Charlie már akkor is olyan műsort nyomott, amiről máig beszélnek

Ötven évvel ezelőtt is élt és virult a zenei élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a korabeli lapok bőven cikkeztek a korabeli sztárzenekarokról. Olvasva a régi beszámolókat az is kiderül, hogy ez a zenei kultúra ma is velünk és bennünk él. De miről szóltak a hírek? – I. rész

Az Ifjúsági Magazinban a Generál együttes volt az 1972-es év egyik legfontosabb előadója.

Ezt írták az IfjúságiMagazinban 1972 decemberében:

Hónapról hónapra sok száz levél érkezik hozzánk, melyekben a könnyűzenei stílusok hazai és külföldi képviselőinek fényképét kérték tőlünk. Kívánságaitok teljesítését mi most megtoldjuk azzal, hogy 1972 emlékezetes koncertjeit, előadóit idézzük fel a képeken. Ki-ki érdeklődése, ízlése szerint választhat közülük!

Ez év májusában már bemutattuk a GENERÁL együttest, képet azonban nem közöltünk tagjairól. Kétségtelenül, 1972 nagy meglepetését ők okozták. Idei mérlegük: Ki mit tud? első hely, Táncdalfesztivál, NDK tv-show a Mikrolied trióval. 1973-ban két nagylemezük is megjelenik.

A Bergendy mellett a Generál volt a hetvenes évek első felének nagy sikercsapata – gyakorlatilag az egyetlen együttes, amely a tizenévesek új generációjából verbuválódott, és az új tizenéveseknek játszott. Az akkori felállás – Révész Sándor (ének, gitár), Várkonyi Mátyás (zenekarvezető, ének, billentyűk), Karácsony János (szólógitár), Ákos István (gitár), Novai Gábor (basszusgitár, ének) és Reck Lajos (dob) – dalainak frissessége, hangszerelése, többszólamú vokálja (Ha ismerném, Kövér a nap, Lehajtott fejjel) felüdülést keltett a korabeli magyar popmezőnyben.

Jól jött a Táncdalfesztivál

Ráadásul a zenekar zenéjére, megjelenésére egyaránt a kellemes, a popos a legjobb kifejezés. Várkonyi és Novai személyében két kiváló zeneszerző dolgozott benne, egyedi hangszerelésű, tiszta gitárhangzásra építő, soktagú vokállal megszólaltatott dalaik új hangot hoztak. Révész személyében megtalálták a korszak új tinibálványát, a lányok pedig a fiúközönségnek kínáltak izgalmakat. Minden adott volt tehát, hogy a hetvenes évek nagy sztárcsapata legyen.

A Staféta 1973 elején boltokba került, rajta a The Beatles-időkre emlékeztető könnyed, popos slágerekkel. A színpadon is jelenségnek számítottak: fehér ruhában, kalapban vagy bohókás jelmezben koncerteztek. Igazi profi menedzselés esetén valószínűleg ők lehettek volna az első európai tini popsztárok a vasfüggönyön túlról:

• 1974-ben hét-nyolc országban is közönségkedvencnek számítottak;
• a Ki mit tud? egyik zsűritagja, Richard de Bois azonnal meghívta a társulatot Hollandiába;
• 1974-ben az akkor roppant sikeres holland Golden Earringgel turnéztak;
• a Red Bullet kiadta a kislemezüket, és a Szélkakas című dal hamarosan vezette a holland sikerlistát;
• a Neked szól pedig hat országban lett listavezető, és ez lehetővé tette, hogy Hollandiában és az NDK-ban egy-egy, Lengyelországban két nagylemezt is megjelentessenek.

Volt egyszer egy Generál

A „kölyök” Generál négyéves karrierjéről itthon mégis alig lehetett tudni. Ahogy az 1975-ben megjelent második nagylemezt (Generál II.) szintén mérsékelten fogadta a közönség. Ezért a formáció 1975 októberében leállt (Révész a Piramisba, Karácsony az LGT-be távozott), majd Várkonyi a külföldi vendéglátózásból hazatért Olympia zenészeivel (Charlie, Tátrai Tibor, Solti János) újraszervezte a zenekart. Stílusuk is megváltozott: Tátrai gitárjátékához, a két dob kínálta lehetőségekhez, Horváth Charlie „smirglihangjához” illő fekete funkyt, soult játszottak.

A Generálnál jobb show-t a hetvenes évek második felében kevesen csináltak idehaza. Charlie-hoz hasonló dinamikus, karakteres, fekete hangú, színes zenei fantáziájú egyéniség azóta sem bukkant fel.

Tátrai személyében adott volt egy virtuóz gitáros, aki 1977 augusztusában az Ifjúsági Parkban először mutatta be Magyarországon a szájgitárt, a Várkonyi–Novai szerzőpáros továbbra is szállította az izgalmas hangszerelésű dalokat (Zenegép, Gyerünk, rock and roll, Játszd újra el, Különös szilveszter, Könnyű álmot hozzon az éj, Yeti, a hegyi ember), de a kemény rock őrülete mellett sajnálatosan kevés figyelmet kapott a produkció.

Solti János 1977-ben a Locomotiv GT-hez került, Tátrai Tibort az Új Skorpió szipkázta el, Novai Gábor a Hungariában folytatta, és amikor 1979-ben a Piros bicikli LP megjelent, Várkonyi Mátyás, az ötletember teljesen magára maradt, majd hamarosan megalapította a Rock Színházat.