Magára zárta a hátsó ajtót, és állati üvöltésben tört ki

Ha Liverpool és beatzene, akkor The Beatles. Ha pedig Cavern Club, akkor Beatleweek. A fesztivál 1999-ben indult, ám a gyökerei huszonkét évvel korábbra nyúlnak, amikor Mersey Beatle néven a Mr Pickwick's Clubban szerveztek emlékkoncerteket. Idén pedig első ízben lépett fel magyar előadó a legendás helyszínen: Auguszt Bárió az August Bario Banddal. Vele beszélgettünk. 

A beszélgetésből megtudható, hogy

• mi az, ami leírhatatlan és felfoghatatlan,
• hová hívták meg első magyarként,
• mitől izgalmas Liverpool.

Az International Beatleweek egy The Beatles-fesztivál, méghozzá Liverpoolban, ráadásul a Cavern Clubban. Innen indult a The Beatles karrierje, miután hazatértek Hamburgból. Itt fedezte fel őket Brian Epstein. Milyen érzés ott állni, ahol Paul, John, George és Ringo?

Leírhatatlan, felfoghatatlan... Mivel azonban óriási nyomás alatt voltunk, öt nap alatt nyolc koncert, nem igazán maradt időnk ezen gondolkodni. Mindenesetre a zenekar megrökönyödésére az utolsó buli után – amit amúgy pont a Cavern Clubban adtunk, szóval az öltözőben, ahol a The Beatles is öltözött –, nos ott, a fellépést követően feltörtek bennem az indulatok, és a hátsó ajtót magamra zárva körülbelül ötperces, állati üvöltésben adtam ki magamból mindent feszültséget és érzelmet, ami az egyéves felkészülés és a koncertek alatt gyülemlett fel bennem. Gondolom, a The Beatles is így csinált az első koncertje után.

The Beatles-rajongó?

Természetesen, ezt nem lehet máshogy csinálni. Rajongó vagyok, úgy hetedikes korom óta, amikor Gál Gábor basszusgitárosunk megfertőzött vele. Készítettem egyedül is olyan felvételeket, YouTube-videókat, amelyeken The Beatlest éneklek. Folyamatosan követem a róluk szóló híreket. Noha John és George már nem él (bennünk természetesen igen), minél többet hallgatom a dalaikat, annál több ismeretlen részletre bukkanok.

Mi a The Beatles titka?

Valahogy a csillagok, a Teremtő nagyon jól egy helyre koncentrált. Ritka az olyan zenekar, amelyben ennyi tehetséges és egymással ennyire jól harmonizáló ember alkot, ahol két ennyire zseniális szerző és énekes, John és Paul muzsikál együtt.

Mindezt egyszerű, jópofa liverpooli srácokként. Paul egy riportban tette fel a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy pont Liverpoolban és pont velük történik meg mindez a csoda?

Van kedvence?

Nem szeretem azokat a fajta kérdéseket, hogy Paul vagy John. Mert mindkettő. Mindkettő másban. John forradalmár, filozófus, aki nagy ívben tett mindenre és mindenkire, igazi csibész, akiben viszont olyan érzékeny lélek, dallam- és szövegvilág lakozik, ami zseniális. Paul az egyik legnagyobb soul-, rock and roll, rock- és pop énekes, óriási hanggal, hangszínterjedelemmel. A legzseniálisabb melódiákkal és dalokkal. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nehéz bizonyos számaiban a basszusjátékot és az éneklést egy időben megvalósítani.

Utánuk, kicsit lemaradva érkezik George, akinek elképesztően egyéni a zenei világa, akinek a két zseni mellett sikerült saját dalaival a The Beatlesen belül világsikert elérnie. Ringo? Igen, Ringo nélkül a The Beatles elképzelhetetlen, nagyon jó feelinggel énekel és dobol. Halálpontos, a dobfiguráit pedig a legnagyobb dobosok ismerik el, arról nem is beszélve, mennyire passzol a csibészes kisugárzása a többiekéhez.

Az Auguszt Bario Band The Beatles tribute vagy cover band?

Inkább covernek mondanám, nem öltözünk be, nem vásároljuk össze az adott dal korszakának megfelelő hangszereket, egyszerűen élvezettel és a lehető legjobb és legnagyobb energiával játsszuk el a legkedvencebb The Beatles-dalainkat, mégpedig a közönséggel nagyon szorosan együtt élve.

Hogy kerültek ki a Beatleweekre?

Majdnem véletlenül... Régóta szemeztem a fesztivállal, de valahogy soha nem vettem a fáradtságot, hogy foglalkozzam vele.

Aztán rájöttem, hogy már évek óta megvan minden ami kell: egyedül készített YouTube-videók, hangfelvételek, fotók. Ausztriában játszottam The Beatles-zenekarokban és – ahogy említettem – folyamatosan készültek The Beatles-coverek, így volt miből válogatnom. Aztán február elején kaptam egy e-mailt a szervezőktől, hogy ha ezt a levelet olvasom, akkor felléphetek a Beatleweeken. Így lettem az első magyar énekes, akit meghívtak a fesztiválra.

Nem semmi, öt nap alatt nyolc koncert. Több helyszínen, délután, este, éjszaka. Kemény volt?

Nagyon. Volt olyan nap, hogy három koncertet adtunk, és a fellépések között már nemigen jutott idő pihenésre. A legkésőbbi bulit az Adelphi Hotelben hajnali 2.30-kor kezdtük. A koncertek előtt negyedóra alatt kellett felpakolnunk, az előző bandának pedig le. Hangbeállás emiatt nem volt, csak gyorsan „szól a mikrofon, oké”, egyből játszani kellett.

Viszont a közönség az első számtól az utolsóig végigénekelte és -tombolta a koncerteket, még a saját angol nyelvű dalainkat is, pedig azokat nem ismerhették. Részünkről csibészség volt ezeket a The Beatles-repertoárba csempészni, de megérte. Egyébként a Spotifyon, a YouTube-on is fent vannak. Ez a Kind Of Love és a With a rock and roll heart. Amúgy ez a hajtás arra sarkallja az embert, hogy igazi rutint szerezzen abban, hogyan kell minél gyorsabban pakolni és koncertezni – ez szintén nagyon megedzett minket.

Hogyan állították össze a műsort?

Elég jó a repertoárom a nekem legjobban fekvő lassú és pörgős dalokból, nem volt kérdés, hogy ezekre építünk, s hogy nem hiányozhat a műsorból a Hey Jude, az Imagine, a Get Back vagy az I saw her standing there. Azért azt tegyük hozzá, The Beatlest eredeti hangnemben énekelni nem a legkönnyebb feladat. Mindenki azt hiszi, hogy ó, csak négy akkord... De jól eljátszania a dalokat irtó nehéz. És még egyszer mondom, azt a vokált jól énekelni, amit a The Beatles nyomott, elképesztően nehéz, nem beszélve Paulról, aki embertelen magas hangokat énekel.

Mindenütt azonos számokat játszottak?

Majdnem. Kivéve két bulit, ugyanis egy napra elveszett a mobilom, így nem tudtam a többiekkel kommunikálni. A szállásunk kulcsa nem nálam volt, a tabletem a saját dalok szövegeivel a szobámban maradt, ráadásul nem tudtam hajat mosni. Ezért játszottam a Cavernben egyszer kalapban.

Aztán kiderült, hogy az előző hajnali koncertünkről a chilei zenekar tévedésből az én telómat vitte el, de másnap visszaadták.

Mivel gazdagodtak?

Egy életre szóló élménnyel! Ez a fesztivál önköltséges, tehát támogatóktól, barátoktól kaptunk rengeteg segítséget, mert ők is nagyon akarták, hogy eljussunk Liverpoolba, és megcsináljuk ezt a turnét. Ez nagyon megható és megerősíti azt, hogy igenis létezik szeretet, barátság és jó szándék, csak rá kell találni. Most is ahányszor rákattintok a YouTube-on a Cavern-koncertjeinkre, feláll a szőr a hátamon – egyszerűen annyira fantasztikus és magával ragadó volt ez az egész, amit nehéz szavakkal kifejezni. És most már még nagyobb erővel dolgozunk azon, hogy 2024-ben újra mehessünk. Liverpool, jövünk!