Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMa lenne nyolcvanéves, több mint tizenhárom éve nincs közöttünk Cseh Tamás
A magyarock történetében különálló fejezetet képviselt, mondhatni, ő volt a vert sereg krónikása. Cseh Tamás kora alapján a beatgenerációjához tartozott, de csak miután az 1970-es évek hajnalán összetalálkozott Bereményi Gézával, kezdték el írni tömegével a dalokat.
Kettőt (Rubinpiros tangó, Désiré és az ócska cipő) Baksa-Soós biztatására egy citadellabeli Kex-koncert szünetében nyilvánosan is előadott. Ezt később párszor megismételte, mire Jancsó Miklós meghívta a Még kér a nép című filmjébe, hogy játssza el a gitáros fiú szerepét. Majd megkereste Gyurkó László, a 25. Színház vezetője, hogy állítson össze a dalokból egy estére valót.
Nyíltan megmondtuk, hogy na ne, a házi zenész szerepét végképp nem vállaljuk
– mesélte egy interjúban.
Annak a világnak, ami annyi mindent elb.szott körülöttünk, többek között a nemzedékünket, bennünket, az álmainkat, annak a világnak mi nem csinálunk semmit. Aztán 1972 nyarán kimentünk Gézával Párizsba. Ültünk berúgva egy kocsmában és beszélgettünk. Ott derült ki, hogy ezek a dalok már a bőrünk alatt vannak, ezt már nem lehet csak úgy abbahagyni. Végül abban maradtunk, hogy »eladjuk« magunkat, maradjon nyoma annak, hogy a hetvenes években ilyen emberek éltek, így éreztek, így gondolkodtak, így fogalmazták meg a világukat. Hagyjunk jelet! Jó, de akkor legyen lemez is – mondtuk ott Párizsban.
Átlátszó víz legyen – Cseh Tamás-emlékest
A többi már ismert. A Cseh–Bereményi-páros 1977-től immár nagylemezen is rendszeres időközönként publikálta az újabb dalokat, 1977 és 2009 között több mint tucatnyi alkalommal, amelyek közül kétségkívül az első néhány (Levél nővéremnek [Másik Jánossal], 1977; Antoine és Désiré, 1978; Fehér babák takarodója, 1979; Műcsarnok, 1981; Frontátvonulás, 1983) a legerősebb. De az új világban is bőven volt bennük muníció, lásd a mintegy hét év kihagyással írt Új dalok (1990), a Nyugati pályaudvar (1993) vagy A telihold dalai (1997).
Krakkói vonat
Cseh Tamás 2009-ben halt meg, születésének 70. évfordulójára pedig Hegyi Norbert és Joós Tamás elhatározták, hogy Átlátszó víz legyen címmel emlékestet állítanak össze. A műsor az Ascher Oszkár Színházban készült, és ott is mutatták be, az előadók azóta az ország legkülönbözőbb pontjaira viszik el az örök érvényű és minden korosztályt megszólítani képes dalokat.
Váróterem
És végezetül lássuk, hogy ugyanezt a dalt a Bin-Jip miként értelmezte át.
Rovataink a Facebookon