-ben zárt be a Budai Ifjúsági Park, amelynek kőkorlátja ’80-ban éppen egy Edda-bulin omlott le. Az Ifipark vége egyúttal egy korszak végét jelentette. Stílusosan a búcsúkoncert a P. Mobil Elektromos temetése volt. Eztán a Mobil visszavonult, a Beatrice, a Piramis, az Edda Művek feloszlott, a Korál stílust váltott, ahogyan a Skorpió és a Hobo Blues Band. A klubokban a Bizottság, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport hódított, a rockszcénát átvette a Pokolgép, a Moby Dick, a Stress.

A csöves zene, az őszinte kőkemény rock fél évtizede lejárt.

Négy év a csúcson

Nekem – úgy is, mint egykori csövesnek, volt, hogy a farmer varrását végig kellett vágni, másként nem tudtam levenni – megadatott jelen lennem az Edda első ifiparki buliján, 1979 nyarán. Meglehetősen kevesünket érdekelt a miskolci banda, amelyik az este tízes Takarodó trombitaszignálját követően, amikor minden más zenekar abbahagyta, belekezdett a Minden sarkon álltamba. Nagyon komolyat toltak. Pár hónapra rá már a Piramis előtt melegítették a hangulatot ugyanott. Ekkor rögzítették első kislemezüket: Minden sarkon/Álom.

Noha a Fender Telecaster gitárt illeti az elsőség, öccséről, a Stratocasterről már írtam, a legendás hangszer idén a hetvenedik születésnapját ünnepelheti. Ám elődje, a „Tele”, hasonló legenda, így következzék a története.

A Telecaster nem az első elektromos gitár, de az első sorozatban gyártott tömör testű, azaz lapgitár. Többen küzdöttek a villanygitár szabadalmi jogáért, ezt végül a Rickenbacker cég nyerte el 1937-ben. A cég társalapítója és fejlesztője már a húszas években megalkotta a Fraying Pan, azaz kopott serpenyő becenévre hallgató alumínium hangszert.

Fémhangszert Leo Fender is épített Clayton Orr „Doc” Kaufmann társaságában, K&F márkanév alatt. Doc Kaufmann annak előtte a Rickenbacker vezető tervezőjeként megalkotta és szabadalmaztatta a világ első mechanikus vibrátóját. (Ezzel lehet mélyíteni vagy emelni a húrok hangját, függetlenül attól, mit játszik a fogó kéz a nyakon.) A Doki '46-ban kiszállt a bizniszből, a részét eladta társának Leónak, akivel halálukig a legjobb barátságot ápolták.

A fenti fémgitárok egy évtizeddel az elektromos hangszedő feltalálása előtt hódítottak. (A elkövetkezőkben Mark Farner, a Grand Funk Railroad gitáros-énekese használt alumínium nyakú hangszert, illetve John Velano alumínium gitárokat, együtt olyan sztárokkal, mint Marc Bolan, Eric Clapton, Gregg Allman, Lou Reed, Johnny Winter, Ace Frehley, Todd Rundgren, Dolly Parton, Jeff Lynne, Robby Krieger, John Lennon.)

A villanygitárgyártásból természetesen nem maradt ki a Gibson sem, amikor kijöttek az F-5 mandolinnal. Ezt a nagy fejlesztési hullámot az igény szülte: a dzsesszkombókban, főleg a big bandekben a gitárosok, ha könyékig koptatták is pengető kezüket, mindössze látványelemként szolgáltak a réz- és fémfúvósok hangözönében. A National, a Dobro konstruktőrei fémborítást helyeztek a fémtölcsérekkel szerelt akusztikus gitárokra (rezonátor gitár). A Gibson a Gretsch hangszedőkkel kísérletezett (elektorakusztikus gitár), amelyek eleinte mind a stúdióban, mind a színpadon úgy gerjedtek, hogy lepipálták a fúvós brasst.

Jelet küldtem az égre címmel új lemezt készít az idén 40 éves Kampec Dolores, de az együttes vezetőjével, Hajnóczy Csabával nemcsak erről, hanem a zenetanításról, az akusztikus ökológiáról és a zeneművek környezeti hangokkal való „házasításában” rejlő lehetőségekről is beszélgetünk.

A beszélgetésben elhangzik többek között, hogy

• mit tanít Hajnóczy Csaba a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen,
• milyen zenei ízléssel indult a Kampec Dolores,
• az új lemezen két mese is szerepel,
• vannak pozitív és negatív hangi környezetek,
• és hogyan lehet megkomponálni a fekete rigó énekét.

Éppen 40 éve, hogy feloszlott a Kontroll Csoport, amelynek szinte minden tagja létrehozott egy-egy utódformációt, hogy saját útját járva valósíthassa meg zenei elképzeléseit. Így született meg 1984-ben – a Sziámi, a Keleti Fény, a Balkán Tourist, illetve az Ági és a fiúk mellett – a Kampec Dolores is. Milyen tervekkel indult az együttes, és hogyan változott ez az elmúlt évtizedekben?

A zenekar korai időszakában az alternatív, indie rock dominált. A kilencvenes években experimentális és világzenei elemek ötvöződtek ezzel, beépítettük mindazokat a hatásokat, amelyek értek bennünket. Nagyszerű jazz- és improvizációs zenészekkel dolgoztunk együtt, és bizonyos értelemben magunk is azzá váltunk. Grencsó István, az egyik legkiválóbb magyar szaxofonos hosszú évekig a zenekar tagja volt. Benkő Róbert nagybőgős gyakran szerepelt velünk, és Udvardi Márton, a jelenlegi fúvósunk is gazdagítja a Kampec Dolores zenei palettáját.

A Vágtázó Halottkémek frontembere a számára legfontosabb magyar dalok, albumok és előadók kapcsán sem hazudtolta meg magát: képzeletbeli toplistáján a nagyközönség számára jószerével ismeretlen underground és népzenei felvételek, formációk szerepelnek. Ami talán közös bennük: az őserő, a világegyetem érzéseinek izzó folyama.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezúttal Grandpierre Attila, a VHK és a Vágtázó Csodaszarvas csillagászként, fizikusként és íróként is közismert vezetője válaszol kérdéseinkre.

Értékek mentén

Ha három kedvenc magyar előadót kellene megneveznie, kik lennének azok?

Mindenekelőtt a Kex, melynek koncertjeire 1970–71-ben jártam. Elképesztő volt, amit Baksa-Soós János művelt a színpadon. Legjobban a különös szövegek ragadtak meg, és az, ahogy beleélte magát a szinte teljes átváltozásig. Új világokat nyitott meg. Például amikor azt énekelte, hogy „Csak rajzolom, miről álmodok / Leírom, amire gondolok / Lerajzolom, amiről álmodom / Én leírom, amire gondolok / Lerajzolom, amiről álmodok...” – és ahogy egyre jelentőségteljesebben hangsúlyozta, belevitte egész lényét, az felért egy hadüzenettel. Amikor a legtöbb ember már nem mer önmagával és a világ nagy kérdéseivel szembenézni, nem mer igazán élni és érezni, látomást látni, szembeszegezni az álmait a világgal, és valóra váltani az igazi álmait. Baksa a maga módján mert kitörni a begyepesedettségből, a lelki és szellemi gépiességből, az élet nevében. Az 1990-es években egy írásomat olvasva felkeresett a lakásomon, és sokat beszélgettünk az Élő Világegyetemről –

E régi emlékek mellett az elmúlt években fedeztem fel magamnak Tolcsvay Béla koncertjeit, aki képes hatalmas érzéseket, gondolatokat megmozdítani, átadni. Miközben az általam régóta tisztelt Misztrál zenéjében benne van az az őserő, ami a magyar és a délszláv népzenében is érezhető. Az együttes tagjai olyan nemességet, tisztaságot sugároznak, ami rangot ad a művészetüknek és azokat az értékeket mutatják fel, amelyek sokat jelentenek az emberek számára. Ilyen zenekarokból és zenékből kellene több a világban.

Szarka Tamás idén az A38 Hajóról hívja közös éneklésre a világ magyarságát június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, majd a magyar kultúra sokszínűségét ünneplő 1Kárpát-medence Fesztivál keretében ad koncertet több hazai és határon túli zenekarral együtt. A Kossuth-díjas énekes-dalszerzővel egyebek mellett az immár hatéves kezdeményezésről, a Ghymesről, a Szakcsi Rádióról, valamint új és készülő műveiről beszélgetünk.

Idén hatodik alkalommal hívja közös éneklésre a magyar önkormányzatokat és oktatási intézményeket a Nemzeti Összetartozás napján. Hogyan indult a kezdeményezés?

Bármerre jártam a világban az Egyesült Államoktól Japánig, magyarokkal találkozva mindenütt azt tapasztaltam, hogy vannak pillanatok, amikor szeretnénk kifejezésre juttatni a magyarságunkat, az összetartozásunkat és jólesik néha egymás felé fordulni, hogy kicsit erőt merítünk egymásból. Úgy gondoltam, ezt az érzést

Ezért 2008-ban megírtam a Kézfogás című dalt, amit egy idő után – talán azért is, mert határon túli magyar szerző műve – a nemzeti összetartozás himnuszaként kezdték emlegetni. Tulajdonképpen ez indított hat évvel ezelőtt az első közös éneklés meghirdetésére. Ilyenkor én egy központi helyszínen éneklem a Kézfogást egy csoportnyi gyermekkel, a csatlakozók pedig ugyanebben az időpontban otthonról teszik ugyanezt. Később az Állami Népi Együttes művészei koreográfiákat is készítettek a dalhoz különböző korcsoportok számára, ezek a szerzemény kottája és zenei alapjai mellett megtalálhatók a kezfogas.eu honlapon.

Délelőtt és este is Kézfogás

Milyen fogadtatása volt a felhívásának az elmúlt évek során?

Az első évben 10-15 iskola jelentkezésére számítottam, de már akkor közel 200 intézmény csatlakozott, tavaly pedig 570-en regisztráltak, és több mint 160 ezren énekeltek velem. Hat év alatt közel 2000 település és intézmény jelentkezett, főleg Magyarországról, Erdélyből és Felvidékről, de Kárpátaljáról, Szerbiából, sőt Németországból és Kanadából is csatlakoztak. Az énekek és táncok emlékét őrző, hozzám eljuttatott videókból az év minden napján posztolok egyet-kettőt a közösségi oldalunkon, a honlapunkon pedig az éves összefoglaló kisfilmek is megtekinthetők. Az idei központi helyszín – a Kossuth tér, az Országház, Veszprém és a komáromi Erzsébet híd után – az A38 Hajó lesz, ahol június 4-én 11 órakor 220 budapesti óvodással és iskolással énekeljük majd a Kézfogást, amelyhez már most körülbelül 500 település, iskola csatlakozott, és naponta érkeznek az újabb regisztrációk.

Este pedig koncertet ad az együttesével. Kik lesznek a zenésztársai? Milyen programot állított össze?

A Szarka Tamás és barátai együttessel fogok fellépni, ami egy változó létszámú és összetételű formáció, attól függően, milyen műsort adunk elő és hányan férünk a színpadra. Főleg olyan dalokat játszunk, amelyek arról szólnak, milyen magyarnak lenni Európában. Természetesen a koncerten is elénekeljük a Kézfogást, mellette pedig az Otthon vagyunk és az Állnak az órák című szerzeményeket emelném ki. Az előbbit tavaly írtam a Felvidékről, mert úgy éreztem, néha el kell mondanunk egymásnak, nekünk kisebbségieknek, hogy igenis otthon vagyunk ezen a Dévénytől Ágcsernyőig húzódó területen, akkor is, ha időnként ránk szólnak, miért beszélünk magyarul.

Addig vártam, hátha megszólal valaki a művészek közül, hogy más megoldást kellene választani az erőszak helyett, aztán írtam egy halk imát, amit Wolf Katival együtt éneklünk, de még sosem játszottuk élőben. Mindezek mellett az Esthajnal című lemezemről, a legutóbbi, Sósósó című albumomról és a készülő szólólemezemről is elhangzanak majd szerzemények.

Bő három évtizede, harmincegy esztendeje indult az Anima Sound System, s éppen ennyi időt kellett várni az egyik alapító, Prieger Szabolcs első szólólemezére. Amikor ez az anyag megjelent a világhálón, akkor jött ki az Anima a Derkovitsalbumával, de már Szabolcs nélkül. Ő otthagyta anyazenekarát, ugyanakkor létrehozta az AnimaSongS formációt. Az Anima Sound System első korszakát megidéző együttes 2024. május 24-én, pénteken mutatkozik be Szombathely főterén.

Véletlenek összejátszása

A Jelszó című szólóalbum nem előre eltervezett módon készült. Szabolcs a közös munkában, a közösségben, a zenekarban hitt, illetve hisz, de az eltelt több mint három évtized alatt megannyi szerzeménye fiókban maradt, amelyeket nem dolgozott ki az Anima Sound System. Gondolhatnánk, Prieger Szabolcs e vázlatait most leporolta. De halljuk csak őt, hogy s mint alakult a sorsuk.

Tavaly ünnepelte harmincadik születésnapját az Anima Sound System, és Szabolcs úgy érezte, eljött az ideje, hogy megmutassa önmagát: „Milyen, amikor a Prieger Szabi nemcsak megírja a dalokat, hanem szöveget is ír hozzájuk, és fel is énekli azokat.”

A Napoleon Boulevard egykori frontembere az Omega, az LGT, a Bikini és a Korál zenéin nőtt fel, miközben Katona Klári Titkaim című albumát a legjobb magyar női poplemeznek tartja; Földes László Hobo nyolcvanas években írt dalszövegeit ma is aktuálisnak véli, és szívesen hallgatja a Mini és Török Ádám Bartók-átiratait. A jelenlegi életét meghatározó élmények közül Kardos Horváth János, a Kaukázus együttes vezetőjének dalait emelné ki.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? A kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezúttal Vincze Lilla énekesnő válaszol kérdéseinkre.

Népzene és versek

Melyik magyar előadót, együttest tartja a kedvencének, vagy tekint rá példaképként?

Már siófoki gyermeklányként hatalmas élmények értek a balatoni koncertek során. Az Omega Időrablója vizuálisan is egyedinek számított, és a lézerbemutatóval elsők között volt Magyarországon. Az LGT Bummm! című lemeze Adamis Anna szövegeivel és Presser Gábor zenéivel a mai napig a legnagyobb kedvenceim között szerepel, a későbbi albumokon pedig Karácsony János hangja, zeneisége teljesen elvarázsolt! A sors ajándéka, hogy Presser őt ajánlotta zenei rendezőnek az első Napoleon Boulevard-album felvételére. Csodálatos iskola volt nekem János abszolút hallása, zeneisége, nagyszerű természete.

Ahogy a Bikini tagjaival is a mai napig tartjuk a baráti kapcsolatot. A pályám elején D. Nagy Lajos és Németh Alajos nagyszerű tanácsokkal láttak el, sőt az 1990-es évek elején Erdélyben turnézhattam is velük. A Balaton mellett Erdély és a Székelyföld a mai napig a szívem csücske, ezért is született az Európa visszavár című dal. A Korál líraisága, Balázs Fecó zenészi és szerzői kvalitása ragyogó perspektívákat hozott a rockzenébe, ráadásul nagy ajándék az élettől, hogy jelenlegi együttesemben Fecó két egykori zenésze is játszik, Fekete Samu basszusgitározik, Pálmai Zoli dobol. Emellett első énektanárnőm, Dévai Nagy Kamilla nevét is áldom, az ő tiszta hangja, embersége, rajta keresztül pedig a népzene és a versek szeretete, megzenésítése végigkísérik az életemet.

Több mint két esztendeje dúl az orosz–ukrán háború. A PG Csoport úgy döntött, a maga eszközeivel, tehát a dal nyelvén kiált, könyörög a mielőbbi békéért. A Csak háború ne legyen... – Üzenet Magyarországról! című korongról, háborúról és békéről beszélgettünk Jantyik Csabával, a PG Csoport alapítójával, gitárosával.

A zenekar azért készítette ezt a négydalos lemezt, „mert nem szabad és nem lehet elfogadni, hogy ennyi ember halt meg az orosz–ukrán háborúban és pusztul el napjainkban is, köztük kárpátaljai magyarok”.

Jantyik Csaba gondolatait az alábbi rövid videóban fogalmazta meg:

Utazás a Szovjetunióban

Az együttes még a nyolcvanas évek végén tett látogatást a Szovjetunióban – amelynek Ukrajna akkor tagköztársasága volt. A kinti szesztilalom alatt, a Moszkvában tanuló magyar diákok számára bonyolított turnéra a Tisza Expresszel érkeztek a muzsikusok. A vonatra rövid ujjú pólóban szálltak fel, de amikor Kijevben felébredtek, odakint havazott. 

A Tovább is van, mondjam még? és az Aranyosra festem című dal, a Pál István Szalonnával és Bandájával két éve rögzített lemezen hangzik el. A zenészeket a Jantyik testvérek a Debreceni Csokonai Színházból ismerik, amit abban az időben Vidnyánszky Attila vezetett. Az egykori beregszászi színtársulat művészeivel közös produkciót is jegyzett a PG Csoport. A Tovább is van, mondjam még? eredetileg is háborús dalnak íródott, de szóljon erről Jantyik Csaba:

Szalonnával és Bandájával tavaly Panyolán koncerteztek, s amikor beültek a mikrobuszba, Csaba látta a kárpátaljai muzsikusokon a felindulást, mert bár karnyújtásnyira vannak szülőföldjüktől, nem mehetnek haza, mert ott a frontszolgálat várna rájuk.

Halmos Béla szelleme

Halmos Béla, amikor közös munkába fogott a PG Csoporttal, úgy fogalmazott: „beálltam egy rockbandába”. Mindvégig zavarta az elektromos hangosítás: „Mi lesz, mikor nem lesz áram?” – kérdezgette a Jantyik testvéreket. Csaba szerint Halmos megtanította a rockzenészeket, hogyan is kell akusztikus hangszereken muzsikálni. Tőle sajátították el, milyen lesz a világ áram nélkül. Amit 2013-as halála miatt nem sikerült megvalósítaniuk, azt Szalonnával és Bandájával vették lemezre. Ez az Aranyosra festem – Útravaló Halmos Bélától című korongjuk, rajta a Tovább is van...

Az elmúlt években a technológiai fejlődés és az új AI-eszközök megjelenése a kreatív világban is jelentős változásokat hozott. Miközben a digitalizáció és a modern technológiák rengeteg új lehetőségeket nyitottak meg, egyre többen fejezik ki aggodalmukat, hogy ezek a változások veszélyeztetik a hagyományos művészeti formákat és az emberi kreativitást. A legújabb iPad Pro-hirdetés is erre példa, ami sokakat felháborított. 

A reklámban egy ipari prés kreatív eszközök sokaságát lapítja szét. Látunk egy zongorát összenyomódni egy olyan kütyü reklámozása érdekében, amit kevesebb mint tíz évre terveztek. A visszhang azonnali volt.

Az Apple bocsánatot is kért, és elismerte, hogy a legújabb iPad Próról szóló reklámjuk „célt tévesztett”. Tor Myhren, a vállalat marketingkommunikációért felelős alelnöke egy nyilatkozatában elismerte a hibát, és bocsánatot kért. Ugyanakkor, bár a reklámot nem fogják televízióban sugározni, Tim Cook vezérigazgató X-profilján továbbra is elérhető marad a videó.

Na de mi ezzel a probléma?

Az üzenet sokaknak így jött le: az Apple mindent el fog pusztítani, ami szép és emberi, amit öröm nézni és megérinteni, és nem marad más, csak egy vékony üveglap.

Hihetetlen, hogy mindezzel egy terméket próbáltak eladni. „Vedd meg azt, ami mindent elpusztít, amit szeretsz.” Ez jelentős változás a híres „1984” reklámhoz képest, ahol az Apple unalmas konformizmust döntögető szerepben mutatta be magát. Az új kampány elég érzéketlen, hiszen az Apple úgy vált híressé, hogy a kreatív emberekkel azonosult, most viszont egy zavarba ejtően szűk látókörű szemléletet tükröz. Nem lehetünk annyira naivak, hogy azt higgyük, csak az új technológia a jó.

Általában olyan tárgyak vesznek körül bennünket, amelyeket tartósságra terveztek. Ezek léte pedig – szélesebb értelemben – egyfajta bizakodásra adhat okot. Olyan, mint egy fényes, arany szál, amely összeköti a múltunkat a jövőnkkel.

A Szilícium-völgy diktál

Nem kérdés, hogy még mindig van helye azoknak a technológiáknak, amelyeket az Apple a reklámjában összezúz. Egy tévéképernyő nagyobb és élvezetesebb, mint egy iPad, hacsak nem kell útközben használnod; ezért van még mindig a legtöbb embernek. Egy lemezjátszó lehetővé teszi a fizikai tárgyak cseréjének örömét és a lemezboltokban tartott összejöveteleket, a keresés és rátalálás élményét. Az arcade videójátékok pedig olyan helyeken játszhatóak, ahol az emberek közösségben vannak.

A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó megajándékozta a rockrajongókat a Magyar rocktörténet című képregény második részével. Az első kötet a hatvanas–hetvenes, míg az új a hetvenes–nyolcvanas éveket eleveníti fel.

Futaki Attila emlékezete

A kötet szakmaiságáról újfent Jávorszky Béla Szilárd, a Magyar Popkulturális Értéktár felelős szerkesztője gondoskodott. A borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vállalt főszerepet, a forgatókönyvet pedig ismét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolta.

Az első kötet művészeti vezetője, Futaki Attila 2024 januárjában mindössze 39 esztendősen elhunyt. A nemzetközileg jegyzett képregényművész munkáit alapul véve alakították ki a második rész grafikai arculatát.

A Magyar Zene Házában (MZH) tartott könyvbemutatón Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) főigazgatója megemlékezett Futaki Attiláról, akinek munkáiból a kiállítás válogat az MZH könyvtárában.

„2017-ben az Előretolt Helyőrség Kárpát-medencei mellékletét szerkesztettem, amikor megéreztem, hogy az irodalmon önmagában kevés a szélesebb közönség számára. Futaki Attila akkortájt rajzolta a Kivarrt című képregényt, ami először franciául jelent meg, majd visszafordították magyarra” – idézte fel Demeter Szilárd, aki később a Petőfi Irodalmi Múzeum élére került, ahol sokat beszélgettek a képzőművésszel a képregényről és a rockzenéről.

Idén első alkalommal rendezik meg a nemzetközi Budapest GipsyFestet, ahol koncertek és más kulturális programok várják az érdeklődőket 2024. május 10–12-én az A38 Hajón. A fesztiválról és annak előtörténetéről a fő szervező Rostás „Mazsi” Mihállyal, a Nemzetközi Cigány-és Világzenei Hálózat elnökével beszélgetünk.

A beszélgetésen szóba került, hogy 

• a Cigány Dal Napján minden fellépő egy dalt lovári nyelven ad elő,
• miért pont augusztus 8-án tartják a Cigány Dal napját,
• Esma Redzepova énekeső több mint negyven gyermeket fogadott örökbe, 
• kik lesznek a Budapest GipsyFest előadói 
• és hogy a fesztiválon divatbemutatót is tartanak. 

Ön „főállásban” a Romengo és más zenekarok vezetője, menedzsere. Hogyan lett a Nemzetközi Cigány- és Világzenei Hálózat elnöke? Mikor és milyen céllal alakult meg a szervezet?

Feleségemmel, Lakatos Mónikával több zenekart működtetünk. A fő bázisunk a tradicionális oláh cigány zenét játszó Romengo, amellyel már húsz éve koncertezünk szerte Európában, mellette 2021-ben megalakult a Lakatos Mónika és a Cigány Hangok formáció, aztán van egy kisebb együttesünk, a Lakatos Mónika Folk Trió, valamint az országban egyedül katalán rumbát játszó MazsiMó-GipsyMónak is én vagyok a vezetője.

A magyar populáris zene történetének egyik legfontosabb szerzője-előadója, Szörényi Levente csak ámult, amikor 1972-ben a Magyar Rádióban meghallotta a Generál Lehajtott fejjel című dalát. De mindig is sokra tartotta a Presser Gábor vezette a Locomotiv GT-t (különösen Barta Tamás gitárjátékát), és a Demjén Ferenccel felálló Bergendyt is. Miközben ma alapvetően szimfonikus muzsikát és népzenét hallgat.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új, mostantól kéthetente jelentkező sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról.

Indításként Szörényi Levente, az Illés és a Fonográf egykori frontembere, számos korszakos színpadi mű (többek között Kőműves Kelemen, István, a király, Atilla – Isten kardja, Veled, Uram! Árpád népe) szerzője válaszol kérdéseinkre.

Melyik hazai előadót vagy együttest tartja a kedvencének?

Nehéz a helyzetem, mert az Illés zenekarral mi voltunk azok, akik a hatvanas évek közepén átformáltuk, magyarítottuk a beatzenét. Rengeteg hatás ért bennünket, de főként a Luxembourg Rádión át az országba érkező angolszász zenéből.

A váci gimnáziumban még Mahalia Jackson gospelénekes fantasztikus énektudásáról tartottam előadást délután a srácoknak. Őrület, amit az a csaj kinyomott magából. Később az amerikai Byrdsöt szerettem, az ő gitárstílusukban írtam meg például a Rohan az idő című egyik korai szerzeményemet. A brit Kinks is nagy hatással volt rám, különösen a kvintes gitárkíséret, ami mondjuk az Ó, mondd! című Illés-számban is hallható. A Nézz rámban két akkord erejéig a Beatles is benne van. Persze ezek nem voltak tudatosak, csak hát a beatzenével annak idején teljesen átitatódott az ember.

1961-ben a Dália presszóban a szünetben megkért, hogy játsszak el neki néhány menőbb számot. Azonnal meghívott a zenekarába, de mondtam, ott van Oroszlán Gyuri. Szakmai körökben viszont annyira dicsért, hogy ezzel voltaképpen beindította a karrierem. Amikor Demjén Rózsi csatlakozott hozzájuk, amúgy annyira tetszettek, hogy a Vörösmarty téren a lemezszalonban meg is vettem tőlük a Hétfő (Hét fő) című LP-t.

Bergendy: Hadd főzzek ma magamnak (1973)

Másokkal is hasonlóan tett?

Igen, például a Locomotiv GT-vel. Nemrég beszélgettem Presser Picivel az Óbudai Társaskörben, fel is elevenítettük, hogy amikor még az Omegában játszott, javasoltam neki, hozzon létre új formációt, mert én is úgy éreztem, hogy szétfeszíti a zenekar kereteit. Pedig amikor 1967-ben a Magyar Rádióban meghallottam az Omega Azt mondta az anyukám című nótáját, emlékszem, elégedetten hátradőltem a fotelben: jól van, elindult a magyar beat, nem vagyunk egyedül.

De a Loksi 1971-ben szintet lépett, a soundja hihetetlen volt, gyakorlatilag a Fonográf megalakulásában is katalizátorszerepet játszott. Barta Tomi gitározását meg nagyon szerettem. Akkoriban a Mexikói úton laktam albérletben, sokszor csak úgy becsöngetett a hangszerével, hogy üljünk le, gityózzunk. Nyilván nem én voltam az egyetlen. Tomi végtelenül tehetséges, virtuóz és muzikális gitáros volt. Régebben fel is szoktam volt idézni a nagyobbik unokámnak az Ő még csak most tizennégy című Barta-számból a „Ha későn érsz haza, nincsen vacsora” sort.

Locomotiv GT: Ő még csak most tizennégy (1973)

A népzene iránti vonzalma sokszor felbukkan a műveiben. Mennyire hallgatta ezt a színteret?

Régóta kétféle zenét hallgatok: az ének nélküli szimfonikus muzsikát (az ének engem dolgoztat, nem nyugtat) és a népzenét. Délelőttönként a Duna Televízióban megy egy sorozat a régebbi néptánc- és népzenei felvételekből, azokat mindig meghallgatom, mind nagyon szeretem. Meg hát 2019-ben a Vujicsics Együttessel is készítettünk egy remek lemezt, részben a régebbi számaimból. Persze, ebben magam is részt vettem, de korábban is csak azokat a produkciókat vállaltam el ( Muzsikás, Téka, Cserepes-lemezek), amiket amúgy nagyon szerettem.

Az István, a királyban is fontos vonulat ez, Sebestyén Márti szárnyal benne. Őt mindig csodáltam énekesnőként. Miközben persze – Bródy Jánossal közösen – számos lemezt írtam másoknak is, például Koncz Zsuzsának. De említhetném Kovács Katit, akivel Bródy anno jegyben járt, de később kihátrált a projektből, és Kati albumát végül Adamis Annával írtam meg, akit Bródy amúgy – legalábbis ezt nyilatkozta – nem tartott tehetséges szövegírónak. Pedig hát elég meghallgatni az Omegának és az LGT-nek írt dalszövegeit.

A szó veszélyes fegyver a Ladánybene 27 feldolgozásában

Németh Gábor életművén áttekintve kirajzolódik a hetvenes évektől mai napig tartó hazai rocktörténet. A dobos-zenekarvezető-zeneszerző majd minden jelentős együttesben megfordult, legyen az a Skorpió, a P. Mobil, a Beatrice vagy éppen a Bikini. A Dinamit, amelynek egyik alapítója volt 1979-ben, idén ünnepli negyvenötödik születésnapját, és ezt május 25-én a Barba Negrában különleges koncerttel teszik emlékezetessé.

Utolsó nagy robbanás

Különlegessel, amennyiben – miként a cím is sejteti: Utolsó nagy robbanás! – az eredeti felállás (Vikidál Gyula, Szűcs Antal Gábor, Papp Gyula, Németh Alajos, Németh Gábor) utolsó alkalommal lép együtt színpadra. A Dinamit – bár negyvenöt éve alakult – mindössze három esztendő után leállt, és egészen 2009-ig szünetelt.

 

A három alapító muzsikus – Papp Gyula billentyűs, Szűcs Antal Gábor gitáros, Németh Gábor dobos – még a Skorpió zenészeként felvetette: legyen énekese és szövegírója a bandának. Mindkét posztot Frenreisz Károly töltötte be.

Karesz úgy alapította a zenekart, hogy ő az énekes, a szövegíró, a zenekarvezető, és az jól is működött. Mi ugyan gondoltunk Révész Sanyira, Demjén Rózsira, de nem voltak viták, csak felmerültek mint lehetőség

– mesélte Németh Gábor, és azt is, hogy a csapat végét a mérhetetlenül sok koncert okozta. „Nehéz elképzelni, milyen ötven bulit lejátszani egy hónapban. Szállodákban, autókban, repülőkben alszik az ember éjszaka, nem otthon.”

Frenreisz folytatta Új Skorpió néven Tátrai Tiborral és Papp Tamással, a többiek, Gábor öccsével, a Mini basszusgitárosával, Németh Alajossal megalapították a Dinamitot.

A banda két saját lemeze előtt készített egyet Szűcs Juditnak. Noha a Dinamit kemény rockot tolt, a Judith című, 1979-es korong hamisítatlan diszkó- és popzene, rajta Judith bátyja, Szűcs Antal Totya nagy slágere, a Járd el a Zorba dalát.

Ellenszélben

Kihagyhatatlan a korban elterjedt „lemezgyári zenekar” címke felemlegetése, lévén ez, illetve az ellenséges sajtóvisszhangok vezettek a csapat feloszlásához.

Erdős Péternél jártunk négyen, s bejelentettük, hogy Dinamit néven szeretnénk egy rockegyüttest csinálni, s három szóba jöhető énekesre gondoltunk: Charlie-ra, Révész Sanyikára és Vikidál Gyulára

 – idézte fel a lemezgyár menedzserénél tett látogatást Németh Gábor.

Horváth Charlie a Generál után Észak-Európában vendéglátózott az Olympiával, a Révész fémjelezte Piramis a csúcson volt, akkor jelent meg a Nagy buli című koncertlemezük. A P. Mobilnak ellenben nem jelenhetett meg „Az első nagylemeze”.

A Korál 1978. május 1-én mutatkozott be az Ifiparkban, a demót Vikidál énekelte fel a mobilosok tudta nélkül, ám végül nem igazolt át Balázs Fecóhoz. A dobos erre így emlékezett:

Az Erdőssel folytatott beszélgetéskor kiderült, ahhoz a fajta zenéhez, amit mi szeretnénk csinálni, egyedül Gyula hangja passzol.

A Skorpió Rohanás című albuma máig az egyik legjobb magyar rocklemez. Korszakos anyag, amin mit sem fog az idő, jöhetnek-mehetnek műfajok, stílusok.

Orgonás trió helyett gitárzene

A Skorpió bemutatkozó korongját többen az első magyar hard rock lemezként emlegetik. Mi tagadás, pörgős, súlyos, virtuóz kemény zenét kap a hallgató. Miként számosan vélelmezik: efféle muzsikát akart játszani Frenreisz Károly az LGT-ben, amit otthagyott.

Ezt a feltevést árnyalja, hogy a basszusgitáros az Emerson, Lake & Palmerhez hasonló, gitár nélküli triót szándékozott alapítani Papp Gyulával – aki a Mini billentyűseként 1971-ben turnézott a Loksival. Az orgonista győzködte Frenreiszt, hogy a Led Zeppelin, a Deep Purple, a Pink Floyd korában nem szerencsés gitármentes rockot tolni. Ezért aztán hívták Tátrai Tibort, ő azonban a Syriusszal ausztrál turnéra készült – ami nem jött össze. A Skorpió dobosa, Fekete Gábor együtt játszott a Hungariában Szűcs Antal Gáborral – Totya váltotta az LGT-be igazoló Barta Tamást –, akiről Papp Gyula elismerően nyilatkozott, hát meghívták a bandába. Igen ám, de ő meg szovjet turnéra utazott Fenyőékkel. Mit volt mit tenni, nélküle kezdtek dolgozni.

Eseménydús évnek néz elébe a P.Mobil: a húsvéti meglepetésként kiadott angol nyelvű daluk után 2024. május 19-én dupla születésnapi koncertet tartanak az Aréna Gardenben, nyáron tábort rendeznek, és lemezeket is készítenek. Minderről az idén 75 éves Schuster Lóránt zenekarvezetővel beszélgetünk, akinek új könyve is megjelenik.

A beszélgetésben többek között szó esik arról, hogy 

• a dalok először angol kamuszöveggel készülnek el,
• Schuster Lóránt életműkoncertre készül, 
• nem hívták meg a zenekar korábbi tagjait,
• betegre dolgozta magát egy fellépés előtt, 
• és hogy komoly közösség alakult ki a zenekar körül.

Húsvéti ajándékként új angol nyelvű dallal jelentkezett a P.Mobil, ami meglepő lépés volt a zenekar részéről. Elmesélné, hogyan született a szerzemény?

A Walk in to the Sun a basszusgitárosunk, Tarnai Dániel szerzeménye, és a most készülő Nyugodjál meg című lemezünk egyik számának az angol változata. A két dalnak csak a zenéje azonos, a szövegeknek semmi közük egymáshoz. A magyar szám címe Rendőrlány, és úgy kezdődik, hogy „Már az apja is fogdába zárt”.

Van egy másik új angol dalunk is, a Lullaby, de már korábban is volt ilyen jellegű próbálkozása a zenekarnak: még a hetvenes évek végén Vikidál Gyulával felvettük az akkori sikerszámainkat angolul. Mellesleg a többi szerzeményünk is úgy készül, hogy először összerakjuk a zenét angol kamuszöveggel, csak utána írom meg hozzá a végleges magyar változatot. Sokkal énekelhetőbbek, rockosabbak lesznek ezáltal a dalok.

Megkezdte legújabb szólóalbuma, a 22 című lemezbemutató turnéját Barabás Lőrinc. A zenemegosztókra feltöltött anyagon keveredik az akusztikus zongora, az elektronikus zene, no és természetesen a trombita.

A lemezt meghallgatva felmerült bennem a kérdés: mi ma a jazz?

Szerintem a 22 nem jazzlemez.

Akár lehetne az is, annyira kitágultak a műfaj határai…

Mindig tág határai voltak a jazznek, számos más műfajt felhasznált, magába olvasztott. De szerintem a 22 akkor sem jazzlemez.

Közelítsünk máshonnan. Szerzeményeidet egyszer naplóbejegyzésekként határoztad meg. Ez a 22-re nagyon igaznak tűnik. Vagy ezzel is mellélőttem?

Nem. Úgy érzem, minden zene, amit csinálok, lenyomata annak, ami éppen zajlik bennem. Legyen az zenekari darab, random szerdai improvizáció, szimfonikus mű, számomra az alkotás lényege, hogy a rajtam uralkodó hangulatból, érzésből valamit megörökítsek. Ez ösztönösen történik, nem valamiféle koncepció mentén.

Természetesen nem egyértelműen, hanem rejtettebben, átvittebben.

Hogyan lehet egy hangulatot megörökíteni, megőrizni hangszereléssel, groove-val?

Ez a kidolgozási folyamat, ami nem egyszerű. Sokszor, ha hozzáadok valamit a kompozícióhoz, eltűnik az első ötlet varázsa. Ezért úgy kell alakítani, farigcsálni a számon, hogy megmaradjon az a bizonyos hangulat.

Éjszakai dallamok

Ha igaz, hajnali kettő és öt között szoktál komponálni. Mindenesetre a legújabb lemezed markáns hajnali hangulatot áraszt…

Szeretek éjszaka dolgozni, mert egészen különös a hangulata. De azért napközben is dolgozom. Őszintén szólva nem emlékszem, a tizenegy számból melyiket milyen napszakban írtam. Biztos akad közte éjszakai.

A glasgow-i székhelyű Reaction Management bejelentette, hogy szerződést kötöttek a Dirty Slippers zenekarral, így már az ő égiszük alatt jelent meg a On the top of the World című legújabb DS-szerzemény és videoklip.

„A Dirty Slippers zenéje nagyon nagy benyomást tett rám, amikor először meghallgattam. Beérett dallamos rock, amely kereskedelmi sikerre esélyes és globális vonzereje van. Szeretném bemutatni őket az Egyesült Királyság piacán, és onnan egy platformot építeni stratégiai rádiós kiadásokkal és élő koncertekkel” – mondta Jay Burnett, a Reaction Management vezetője.

Bródy János a honi anyanyelvű dalszövegírás atyja 2024-ben április 12-én, Szekszárdon kezdte koncertidényét. Mivel esetében a politizálás alapállapot, életműve megcsonkított, tudniillik a létezett szocializmus cenzorainak célkeresztjében Bródy a tízes körben szerepelt.

Bródy és az első magyar nyelvű dalszövegek

„Dalszerző vagyok, és úgy gondolok erre a műfajra, mint valamiféle zenei-irodalmi iparművészetre, ami nagy példányszámban sokszorosítható és felhasználható akusztikai tárgyakat hoz létre, melyek beépíthetők a mindennapi környezetünkbe” – nyilatkozta Bródy János, amely nyilatkozata ars poeticaként is értelmezhető.

A későbbi szövegírót 1964-ben vette be gitárosnak az Illés zenekar, amely akkortájt luxemburgi zenét tolt, ahogy itthon nevezték, azaz angolszász beatslágereket, amelyeket a luxemburgi és a Szabad Európa Rádió rövidhullámú adásaiból „szedtek le” füllel. A következő esztendőben az egyetemen végzett tagok távoztak a civil életbe, érkeztek a Szörényi testvérek, az Illés pedig elindult a profi muzsikálás útján.

Következzék a kötelező lecke, a magyar nyelvű beat születése. 1965 nyarán a zenekar három hónapig a nógrádverőcei Express Ifjúsági Táborban szórakoztatta a fiatalságot. Napközben Szörényi Levente és Bródy János szállásuk lapos tetején írták közös szerzeményeiket, az első magyar nyelvű beatdalokat. Az Óh, mondd, a Légy jó kicsit hozzám, Az utcán és a Mindig veled zenéje és szövege egyaránt közös munka eredménye. Az első Bródy-dal a Nézz rám!

Nézz rám, emeld fel arcod
Nézz rám, s megértelek
Nézz rám, s ne szólj egy szót se
Mindent elmond a te szemed

(Nem keverendő össze a lenti Illés-dallal, amit már 1974-ben, az Illés Lajos által újjáalakított csapat játszott.)

Miként a szerző emlékszik: „otthon megírtam, majd a zenekar vette kezelésbe, és csinált belőle számot”. (Már persze a klasszikus Illés: Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Pásztory Zoltán és Illés Lajos.)

Ám ezt megelőzően már egy egész ország ismerte a Még fáj minden csókot, amivel az 1966-os első Táncdalfesztiválon második díjat nyert a zenekar. A dalt Levente kezdte írni, s Tini, vagyis Bródy János a refréntől vette át. (22.30-tól)

A refrénért a beatellenes kritika kicsontozta őket. Mindhiába, a magyar nyelvű beatzene nyert, megállíthatatlanul hódított.

Bródy ekkori szövegei döntően a szerelemről, mindennapi életérzésekről szóltak, pillanatképeket ragadtak meg.

Formához a tartalom

1967-ben az Illés nem indult a Táncdalfesztiválon, mert beatellenesnek vélték. Levente össze is akaszkodott Vitray Tamással a Show-hivatal című műsorban, ahol a műsorvezető megjegyezte: nem a fesztivál lesz szegényebb. Erre válaszul született a Ne gondold!

Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,

Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod.

Egész más most ez a világ,

Jobb lesz, ha végre már megérted,

Az idő lassan, lassan eljár feletted.

Ez az esztendő – amikor a Nézz rám! is született – gyökeres fordulatot jelez Bródy János szövegvilágában. Miként a zene, úgy a dalszövegek is tartalmasabbak, elgondolkodtatóbbak lettek. Felvethetett ez némi aggodalmat: vajh milyen mélységet bír el a műfaj?

Tudom, elmondva másképp hat minden.

Félek, nem értesz engem majd meg. (Keresem a szót)

Bródy szövegei annak ellenére, hogy komoly tartalmat tolmácsolnak, énekelhető, látszatra könnyed formába vannak öntve. Helyén a rímek, a ritmus, a prozódia, a bemondások. Képesnek bizonyult magyarul „angol” dalszövegeket írni, azaz az eredendően angolszász muzsikához nem törte hozzá anyanyelvét. Mind a versék, mind a refrének esetében a legmegfelelőbb, legénekelhetőbb, sőt a legtermészetesebben énekelhető szavakat találta meg.

Látványos koncertre készül a huszonöt éves Keep Floyding (Echoes of Pink Floyd néven az első másfél évtizedben), amelyen bemutatja az ötvenkilenc esztendős Pink Floyd életművének keresztmetszetét. A The Pink Floyd Sound 60 produkció a legendás zenekar minden stúdiólemezéről megszólaltat egy-egy jellemző kompozíciót 2024. május 4-én a Várkert Bazárban.

Mit adott nekünk a Pink Floyd?

Amennyiben az aranykorszakot – 1971-től 1979-ig, a Meddle lemeztől a The Wall albumig – vizsgáljuk, akkor a Floyd folytatta a Beatles dallamos rockját, illetve pszichedelikus hangzását, hosszú zenekari részekkel, nagyívű gitár- és szintetizátorszólókkal dúsítva a szerzeményeket. Richard Wright szintetizátorhasználata a progresszív muzsikából átvezet a postrockba. Sajátos, hogy éppen utolsó lemezük, a pont egy évtizede, már a billentyűs halála után kiadott The Endless River vegytiszta ambient postrock. Persze Wright játékával, tudniillik az anyagot a megelőző korong, a Division Bell improvizációiból szerkesztette David Gilmour.

A vadság kora

A Pink Floyd első korszakának meghatározó muzsikusa Syd Barrett gitáros. Bemutatkozó lemezük, az 1967-es The Piper at the Gates of Dawn fő zeneszerzője. Az anyagról bátran kijelenthetjük: pszichedelikus rock, lévén a kifejezést egy esztendővel azelőtt használták a Beatles Revolver című albumára. Miközben a Floyd debütáló korongján dolgozott, a szomszédos stúdióban a gombafejűek a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Bandet rögzítették. Barrett, Roger Waters, Rick Wright és Nick Mason olyan jó munkát végeztek, hogy a Beatles mellett rögvest a másik legnépszerűbb brit bandává váltak.

Érdemes megnézni az alábbi videót, hogyan tolták a fiúk élőben.

Az első lemezzel vége szakadt a Barrett-korszaknak, ugyanis a következő LP, a Saucerful of Secrets vezető komponistája Waters volt. Szerencsénkre ez az időszak szintén jól dokumentált, miként ez a koncertfelvétel bizonyítja.

Vitán felül áll: a lemez korszakos. Itt már Gilmour (is) gitározik, Barett (szegény feje), a sok drogtól megháborodott.

A kísérletezések esztendei

A folytatásban elkészíthették Barbet Schroeder (Kísérleti gyilkosság, Egyedülálló nő megosztaná, Gyilkos donor, A gyanú árnyékában) More című filmjének zeneanyagát. A drogfüggőséget kutató mozi számainak zömét Waters írta – a The Nile Song már A Falat vetíti előre.

Ezen a lemezen hangzik fel első ízben Roger Waters és David Gilmour közös éneklése, ami a zenekar egyik védjegyévé vált.

Dupla albummal is kijöttek, méghozzá egy elég sajátossal, amennyiben az Ummagumma első korongja koncertfelvétel, míg a másodikon a tagok saját kompozíciói hallhatók, megmutatva eltérő világukat. Mit mondjak, elég elvontra sikeredett.

A folytatás, az Atom Heart Mother hasonlóan hullámzó minőségű munka, miként Waters fogalmazott: „Az Atom Heart Mother – úgy gondolom – nagyon jó, főleg arra, hogy kidobják a szemétbe, és soha többé senki se hallgassa meg.”

Annyi bizonyos, ha ekkor abbahagyják, talán már elfeledett zenekar lenne a Pink Floyd. De nem hagyták.

Az aranykor

Az 1971-es Medddle – az elején a One of These Days, a végén pedig az Echos című számmal – az ismét csúcsra törő Floydot mutatja. Nézzék, hogyan játszottak élőben a pompeji romoknál.

Ez már a David Gilmour–Richard Wright-kor, a csúcskorszak intrója. A csúcsra érkezést megelőzte újabb filmzenealbumuk, Barbet Schroeder La Vallée soundtrackje, az Obscured by Clouds.

Eztán tűzték ki zászlajukat a rockzene Mount Everestjére. A Dark Side of the Moonról (1973) és a Wish You Were Here-ről (1975) valljanak a számok. A Dark Side a Billbord 200-as toplistáján első lett, és 1988-ig bent maradt az első kettőszázban. A lemezből megjelenése óta ötvenmilliót vásároltak. Ha egy családot három főnek veszünk, akkor a lemezt százötven millió ember hallhatta. Aztán ott vannak a korai másolatok (szalagok, kazetták), rádiós sugárzások, kalóz koncertfelvételek, internetes megosztások.

A Wish You Wew Here szintén első lett, és két hétig tartotta is helyezését a Billboard-listán, amelyen egy évig szerepelt olyanokat megelőzve, mint a Led Zeppelin Physical Graffiti, Bob Dylan Blood on the Tracks, a Queen A Night at the Opera, Mike Oldfield Ommadawn, a Black Sabbath Sabotage, a Gentle Giant Free Hand, Bruce Springsteen Born to Run, Patty Smith Horses, Neil Young/Crazy Horses Zuma, Frank Zappa One Size Fits All, a Van der Graaf Generator Godbluff, a Camel The Snow Goose című száma. Az igényes zene, a progresszív rock fénykorában járunk. A korongból tizenöt millió kelt el.

A lenti amatőr felvétel mutatja, milyen elképesztő látvánnyal, háttérfilmekkel lépett színpadra a Pink Floyd.

A Punk Floyd

A Waters-éra nyitány az Animals, a kritikusok úgy értékelték az anyagot, hogy a zenekart átkeresztelték Punk Floydra. Igen, igen, a punkok időszakát írtuk a hetvenes évek végén. Az angol fiataloknak elegük lett a Wembleyben fellépő öregekből, mint a Pink Floyd, a Led Zeppelin, a Jethro Tull, a Queen, a Genesis, a Who, Elton John, az Eagles, a Bad Company, a Yes… Inkább mentek füstös klubokba Sex Pistolsra, Clash-re, Damnedre, Boomtown Ratsra, Stranglersre, Buzzcosksra… Nálunk, a vasfüggöny ócskább felén Suzy Quatro, a Boney M., az Osibisa, Tina Turner járt, nem adatott ráunnunk a nagy öreg világsztárokra a Kisstadionban.

Az Animalsszel véget ért a Gilmour–Wright-hangzás, ami az aranykor védjegyének nevezhető, helyette Waters egyenesebb, szövegcentrikusabb, egyszerűbb, nyersebb rock and rollja szólalt meg, mintegy A Fal előjátékaként.

Az Animals után Roger Waters megcsinálta ha nem is a legjobb Pink Floyd-lemezt, de a rocktörténet egyik legmagasabb, páratlan csúcsát, a The Wallt (A fal). A fal olyan magasra sikeredett, hogy negyvenöt éve nem sikerült megugrani senkinek.

A gimiben a barátaimmal iskolarádiót csináltunk. Egyik osztálytársunk bátyja DJ volt, aki kintről, megjelenésekor hazahozta A falat. Elkunyiztuk egy délelőttre, testi épségünket zálogul kínálva, s a szünetekben darabonként lejátszottuk. Nem tudom, milyen hangulat lehetett a Beatles 1964-es Hollywood Bowl buliján, de úgy sejtem, olyasmi, mint akkor, 1979 telén a Toldy Ferenc Gimnáziumban.

Megjelent a Vihar Után post-rock zenekar debütáló nagylemeze, az instrumentális Songs O People. A műfaji megjelölés valahogy azt sugallja: vége a rockzenének, a post-rock állapotában vagyunk. E gondolat ihlette anno a hangmintákból szerkesztett elektronikus zenét a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, mondván: nem lehet már hagyományos módon újat alkotni. A post-rock éppen az ellenkezőjét bizonyítja: nagyon is lehet!

A post-rock keresztapja

Simon Reynolds zenei újságíró, a Melody Maker egykori munkatársa, a Bark Psyhosis 1994-es Hex albumára használta első ízben a post-rock jelzőt, a Mojo magazinban. Addigra már ki is dolgozta a műfaj ismérveit több szaklap hasábjain. Nagyon leegyszerűsítve: tipikus rockhangszereket (gitár, basszus, dob) nem a megszokott rockzenei formákban (intro, verse, bridge, refrén, riff…) használnak. A legkorábbi kísérleteket a Talk Talk nevű, amúgy slágergyártó brit szintipopbanda két kései albumán (Spirit Of Eden, Laughing Stock) hallani. Ezeken kiviláglik a műfaj alapvetése, amely szerint rengeteg más stílusból merít, a dzsessztől kezdve az elektromos zenén át a kortárs avantgárdig. A gyökerekre még régebbre ásva bukkanunk.

Ahogy a káposztazabálók elképzelték a rockot

„Jóindulatú” angol újságírók találták ki a kraut, káposztarock címkét, az 1968-as esseni fesztiválról (Internationale Essener Songtage) szóló cikkeikben. A háromnapos bulin színpadra lépett a Tangerine Dream, az Amon Düül, a Guru Guru, Brend Withaueser vagy a free dzsesszista Günter Hampel is. Totális stíluskavalkád – akár a post-rock maga –, olyan sztárokkal, mint a gitárzseni Alexis Korner, illetve Paco de Lucia, a Hammond-mágus Brian Auger, a Mothers of Invention (Frank Zappával), a Family, meg csomó NSZK helyi híresség, akik nálunk legföljebb a ’67-es polbeatfesztiválon próbálkozhattak volna.

A Tangerine Dream mellett, a Faust, az Amon Düül és a Kraftwerk állták meg a helyüket a nemzetközi (mondjuk: angolszász) színtéren. Ráadásul a post-rock szakértők a műfaj legfontosabb előképének a Faust 1973-as, Tapes című lemezét ítélik.

Belehallgatva, meglehetős Zappa-hatást fedezhetünk fel a számokban. Nos, úgy vélem, Frank Zappa (és a Mothers of Invention) vitathatatlanul post-rock. Is, mert Zappa, az Zappa, és kész.

Noha az elektromosgitár-történelmet illenék a Fender Telacasterrel kezdeni − az első sorozatban gyártott tömör testű gitárral −, azonban a másik legendát, az utód Stratocastert 1954-ben, éppen 70 éve mutatták be. Az azóta változatlan felépítésű hangszerre mondják a gitárosok: minden háztartásba kell belőle egy. Tudniillik annyira univerzális.

Stratocaster legendák kezében

Még mielőtt belekapnánk a gyorstalpaló villanygitár-történelembe, nézzük, miért, vagyis inkább kikért legendás hangszer a Fender Stratocaster. Kezdjük a Shadows szólógitárosával, ő Hank Marvin, és a tőle megismert tiszta hangzást produkálta aztán Mark Knopfler a Dire Straitsben. Bluesisták kedvelt hangszere Buddy Guytól Steve Ray Vaughanon át Eric Claptonig. A torzított fényes hangot a Pink Floyd védjegyévé tette David Gilmour. Jeff Beck dzsesszrockot, Ritchie Blacmore kemény rockot, Yngwie J. Malmsteen tappinges virtuozitást csalt ki a hangszerből. S aki a fényes csilingelő hangokra tervezett gitárból kihozta vad, sötét énjét, nem más, mint Jimi Hendrix.

Kishazánkban olyanok fő hangszere, mint Bencsik Sándor, Tóth János Rudolf, Benkő Zsolt, Madarász Gábor, Móricz Mihály, Sárvári Vilmos.

Vibratóból tremolókar

Leo Fender a Telecaster továbbfejlesztésének szánta western- és countrygitárosoknak, ezért vibratokarral szerelte a hangszert. E kar segítségével a húr leengedhető vagy feszíthető, azaz játék közben változtatható a hangmagasság.

A Neoton Família vitathatatlan sikerénél Erdős Péter bábáskodott. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat márkamenedzsere, a Neoton menedzsere nem mellesleg együtt élt a zenekar énekesnőjével, Csepregi Évával. A ma is aktív csapat 2024. április 5-én Sopronban lép a nagyérdemű elé, a Csepregi Éva Fan Sit szervezésében. A Neoton előtt Zoltán Erika forrósítja a hangulatot, akinek első öt lemezét a Neoton Família szerzői írták saját új korongok helyett.

Neoton még família nélkül

A Neoton első formációja – Pásztor László, Galácz Lajos, Balázs Fecó, Som Lajos és Debreczeni Ferenc – az 1968-as Ki mit tud? második helyezettje lett, ráadásul megírták első komoly slágerüket Kell, hogy várj címmel. Három évre rá kijött bemutatkozó lemezük, a Bolond város, és mehettek turnézni Afrikába. Hazatérve az Omega vitte Debreczeni Cikit, Fecó és Som Radics Bélával és Brunner Győzővel megalapította a Taurust.

Erdős Péter a pártfőiskola után a Szabad Nép újságírója lett, majd a Színművészeti Főiskolán történelmet tanított. 1950-ben lecsukták kémkedés vádjával, ’53-ban rehabilitálták. 1956-ban Vásárhelyi Miklós mellett dolgozott, majd ismét elítélték, 1958-ban szabadult. 1966-ban végzett estin a jogi karon, ezután a Szerzői Jogvédő Hivatal színházi osztályát vezette, mígnem áthelyezték a Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz (MHV), ahol ’68-tól jogtanácsosként és a sajtóosztály vezetőjeként tevékenykedett.

A Kócbabák

A Neoton a távozó muzsikusai miatt válságba került, mígnem 1972-ben érkezett a későbbi slágergyáros, Jakab György. Zenei képességéről annyit: a Rákfogóban kezdett Orszáczky „Jackie” Miklóssal, Lakatos „Bögöly” Bélával és Mogyorósi Lászlóval. Mellette jöttek a Kócbabák.

A vokáltrió eredeti felállásában Csepregi Éva és Fábián Éva mellett Babits Marcella énekelt. Pál Éva ahhoz a Hoffmann Ödönhöz járt korrepetálásra, ahová a kócbabák, így Marcella kiválása után a mester tanácsára már az új felállással indultak a ’72-es Ki mit tud?-on. Középdöntős sikerük nyomán meghívást kaptak az Országos Rendező Iroda (ORI) balatoni műsorába, itt találkoztak a Neoton muzsikusaival, akik hívták a lányokat, hogy vokálozzanak. Egyik közös bulijukra meginvitálták Bors Jenőt, az MHV igazgatóját és Erdős doktort. Az áttörés elmaradt. Erdős nagyon gyengének találta a produkciót, főleg a rossz mozgású Csepregi Évát.

A magát botfülűnek tituláló jogtanácsos ekkortájt blokkolta a Bergendy bemutatkozó lemezét, amit kizárólag azt követően jelentetett meg, hogy kiadták a Beat ablak című, angol nyelvű slágereket feldolgozó korongjukat. A Syrius Ausztráliában jelentette meg legendás albumát, Az ördög álarcosbálját, amelyet átvett ’72-ben az MHV. De nagylemez nélkül oszlott fel a Taurus és a Kex, a P. Mobil Honfoglalását pedig Erdős nívótlan nacionalizmusnak bélyegezte. És kezdetben a Neoton és Csepi sem nyerte el a tetszését…

A diszkó felé félúton

A dorogi hanglemeznyomó üzembeállásának évében, 1976-ban boltokba került a Neoton és a Kócbabák felállás bemutatkozó LP-je, a Menedékház – a korban szárba szökkenő funkyalapú diszkómuzsika, a Cool and the Gang vagy az Eart Wind & Fire ihletettségében, nagy vokálokkal, Jakab György és Pál Éva szólóéneklésével.

Mivel Pásztor László zenekarvezető ragaszkodott ahhoz, hogy a lányok kizárólag velük lépjenek fel, a nevük Neoton Família lett, a menedzserük pedig Erdős doktor. Erdős ráfeszült, hogy a hihetetlenül sikeres Piramisnak ellenlábast támasszon, olyat, ami nem a szülők ellen lázítja a fiatalokat.

A mi lemezünket édesanyádnak is megveheted, a mi koncertünkre édesapádat is elhozhatod

– nyilatkozta anno Csepregi Éva az új szellemiség nevében. Erdős tényleg ügyesen sakkozott a zenekarral, amiről azt tartotta: „Lehet, hogy van a Neotonnál tehetségesebb zenekar, de szorgalmasabb biztosan nincs.” A szorgalmas csapat követte a menedzser megérzéseit. „Lesz egy-két olyan sztárunk és lemezünk, amit Európában számontartanak.”

Az 1977-es Csak a zene lemez egyfelől folytatja a megkezdett eurodiszkós utat, de olyan funkygyöngyszemet is alkottak, mint a Szeress úgy, Pál Éva elképesztő énekével.

Vagy ott van Jakab György gyönyörű bluesa, a Csak a zene.

(Megjegyzem, ezen esztendőben kaptam első kazettás magnómat, egy MK 25-öt, döbbenetesen randa kék színben, s mellé két műsoros kazettát, az Edison Fonográf albumot és az imént tárgyalt Neotont.)

A korong nagy slágere A disco-királynő lett. Nosza, kelet-európai turnéra küldték az együttest, amely a lemezgyár első számú sztárjelöltje volt. Meglehet, ehhez hozzásegített, hogy Csepregi Éva a házas Erdőssel intim viszonyba keveredett.

Csak azért is sok vagyok címmel ad koncertet cserihanna, azaz Cseri Hanna 2024. április 5-én az Akvárium Klubban. A koncert apropóján többek között a Kikötő című albumról, az őszinte dalokról, a „csúnya” szavak szerepéről, a cseRihannák együttesről, illetve a bábművészet és a popzene összeegyeztethetőségéről beszélgettünk a bábszínházi rendezőként is tevékenykedő énekes-dalszerzővel.

Cseri Hanna az interjúban többek között arról beszél, hogy 

• zöldségekkel, chipsekkel, tésztákkal mesélt el történeteket, 
• hogyan indult be a gépezet,
• saját lelki problémái és magánéleti krízisei ihlették több számát,
•  miért nevezik teátrálisnak a szerzeményeit, 
• és hogy a hétköznapok is tele vannak apró drámákkal. 

Ön azon kevesek közé tartozik a hazai poppalettán, akik a zene mellett egy másik művészeti ágban is sikeresek. Hogyan alakult ki a zene és a színház iránti vonzódása?

A zenébe lényegében beleszülettem, mert édesanyám hegedűművész, a nővérem zongorázott, engem pedig már gyerekként fuvolára írattak. A színház kicsit később jött, amikor a Pécsi Nemzeti Színház Twist Olivér című musicaljébe jelentkeztem gyerekszereplőnek. Annyira megfogott a próbák és az előadások hangulata, annyira otthon éreztem magam a színházi közegben, hogy felvételiztem a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola dráma tagozatára. Közben elkezdtem gitározni, dalokat és színpadi zenéket írni, sőt már önálló koncertjeim is voltak. Lassan az is tudatosult bennem, hogy nem csak szereplője szeretnék lenni egy előadásnak, inkább megírnám, megrendezném, és persze zenét is szereznék hozzá.

Zeneszerzői talentumait a cseRihannák együttesben is kamatoztathatta. Mesélne valamit a formáció történetéről?

Miután 2013-ban leérettségiztem, a barátaimmal megalakítottuk a cseRihannák zenekart, amelynek zeneszerzője, szövegírója és énekese voltam.

Néhány év után szétszóródott a csapat, valaki Izlandra ment, mások Londonba költöztek, én pedig feljöttem Budapestre bábrendezőnek tanulni. Egyetlen lemezünket, az Abszintot csak jóval később, 2020-ban vettük fel, hogy megörökítsük az együttes és a korszak emlékét.

Miért éppen a bábrendezői szakot választotta?

Egyrészt már gyerekként szerettem „bábozni” mindenféle élettelen tárgyakkal, zöldségeket, chipseket, tésztákat ruháztam fel személyiséggel, és általam kitalált történeteket, meséket játszottam el velük. 

És hogyan lett önből ismét énekesnő?

Az egyetemi évek alatt sem hagytam abba a dalszerzést, csak a fellépések nem fértek már bele az időmbe. Szerettem volna azt is, hogy ezek a szerzemények már tökéletesen szólaljanak meg, ezért keresni kezdtem egy alkotótársat, illetve producert magam mellé. Különös módon végül nem én találtam meg őt, hanem ő, vagyis Kövér Kristóf gitáros-producer keresett meg engem azzal, hogy hallotta a cseRihannák albumát, és szívesen besegítene az új dalok elkészítésénél.

 Szerencsére látott bennem fantáziát a kiadó, és beindult a gépezet. Először három single és klip jelent meg, majd 2023 áprilisában az egész album napvilágot látott Kikötő címmel.

Új online jazz zenei rádióval bővíti kínálatát a közmédia. Az adó a magyar jazz egyik legnagyobb alakja, Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző, Petőfi Zenei Díj Életműdíjas, érdemes művész munkássága előtt tisztelegve a Szakcsi Rádió nevet viseli. A próbaadás elérhető a szakcsiradio.hu weboldalon. Esztergályos Máté főszerkesztővel beszélgettünk.

Nem nehéz kitalálni, miért éppen Szakcsi Lakatos Béla nevét vették fel. Akadtak más jelöltek is? A honi jazz klasszikus alakja volt Vukán György, Gonda János, Babos Gyula, Benkó Sándor, Szabados György, Szabó Gábor, Pege Aladár...

Sokat gondolkoztunk azon, ki lehetne az a művész a magyar jazztörténetből, aki hitelesen képviseli a szakmát, ráadásként a közönség számára is olyan erős hívószó, hogy rögtön rájönnek, itt bizony jazzt fognak hallani. Egyébként valamennyi felsorolt művész szóba került, így Pege Aladár vagy éppen Gonda János neve is, de szerencsére ők – miként Vukán, Babos és a többiek – több platformon visszaköszönnek majd a Szakcsi Rádió felületein. A visszajelzések egyébként végül minket, pontosabban a Szakcsi nevet igazolták. Megindító volt tapasztalni, mennyire egységesen bólintott rá a magyar jazzélet arra, hogy ilyen méltó emléket állítsunk Szakcsi Lakatos Bélának.

A rádiózás mára háttérrádiózássá vált, azaz valamilyen elfoglaltságuk közben hallgatják az emberek. A jazzmuzsika ellenben nem háttérzene.

Ugyanúgy, ahogyan a klasszikus zene vagy az opera sem, sőt egy hangszeres vagy műértő számára a rock sem lehet csupán aláfestés, ez igaz. De van más összefüggés is a komolyzene és a jazz között: hiába a számos kiváló stúdiófelvétel, azért e két műfaj igazi ízét az élő előadások adják. Ebben kuriózum a Szakcsi Rádió, mert a nap jelentős részében ugyan azokat a hallgatókat részesíti előnyben, akik vezetés vagy egyéb tevékenység mellett szeretnének a hangulatukhoz illő zenét hallgatni; ugyanakkor a hét minden napján

Hagyományos én online rádiós forma

Az online rádiózás előnye a szórt adással szemben, hogy nem a hallgatónak kell alkalmazkodnia a műsorrendhez, mivel az adott műsorszámokat számára alkalmas időpontban indíthatja. Ilyen lesz a Szakcsi Rádió is, vagy szigorúan véve élő adást produkál?

Amit egy frekvenciához kötött rádióadó tud, azt a Szakcsi Rádió is tudja, de emellett számos olyan pluszt építettünk a repertoárba, ami új kapcsolódási pontokat nyithat meg a közönséggel. Ha belegondolunk, az online világ már nemhogy nem újdonság számunkra, de az életünk jelentős részében inkább egyfajta támasztékként szolgál a mindennapi tevékenységeinkhez. A legpozitívabb értelemben tartom romantikusnak azt a gondolatot, hogy a tv- vagy rádióműsor alapján alakítsuk az estéinket egy-egy koncertközvetítés miatt, hiszen emlékszem, a nagyszüleimnél még valamennyi fontos film vagy zenei közvetítés be volt karikázva a műsorújságban. A jó hír az, hogy a Szakcsi Rádió, előre rögzített műsortervének köszönhetően, a romantikusokra is gondol, ugyanakkor egy-egy koncert vagy műsorelem másnap, sőt még hetekkel később is újra meghallgatható lesz az online felületeken.

A Magyar Rádió archívuma felbecsülhetetlen stúdióban rögzített, illetve koncertfelvételeket őriz, magát a magyar jazztörténetet. Milyen módon élnek ezzel a kinccsel?

Teljes mértékben. Az esti koncertsávunk lényegében erre az elképesztő mennyiségű és minőségű archívumi kínálatra épül, de fontos itt megemlíteni két másik intézményt is, amelyek szintén nem csekély számban kínáltak fel számunkra kiváló koncertfelvételeket. A BMC és az A38 is hétről hétre visszatér egy-egy felvétellel a Szakcsi Rádió esti műsoraiban.

Ha már említette a Budapest Music Centert és az A38 Hajót, mi alapján válogatták össze a szakmai grémiumot?

A szakmai grémiumunk nagyon fontos a Szakcsi Rádió életében, mert meglátásaikkal, illetve a hazai jazzben való jártasságukkal segíteni tudják a munkánkat. Illetve ezen túlmenően a rádió és a zenészek közötti hídként a „Szakcsi” hírét is ők közvetíthetik a leghitelesebben. A grémium tagjai Gőz László harsonaművész, a BMC vezetője, Bognár Attila, az A38 vezetője, akiket talán nem kell jazzszempontból bemutatni, csakúgy, ahogy Szarka Tamást sem, akit a nagyközönség a Ghymesből ismerhet elsősorban. Pedig Tamás valójában nem csupán a jazz szeretetével, de a műfaj teljes körű ismeretével is rendelkezik. Az ő segítségével nemcsak a felvidéki zenészeket szólíthatjuk meg, de más magyarországi és határon túli oktatási intézmény hallgatóit is bevonhatjuk a Szakcsi Rádió körforgásába.

Charlie 77 címmel lép fel április 2-án Nagykanizsán Horváth Charlie. Hosszú karrierjét több évtizednyi külföldi muzsikálás tarkítja. A Krokus zenekarral nemzetközi sztár lehetett volna. Megkockáztatom, akkor is, ha ezzel a hanggal nem Vas megyében, hanem Bristolban születik. Igaz, Adam Stewart, avagy Axl Magyarországon látta meg a napvilágot, mégis zenekara, a Stardust már két lemezt készített a Frontiers Music-nál. Adam Stewart polgári neve Horváth Ákos, ő Charlie fia.

Az olasz kiadó olyan világsztárokkal dolgozik, mint Alan Parsons, az Asia, a Blackmore's Night, a Blue Oyster Cult, Bobby Kimball, a Boston, a Chicago, a Def Leppard, Dennis DeYoung, az Electric Light Orchestra, a Foreigner, Glenn Hughes, John Wetton, a Journey, Michael Bolton, a Nazareth, Sammy Hagar, Ted Nugent, a Toto, a Uriah Heep, a Whitesnake, a Yes... Nem gyenge névsor, ráadásul sorolhatnám még. Itt kapott a Stardust négy lemezes szerződést nyolc évre. Mindez pedig köszönhető egy rádiósnak, aki elküldte egyik demójukat a Frontiers-hez.

Bejárta a világot, de a világhír elmaradt

Ákost apja révén már pólyásként zene vette körül. Charlie a balettintézetben – ahol Markó Iván évfolyam- és Somló Tamás osztálytársa volt – szeretett bele a muzsikába, olyannyira, hogy megtanult trombitálni, zongorázni.

hosszú ideig a belgrádi Majestic Hotelben muzsikált. Onnan egy kartúmi szállodába szerződtek, majd Bejrútba, Bahreinbe, Dubajba. Ez utóbbi városban zártkörű fellépésen játszottak Arisztotelész Onasszisznak és a Rothschild-család néhány tagjának. A Közel-Keletről két és fél évre Afrikába költözött, és az Africa zenekarral tolta a funkyt, mások mellett öccse, Csaba, valamint Tátrai Tibor társaságában.

A dalszöveg ugyan nem költemény, hiszen zenére, zenével születik, ám szerzője fogalmazhat költői magasságokban. Sztevanovity Dusán anyanyelve a szerb. Magyarországon tanulta a magyart, amit elsős általános iskolás kora óta beszél. Ennek dacára a dalszövegírók elitjébe tartozik, lírája, filozófiája, nyelvi leleménye egyedülállóvá, egyedivé teszi munkáit.

Beatzenész és dalköltő

Dusán úgy látja, mivel nem magyarnak született, sok mindent meg kellett fogalmaznia önmaga számára, ezért erős az indíttatása arra, hogy mások számára is megfogalmazza érzéseit, gondolatait. A hetvenkilenc éves szerző bátyja, Zorán együttesében, a Metróban kezdte gitárosként, szövegíróként.

A Metro szövegei a kornak, így a cenzúrának is megfelelő slágerszövegek voltak. Zömük sztorit mesélt el, sokszor humorosan, mint az 1967-ben írt, Ülök egy rózsaszínű kádban.

Úgy rémlik, tegnap éjjel

Valakit ünnepeltünk

Valaki pont egy évvel idősebb lett

Talán éppen én.

Az 1970-es Kócos ördögök a gyermekkori csínyeket idézi fel, ugyancsak kellő humorral.

Egyszer egy szürke egeret fogtunk

A szürke szín hatásos

Mert minden lány, kinek kezébe adtuk

Fehér lett, vagy piros

Természetesen nem maradhattak el a szerelmes dalok sem. Az 1969-ből való Mária volt második sora versbe illő minőség, a zárósor pedig megóvja a dalt az érzelgősségtől, eltávolítja a tánczenére jellemző giccstől.

Nem tudhatom, a jövő mit hoz elém

Tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget

Bármi is lesz, mindig megőrzöm én

Az emlékek között a nevét s haja színét

A szerelem és a humor jól megfér egymással Dusán világában, mint bizonyítja ezt az 1970-es Citromízű banán.

Citromízű banán, nincs a banánfán,

Nem kell senkinek ilyen találmány.

Ám ha ilyen banán nőtt már banánfán,

Én azt tehozzád hasonlítanám.

A Metro csúcskorszakában megjelentek társadalmi kérdéseket érintő dalok, például a Ha Júliát kérdeznék meg, 1970-ből.

Ha Júliát kérdeznék meg, mit kérne ő a Biztonsági Tanácstól,

azt mondaná, hogy vitassa meg, hogy illik-e utcán randevút kérni egy lánytól.

Az új beatgeneráció viszonya a régi világhoz a műfaj alapvető témája volt a teljes euroatlanti közösségben. Erről vall 1970-ben a Hol az a hely.

Hol az a hely, hol az a vár,

ahol tartalom fontosabb a skatulyáknál.

Hol az a hely, hol az a vár,

hol magad ura csak, önmagad vagy már.

A televíziós alkotó

Az állandó tagcserék zilálta bandából Dusán végül kilépett, szögre akasztotta gitárját, és a Magyar Televízió szerkesztője, műsorvezetője, forgatókönyvírója, dramaturgja, rendezője lett. Elsősorban könnyű- és komolyzenei produkciókban dolgozott.

Mindeközben Presser Gábor győzködte Zoránt – aki a hetvenes évek elején szeretett volna a billentyűs-zeneszerzővel közös együttest –, hagyja abba a Metro állandó újjászervezését, lépjen szólópályára. Az énekes-gitáros engedett. Az LGT – a zenekar vezetője, Laux József disszidálása miatt – a feloszlás felé sodródott. Presser Pici elvállalta, hogy megírja Zorán lemezét, és Dusánt javasolta szövegírónak. A három zenész 1976-ban belevágott a közös munkába, Zorán pedig a következő év elején a kezébe. Szó szerint, ugyanis a stúdióba vonulás előtt – barkácsolás közben – több ujjpercét levágta. Az első, 1977-es lemezen Babos Gyula és Karácsony János gitározott. A dalszövegek pedig olyan távol esnek a Metro világától, akár Pellérd Rijadtól.

A Sztevanovity fivérek új világa

Az új szellemiség markánsan kirajzolódott az Apám hitte című dalszövegből.

Apám hitte az otthon melegét,

Apám hitte az ünnep örömét,

Apám hitte az apja örökét,

S úgy hiszem, ez így volt szép.

Az első Zorán-lemez bombasiker lett, Dusán pedig folytatta az elgondolkodtató lírai szövegekből szőtt világa kiépítését. Filozofikus gondolatai nem kizárólag bátyjának de az LGT-nek írt dalszövegekben is megjelentek. Az 1971-es Így is jóban felvetett gondolati möbius megjelent a Prológ és trialóg LGT-dalban is.

Mi a győzelemről megtanultuk

Hogy a részvétel a fontosabb

Hogy a vereség is fizet szépen

És a győztes sokkal fáradtabb.

(Így is jó)

Dusán a társadalmi kérdésekről jó öleset hátra lépve írt, például a7 1987-es Ahogy volt, úgy volt című számban. Testtartásával előrepillantott a rendszerváltás utáni Magyarországra.

Könnyű lesöpörni újra az asztalról, ami volt

Aztán kifaragni tűzpiros márványból, ami volt

Mégis változik egyre a múlt

Bajba kerül, aki jól tanult

Hát hányféle múlt van, ami volt

Szerelmes szövegeit szintén fátyolba burkolja filozofikus hangulata. Példának 1991-ből a nagy sláger, A szerelemnek múlnia kell.

Hogy lásd, egy napod mennyit ér

Néha látnod kell

Az élet hogyan fogy el