A Republic-életművet minden korosztálynak hallania kell

Tóth Zoltán az egyetlen Republic-tag, aki Bódi László „Cipő” 2013-as halálát követően elhagyta a zenekart, mert úgy tartja: az entitás, ami létrejött Cipő szellemi központjával, a halálával véget ért. A Republic az ő életműve által döntően meghatározott. Ennyi, ami biztos, döntse el mindenki maga, hogy létezhet-e nélküle. A gitáros közelmúltban csatlakozott a Kék és Narancssárga Produkcióhoz, egy Republic-dalokat játszó együtteshez.

Amikor Tóth Zoltán a felső tagozatos leckéket biflázta, a kamaszok körében a punk és az újhullám hódított. De nem Zoltánál, neki a The Beatles volt a kedvence.

A hetvenes évek közepén a rádiók már nem beatzenét adtak, ám a Magyar Népköztársaságba jókora késéssel jutott el a nyugati muzsika, méghozzá az egyetlen Magyar Rádión, a pártállam szigorúan cenzúrázott szűrőjén keresztül.

Minden The Beatles-fannak felteszik a kérdést: Lennon vagy McCartney? Zoltán szerint külön-külön nem jutnak ilyen magasra, a The Beatles nem lett volna az, ami a zenetörténetben. S mi tagadás, a gombafejűek hatása ott érződik a Republic hangszerelésében, hangzásában, zenei struktúrájában.

Zene, hallás után

No, de ugorjunk vissza az időben, oda, amikor a középiskolákban sorra alakultak az együttesek a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Tóth Zoltánt is behúzta a zenekarozás. Természetesen olyat választott, amelyik The Beatlest játszott. A maga módján, a muzsikustagok képzettségének hiányában. Zoltán pengetett a legjobban. A fiatalok mentségére szóljon, hogy akkortájt magnófelvételekről, hallás után kellett megfejteni, megtanulni a dalokat.

Majd Zoltán profi lett. Egy buli-, pontosabban partizenekarral járta a lagzikat, a táncmulatságokat, húzták a mindenféle talpalávalót a mulatságra vágyóknak.

Megjegyzem, a The Beatles is hasonlóan tolta a hamburgi klubokban, napi nyolc órában, részeg amerikai bakáknak.

Tóth Zoltán megpróbálkozott a civil karrierrel. Járt egyetemre, főiskolára, tanított képesítés nélküli napközis nevelőként, végül maradt a munkásszálló, meg két barát, akikkel demófelvételeket készítettek. Az asztalfióknak...

Sorsszerű találkozás 

Utólag okoskodhatunk, mondván, sorsszerű volt Zoli és Cipő találkozása, amelyből megszületett a sikerzenekar, a Republic.

Boros Lajos a Hungaroton popzenei főszerkesztőjeként dolgozott 1990-ig, és bátran mondhattak igent arra, amit hallottak, tudniillik Cipő már megírt néhány számot.

Köztük a Neked könnyű lehetet, amit előző formációjával elő is adtak. Hogy a zongorán komponált számok úgy szóljanak, ahogyan slágerek lettek, meg kellett alkotni a Republic-hangzást.

Alapvetésként megállapodtak: nem lesz szintetizátor és nem játszanak rockzenét. Mit mondjak, 1990-ben ez meglehetősen merész, ugyanakkor szokatlan vállalás volt. Lássuk csak az esztendő megjelenéseit. Bonanza Banzai: A jel, Első Emelet: Kis generáció, Ossian: A rock katonái, Pokolgép: Metál az ész, Edda: Győzni fogunk, HBB: Tábortűz mellett, Bikini: Temesvári vasárnap. Vagyis a rock és a szintipop uralta a lemezpiacot.

Kék és Narancssárga

A Republicot követően a zenekarnak írt, ám ki nem dolgozott dalaiból Tóth Zoltán megjelentette első szólólemezét, Húsvéti hó címmel. A számokat élőben a Köztársaság Park nevet viselő együttesével adta elő. Majd készített két instrumentális albumot, a közelmúltban pedig csatlakozott a Kék és Narancssárga Produkcióhoz, egy Republic-dalokat játszó bandához.

Zoltánnak idő kellett, amíg megszokta, hogy Berecz Attila énekli a Republic slágereit. De igen elismerően nyilatkozott az énekesről, aki remekül kommunikál a közönséggel, amit a nézők megéreznek. Ez az a fajta őszinteség, ami a jó frontember sikerének egyik kulcsa.

Erről mindenki meggyőződhet, aki 2024. október 4-én ellátogat az Akváriumba, ahol a másik fellépő a Republic egykori előzenekara, a Dirty Slipper lesz. A DS ezen a Cipő-emlékkoncerten ünnepli majd 15. születésnapját.