Újra élvezhetjük az Omegát a Kisstadionban

Újra hódít a bakelit, pontosabban a vinyl, tudniillik bakelitből sosem gyártottak lemezt, mert nem lehet préselni, ellenben az acetilcellulóz-polivinilkloridot annál inkább, és ezen anyagot angolszász országokban vinylnek hívta a nép. E tudás mentén kijelenthetjük, dupla vinyl, azaz album formájában látott napvilágot az Omega egyik valaha adott legjobb koncertje, az 1977-es Kisstadionbeli felvétele.

Az Omegás kölyök

1977-ben indult az Agárdi Popstrand, s rögtön fel is lépett ott az Omega. Mivel még általánosba jártam, így szüleim nem engedtek el a koncertre, de elfuvaroztak kocsival (Zsiguli 1300). A strand mellett megálltunk, nyitott ajtón keresztül hallgattam teljes öltözetben – csőnadrágban, térdig érő kockás ingben – a bulit, amely végeztével hazaszállítottak. Már nem emlékszem, rá egy esztendővel később őseim mit néztek a Colorstar színes tévén, csak arra, hogy az Egymillió fontos hangjegyben bemutatták a Csillagok útján lemezt. Anyámék nem voltak omegások, mit volt mit tennem, lementem a pincébe, ahol üzembe helyeztem az oda száműzött ősrégi fekete-fehér Orion tévét, mert látnom kellett a premiert.

A magyar rock csúcsán

Az Omega legjobb négy éve 1975-től 1979-ig tartott. Ekkor jött ki a Nem tudom a neved, az Időrabló, a Csillagok útján, a Gammapolis, illetve az NSZK-ban kiadott öt korong és az Élő Omega Kisstadion ’79, az 1979. szeptember 8–9-i koncerten rögzített felvételből préselt dupla album.

Mígnem 1995-ben, az Omega összes koncertfelvétele című három CD-s boxban kiadták az 1977. augusztus 19-én, szintén a Kisstadionban tartott buli rövidített változatát. Ennek tévéfelvétele, pontosabban abból huszonnyolc és fél perc megtekinthető a Youtube-on. Fent említett kompaktlemez mindössze ötszáz példányban került forgalomba, így a ’77-es teljes anyagra egészen 2023-ig kellett várni. Eddigre sikerült megállapodnia a GrundRecordsnak (az Omega életművének gondozója) a köztévével – amely sosem tűzte műsorára a felvételt – a dupla CD kiadásáról.

Meg nem jelent, ki nem adott dalok

Az Intro (Beethoven 5. szimfónia sorsmotívuma) és a Nyitány a majd 1978-ban megjelenő Csillagok útján lemez bevezetője lesz. Előadták a Family Strong című dalt, ami szintén erre a korongra került Metamorfózis I. címmel magyarul, illetve az angol nyelvű Skyroverre. Ezt az LP-t és az ezt megelőzőt, a Time Rubbert (az Időrabló angol verziója)

mivel az Omega ekkoriban kinti stúdiókban rögzítette lemezanyagait, német producerük, Peter Hauke irányításával. Ő pozicionálta Kóbor János énekét, mint hangszerszólamot, azaz a zenekar nem az énekest kísérte, az ének része lett a hangszerelésnek. Ez élőben is tökéletesen működött, miként az Időrabló szvit is bizonyítja. Ráadásul a lemezzel ellentétben Mecky éneklését a koncerten nem visszhangosították. Külön öröm, hogy a teljes szvitet előadták, ugyanis a későbbiekben kizárólag az első tételt tartották műsoron.

Szintúgy öröm a Ne legyen című nóta, ami Magyarországon csupán a Kenguru filmzenelemezre került fel 1976-ban, oda is angol nyelven. Az előző évben az NSZK-ban kiadott Hall of Floates In the Sky korongon szerepel Never Feel Shame címen – az album a Nem tudom a neved (Omega 6) számaira épül. Míg végre valahára 2013-tól az Omega Oratóriumon hallható magyar szöveggel.

Profi muzsikusok, profi hangzás

A ’77-es buli majd’ minden dalára igaz: döbbenetesen jól szól, hibátlanok az arányok, minden szólam hallatszik. A ritmusszekció elképesztően masszív alapot ad. Mihály Tamás és Debreczeni Ferenc esetében helytálló Móczán Péter mondása, miszerint a basszusgitár és a dob egyetlen hangszer.

Az előadás csúcspontja az Éjféli koncert Postássy Juli és Várszegi Éva vokáljával, Karácsony János és Molnár György gitárpárbajával. Kizárólag e felvételen hallható a PárbeszédZalatnay Sarolta énekével, amely tulajdonképpen Debreczeni Ferenc és bátyja, Csaba (Bergendy zenekar) dobszólókettőse. Szintén valódi koncertcsemege Benkő LászlóSzintetizátormutatványok címmel előadott produkciója.

A lemezen tényleg az élő Omegát hallani, mert miként a GroundRecords írja: „az 1977-es felvétel (…) a maga természetességében őrizte meg az Omegát, a lemezen mindent úgy hallunk, ahogyan az a koncerten elhangzott! Az előadást a Magyar Rádió rögzítette, a hangfelvétel restaurálását és a maszterelését pedig Rozgonyi Péter készítette.”