A Facebook segítségével került haza Los Angelesből Kádár Béla két fő műve

Néhány évvel ezelőtt a Facebookon kaptam egy üzenetet Los Angelesből. Egy fiatal lány keresett meg, aki ott kint, egy magyar származású, idős házaspárnál dolgozott – az ő kérésükre küldte el nekem a lány a náluk található két magyar festmény fotóját. 

Felvettem az idős házaspárral a kapcsolatot – törve, nehezen beszélték a magyart. Kiderült, hogy gyerekként, a szüleikkel együtt, az 1930-as években hagyták el Magyarországot. A szülők még Pestről ismerték Kádár Bélát, és a két kiemelkedő olajképet (amelyeket a művész 1926-ban festett) Amerikában vásárolták meg 1962-ben. De hogyan került két ilyen fő mű Los Angelesbe?

Kádár Béla sikerének titka

Kádár Béla Kassák Lajos ajánlólevelével érkezett 1921-ben Berlinbe – ekkor kereste fel az avantgárd művészet fellegvárának számító Der Sturm Galériát, valamint annak vezetőjét, Herwarth Waldent. A legendás galerista jól jövedelmező és prosperáló kapcsolatot alakított ki a magyar művésszel. Kádár termékeny festő volt, és ebben az időszakban a Sturm egyik meghatározó művészévé lépett elő. Sikerének az volt a titka, hogy tökéletes érzékkel vegyítette korának uralkodó, progresszív stílusirányzatait a saját egyéniségével. Egyszerre volt nemzetközi és magyar.

Kádár Béla nemcsak a német, hanem az amerikai sikereit is Waldennek köszönhette. Egy amerikai művészettörténész 1926-ban a Sturm Galériába látogatott, hogy anyagot gyűjtsön az 1928-as New York-i avantgárd kiállításhoz, ahol európai műveket kívántak bemutatni. Kádár harminc festménnyel vett részt a Brooklyn Múzeum tárlatán,

Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy utazását kint élő Eszter húga finanszírozta, aki egy New Yorkba szóló hajójeggyel ajándékozta meg. A művész munkáit a tárlaton kiemelt helyen, külön teremben mutatták be – ezután Kádár még egy teljes évet Amerikában töltött.

Ekkor volt lehetősége felkeresni kint élő magyar barátait, többek között a zenész Deák Istvánt és Imrét, akikkel még Budapesten ismerkedett meg az 1910-es években. Deák István a kaliforniai Pasadénában telepedett le, zeneiskolát vezetett, a cselló- és a kamarazene oktatás megbecsült professzoraként tisztelték. A zenekedvelő Kádár és a muzsikus Deák család egész életükben jó barátságban voltak – a fivérek az évek során komoly kollekciót hoztak létre Kádár kepeiből. Kádár a fent említett brooklyni kiállítás alkalmával ajándékozta barátainak a két, zenészeket ábrázoló festményt. Kádárnak több zenei témájú képe is született, amelyeken hangszeres, kamarazenekarban közreműködő vagy zongorakísérettel éneklő, stilizált alakok jelentek meg.

Mérföldkő a művészetben

A Deák István által szervezett 1962-es emlékkiállításon állították ki a zenész testvérek gyűjteményét – és ekkor vásárolta meg a két monumentális alkotást a Los Angelesben élő házaspár.

Eleinte bizalmatlanok voltak, emlékszem, rengeteg levélváltás és számtalan telefonbeszélgetés előzte meg az első, Los Angeles-i találkozónkat. Beverly Hillsben, egy nagy ház kapujában találtuk magunkat, és borzasztóan izgatottak voltunk.

akik impozáns nemzetközi kollekciót építettek fel, ebbe pedig teljesen jól illett a két hatalmas Kádár-festmény. Az egyik nagyobb volt, mint én!

A két remekművet a Virág Judit Galéria Berlin–Budapest című kiállításán láthatta a nagyközönség 2016-ban, 2019-ben pedig valaki 110 millió forintot fizetett a Concertina című képért az aukciónkon. Jelenleg a festmények magángyűjteményben vannak.

És hogy miért mérföldkő mindez művészeti szempontból? Kádár Béla a 20-as, 30-as évek zseniális festője, akit előbb ismertek el Berlinben és New Yorkban, mint Budapesten. Sokáig csak a 30-as évek pasztellel készült képeit ismertük nagyobb részt, mert az életmű legizgalmasabb darabjai – amelyek a 20-as években, olajjal készültek – külföldre, többek között Berlinbe, Bécsbe, Londonba, New Yorkba kerültek, ott adta el őket még ő maga.

Ezért az, hogy az utóbbi évek komoly kutatómunkájának, plusz a magas áraknak köszönhetően hazakerültek ezek a remekművek, átértékeli mindazt, amit eddig erről a kivételes festőről tudtunk.