Azt hallottam… – Említésre méltó történések a magyar könnyűzene világából

Azt hallottam, hogy új lemezzel jelentkezett a ’90-es évek legjelentősebb hazai rockzenekara, a Kispál és a Borz. 2010-ben köszöntek el népes rajongótáboruktól, és bár néha-néha összeálltak közös zenélésre, azért igencsak hosszúra nyúlt téli álomból ébredt tavaly a Borz.

Ami igazán érdekes lehet a Beszorult mondat címet viselő új albummal kapcsolatban, hogy vajon mennyire változott meg a két András zenei világa? És a dalszövegekben milyennek látják maguk körül azt a világot, amiben felébredtek? Azért némi fogalmunk lehet erről, hiszen – szerencsére – nem maradtunk Lovasi András dalai nélkül a 2010-es búcsú óta sem. Szólóalbumai jelentek meg, és lassan már 20 éve annak, hogy itt ragyog másik zenekara, a Kiscsillag.

A teljes album meghallgatása számomra még ezután következik, eddig mint tiszta és hűs forrásvizet, csak apró kortyokban vettem magamhoz az új számokat.

A címadó dal (Beszorult mondat) Krúbi vendégszereplésével készült, a fiatal énekes-rapper-dalszerző számomra generációjának és műfajának legérdekesebb zenésze. Ő az, aki hitelesen tudta előadni még azt is, hogy a koncertjén az egyik Fonogram-díját nekiajándékozza kitartó rajongójának. Szóval, Lovasi és Krúbi együtt, erre mondom én azt, hogy hűha! De a közös daluk engem nem győzött meg, bár a hiba bennem lehet. A videómegosztó weboldalon a szám alatt elragadtatott kommenteket olvastam, én egyelőre nem csatlakozom ezekhez.

Az album második dala (Itt lehet) hangulatában sokkal jobban megragadott, és ehhez sokat hozzátett Kiss „Quimby” Tibi csodás gitárjátéka. A zenekar többi új szerzeménye – további vendégelőadókkal – még ezután következik, de ígérem, hogy nem osztom meg önökkel az ezekkel kapcsolatos élményeimet.

Ami biztosan kijelenthető, hogy ez a 2023-as kiadványuk is sikeres lesz, és a lemezbemutató koncertek is telt házzal zajlottak. Kispálék tagadhatatlan hatással voltak az elmúlt évtizedek hazai alternatív zenei világára. Hogy ez az új lemez mit tesz hozzá a róluk kialakított képhez, azt majd az idő eldönti – zárom ezzel a sosem hallott, magvas gondolattal a rövid kis albumajánlót.

Hallgassuk meg, hogyan szólt a zenekar 2006-ban, azaz 17 évvel ezelőtt! Következzen egy Kispál-klasszikus az 1991-ben kiadott Napozz Holddal című első lemezükről.

Kispál és a Borz: Húsrágó, hídverő

Azt is hallottam, hogy kiosztották az idei Fonogram-díjakat. Számomra külön öröm, hogy a sok kiváló előadó mellett elismerték az általam is kedvelt Platon Karataev zenekar 2022-ben megjelent lemezét. „Az év hazai alternatív/indie-rock albuma” kitüntető címet az együttes Partért kiáltó című kiadványa nyerte el.

A Platon Karataev zenekar 2016-ban indult. Gitárcentrikus zene folk hatásokkal és angol nyelvű szövegek – ez volt a kezdet. Aztán kiadtak két albumot, amelyek elhozták számukra az egyre nagyobb ismertséget és a kritikai sikert, itthon és külföldön is.

2022-ben aztán érkezett a Partért kiáltó lemez, monumentális, gazdag vokálokkal díszített, telt hangzású rockzenével, és Balla Gergely költői – immár magyar nyelvű – szövegeivel. Dalaik egyszerre megnyugtatók és felkavarók, és ezt az igényes produkciót a közönség is értékeli: a zenekar egy ideig a leghallgatottabb magyar előadónak számított az egyik népszerű zenei streamingplatformon.

Nem mellesleg a négy kiváló zenész hihetetlenül jól szólal meg élőben is. Íme itt egy példa az állításom bizonyítására.

Platon Karataev: Atoms

Hallani lehet arról is, hogy fiatal magyar előadók dalai többmilliós nézettséget érnek el a közösségi médiában. Az ismeretlenségből érkező, ám magukat tudatosan felépítő tehetségek alkotásaiban a jelenségen túl van még egy érdekesség: az elgondolkodtató dalszövegeik. A hallgató töprenghet azon, mit is akar elmondani nekünk a szerző, és milyen nyelvet használva teszi ezt meg.

A Vers, mindegy kinek rovatunkban következzen egy mai magyar dalszöveg-kísérlet, amelynek megalkotásához segítségül hívtam a mesterséges intelligenciát (ChatGPT).

Szerettük volna videóval meglepni önöket, amelyben egy színművész szavalja el ezt a verset, de nem találtunk rá jelentkezőt. Színészeink nagyon elfoglaltak mostanában. Íme a kőkemény költemény:

Kincstelenül

Pár év már alattam, vágyok a múltban,
Fáj az élet, nekem nem ez kell,
Nyomom én, fullad a szasza,
Én bíztam, verem át ami fáj.

Csakis a miénk, a végét megzaboláztad bébi,
Minden hibám, hogy velem legyél,
Bánod hogy fáj, bánom hogy fáj,
De együtt ölelve könnyebb az éjszaka rémálma.

Hajók ragyogása a parton,
Csillagok zúgása az égen,
Együtt érezni minden kis pillanatot,
Mert a boldogság két ember közös kincse.

Egészen hihetetlen dolgot hallottam. Az Artisjus (Szerzői Jogvédő Iroda) közzétette tavalyi statisztikai adatait, amelyek szerint a magyar szerzők 2022-ben csaknem húszezer új dalt regisztráltak náluk. A 2020-as évhez képest ugyan kevesebb friss szerzemény született, de az idei esztendőre rekordtermést jósolnak.

Az új dalok többségét a pop (17,2 %), a rock/metal (16 %) és elektronikus zene (13,1 %) stílusba sorolták be, de a jazzszerzemények aránya is meghaladta az 5 százalékot.

Az Artisjushoz 1338 új szerző regisztrált 2022-ben, az újonnan belépők csaknem fele 30 év alatti alkotó.

Visszatérve a csaknem húszezer (a pontos szám 19 844) friss dalhoz: ez azt jelenti, hogy a tavalyi év minden egyes napján 54 új szerzemény született. Ha egy dalt hosszát – önkényesen és átlagosan – 4 percben határozom meg, akkor a 2022-es termés egyvégtében való meghallgatásához 55 napra lenne szükség. És bár biztosan egytől egyig kiváló szerzeményekről van szó – hiszen a Nyers zenekar már 1995-ben megüzente, hogy Elmúltak a buta zenék –, mégsem javaslom senkinek, hogy meghallgassa az összes új dalt. Pláne nem folyamatos lejátszási módban. Egyrészt az ember érzékelőképessége véges, másrészt az élet rövid, abban az 55 napban csináljanak inkább értelmesebb és élvezetesebb dolgokat!

Azért hallgassanak jó zenéket is! Ehhez tudom ajánlani a Magyar Popkulturális Értéktár oldalát, ahol számtalan zenei ritkaságot találnak. Például ezt:

Balázs Pali: Vár rám az élet