Ötven éve jelent meg az első magyar hard rock lemez

A Skorpió Rohanás című albuma máig az egyik legjobb magyar rocklemez. Korszakos anyag, amin mit sem fog az idő, jöhetnek-mehetnek műfajok, stílusok.

Orgonás trió helyett gitárzene

A Skorpió bemutatkozó korongját többen az első magyar hard rock lemezként emlegetik. Mi tagadás, pörgős, súlyos, virtuóz kemény zenét kap a hallgató. Miként számosan vélelmezik: efféle muzsikát akart játszani Frenreisz Károly az LGT-ben, amit otthagyott.

Ezt a feltevést árnyalja, hogy a basszusgitáros az Emerson, Lake & Palmerhez hasonló, gitár nélküli triót szándékozott alapítani Papp Gyulával – aki a Mini billentyűseként 1971-ben turnézott a Loksival. Az orgonista győzködte Frenreiszt, hogy a Led Zeppelin, a Deep Purple, a Pink Floyd korában nem szerencsés gitármentes rockot tolni. Ezért aztán hívták Tátrai Tibort, ő azonban a Syriusszal ausztrál turnéra készült – ami nem jött össze. A Skorpió dobosa, Fekete Gábor együtt játszott a Hungariában Szűcs Antal Gáborral – Totya váltotta az LGT-be igazoló Barta Tamást –, akiről Papp Gyula elismerően nyilatkozott, hát meghívták a bandába. Igen ám, de ő meg szovjet turnéra utazott Fenyőékkel. Mit volt mit tenni, nélküle kezdtek dolgozni.

Energiáktól feszítve

A közös munkát Zalatnay Sarolta Hadd mondjam el című lemezével kezdték. Noha a dalokat Frenreisz jegyzi (miként a Rohanás számait), mindenki dúsan kivette részét a hangzás, a stílus kialakításából. Fekete Gábor, a szakma mindmáig egyik legragyogóbb tehetsége, tükörpontos, virtuóz funky játéka, no meg a Ludwig üvegdob hátborzongató hangja meghatározó eleme a szerzeményeknek. (A funky dobolást az USA–Kanada-turné ihlette, utána kiadott második, Ünnepnap lemezükön ér a csúcsra.) 

Szűcs Antal Gábor ötvenállomásos CCCP-s koncertkörútján koszos szállodai szobákban birkózott a rossz koszttal, így a gitárszólamról Móricz Mihály gondoskodott – mint a KITT Egylet tagja, a már formálódó Fonográf alapítója.

Magyarország–NDK 0:1

Szigetszentmiklóson 1973. augusztus 11-én, a Skorpió bemutatkozó koncertjén nem volt táblás ház. Kisvártatva, Szent István napján azonban már tízezren szorongtak az Ifiparkban, a fővárosi debütáláson. Efféle zenét nem nagyon játszott más banda. A június 10-i, diósgyőri kis magyar Woodstock tökéletes pillanatfelvételt kínál a korról. Az LGT és az Omega nem lépett fel a DVTK stadionban, mert turnéztak, kemény zenét a közönség egyedül a P.Mobiltól hallhatott.

No, nem önálló hangversenyen, Frenreisz kibulizta, hogy a banda a magyar–NDK-focimeccs (0–1) szünetében eljátssza a kislemezük két számát. A tévé a meccsel együtt a koncertet szintén élőben adta, így a Skorpiót minden focirajongó megismerte a kellemetlenül hűvös napon. A két dal, a Szevasz haver és a Hosszú az út rákerültek bónuszként a Rohanás CD-kiadására.

Hamar érkezett a válság

A Skorpió nem kizárólag Magyarországon számított kora legmenőbb rockbandájának, hanem a környező szocialista országokban is. Sőt, több bulit adtak kint, mint itthon. Eljutottak az Egyesült Államokba és Kanadába, az ott menő funky hangzás ihlette második lemezüket, az Ünnepnapot. A ’77-es Kelj fel! címűn visszatértek a keményrockhoz, új dobossal, az Apostolból érkező Németh Gáborral.

A rengeteg koncert mellett nem jutott idejük új dalok írására, ami hallatszik az erőtlenre sikeredett Gyere velem! albumon. Szűcs Antal Gábor, Papp Gyula és Németh Gábor énekest és szövegírót akart, mire Frenreisz feloszlatta a formációt, Tátrai Tiborral és Papp Tamással megalakította az Új Skorpiót, a többiek Németh Alajossal és Vikidál Gyulával a Dinamitot.

Az egyik legjobb magyar rocklemez

Az Ünnepnap is csúcsalkotás, de az A oldal vegytiszta funk-rock. A Rohanás nem csupán az első hard rock korong, de máig az egyik legjobb. A hetvenes években a P.Mobil nem adhatott ki nagylemezt, a Piramis a Skorpió hanyatlásakor debütált a lemezpiacon, míg a Loksi a funky, az Omega a progresszív rock irányába kanyarodott. A Rohanásban láthatott fantáziát a lemezgyár, mert Rushing címmel nyomban kiadták angol nyelven, a külföldi piac számára.

A bevezető unisono riff olyan albumkezdés, ami a Led Zeppelin II-höz mérhető. Noha Frenreisz Károly szövegei távol álltak a politikától, akár Döbörhegy a Georgia állambeli Budapesttől, a cenzúra nem nyugodott. Az 1973-as, P.Mobillal közös egyetemi színpadi koncerten a lemezanyag gerince elhangzott, úgymint Rohanás; Miért kell elfelednem?; Mindennap megtörténhet velem; Keresem, keresem; Így szólt hozzám a dédapám; Rhapsody In Blue; Anyaszív.

Pedig versmegzenésítés, Kiss József egy ófrancia balladát dolgozott át. Bors Jenő, a Hanglemezgyár igazgatója még a mesterszalagról is letöröltette, mert morbidnak vélte a témát. Egy fiút szerelme rávesz, hogy ölje meg az anyját, és hozza el kutyájának a szívét. A fiú rááll, megteszi. Amint viszi édesanyja szívét, elesik, s az kigurul a kezéből. „Megszólal a szív, sírva panaszosan: / Jaj! – Nem ütötted meg magadat, fiam!”

A Rohanás szövegét szétcincálták az elvtársak. Így ment eredetileg: „Hidd el nekem, hidd el nekem, mindig sietnek az emberek. / Jön az este, jön az este, ismét hömpölyög a nagy tömeg. / Megy a munka, megy a munka, az egész világ már egy gépezet. / Fáj a fejem, fáj a fejem, nem tudom a vége hol lehet. // Hej, hej, hej, a rohanás. / Hej, hej, hej, csak csalódás. / Kell, kell, kell valami más, / és érzem, van kilátás.”

A lemezen már így éneklik: „Lenn az utcán, lenn az utcán, / látom sietnek az emberek. / Nézek erre, nézek arra, / hiszen látnivaló rengeteg. / Én is megyek, én is megyek, / felkeresek minden szép helyet. / Indulj te is, indulj te is, / lássunk mindent, amit csak lehet. // Hej, hej, hej, a rohanás. / Hej, hej, hej, nem csalódás. / Mindig jön valami más. / Sok szépre van kilátás.” Ez aztán már végképp nem szól semmiről.

Papp Gyula szellemisége

Szegény Papp Gyula hiába készítette el kiváló Bartók-feldolgozását a Minivel, az lemezen nem jelenhetett meg a jogörökösök miatt. A Skorpióval, ha nem is Bartók Bélát, de George Gershwint játszhatott. A legendás és közismert Rhapsody In Blue eredendően két zongorára íródott, amelyből az egyiket hamarosan dzsessz zenekar váltotta. Papp Gyula 17 évesen tanulta meg Gershwin művét, amit aztán a Skorpió-próbákon többször eljátszott zenésztársainak. Mondjuk, érzékenyítette őket. Sikerrel.

Ebben a változatban Totya hangról hangra játssza Móricz Mihály gitárszólamát. Ha már lassú, ott a Keresem, keresem, akkora gitárszólóval, hogy sok fakezű hajítja messze a hangszerét ijedtében. Papp Gyula sem marad el Szűcs Totya mögött, a koncertek kiemelkedő epizódjának számított, akkorát rázott a Mindennap megtörténhetben Moog szintetizátoron. Mellettük Frenreisz és Fekete Gábor is fölszántja a színpadot – pontosabban a lemezgyár feljátszóját, ahol mindössze két nap alatt rögzítették az anyagot –, ám őket már fentebb dicsértem.

A Jó lenne, ha szeretnélt hetente egyszer eldúdolom. Méghozzá régóta, mivel Szörényi Utazása mellett a Rohanás volt életem első lemeze.

A lemez ITT hallgatható meg.