Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Popkulturális
- kultúr
- popkulturális
- zene 2017
- omega
- kóbor jános
- benkő lászló
- lgt
- presser gábor
- debreczeni ferenc
Életre-halálra ment, ezért dúlt az Omega és az LGT csörtéje
További Popkulturális cikkek
Az Omega majdnem feloszlott mintegy ötven évvel ezelőtt, de egy új tag és egy remek lemez versenyben tudta tartani a többi menő zenekarral, sőt még nyugaton is sikert arattak.
A válság oka
Az Élő Omega című lemez a túlélés tanúja. Elkészülte előtt távozott ugyanis Presser Gábor, az együttes fő zeneszerzője, Laux József dobos-menedzser és akkori felesége, a szövegíró Adamis Anna, akik alapítói lettek a Locomotiv GT-nek.
Az Omega dobja mögé Debreczeni Ferenc ült, a szövegekről pedig Molnár „Elefánt” György barátja, Sülyi Péter gondoskodott. A fentebb említett túlélés azonban itt nem a banda fennmaradását jelenti, hanem azt, hogy:
a lemezgyár nem akart Omega-lemezt kiadni, Erdős Péter az LGT-re voksolt. A fiúk nem adták fel, rögzítették az Élő Omega című, félig-meddig koncertlemezt.
LGT kontra Omega
Fussuk át, milyen albumokkal kellett versenyre kelnie akkor az Omegának. Kezdjük az LGT Bummm! című korongjával, ami az egyik legjobban sikerült anyaguk. A Loksi pontosan követte a tengerentúli rockot, elsősorban Barta Tamásnak köszönhetően, akinek disszidálása miatt az LP-t két évvel később betiltották. Ekkor jött ki az Illés utolsó lemeze, a Ne sírjatok, lányok!, ami valójában nem tisztán saját munka, lévén a KITT egylet tagjai (Koncz, Illés, Tolcsvay) játszották fel a legendás dalokat, a kornak megfelelő hangzásban.
Ebből a formációból alakult ki később a Fonográf. Ők kísérték Szörényi Levente első szólólemezét, az Utazást, ami ugyan év végén megjelent, borítója miatt azonban visszahívták, s az új tasakkal csak 1974-ben került vissza a polcokra. Nem járt jobban Koncz Zsuzsa Jelbeszéd albuma sem, ami szépen fogyott, de aztán politikai okok miatt felfüggesztették a további terjesztését, és csak 1983-ban adták ki újra.
A Generál is ekkor debütált Staféta című LP-jével. A fiatalos, kemény rock, pop és rock and roll egyveleg bejött a közönségnek. A Bergendy szintén nagyot dobott az első hazai dupla albummal, a Hétfővel, hiszen a legjobb Blood-, Sweat & Tears-, Chicago-, If-, Electric Flag-hagyományokkal élt. Ebben a tekintetben az Omega 5 című lemeze is felzárkózott ehhez a vonalhoz, legalábbis a B oldalon hallható Szvit mindenképpen.
Szimfonikus rock
Az Omega 5 igazán unikális lett. Míg az A oldala az előző korongon megkezdett kemény rockot folytatja, a B oldal kiváló progresszív muzsikával hozza a nagy korszak albumait. Nem csupán, mert szimfonikus zenekar is megszólal a kompozíciókban, hiszen ez már megtörtént a Deep Purple, a Moody Blues és az Emerson, Lake & Palmer esetében is. Sőt ez később divatba jött, hiszen mára alig-alig akad valamirevaló (főleg metál) banda, amelyik nem ad efféle koncertet: Kiss, Metallica, Scorpions, Leander Kills stb. A Fonográf 1976-os, FG 4 lemezét is nagy ívű szimfonikus nyitány vezeti be, amelyet Tolcsvay László hangszerelt, de ott a P.Mobil Honfoglalás szimfonikus változata, és persze az Omega Oratórium.
Megjegyzem, az Omega Szvitben alig-alig szólal meg a nagyzenekar. Nem ezért állja meg a helyét nemzetközi összevetésben, hanem mert tagadhatatlanul a kor progresszív rockját adták magas szinten. A nemzetközi mezőnyben ezek futottak: Pink Floyd: The Dark Side of the Moon, Yes: Yessongs, Tales from Topographic Oceans, Mike Oldfield: Tubular Bells. (Ezek mind '73-as albumok.)
Üzenet Pressernek
Az előbb említett zenekarok hatása itt-ott érződik is, miként az A oldalon sem tagadhatók le az ihlető bandák. A Hazug lánnyal ott folytatja, ahol az előző lemezen abbahagyták, ám már a Deep Purple-ből ismert, Hammond-gitár unisono hangzással. Ami plusz, hogy Benkő László szintetizátorral támogatja meg Mihály Tamás basszus szólamát. Itt hallható először Moog magyar lemezen, sőt még egy rövid szólóra is futotta a Madárban.
Az 1999-es kiadáson megfordították a sorrendet, a Szvit került előre, továbbá A jövendőmondó és az Én elmegyek hangszerelésén módosítottak. Hivatalosan: azokat 1973-ban két változatban vették fel. A jövendőmondó erős Deep Purple-hatás alatt született, későbbi változatát jelentősen javítja a második gitárszólam és a stílusos szóló. Az Én elmegyek a régi omegás balladai vonal folytatása, folyamatos gitárszólózgatással, amit szintetizátorszőnyeggel dúsítottak az új verzióban.
Bármily érdekes, de a Járt itt egy boldog ember olyan, mintha az LGT első két lemezének valamelyik száma lenne. Igaz, az Élő Omega nyitódala üzenet Pressernek és Lauxnak. Persze a Loksi kezdte, amikor az 1971-es debütáló korongon odavágott az Omegának, a Sose mondd a mamának meg a Gipszeld be a kezed című nótákkal.
Az oldalt záró Búcsúztató dús Emerson Lake & Palmer-hatást mutat. A legutóbbi kiadásra pluszban felkerült Benkő László, Weöres Sándor Holdbéli csónakosához készült dala, Kozák András előadásában, továbbá a Madár, Helló Elefánt változata. Ezt a szöveget Kóbor János írta, s arról mesél, amikor a többiek koncert után, a szakadó esőben várták Molnár Györgyöt, de hiába.
Vártunk rád, de te nem jöttél, Elefánt... Ott ültél te a bárpultnál, Elefánt.
Kóborék lehettek volna világsztárok?
A lemez 1973-ban megjelent angol nyelven az NSZK-ban, elindítva kinti karrierjüket, azonban teljesen más dalokkal. Nyoma sincs a Szvitnek, ellenben az Élő Omegáról szerepel a Régvárt kedvesem, az Egy nehéz év után, a Törékeny lendület, s a Varázslatos fehér kő, amelyeknek addig nem volt stúdióváltozatuk. Az Omega 5-ről rákerült a Búcsúztató, a Hazug lány, valamint a Madár. Ez utóbbi (végre) pompás gitárszólóval, funkos középrésszel – legjobb verziója a dalnak. Mihály Tamás és Debreczeni Ciki az egész korongon tökéleteset alkotnak.
A Szvit a következő angol nyelvű lemezre – 200 Years after the Last War – került fel, 1974-ben. Magyarul az album 1998-ban látott napvilágot, 200 évvel az utolsó háború után címmel, ami tulajdonképpen az 1972-es Élő Omega stúdióváltozata, két bónusszal: Nem tudom a neved és a címadó, addig csak kislemezes számmal.
Még a következő Omega III korongra is maradt az Élő Omegából, itt hallható az Én elmegyek, vagyis az I go away. Noha még további hat lemezt adtak ki angol nyelven, és valóban volt egyfajta ismertségük Európa egyes részein, az igazi áttörés elmaradt.
Rovataink a Facebookon