A Sinatra-effektus, avagy a Google és a Universal Music nagy csatája

Ilyen háborút is régen láttunk: egymásnak feszült a két óriás, a Google és a Universal Music Group (UMG). Az új harctér a mesterséges intelligencia által felkavart szerzői jogok világa. A háború most egy tűzszüneti megállapodásnál tart, de olyan kérdések vetődtek fel, amelyeket egyhamar nem fognak tisztázni. Márpedig ahol a mamutok harcolnak, ott a kicsiknek sem lesz béke. A fő kérdés: hogyan kezeli a YouTube (Google) azokat az engedély nélkül készített számokat, amelyek az MI (AI) segítségével olyan ikonikus előadók hangját imitálják, mint Sinatra, a The Weekend vagy Drake.

Itt a Sinatra-effektus

A Google elképzelhetetlen mennyiségű adatot gyűjt és kezel anélkül, hogy ezért bármit is fizetne. Az adatok hasznosításából hatalmas bevételekre tesz szert, és közben gőzerővel fejleszti a mesterségesintelligencia-alapú szolgáltatásokat. A Google számára magától értetődő, hogy az algoritmusok által előállított szövegek, zenék és filmek után nem kell senki számára sem jogdíjat fizetni. A bökkenő ott van, hogy az algoritmusokat mások szövegein, zenéin tanítják, és ma már ott tartanak, hogy világhírű előadókat képesek imitálni.

A zeneipar döbbenten figyel a kisebb előadóktól a nagy kiadókig, amelyek fő bevételi forrása a szerzői jogokból származik, és a műveik jogi védelem alatt állnak. A Universal Music azonban talált egy jogi kiskaput, amivel fel tudta venni a kesztyűt a technológiai gigásszal szemben, hogy védelmezze a művészek és kiadók jogait ezen az új, ismeretlen területen.

A YouTube és a UMG közötti harc egy friss partnerségben pillanatnyi nyugvópontra jutott. Az együttműködés látszólag a művészek jogait védi, mégis több kérdést felvet. Hogyan képes az MI megkülönböztetni az emberi és az MI által létrehozott hangzást? És ebben a dinamikában hol találják meg helyüket az önálló művészek?

A Google monopóliuma az online keresésben új problémákat is felvet a tartalomgyártók számára. A kiadók gyakran érezhetik úgy, hogy a létük a tét: vagy megosztják a tartalmaikat, vagy kockázatot vállalnak online láthatóságuk elvesztésével.

Digitális dilemmák

A digitális korszakban a szellemi tulajdonjogok körüli ellentmondásokat az MI és a gépi tanulás gyors fejlődése szítja. A Google az MI-forradalom egyik nagy nyertese lehet, hiszen az új nyelvi modellek tanításához elképesztő mennyiségű szövegre van szükség, és ha valakinek a tárhelyein ez már összegyűlt, akkor az épp a Google. A keresőóriás hálózata gigászi mennyiségű tartalomra kiterjed a zenén és könyveken át az újságcikkekig.

A Google és társaik az egész webet folyamatosan vizsgálják MI-rendszerükkel, hogy minél jobban finomítsák. Mindezt a fair use használatra hivatkozva teszik, ami jelenleg nem törvénysértő a Copyright Act (USA-beli szerzői jogi törvény) értelmében. Ebben a védekezésben sajnos rengeteg az ellentmondás, és gyakran kedvezőtlen következményekkel jár a kreatív iparágak számára.

A Google és az UMG közötti hadakozás

A Universal Music Group és a Google közötti feszültség nőtt, amikor a Universal több olyan dalt is felfedezett a Google MI-rendszerében, amelyek erősen hasonlítottak a UMG művészeinek dalaira. Ezen túlmenően az MI által generált zenék népszerűsége és az azokból származó bevételek is kérdésessé váltak.

A Google álláspontja szerint az MI által létrehozott zenék nem sértenek szerzői jogokat, mivel azok nem „másolják” az eredeti dalokat, hanem saját, egyedi alkotások. Az UMG viszont úgy látja, hogy a Google mesterséges intelligenciája túl sok inspirációt merít az eredeti művekből, ami jogellenes.

Dávid és Góliát küzdelme

A Universal mély zsebekkel és jogászok hadseregével ostromolja a Google-t, a szélesebb webes közösség sokkal sebezhetőbb. A kisebb oldalak, bloggerek és kiadók gyakran érezhetik úgy, mintha a Google hatalmas árnyékában léteznének. A New York Times dilemmája tökéletesen tükrözi ezt az egyensúlyhiányt:

A tartalomgyártók szeretnék megvédeni a tartalmaikat a mesterséges intelligencia piacának másik új szereplőjétől, az OpenAI-tól. A Google-lel szemben viszont a kicsik szinte esélytelenek.

A tartalomgyártók folyamatosan elégítik ki a Google hatalmas adatéhségét, amivel hozzájárulnak a Google algoritmusainak fejlesztéséhez, viszont cserébe nem kapnak tisztességes ellenszolgáltatást.

Művészi integritás és az MI

A mesterséges intelligencia a zenei művek megalkotásával és újrateremtésével alááshatja a művészi hitelességet és integritást. Ha az MI olyan dalt tud alkotni, ami tökéletesen tükrözi egy művész stílusát, akkor hol húzódik a határvonal az inspiráció és a plagizálás között?

Ezt felismerve a YouTube és a Universal létrehozta a YouTube Music Incubator programot. A cél az, hogy az MI és a művészek közötti harmóniát előmozdítsák, és biztosítsák, hogy a technológia a zeneipar javát szolgálja. A YouTube Music Incubator bejelentése:

Google/YouTube-megoldás

A nemrég bejelentett partnerség apropóján a YouTube vezetője, Neal Mohan beszélt a Content ID-rendszer kibővítéséről, ami gondoskodik arról, hogy a szerzői jog tulajdonosai megkapják a jogdíjaikat. Ebbe a rendszerbe bekerül az MI által generált tartalom is. Emellett tervezik a YouTube Music AI Incubator programot, és a YouTube frissíteni fogja szabályzatát az AI specifikus kihívásaira is.

Neal kiemelte, hogy az MI segítségével hatékonyabban lehet észlelni a jogellenes tartalmakat, és teljes mértékben elkötelezettek a technológia fejlesztése mellett. Megjegyezte, hogy a szerzői jog megsértését olyan komolyan veszik, mint az MI által előállított félrevezető tartalmakat, például a deepfake-eket, amelyek súlyos károkat okozhatnak rengeteg területen.

Etikai és jogi egyensúlyozás

Ahogy a mesterséges intelligencia fejlődik, az intellektuális tulajdon jogi kérdései egyre bonyolultabbá válnak. Itt már nem csak dalokról vagy cikkekről van szó. Kié az MI által létrehozott festmények, szobrok vagy akár filmek szellemi tulajdonjoga? Hol állapítható meg a határvonal? Kinek jár elismerés, és ami talán még fontosabb, kinek jár díjazás?

A Google hozzáállása, bár üzleti szempontból észszerű, rávilágít a szélesebb iparági kihívásokra. Ezek a techvállalatok az MI hatalmas potenciáljának kiaknázása közben veszélyesen vékony vonalon egyensúlyoznak az innováció és a jogsértés között.

A Google és a láthatatlan vízjel

A Google – a DeepMind nevű AI-részlegén keresztül – egy digitális vízjel funkció fejlesztését indította el SynthID néven, amelynek célja az mesterséges intelligencia által készített képek azonosítása. Ezzel a lépéssel akarják támogatni a dezinformáció elleni küzdelmet. A SynthID kisebb változtatásokat hajt végre a képek pixeleiben, ami az emberi szem számára láthatatlan, a számítógépek viszont észlelik.

Ez a technológia viszont még nem 100 százalékig megbízható extrém képmanipuláció esetén. A fejlesztés minden bizonnyal elengedhetetlen, amikor az AI-képgenerátorok népszerűsége növekszik, és a Google-nek van saját fejlesztésű képgenerátora is, amit Imagennek hívnak.

Az új vízjelrendszer hatékonyságát idáig csak ezzel az eszközzel készült képeken tesztelték. A későbbi cél az lenne, hogy az felhasználók azonnal megtudják, a kép valós vagy gépi eredetű-e. A DeepMind kutatási vezetője, Pushmeet Kohli szerint a vízjelrendszer nagyon finoman és hatékonyan módosítja a képeket, amit későbbi szerkesztések után is képes azonosítani. A Google korábban egyébként vállalta, hogy bevezet vízjeleket az AI által generált tartalmakhoz, ahogyan ezt más nagy techcégek, például a Microsoft és az Amazon is tették. 

Egy ilyen típusú „MI-detektorrendszer” bevezetése könnyen elképzelhető a későbbiekben a zeneiparban is, ami megoldást jelenthetne néhány problémára.

Az MI hatása a zenében

A digitális jövő felé haladva az internet tájképe drasztikusan átalakulhat, és ha nem szabályozzuk megfelelően, akkor gyorsan olyan környezetben találhatjuk magunkat, ahol néhány nagy hatalmú cég mondja meg, hogy milyen tartalmat és hogyan fogyasszunk.

Ugyanakkor az MI és a zene egyesülése már elkerülhetetlen valóság. Ahogy ebbe az új világba lépünk, fontos a kiegyensúlyozott megközelítés, amely a technológiai fejlődést ötvözi az etikai és jogi kérdésekkel.

A digitális kor történetét az emberi kreativitás, technológia és tulajdonlás közötti összetett kapcsolat fogja meghatározni. Ebben a fejlődő történetben az emberi kreativitás és az MI potenciálja együtt alkothat izgalmas szimfóniát, és csak az idő fogja meghatározni, hogyan alakulnak a végső fejezetek.

A témával kapcsolatban íme két különösen érdekes videó, amelyekben a zeneiparban dolgozó szakemberek osztják meg gondolataikat

Rick Beato:

Venus Theory:

Rick Beato véleménye különösen figyelemre méltó: szerinte az emberek nagy részét nem zavarja, hogy kedvenc előadójuk új dalában valójában egy mesterséges intelligencia által létrehozott kreációt hall, nem az előadó „valódi” hangját. Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben létezik majd az „igazi” Drake mellett egy hivatalos, MI által generált Drake-változat is.

MI-Drake: