Elsőre megbukott, később mindenki ilyet akart

2024.04.03. 10:20

Noha az elektromosgitár-történelmet illenék a Fender Telacasterrel kezdeni − az első sorozatban gyártott tömör testű gitárral −, azonban a másik legendát, az utód Stratocastert 1954-ben, éppen 70 éve mutatták be. Az azóta változatlan felépítésű hangszerre mondják a gitárosok: minden háztartásba kell belőle egy. Tudniillik annyira univerzális.

Stratocaster legendák kezében

Még mielőtt belekapnánk a gyorstalpaló villanygitár-történelembe, nézzük, miért, vagyis inkább kikért legendás hangszer a Fender Stratocaster. Kezdjük a Shadows szólógitárosával, ő Hank Marvin, és a tőle megismert tiszta hangzást produkálta aztán Mark Knopfler a Dire Straitsben. Bluesisták kedvelt hangszere Buddy Guytól Steve Ray Vaughanon át Eric Claptonig. A torzított fényes hangot a Pink Floyd védjegyévé tette David Gilmour. Jeff Beck dzsesszrockot, Ritchie Blacmore kemény rockot, Yngwie J. Malmsteen tappinges virtuozitást csalt ki a hangszerből. S aki a fényes csilingelő hangokra tervezett gitárból kihozta vad, sötét énjét, nem más, mint Jimi Hendrix.

E névsor egyértelmű bizonyítéka a Stratocaster sokarcúságának – no meg annak, milyen erősen meghatározza a rock and roll hangzását.

Kishazánkban olyanok fő hangszere, mint Bencsik Sándor, Tóth János Rudolf, Benkő Zsolt, Madarász Gábor, Móricz Mihály, Sárvári Vilmos.

Vibratóból tremolókar

Leo Fender a Telecaster továbbfejlesztésének szánta western- és countrygitárosoknak, ezért vibratokarral szerelte a hangszert. E kar segítségével a húr leengedhető vagy feszíthető, azaz játék közben változtatható a hangmagasság.

 

A rendszert Paul Bigsby fejlesztette ki, saját gitárcége mellett a Grech, a Gibson, az Ibanez is használta. (Bigsby elsőként gyártott olyan gitárfejet, amelyen a hangolókulcsok egy oldalon helyezkednek el, amit Fender átvett, s mintegy védjegye lett gitárjainak.)

A vibratót Leo Fender tremolókarnak nevezte.

(Tremoló például a balalajka pengetése, azaz a hangmagassághoz vajmi kevés a köze.)

A Strattal a Gibson Les Paul gitárjával akart vetélkedni Leo mester. 1951-ben – a Broadcaster, a Telecaster elődjének bemutatásakor – kezdték a tervezést, pont akkor, amikor a Gibson cég a Les Paulét. A test kontúrját saját Precision Bassukról (a világ első tömör testű basszusgitárja) vették át.

Buddy Holly vitte sikerre

Nem lévén még rock and roll, country és western swing muzsikusok számára alkották az új hangszert, amit Rex Gallion (stúdiómuzsikus), Bill Carson (neki tervezték a Stratot) és Freddie Tavares (tervező, mérnök, zenész) tesztelt. Gallion javasolta, hogy a Telecasterrel szemben ne egyenes legyen a test elő- és hátlapja, hanem a karnál és mellkasnál vájják be kényelmi okokból, azaz ne vágja se a pengető alkart, se a bordákat.

Mindennek dacára a Stratocaster megbukott, nem vették komolyan a gitárosok, nem is vásárolták,

kizárólag kevesen, mint Dick Dale, a surf rock megalkotója, Buddy Merrill (a Lawrence Welk Show zenekarának tagja), Eddie Cletro (a Foreman Phillips Presents tévé show, Eddie Cletro és Western Variety Band vezetője) vagy Alvino Rey (dzsesszgitáros, a talk box – egy csövön át a zenész szájüregével módosítja a gitár hangját, a beszédhez hasonlóra – effekt feltalálója).

Mit volt mit tenni, Leo mester továbbfejlesztette a három pick up és ötállású hangszedőváltó miatt univerzális gitárt, ami 1957-re elnyerte mai állapotát. Ráadásul ekkor be is futott, mivel Buddy Holly egy Strattal szerepelt az Ed Sullivan Show-ban. Kisvártatva hódított a surf zene s a Beach Boys gitárosa, Al Jardine Fenderjével. Majd pedig érkezett Jimi Hendrix, aki új értelmet adott a gitározásnak, megmutatva, mi minden lakozik a Stratocasterben.