Van, amit a mesterséges intelligencia sem pótolhat

A Big Picture címet viselő kompozíció ízelítő Kékkői Zalán új (második) szólólemezéről. Ez is instrumentális zenei album lesz, méghozzá beszédes címmel: No AI. Mondhatjuk úgy: nem a mesterséges intelligenciára. Tény, ami tény: az AI (magyarul MI) meglehetősen megkavarja a művészeteket, legfőképpen a zenét.

Szintetizátor, hangminta, AI

Évtizedekkel ezelőtt, még a hetvenes-nyolcvanas években a szintetizátorokat fogadta hasonló ellenérzés, amely instrumentumok mára a pop-rock zene szerves részét adják. A Queen anno fontosnak tartotta, hogy lemezborítóin feltüntesse: „No Synthesizer!”

Kékkői Zalán úgy véli: a szintetizátort azok képesek jól használni, akik tudnak zenélni.

A kilencvenes években aztán abból kerekedett vita, zenei teljesítmény-e, amit a DJ-k (egykoron lemezlovasnak hívtuk őket) produkálnak?

Ma már a DJ-k nem lemezeket, CD-ket cserélgetnek, hanem hangmintákból állítják össze saját trackjeiket. Nem kisebb teljesítmény ez annál, mint amikor egy rapper „rászövegel” a megvásárolt vagy mintákból összevágott beat-ekre. A mesterséges intelligencia hasonló módon, létező elemekből készíti produktumait. Persze közben tanul és tanul és tanul…

Kihagyhatatlan volt, hát megkérdeztem Zalántól: képes-e megkülönböztetni a mesterséges intelligencia generálta muzsikát attól, amit ember alkotott?

Kell a mesterséges intelligencia

Mielőtt bárki félreértené, Kékkői Zalán nem a mesterséges intelligencia megveszekedett ellensége, tudniillik fontosnak tartja, hogy használják például tudományos kutatások esetében. Ellenben kifejezetten rossznak tartja, ha a diák olvasónaplóját az AI-vel íratja meg, s nem olvassa a művet. Így sohasem tudja meg, milyen érzéseket és gondolatokat váltott volna ki belőle a regény, a novella, a dráma. S tragikusnak tartaná azt a világot, amelyben magányos emberek megíratják a mesterséges intelligenciával a zenéket, amelyeket magukban hallgatnak.

Egyetemi szinten oktatott rockzene 

Tanul ugyan a mesterséges intelligencia, azonban Kékkői Zalán a legjobb iskolákat járhatta, amelyekben a legjobb mesterek személyesen oktatták. A Kőbányai Zenei Stúdió első évfolyamán – ifjú Tornóczky Ferenccel, Lukács Petával – Babos Gyulától, Tornóczky Ferenctől, Kormos Jánostól sajátíthatta el a magas szintű gitározást.

Ősszel pedig elindult az oktatás a Kőbányai Zenei Stúdiót alapító Póka Egon nevét viselő egyetemi tanszéken, a Póka Egon Művészeti Akadémián. Hosszú volt az út, s az időközben elhunyt nagyszerű zenész lánya, Szakadáti Póka Vanessza fejezte be édesapja munkáját.