Brutális áron kelhetnek el a magyar Mona Lisák
Itt a december, elérkezett a művészeti árverések legizgalmasabb hónapja, a csúcsidőszak. Rekorder alkotások várnak új tulajdonosra, az aukciók pedig szinte napi rendszerességgel követik egymást.
A műtárgy.com összegyűjtötte az idei árverésdömping kiemelt eseményeit. A szezont a Nagyházi Galéria téli árveréssorozata indítja december 12-én. Az árverés négy estén át zajlik majd; az első két nap a festményeké és bútoroké, december 14-én műtárgyakra és szőnyegekre, 16-án a műtárgyak mellett ezüstökre és ékszerekre lehet licitálni.
Híres tételek, kerámiák, Herendi-készletek és XVI–XVIII. századi külföldi – főleg itáliai – festmények kerülhetnek új tulajdonoshoz: több kép 2-5 millió forintos kezdőlicittel indul, de a francia Jean Puy festménye, a Leány ablak előtt 8 millió forinton kezd. László Fülöp Apponyi Albertnét megörökítő festménye 2,8 millió forinton, Fenyő György férfiportréja 2,4 millión kezd.
Elveszettnek hitték, de már közel a magyar Mona Lisa nagy napja
Több mint két évtized után újra aukcióra kerül Gulácsy Lajos kivételes remekműve, a Régi instrumentumon játszó hölgy, amelyet 2002-ben a szakma és a műgyűjtők a magyar Mona Lisának is neveztek. A festmény 2002-ben a Virág Judit Galéria árverésén abszolút magyar leütési rekordot ért el 95 millió forintos eladási árával. A sokáig elveszettnek hitt, majd a csodával határos módon előkerült alkotás Gulácsy kevés nagy méretű, megmaradt olajfestményeinek egyike, a magyar festészet remekművei tartozik.
Több mint 20 éve várnak erre a pillanatra a műgyűjtők: ismét megszerezhetővé válik Gulácsy Lajos ikonikus remekműve. 2002-ben hatalmas szenzáció volt a Régi instrumentumon játszó hölgy című olajkép felbukkanása, hiszen a művészettörténészek úgy tudták, hogy a remekmű a II. világháborúban megsemmisült. A Virág Judit Galéria bocsátotta aukcióra a festményt, 2002-ben 28 millió forint volt a kikiáltási ára, és hosszúra nyúlt licitharc után az akkori magyar aukciós rekordot jelentő 95 millió forintig kúszott fel az összeg.
2023-ban a festmény 100 millió forintos kikiáltási árról indul a Virág Judit Galéria év végi, klasszikus festményeket felvonultató árverésén december 16-án.
Százéves lappangás után, a semmiből került elő az ismeretlen Tihanyi-remekmű
Hihetetlen felfedezés: egy eddig teljesen ismeretlen Tihanyi Lajos-remekművel bővült a magyar művészet panteonja. A Tájkép Margit híddal című festmény több mint 100 éves lappangás után került elő, és 2023. december 2-tól a nagyközönség is megcsodálhatja. December 16-án árverezik el a Virág Judit Galéria téli aukcióján.
Tihanyi Lajos (1885–1938) az egyik legkeresettebb klasszikus magyar festő. A hallássérült géniusz Pont Saint Michel című festménye 220 millió forintért kelt el 2017-ben a Virág Judit Galéria „Remekművek árverésén”, amely akkor a magyar aukciók történetének harmadik legerősebb eredményének számított.
Tihanyi a 100 milliós klub tagja
– mindössze néhány olyan festő van a magyar művészettörténetben, akinek az alkotásai rendre elérik a 100 millió forintos álomhatárt.
A most előkerült festmény a puszta létezésével is megdöbbentette a szakértőket, a semmiből tűnt fel. A kép közel 100 éven keresztül egy magyar család rejtett kincse volt, miközben a monográfiákban csak utalásszerűen szerepelt.
Sejtettük, hogy lehet egy ilyen kép valahol, de konkrétumot nem tudtunk róla. Hihetetlen érzés volt megpillantani ezt a remekművet
– mondta el Kelen Anna, a Virág Judit Galéria művészettörténésze a felfedezés pillanatairól.
A meglepetések sora azonban itt még nem ért véget: a kép megtisztítását követően egy elképesztő intenzitású, fénnyel telített kolorit bújt elő az elsárgult lakkréteg alól, amely megmutatta a festmény üde hangulatát. A napsütésben fürdő kupolák káprázatosak, ahogyan a fényárban úszó Duna már-már neonos élénksége is.
Száznyolcvan millió forintról indul a licit a magyar Mona Lisáért
Soha ilyen magas kikiáltási áron nem indult még magyar műtárgy aukción. Rippl-Rónai József Kalitkás nőjének első változata 180 millió forintról indul a Kieselbach Galéria téli aukcióján, 2023. december 17-én. Mintegy két évtized után újabb esélyt kap az ország: 2005-ben nem sikerült itthon tartani a „magyar Mona Lisát”, így a kérdés az, hogy van-e olyan erős Magyarország, hogy egy ilyen muzeális műkincset visszaszerezzen a nemzet számára.
A Kalitkás nő igazi nemzeti ikon, a magyar modern képzőművészet kulcsműve. A Párizsban készült festmény a XIX. század végi modernség legmagasabb színvonalát képviseli. Olyan európai rangú mű, ami elindította a hazai modern festészet történetét. A festmény 2023. december 17-én kalapács alá kerül a Kieselbach Galéria téli aukcióján.
A regényes történetű festménnyel kapcsolatban megírtuk,
- mitől annyira ikonikus alkotás,
- kicsoda jelentette ki Rippl-Rónairól, hogy „Így nem volna szabad festeni!”,
- ki volt a karcsú hölgy, akit a festő megörökített,
- indult-e már magasabb árról aukción magyar kép,
- mennyiért vásárolta meg a képet 1906-ban egy gyufagyáros,
- mennyiért került átmenetileg magyar tulajdonba 18 éve.
Az álmodozó, karcsú szecessziós nőalak zöld kalitkájával nézők millióinak szívébe lopta be magát 2006-ban a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán. Nemcsak a legtöbb Rippl-Rónai-monográfia címlapján szereplő kép, de a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria is ezzel a kivételes kulcsművel reklámozza magát a nagy nyugati kiállításokon. Az 1892-es Kalitkás nő méltán vált az egyik legismertebb, ikonikus magyar festménnyé a születése óta eltelt 130 évben.
Pedig Rippl-Rónainak, az alkotónak nem volt könnyű dolga; egy 1900-as kiállításon a Műcsarnokban járva I. Ferenc József császár és király egy Rippl-Rónai-tájképre pillantva kimondta a megfellebbezhetetlen ítéletet:
Így nem volna szabad festeni!
Aztán mégis szabad lett, és mára a kaposvári születésű mester az utolsó 140 év legjelentősebb, legfelkapottabb, pénzben is a legmagasabbra értékelt, külföldön is sztárnak tekintett alkotójává avanzsált.
2005-ben felbukkant
A Kieselbach Galéria karácsonyi aukcióján a Kalitkás nő I. szerepel, méghozzá az ihletett, személyes, érzékeny ecsetvonásokkal megjelenített első variáns, úgymond az „igazi”. Mindeddig a Magyar Nemzeti Galériában őrzött „másodpéldány” képviselte a modern magyar festészetet. Az első darab nagy szenzációt keltve bukkant fel 2005-ben, száz évnyi elfeledettség után.
A MAGYAR SAJTÓT BEJÁRTA A FŐ MŰ MEGKERÜLÉSÉNEK HÍRE, AMIBEN KORANI ELENI ÉS ERNST WASTL, AZ ERNST GALÉRIA TULAJDONOSAI JÁTSZOTTAK FŐSZEREPET.
Egy chicagói aukción sikerült megvásárolni és hazahozni a varázslatos szépségű alkotást, amely azonban csak rövid időt tölthetett itthon, az áfatörvény nem éppen műtárgybarát alakulása következtében, és hamarost ismét külföldi tulajdonba került.
A varázslatos szépségű festményt először 1892-ben a párizsi Palais Gallierában állította ki a művész. Első vevőjének ismert a neve: 1906-ban Budapesten, a Könyves Kálmán Szalonban rendezett aukción Mayer Mór szombathelyi gyufagyáros vásárolta meg 200 koronáért. Aztán a kép 1947-ben elhagyta az országot, az Egyesült Államokba került, Bánóczi Dezső gyűjteményébe.
Kieselbach Tamás már 2005-ben, amikor felbukkant a festmény, felhívta a széles közvélemény figyelmét a ritka nemzeti műkincsre. A chicagói Leslie Hindman aukciósház árverésén hosszas licit után a rekordot jelentő 590 400 (azaz ötszázkilencvenezer-négyszáz) dollárnál koppant a kalapács. Megemlítendő, hogy a kép eredetvizsgálatára 19 éve Kieselbach Tamást kérték fel.
A csaknem hatszázezer dollárral meghatvanszorozta legelső kikiáltási árát, a nevetséges tízezer dollárt, de még a – kutatás és beazonosítás utáni – megemelt végleges indulási árat, az 50 000 dollárt is példátlan módon bőven megtízszerezte.
(Már-már megmosolyogtató, hogy első nekifutásra háromezer, majd hatezer dollárban akarták megállapítani a kezdő árat.)
Rekordárról indul a licit Rippl-Rónai Kalitkás nőjének első változatára a Kieselbach téli aukcióján
A Kieselbach Galéria közleményében hangsúlyozza, hogy a magyar Mona Lisának is nevezett alkotás százévnyi elfeledettség után, nagy szenzációt keltve bukkant fel 2005-ben, de akkor nem sikerült itthon tartani.
Felidézik, a chicagói Leslie Hindman aukciósház árverésén hosszas licit után a rekordot jelentő 590 400 dollárnál koppant a kalapács. „Ezzel megszázszorozta legelső kikiáltási árát, de még a – kutatás és beazonosítás utáni – megemelt végleges indulási árat is példátlan módon megtízszerezte” – írták, hozzátéve, mielőtt az ismert kép első variánsa Nyugat-Európába került volna új tulajdonosához, 2006 októberében egy rövid időre bemutatkozott a Magyar Nemzeti Galériában.
A galéria közleményében úgy fogalmaz, hogy a Kalitkás nő a magyar modern képzőművészet kulcsműve, a Párizsban, 1892-ben készült festmény a 19. század végi modernség legmagasabb színvonalát képviseli. Kiemelik,
az álmodozó, karcsú szecessziós nőalak zöld kalitkájával nézők millióinak szívébe lopta be magát a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán, a másodpéldány nemcsak a legtöbb Rippl-Rónai-monográfia címlapján szerepel, de a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria is ezzel a kivételes kulcsművel reklámozza magát a nagy nyugati kiállításokon.
A közleményben kitérnek rá, hogy a csaknem két évtizeddel ezelőtti helyzethez képest talán megváltozott annyira Magyarország gazdasági helyzete, hogy egy ilyen ikonikus remekmű nem tűnik el ismét nyugat-európai magántulajdonosnál vagy egy tőkeerős nemzetközi múzeumóriás kollekciójában, mint történt sok Rippl-Rónai-művel.
Hozzáteszik, hogy Rippl-Rónai József festményének nemzeti ikon jellege a Gustav Klimt műtermében 1907-ben készült, Adele Bloch-Bauerról festett arany képmásához hasonlatos, amit az osztrák nemzeti galéria, a bécsi Belvedere őrzött, majd Amerikába került, és Ronald Lauder vásárolta meg New York-i múzeuma számára a rekordot jelentő 135 millió dolláros vételárért 2006-ban.
A Kieselbach Galéria közleményében hangsúlyozza, a Kalitkás nő első változata a magyar modern festészet kulcsműve, aukciós felbukkanása pedig igazi szenzáció. Hozzáteszik, ehhez hasonló jelentőségű volt a régióban a neves cseh kubista festő, Bohumil Kubista 1911-ben készült, Régi prágai motívum című látképe, ami tavaly 1,6 milliárd forintért kelt el.
„Világsikerem volt, de ma este sem volt kaja”
Scheiber Hugó képeiért már komoly licitharc szokott kialakulni, a Virág Judit Galéria legutóbbi aukcióján az 1926-ban festett Stadion című festménye már meg sem állt 50 millió forintig, de több más műve is bőven a kikiáltási ár felett kelt el. Nem volt ez mindig így, a művész élete során folyamatos egzisztenciális gondokkal küzdött.
„Világsikerem volt, de ma este sem volt kaja” – miért festett annyi portrét Scheiber Hugó? *
Scheiber Hugó terjedelmes és izgalmas életművében kiemelt szerepet játszanak a portrék. Legfontosabb modellje talán saját maga volt, és nem volt kíméletes önmagával szemben sem, önarcképei hűen tükrözik humoros, olykor inkább ironikus, gúnyos természetét.
Kíváncsi, vehemens, extrovertált jelleméből fakadóan fogékony volt az őt körülvevő környezetre, emberekre. A nagyvárosok – Berlin, Budapest, majd a harmincas évek elején egy rövid ideig Róma – utcáin, parkjaiban, éjszakai bárjaiban megforduló hírességek, politikusok vagy éppen az átlagos, hétköznapi emberek kifogyhatatlan inspirációs forrást jelentettek számára.
A húszas években Scheiber Berlinben élt, ahol a korszak legfontosabb és legmodernebb galériájának művésze volt.
Számos társasági eseményre kapott meghívást, amelyek kiváló lehetőséget kínáltak Scheibernek, hogy a szélesebb közönség előtt is megmutassa portréfestői képességét, sőt a korszak hírességeinek, politikusainak lerajzolásával még a kinti sajtó figyelmét is felkeltette.
Furcsa pacuhákat láttak a Gesztenyés-kert mellett Budán
Furcsa pacuhákat láttak a Gesztenyés-kert mellett Budán. Számuk nem érte el a veszélyhelyzeti határt, de érdemes figyelni őket. Komisz hógolyócsaták és telefonzsinóros csínytevés a szakterületük. Élénk színeik, hatalmas formáik alapján könnyű megkülönböztetni őket. Elsődleges lelőhelyük a MOM Park, azon belül is a youngart galéria kiállítóterme.
Márton Ákos Barnabás fiatal alkotóművész gyerekkorának megtestesítői ők – a játéknak és a bajkeverésnek, amit négy fiútestvér közösen tud végrehajtani. Édesanyjuk egyedül nevelte őket, ami esetükben nem volt könnyű feladat. Így emlékszik vissza erre az időszakra a festőművész:
Egyszer a középiskolában az osztályfőnököm akart adni egy osztályfőnökit, mert nagyon rosszak voltunk. Amikor írta volna be, megkérdezte tőlem, hogy »hányan vagytok ti testvérek, Ákos?« Mondtam, hogy »négyen vagyunk fiúk.« Becsukta az ellenőrzőt, visszaadta, és annyit mondott: »szegény anyukád...«
A fiatal alkotó még Szegeden tanulta a mesterséget, Szabó Tamás keze alatt. Kezdetben a street art világa állt hozzá közel, többször dolgozott tűzfalak művészi festéseinél. Hamar belé ivódott a vonzalom a nagy méretű képek iránt, de mestere óva intette, szerinte érdemes akkora képekhez ragaszkodni, amelyek beleférnek az autójába. Ezt megfogadta, jelenleg pedig – noha alkotásai továbbra sem kicsik – jóval mobilisabb képek kerülnek ki a kezei közül.
Jelenleg a youngart online galériával dolgozik közösen, amely azt tűzte ki célul, hogy szakirányú végzettséggel rendelkező, pályakezdő és feltörekvő alkotók képeit bocsássa piacra. A galéria létrehozott egy pop-up kiállítást a MOM Parkban, ott találkoztunk a festőművésszel és Szabó-Varga Melindával a youngart képviseletében.
A Téli táj története már-már krimibe illik
Marosvásárhely központjában domb magasodik, ahonnan a Székelyföld és egész Erdély egyik legnagyobb, 4,5 hektár alapterületű vára tekint le a 116 ezres, fele részben még ma is magyarok lakta városra. Az erődítményt 1492-ben Báthory István vajda építtette, majd miután Basta császári zsoldosvezér 1601-ben leromboltatta, Borsos Tamás jegyző és városbíró a XVII. század első felében rávette a város polgárságát a vár újjáépítésére. (A derék lokálpatrióta szobra ott áll a várdomb oldalában.)
Itt, a vár kellős közepén nyílt meg nem is olyan régen a Várgaléria, Marosvásárhely pezsgő képzőművészeti életének epicentruma. És hogy mitől ilyen pezsgő? Miért pont itt folytatódik az a júliusban, Nagybányán indult „road show”, amelyről az Index is helyszíni riportban számolt be, és amely népszerűsíti a magyar és európai művészettörténetben páratlan nagybányai festőiskola remekeit?
A magyarázat két név: Soós Zoltán és Strebeli Róbert. Előbbi Marosvásárhely műértő és művészetkedvelő polgármestere, aki tizenöt évig, 2020-as polgármesterré történő megválasztásáig igazgatta a Maros Megyei Múzeumot, utóbbi pedig a Nagybányai Művészeti Központ igazgatója. És persze egy görög és osztrák gyökerekkel rendelkező pesti galériatulajdonos házaspár, Eleni Korani és Ernst René Wastl. A projekthez a hátteret a Közép-Európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány biztosítja, Pacsay-Tomassich Orsolya vezetésével, megvalósítva a kulturális projekt indulásánál megálmodott küldetést.
Brutálisan megnőtt a Zsolnay kerámiák értéke
Minden várakozást túlszárnyalt a Virág Judit Galéria Zsolnay-aukciója 2023. október 18-án. Törő István, a galéria ügyvezető igazgatója, Zsolnay-szakértő szerint olyan összegekért keltek el a műtárgyak, amelyekről korábban álmodni sem mertek.
Az előzetes számítások szerint legfeljebb tizenötmillió forintra saccolták a legmagasabb eladási árat, miután a Zsolnay értéke, valamint a kereslet az elmúlt egy évben igencsak megnőtt. Ezzel szemben az aukción a legutóbb még tizenötmilliósra saccolt zöld kaspó huszonnyolcmillió forintért talált gazdára.
A szakértő szerint az egy-két millió forintos átlagdarabok is dupla-, esetenként triplaannyiért keltek el, mint amennyire számítani lehetett.
Ez nemcsak a magyar piac számára elképzelhetetlen magasság, hanem ezek az árak már magasabbak is, mint a nemzetköziek. Világszinten ezek a legmagasabb Zsolnay-árak
– fogalmazott az Indexnek Törő István.
Még a királyi palást egy darabját is elárverezték
A BÁV jogelődjét kétszázötven éve alapította Mária Terézia, ennek apropóján nyílt meg 2023. október 19-én a 250 éves a BÁV című kiállítás, amelynek alapötlete, hogy a tárlatot csak és kizárólag közgyűjteményben levő anyagból válogatták össze. A BÁV Art Aukciósház és Galériában megtekinthető kiállítás bemutatja, hogy a BÁV – valamint számos jogelődje – hogyan járult hozzá az elmúlt több mint száz évben a magyar állami vagyon gyarapításához.
Annak ellenére, hogy az intézmény kétszázötven éve működik, az első vagyonmentő árverést, a későbbi művészeti aukciók elődjét több mint száz éve, 1920 októberében rendezték, ezek az alkalmak pedig máig meghatározó jelentőségűek a műgyűjtők, műtárgykereskedők és művészetrajongók számára.
A nemrégiben nyílt rendhagyó tárlat 2023. november 12-ig látogatható Budapesten, a Szent István körút 3. alatt. A kiállítás anyagát elsődlegesen a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum adja. Több mint háromezer alkotás közük válogattak ki a rendezők, tudtuk meg Fertőszögi Péter művészettörténésztől, a BÁV művészeti igazgatójától.
Gigantikus óriás született, másfél év alatt hordták ki
Szőnyi István a magyar festészet óriása volt. Ahogy Kieselbach Tamás a könyvhöz írt előszavában fogalmaz: „Szőnyi az egyik, ha nem a legkíváncsibb, legérzékenyebb szemű magyar festő; mintha minden pillanatban arra vadászna, hogy az elé kerülő látványból mit és hogyan lehet képpé formálni. Éppen ezzel az örökös figyeléssel, a látvány birtokbavételével, az egyszerű dolgokra való rácsodálkozás képességével magyarázható, hogy nála szebben és mélyebben senki sem ragadta meg a létezés örömét. (...) Sokszor tapasztaltam mások otthonában járva, hogy egy szép Szőnyi-festménynek olyan aurája van, amely megemeli, megnemesíti a környezetét.”
Mennyire találó szavak, hiszen ugyanezt tapasztaltuk péntek délután a Szent István körút és a Falk Miksa utca sarkán, néhány lépésre Columbo hadnagytól és basset hound kutyájától a Kieselbach Galériában, ahol a tulajdonos bemutatta a magyar művészettörténetben példátlan méretű és vélhetően tartalmú, háromkötetes oeuvre-katalógusát, egyszersmind megnyitva a Szőnyi többtucatnyi pompás festményét bemutató tárlatot.
Világszínvonal, amit a Virág Judit Galéria művel a Zsolnay kerámiákkal
Ismét Zsolnay-aukciót rendeznek a Virág Judit Galériában. Az árverést ugyan 2023. október 18-án tartják, ám a kerámiákat október 5-től már egy kiállítás keretében is megtekinthetik az érdeklődők. A Zsolnay kerámia magyarországi jelentőségéről Törő István, a galéria ügyvezető igazgatója, Zsolnay-szakértő mesélt az Indexnek.
Az első színes és látványos Zsolnay-könyv, a Zsolnay szecessziós kerámiák 1992-ben látott napvilágot. A kötetet Csenkey Éva írta, aki gyűjtők, művészettörténészek, szakértők mestere volt ezen a pályán.
Egyszer, amikor még semmit nem tudtam a Zsolnayról, a kezembe került ez a kötet. Megdöbbentem, amikor lapozgatni kezdtem, mert fantasztikus tárgyak voltak benne. Akkor határoztam el, hogy elkezdem őket gyűjteni. A folyamat akkor gyorsult fel, amikor 1997-ben megalapítottuk a Műterem Galériát, és az egyik speciális területünk a Zsolnay lett
– kérdeztük szenvedélyéről Törő Istvánt, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatóját, aki Zsolnay-szakértő is; több mint harminc éve jár aukciókra, és ma már egy impozáns gyűjteménnyel büszkélkedhet.
1997 óta már körülbelül nyolcvan aukciót rendeztek a galériában, aukciónként pedig körülbelül (minimum) egy tucat Zsolnay szerepel az anyagban.
A Virág Judit Galéria ma már világszerte a Zsolnay-kereskedés központja,
sehol nincs olyan aukciósház vagy intézmény, amely hasonló mennyiségben és gyakorisággal árulna Zsolnay kerámiákat. Ez azt is jelenti, hogy Amerikától kezdve az európai országokig rengetegen ideküldik a Zsolnay kerámiájukat, mert itt adják el a legdrágábban.
A fél falut el tudta volna tüntetni, 97 évet élt
„Judit sosem állt be semmilyen csoportba, a szürrealistákhoz sem. Nem kívánt velük azonosulni. Minden, amit csinált, kivétel volt. Művészete azért is egyedülálló, mert nem tett különbséget az absztrakt és a figuratív festészete között. Nem volt hierarchia. És állandóan kísérletezett” – mondta Reigl Judit munkásságáról Berecz Ágnes művészettörténész, majd azt is hozzátette, hogy egyszer, a művész műtermébe látogatva egyik ismerőse meg is jegyezte:
Judit a fél falut el tudná tüntetni, ha az általa bekevert fortyogó festék berobbanna.
A festékbe ugyanis fémport kevert, ami miatt néhány képe állandó mozgásban van. Sokszor fizikai erejét bevetve alkotott, egész testsúlyával ránehezedve a képre. Ez a fajta, jó értelemben vett agresszivitás egyedülálló. Ilyen intenzív fizikai munkával senki nem festett rajta kívül.”
Reigl – aki egyetemes művészként definiálta önmagát – fontosnak tartotta azt is, hogy alkotásain az emberalakok univerzálisak legyenek: se női, se férfi. Figurái nemtelenek. Ennek ellenére egyik korai, Halász pár című festményén – amelyen ő és élettársa, Betty Anderson szerepelt – szerelmét nőként, önmagát pedig férfiként festette meg, a kor heteronormatív elvárásainak eleget téve.
A kiállításon teret kaptak Reigl Judit elrontott vásznai is. Ezekkel a műterme padlóját védte. A lecsöppenő, felgyülemlett festéket kedvére kaparta, alakította. Ezek a képek művészeti karrierjének materiális nyomai.
„Magyarországon kiállítást rendezni zsákutca”
Reigl Judit (1923–2020), a világhírű magyar származású festőművész születésének 100. évfordulóját több magyarországi múzeum is kiállítással ünnepli. A Kiscelli Múzeum Templomterében 2023. október 27-ig lehet megtekinteni a figuratív festményeit, amelyek többnyire egzisztenciális kérdéseket feszegetnek. A budapesti Műcsarnokban egy ennél jóval nagyobb, öt termet elfoglaló tárlat nyílt 2023. október 4-én:
a centenáriumi év eseményeinek megkoronázásaként a művésznő hét évtizedes alkotói életútjának legátfogóbb bemutatóját tekinthetjük meg.
Reigl Juditnak nem ez az első tárlata itt. A Műcsarnok 2005-ben, a Kálmán Makláry Fine Arts Galériával közösen rendezte meg az első hazai életmű-kiállítását. Makláry Kálmán kurátor a sajtóeseményen azt mondta, hogy legutóbb, amikor Judittal közösen voltak itt, a művésznő így fogalmazott:
Magyarországon kiállítást rendezni zsákutca.
Ennek ellenére a 2005-ös tárlat után Reigl Judit ismertsége viharos gyorsasággal ívelt fel.
Az új élet kezdésének gyönyörűségei
A sajtóeseményen Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója arról beszélt, hogy számukra fontos szempont volt az, hogy a kiállításon a látogató el tudja képzelni, milyen lehetett a párizsi művészi életbe beilleszkedni a második világháború után. Bemutatni a Párizsba érkezés nehézségeit és az új élet elkezdésének gyönyörűségeit.
Milyenek is lehettek a Magyar Képzőművészeti Főiskolát végzett – frissen emigrált festőnő – kezdőlépései az akkor morálisan és gazdaságilag még tápászkodó Franciaországban, a kulturális hegemóniát New Yorkkal szemben a náci megszállással elveszítő Párizsban? Mit kínált a korszellem az épp érkező magyar festőnek? A napi nehézségek mellett a nagyvilág szellemi állapota aligha volt átlátható a menekülteknek. Ám a legjobbak művészi érzékenysége pótolta ezt a hiányt.
A Facebook segítségével került haza Los Angelesből Kádár Béla két fő műve
Néhány évvel ezelőtt a Facebookon kaptam egy üzenetet Los Angelesből. Egy fiatal lány keresett meg, aki ott kint, egy magyar származású, idős házaspárnál dolgozott – az ő kérésükre küldte el nekem a lány a náluk található két magyar festmény fotóját.
A fényképen két darab, eddig soha nem látott, monumentális és lenyűgöző Kádár Béla-festmény volt az 1920-as évek második feléből.
Felvettem az idős házaspárral a kapcsolatot – törve, nehezen beszélték a magyart. Kiderült, hogy gyerekként, a szüleikkel együtt, az 1930-as években hagyták el Magyarországot. A szülők még Pestről ismerték Kádár Bélát, és a két kiemelkedő olajképet (amelyeket a művész 1926-ban festett) Amerikában vásárolták meg 1962-ben. De hogyan került két ilyen fő mű Los Angelesbe?
Kádár Béla sikerének titka
Kádár Béla Kassák Lajos ajánlólevelével érkezett 1921-ben Berlinbe – ekkor kereste fel az avantgárd művészet fellegvárának számító Der Sturm Galériát, valamint annak vezetőjét, Herwarth Waldent. A legendás galerista jól jövedelmező és prosperáló kapcsolatot alakított ki a magyar művésszel. Kádár termékeny festő volt, és ebben az időszakban a Sturm egyik meghatározó művészévé lépett elő. Sikerének az volt a titka, hogy tökéletes érzékkel vegyítette korának uralkodó, progresszív stílusirányzatait a saját egyéniségével. Egyszerre volt nemzetközi és magyar.
Dollármilliókat érő alkotásokat vittek a Bálnába
Újra a művészet fellegvárává alakul a Bálna: 2023. szeptember 21–24. között a Budapest Contemporary kortárs művészeti vásáron mintegy harminc hazai kiállító vesz részt. Magyarországon ilyen szigorú szakmai feltételek mellett még sosem rendeztek művészeti vásárt.
„2019 óta rendezzük meg az Art and Antique kiállítást és vásárt, amely klasszikus kortárs galériákat és aukciósházakat vegyít. Ezt a kezdeményezést inkább a TEFAF-hoz (The European Fine Art Fair) lehet hasonlítani, hiszen klasszikus és kortárs tematikákat vegyít. Az elmúlt években egyre inkább azt láttuk, hogy lenne igény egy külön kortárs kiállításra is, ahol csak kortárs galériák vesznek részt” – mondta a Budapest Contemporary művészeti vásárt megelőző időszakról Tausz Ádám, a vásár igazgatója.
A kiállítást tető alá hozó szervezet piaci rést látott, amit ki is használt: az először megrendezett kortárs vásárra kizárólag olyan galériákat hívnak meg, amelyek gyakorlatilag csak az elsődleges piacon tevékenykednek. Ezek a galériák „ténylegesen galériás üzemmódban vannak”, művészeket képviselnek, kiállításokat rendeznek, létezik valódi galériájuk, nyitvatartási idővel.
Kisebb csoda, ahogyan hazatértek a Mednyánszky-képek
Az elmúlt évtizedben egyre több magyar festmény kerül haza, jellemzően Európából és az Amerikai Egyesült Államokból. Emelkedik a magyar művészek megbecsültsége, a budapesti aukciókon sorra dőlnek meg az eladási a rekordok.
Egy-egy jó minőségű alkotásra hatalmas a kereslet, és a szakértők, például a Virág Judit Galéria munkatársai pedig mindent megtesznek azért, hogy felleljék a világban lappangó magyar műveket. A következő néhány írásban Virág Judit és kollégái személyes hangvételű visszaemlékezésekben osztják meg a legnagyobb „fogások” hiteles történetét.
Első alkalommal a Mednyánszky-kollekció hazakerülésének sztoriját meséli el – első kézből – Virág Judit:
Ismeretlen Mednyánszky-gyűjtemény – Dél-Amerikából került elő a titokzatos kollekció
Tíz évvel ezelőtt csöngött a telefon a galériában: a vonal végén erős spanyol akcentusú, angolul beszélő úr volt, aki egy titokzatos gyűjtemény ügyében keresett minket. Santiago de Chiléből telefonált – egy párizsi galéria javasolta, hogy hozzánk forduljon, ugyanis megbízást kapott egy magyar képekből álló gyűjtemény eladására. Beszélgetésünk igencsak titokzatosra sikerült, és nem tudtunk meg sokat magáról a gyűjteményről sem. Mindössze annyi derült ki, hogy egy 24 képből álló Mednyánszky-kollekció van az úr birtokában, amelyet barátaitól, egy felvidékről származó házaspártól örökölt.
Mednyánszky-képek hozományba
A történet 1945-ben kezdődött, amikor két fiatal, Derider Heumann Schwartz és Alicia Samek Bauer házasságot kötött egy felvidéki városkában. Az asszony hozományként számos Mednyánszky-képet vitt a házasságba. Két évvel az egybekelésük után a fiatal pár Ecuadorba emigrált, ahonnan 1956-ban továbbköltöztek Chilébe. A Mednyánszky-képek velük együtt vándoroltak a dél-amerikai kontinensen. A férfi 1965-ben, felesége 2010-ben hunyt el, gyermektelenül.
Hagyatékukat egy barátjuk örökölte – nem más, mint a galériánkat felkereső úr –, azonban az örökség feltétele az volt, hogy a képeket haza kell hoznia Magyarországra, azokat csak idehaza lehet értékesíteni. A chilei örökös a gyűjteményt Párizsba szállíttatta, és egy banki széfben helyezte biztonságba. Ekkor hívott fel minket telefonon, és mesélte el szűkszavúan a képek történetét.
Robbanásszerűen terjedt a mozgalom, amely örökre megváltoztatta az üveg használatát
Az üveg közel tízezer éve az emberi kultúra egyik legfontosabb, legsokoldalúbb, folyton fejlődő, innovatív alapanyaga. Tavaly az ENSZ által meghirdetett, hetven országban megrendezett üveg nemzetközi éve pont erre hívta fel a figyelmet, kiegészítve azzal, hogy immár a művészet területén is jelentős szereppel bír. Így például az sem véletlen, hogy a nagyvilágban rendkívül színvonalas üveggyűjtemények léteznek már, és ugyan kicsit megkésve, de végre Magyarországon is berobbant a köztudatba az üvegművészet.
Egyre több galériás, kurátor és kritikus látja be, hogy az üveg nem csupán az építészet, az orvostudomány, az optika vagy a háztartás alapanyaga lehet, hanem elismerésért kiáltó képzőművészeti médium is egyben.
Örömhír tehát, hogy itthon a galériás- és gyűjtőréteg egyre inkább becsüli a kortárs üvegszobrászatot és -festészetet, még a magas árak ellenére is. A tavalyi rendezvényeken bámulatba ejtette a látogatókat az üveg ezer arca, színe, stílusa és változatos technológiája.
Sikert sikerre halmozva
A nemzetközi stúdióüveg-mozgalom Amerikából indult a hatvanas évek közepén, amikor képző- és iparművészek bonyolult gyári körülmények közül kiszervezett kisebb műtermekben üveggel kezdtek kísérletezni.
Ennek a mozgalomnak a robbanásszerű elterjedése világszerte megváltoztatta az üveg használati jellegét, és az újonnan kialakított stúdiók lehetővé tették, hogy az üveg mint művészeti médium az egyéni művészi szándék és akarat megvalósulását szolgálja.
Ahhoz viszont, hogy a megszállott és kíváncsi művészek a sokszor veszélyes rogyasztó és olvasztó kemencéket, csiszoló felszereléseket, gépeket és szerszámokat az egyedi alkotás szolgálatába állítsák, hatalmas szakmai bátorság és tudás kellett.
A szocialista Magyarországon 1965-ben indult be az üvegszak az Iparművészeti Főiskolán, ami nagy előrelépést jelentett a kortárs magyar üvegművészetben, majd a 70-es, 80-as években itthon is megerősödött a stúdióüveg-mozgalom. Bohus Zoltán és Lugossy Mária voltak az első olyan kiváló üvegművészek, akik megjelentek a nemzetközi körforgásban, sikert sikerre halmozva. Egyben nagyvonalú mentorként magukkal húzták az ifjabb, tehetséges magyar üvegművész-generációt.
Itthoni üveggyűjtői piac híján az elmúlt harminc évben azonban néhány magyar alkotóművész – mint Bohus Zoltán, Lugossy Mária, Buczkó György, Botos Péter, Gonzales Gábor, Sigmond Géza, M. Tóth Margit, Borkovics Péter, Gáspár György és Kórodi Zsuzsanna – többnyire csak külföldön szerepelt. A magyar művészek sikere pont abból fakadhatott, hogy műveik sokkal több befektetést, munkát, kísérletezést, szakmai titkot vagy belső ideológiai üzenetet tartalmaztak, mint a gazdagabb, szabadabb országok szerencsésebb művészeinek alkotásai. Munkájukhoz rendkívüli szorgalom, szakmai bátorság és főleg önerő kellett, ugyanis a szocializmus alatt nem léteztek még pályázati és szponzorálási lehetőségek, de még a művészetkritikusok sem értették vagy támogatták ezt a missziót.
A gyűjtők alig várják, hogy új műve jelenjen meg
Radák Eszter a „kortárs klasszikus”, aki mára a magyar képzőművészeti szcéna egyik legsikeresebb festőművészévé nőtte ki magát. Naplementék, bizsergő retinák címmel önálló tárlata nyílik a Virág Judit Galériában, amely 2023. szeptember 6. és 23. között ingyenesen látogatható, és több mint 30 friss alkotást mutat be.
Radák Eszter (1971, Budapest) képei igazi remekművek. Olyan alkotások, amelyek már a fiatal festő pályája kezdetén kivívták a szakma figyelmét, a kritikusok és művészettörténészek elismerő sorait. Számos csoportos és önálló kiállítást követően Radák 2007-től a Virág Judit Galéria művészkörének tagjává vált. A gyűjtők – bár a Radák-képek ára ma már milliós nagyságrendben mozog – rendre alig várják, hogy pár évente új művekkel szerepeljen a galéria kiállítótermeiben.
Első ránézésre a Radák-képek vibrálóan színes, a pop arttal rokonítható, narratív, frappáns, mesélő címekkel ellátott, hangulatos képek, amelyekre egészen egyszerűen jó ránézni. Feldobják a falakat, a belső tereket, olyan művek, amelyekkel jó együtt élni, és jó hazamenni hozzájuk.
A fentieknél ugyanakkor sokkal több rétegük van ezeknek az alkotásoknak,
és ez egy igazán jó művésztől el is várható. Amellett, hogy hamisítatlanul eredetiek, csak rájuk jellemző hangvétellel, stílussal bírnak, és reflektálnak a minket körülvevő eseményekre. Azonnal felismerhetők: ha egyszer behatóbban megismertük a Radák-képeket, nem felejtjük el őket soha.
Beszélgetett a fénnyel, és megfestette a levegőt
Szegénynek született, és szegényen halt meg a huszadik század első felének egyik legeredetibb magyar képzőművésze, Egry József. A Balaton festőjének is nevezett zseni több mint harminc éven át kutatta ecsetjével a tó, a pára, a fény üzeneteit.
Nem a Balatont festem, hanem annak világát
– fogalmazott ő maga. Születésének 140. évfordulója alkalmából Egry József 140 – Balaton, Szicília, Nervi címen rendeztek kihagyhatatlan kiállítást a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum felújított épületében.
Vezúv és Badacsony
Az évforduló alkalmából létrehozott, 140 művet felsorakoztató tárlat alapvetően a művész balatoni alkotásaira fókuszál. Ez meglehetősen bőséges merítés, hiszen Egry Badacsonyban élt és alkotott 1918-tól 1951-ben bekövetkezett haláláig. A teleket többnyire Budapesten töltötték feleségével, mivel az asszony hozományához tartozó keszthelyi villát kénytelenek voltak eladni, a minden komfortot nélkülöző badacsonyi présház pedig, ahol nyaranta dolgozott, télen lakhatatlan volt.
Sipos Anna művészettörténész, a kiállítás kurátora az Indexnek elmondta, hogy a tárlaton ízelítőt nyújtanak a festő olaszországi útjain alkotott műveiből is. Egry első itáliai útján, amelyre egyre súlyosbodó tüdőpanaszai miatt volt szükség, olyan képek születtek, amelyek a több évtizedes balatoni életművének előtanulmányaként is értelmezhetőek.
Jelenleg ők a világsztár magyar festők
Lehetnek-e világsztárok a kortárs magyar festőkből ? Meddig kúszhat fel az értékük a ma is alkotó hazai művészeknek? Mi ez a boom, amelyet az utóbbi években a festőink körül tapasztalunk a hazai és nemzetközi piacokon? Többek között ezekre a kérdésekre is igyekszem válaszolni ebben a cikkben.
Öt évvel ezelőtt hirdettük meg az első kortárs aukciónkat a Virág Judit Galériában. Egészen addig az igazán komoly összegeket megmozgató piac a klasszikus festmények terepe volt. A nagy gyűjtők leginkább Csontváry, Munkácsy, Rippl-Rónai, Vaszary műveit keresték. Azzal is tisztában voltunk, hogy a nemzetközi piacon már régóta külön aukciót szerveznek a klasszikus és a kortárs alkotásoknak.
Akkoriban a kortársaknak még jóval kisebb volt az értékük. Azóta minden megváltozott. Ugyanaz a festmény, ami pár évvel ezelőtt 1 millió forintról indult egy aukción, ma már több mint 10 millió forintos kikiáltási áron kerülne árverésre, és ki tudja, hol állna meg a végén.
Mi történt közben?
Újjáéled a legendás nagybányai művésztelep
Különleges projektbe vágott a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány, a KEÉÖMA: egy ritkaságokat is felvonultató kiállítással újraindítják a világviszonylatban is híres nagybányai festőiskolát, amely a modern magyar festőművészetet útjára bocsátó mozgalom volt.
Nagybánya (románul Baia Mare) körülbelül hatórányi autóútra van Budapesttől – már ha az ember azonnal átjut a csengersimai határátkelőn. Ha nem, akkor akár nyolc órát is utazhat, mire megérkezik a szóban forgó kiállításnak otthont adó városba.
Rengeteg szépkorú várakozik a Máramaros Megyei Művészeti Múzeum első emeletén, ahol június 24-én kiállítás nyílt a legendás nagybányai művésztelep alkotóinak festményeiből. Egy maréknyi tinédzser gondoskodik róla, hogy csökkenjen az átlagéletkor, de tény, hogy meglepően sok idős műkedvelő látogatott el a két hónapig nyitva tartó tárlat megnyitójára. Kimondottan érdeklődők, már a megnyitó előtt lefotózzák az összes képet, diskurzusba elegyednek nemcsak egymással, de a sajtóval és a szervezőkkel is.
Ez már csak azért is kiemelendő, mert a nagybányai festőiskolát (elsősorban) azért virágoztatják most fel, hogy az értékmegőrzés mellett értéket is teremtsen, vagyis egy újabb festőgeneráció nőjön fel és alkosson Erdély e részén. A fiatalok egyelőre nem tolongtak a kultúrtérben, kérdés, a következő két hónapban hány ifjonc fog ellátogatni a kiállításra.
Kölcsönbe adott művek, titokzatos tulajdonosok, páncélautók
Tömegeket vonzó, igazi művészeti szenzációnak számító nagyszabású kiállítások követik egymást a fővárosban, elég a Magyar Nemzeti Galériában a Gulácsy Lajos életművét bemutató vagy a Szépművészeti Múzeum népszerű Csontváry 150 című kiállítására, esetleg a korábbi, Vaszary János lappangó remekműveit bemutató tárlatra gondolni. Szinte minden esetben olvasható a programok leírásában, hogy a műalkotásokat múzeumok és magángyűjtők kölcsönzött darabjaiból állították össze. Mit jelent ez a valóságban, milyen szerepet játszanak a folyamatban az aukciósházak, és hogyan tudják megőrizni anonimitásukat a gyűjtők?
Mindennek az alapja a bizalom
Amikor a kurátorok összeállítják egy-egy kiállítás programját, listát írnak, hogy mely festményeket szeretnék bemutatni. A műalkotások egy része múzeumoknál van – idehaza vagy külföldön –, egy részük azonban gyűjtők tulajdonában. A szervezőknek gyakran több tucat tulajdonossal kell megállapodniuk, ha szeretnék kölcsönkérni az alkotásokat a kiállítás időtartamára.
A műkereskedelem legfontosabb szabálya a bizalom és a diszkréció – az anonimitást mindenáron meg kell védeni. Amennyiben egy gyűjtő árverésen vásárol műtárgyat, és szeretné a kilétét titokban tartani, akkor az aukciósházaknak kötelességük ezt a kérését tiszteletben tartani.
A magyar gyűjtők nagyon diszkrétek
A kurátorok az anonimitás miatt sok esetben nem tudják, hogy ki vásárolta meg az áhított képet, csupán azt, hogy melyik aukciósház árverésén szerepelt legutóbb, és ott milyen áron kelt el. Ekkor jövünk a képbe mi. A Virág Judit Galériát is gyakran keresik meg a legnevesebb múzeumok, hogy segítsünk nekik felvenni a kapcsolatot a kép tulajdonosával. Ilyen helyzetekben mi értesítjük a gyűjtőt, aki eldönti, hogy kölcsönadja-e a képet, és ha igen, akkor nyíltan vagy a névtelensége megőrzése mellett teszi. A túlnyomó többség igen mond a kölcsönadásra, azonban megőrzi inkognitóját. A magyar gyűjtők nagyon diszkrétek.
Anyján kívül, aki majomszeretettel csüngött rajta, sosem volt más nő az életében
A Magyar Nemzeti Galériában 2023. augusztus végéig látható Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása. Gulácsy képei, amelyek akár 100 millió forintért is elkelhetnek egy-egy aukción, varázslatos és titokzatos világba vezetnek el minket.
Gyermeki lelkű, kedves különc
Gulácsy gyermeki lelkű, kedves különc volt. Édesanyjával való ambivalens kapcsolata, annak zsarnoki szeretete és túlféltése miatt valójában sosem vált felnőtté. Anyján kívül, aki majomszeretettel csüngött rajta, sosem volt más nő az életében.
Apja halála után kettesben éltek egy szoba-konyhás lakásban, miközben a folyamatos lecsúszás fenyegette őket.
A beilleszkedésre való képtelenség és a konvenciók elutasítása már korán megmutatkozott nála: a budapesti Mintarajziskolába járt két évig, de nem tudta elfogadni az intézményi kereteket, így eltanácsolták. Ezek után a művész szorgalmasan járta a képtárakat Olaszországban – úgy képezte magát, hogy másolta a régi mesterek műveit.
Extravagáns viselkedése és extrém megjelenése bájos, szeretetreméltó személyiséggel párosult. Különc alakja a kortárs beszámolókban is gyakran felbukkant:
Valami lehetetlen színű, világos, rövid nadrágot viselt, hozzá fekete zsakettet, piros-kék kockás inget, lila csokornyakkendőt
– írja Bálint Lajos a visszaemlékezésében, amely Szabadi Judit 2007-ben megjelent, Gulácsy Lajos című könyvében olvasható.
London felkészül: ugrásra kész a Ferrari-piros bronzoroszlán
Nagy Ágnesék csobánkai birtokának megközelítése a kalandtúra kategóriájába tartozik. Házszám nincs is, csak helyrajzi szám. Szerencsére a ház ura és úrnője kint áll a kapu előtt, és integet, hogy jó helyen járunk.
Belépve a kertbe, Cirmi, az egyik barátságos macska dörgölődzik a lábunkhoz. A kőből készült itatóedényekben víz csillog, örvös galamb és csóka oltja szomját a délutáni hőségben. Cirmi csak velünk ilyen kezes bárány, a minap elkapta az egyik örvös galambot, de hát a macska mégiscsak ragadozó, még ha házi is.
Vicsorog a Ferrari-piros oroszlán
Az élő állatok után a nappaliban egy jókora vörös oroszlán vicsorog ránk. Hála istennek, bronzból van, nem hús-vér bestia, ráadásul tűzvörös, amely színváltozat a természetben a legritkább esetben fordul elő, kiváltképp oroszlánoknál. Vagy ahogy megtudjuk az alkotójától, nem is tűzvörös, hanem Ferrari-piros. Ez a ragadozó megy hamarosan Londonba, az idei Londoni Művészeti Biennáléra, 80 ország 400 válogatott alkotása közé, a chelsea-i öreg Városházára. Ahol a kiállítást maga a polgármester, Preety Hudd nyitja meg.
„Nemrégiben költöztünk ki a férjemmel Varazzéba, a Ligur-tenger partjára, de csak részben, mert kétlaki életet élünk. Hol Csobánkán, hol Olaszországban tartózkodunk. Istvánt Magyarországhoz köti a munkája, épp a minap ugrottunk haza” – mondja Ágnes, majd gyorsan hozzáteszi, hogy a műterem itt maradt a Pilisben. – „De az ötleteket viszem magammal, amit a mediterrán élet és a tenger közelsége csak felerősítenek, és a megvalósításához jó terepet ad a szomszéd település, Albissola is, az olasz kerámia fellegvára. Amellett Carrarában is dolgozom, az új városi lakásunktól mindössze másfél órás autóút. Az már Toscana, pont a két tartományt elválasztó határ túlsó oldalán.”
Miután Ágnes férjével, Istvánnal egyesült erővel a fotózáshoz megfelelő szögbe állítjuk a legalább nyolcvankilós bronzoroszlánt, lesétálunk a műterembe. A verandán az Albrecht Dürer Rinocérosza által ihletett orrszarvúba ütközünk, majd a két és fél évvel ezelőtt, a Várkert Bazárban is kiállított sztár, a hátára fordult, balesetet szenvedett bogárként kapálódzó, antik metszetekkel borított egyszarvú tűnik szembe.
Itália bűvöletében
„Imádjuk Olaszországot, állandóan régiségvásárokba járunk Istvánnal, a varazzei lakásunkat is részben a piacokon szerzett dizájnzsákmánnyal rendezzük be” – meséli Ágnes csillogó szemmel, miközben feltekint a falra, ahonnan a Római vakáció kereken 70 éves, eredeti plakátja néz le ránk, Gregory Peckkel és Audrey Hepburnnel, mintha csak alá akarná támasztani a szobrásznő szavait. – „Annyira odavagyok Olaszországért, hogy a fejembe vettem, biztosan csörgedezik olasz vér is az ereimben. Odakint Amerikában el is végeztettünk egy genetikai vizsgálatot, kiderült, van az őseim közt minden náció, még háromszázaléknyi finn is, kivéve egyet: az olaszt…”
Csodagyerekként bámulták a katalánok az idehaza megosztó tizenéves festőt
Sávolt Karolina kiállítása 2023. június 23-tól július 7-ig tartott nyitva a barcelonai Mrs. Toolip Art Gallery kiállítótermeiben, a katalán főváros központjában. A 13 éves tinédzser második külföldi bemutatóját a tavaszi dubaji és nizzai tárlatot követően az Index is beharangozta, egyrészt felidézve, mekkora visszhangja volt a fiatal festő tavalyi kiállításainak a Falk Miksa utcai Bodó Galériában, másrészt említést téve a honi képzőművészeti szcéna kritikus hangjairól is.
Barcelona az a közeg, ahol nincsenek rokoni, üzleti, egyéb kapcsolatok, így úgy véltük, a kiállítás bizonyos értelemben perdöntő lesz Karolina festészetének megítélésében.
Barcelona kimondta az ítéletet
Nos, az ítélet megszületett, Barcelona, ha le nem is borult Karolina lábai elé, de kalapot emelt előtte. A kiállítás sikeres volt, tévéinterjúk, újságcikkek készültek a kislánnyal, és a katalán művészvilág úgy tekintett a tinédzserre, mint egy csodagyerekre, aki előtt nemcsak hogy fényes jövő áll, hanem már most is izgalmas színfolt a képzőművészeti szcénában.
Már az a körülmény is sokatmondó, hogy a galéria eredeti elképzelése, hogy bár a tárlat június 23-tól egy hétig lesz látható, ám komoly érdeklődés esetén egy héttel, július 7-ig meghosszabbítható, bevált. A látogatók csak jöttek és jöttek, amiben persze nyilván az is közrejátszott, hogy a galéria vezetői járatosak a marketingben.
A kiállítása megnyitóján az egyik beszédet Taróczy Balázs barcelonai főkonzul, wimbledoni teniszbajnok mondta. A galéria Instagram-profilján látható fotók és megfogalmazások arról tanúskodnak, hogy a vernisszázs „vadul sikeres” volt, és „minden várakozást felülmúlt”.
Az emberek közös szelfiket készítettek Karolinával, véget nem érő autogramosztás is volt, vagyis a megnyitó a barcelonai művészeti élet jelentős eseményének számított.
Aztán pedig jöttek az interjúk, az újságcikkek. Beatríz Talegón a Diario16 című napilapban közölt írást Karolináról Az ifjúság tehetsége, felerősítve az új technológiák által címmel. A cikk alcíme rávilágít arra, amit itthon már megtudtunk a Bodó Galéria-beli kiállítások megnyitóin: „A pandémia idején, a bezártság hónapjaiban az ifjú művész megtanult festeni, és kifejlesztette sajátos technikáját.”
Amit egyébként Beatríz Talegón hiperrealistának nevez, és nem is teljesen alaptalanul, hiszen Sávolt Karolina különös hangsúlyt fektet a valóság hajszálpontos, részletgazdag, már-már fényképszerű tükrözésére.
Az írás bevezetőjében Talegón arról polemizál, hogy az internet beláthatatlan veszélyeket rejt napjaink ifjúsága számára, ám ha valaki helyesen használja fel a világháló adta forrásokat, akkor korlátlan lehetőségek nyílnak meg előtte. Ahogy azt Sávolt Karolina példája is bizonyítja, hiszen a kislány autodidakta módon, az internetről tanult meg festeni.
Karolina művei, amelyek tele vannak élettel, színekkel és szépséggel, megmutatják, hogyan tör utat magának a tehetség annak segítségével, ami mindannyiunk számára kéznél van: az internettel, amikor a pandémia bezártságra kárhoztatja az embert
– fogalmaz az újságíró.
Hatalmas volt az érdeklődés a Szépművészeti Múzeum Csontváry-kiállítására
A nagy érdeklődésre való tekintettel az utolsó hétvégén hosszabbított nyitvatartással várja a múzeum a látogatókat. A tárlat július 16-ig látható – írta közleményében a Szépművészeti Múzeum.
A Csontváry-kiállítás hétfőnként is nyitva áll a látogatók előtt, az utolsó hétvégén pedig egy órával korábban, 9 órakor nyitja meg a kapuit az intézmény, és este 9 órakor zár a népszerű tárlat – tették hozzá.
Több ikonikus Csontváry-festményt láthatnak együtt a látogatók
Július 5-én volt 170 éve, hogy Csontváry Kosztka Tivadar megszületett. A különleges évfordulót közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum.
A negyvenöt művet felvonultató kiállítás tisztelgés a magyar festészettörténet egyik legeredetibb és legismertebb alkotója előtt.
Mint írták, a két intézmény egyesített gyűjteményének köszönhetően a kiállításon együtt látható Csontváry híres Önarcképe és Magányos cédrusa, a nagy méretű Taorminai görög színház romjai és a Nagy Tarpatak a Tátrában című festménye, valamint a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban és a Jajcei vízesés című alkotásai is.
A negyvenöt művet – köztük a csaknem harminc négyzetméteres Baalbeket és a többi óriásfestményt – felvonultató kiállítás teljes képet nyújt Csontváry főtémáiról, motívumairól és életéről.
A legendás festő a magyar aukciós rekordot is megdöntötte
Ahogy korábban beszámoltunk róla, talán nincs is még egy olyan művészünk, akit ennyi titok és legenda vesz körbe. A Felvidéken, Kisszebenben született művész életében egyetlen képet sem adott el, mára ritkán felbukkanó remekművei aukciós rekordokat döntenek.
CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR TITOKZATOS SZIGET CÍMŰ FESTMÉNYÉÉRT TÖBBET FIZETTEK, MINT EDDIG IDEHAZA BÁRMELYIK MAGYAR ALKOTÓ MŰVÉÉRT.
Csontváry életműve rendkívül kicsi, alig több mint 100 darabot számlál, és ennek nagyobb része, nagyjából 80 százaléka közgyűjteményben – múzeumi tulajdonban –, kisebb része, nagyjából 20 százaléka magánkézben van, így igazi szenzáció, ha felbukkan egy Csontváry-kép a műkereskedelemben.
Szembejött velünk a gyermek Kossuth Lajos
Helyes szőke kisfiú néz vissza rám a vászonról, hatéves forma lehet, egy gesztenyefa ágvillájában ül, és töpreng valamin. „Ez kicsoda?”, kérdem a kolozsvári festőtől, Betuker Istvántól, aki a világ legtermészetesebb hangsúlyával válaszolja: „A gyermek Kossuth Lajos.”
Hosszú másodpercekig kattognak a fogaskerekek az agyamban, végiggondolom, hogy Kossuth 1802-ben született, még hatéves korában is csak 1808-at írtunk, az első igazi fényképet pedig csak 1826-ban készítette el Joseph Nicéphore Niépce.
Segít a mesterséges intelligencia
Nyilván látszik az arcomon a döbbenet, István el is mosolyodik, végül csak-csak ki tudom nyögni:
- No de miből gondolja, hogy a kis Kossuth így nézett ki?
- Megterveztettem a mesterséges intelligenciával.
- Ja, hacsak úgy nem…
Az idő szélvész gyorsan repül, Kossuth gyermekkorában még a fényképezés technikáját sem ismerték, manapság pedig már a mesterséges intelligencia segítségével műalkotásokat is lehet tervezni, olyan történelmi alakokat is felidézhetünk, akikről nincs fotó vagy festmény, mert ott az A. I., ami (aki?) bármire képes. No azért bármire nem, legalábbis nem olyan minőségben, ahogy azt szeretnénk.
Amúgy Kossuth nem véletlenül témája ennek a festménynek, Tállyán vagyunk, az Artistaille Art Residency elnevezésű művésztelepen. Az első felelős magyar kormány pénzügyminiszterét nem szülőhelyén, Monokon keresztelték meg, hanem a szomszédos Tállyán, mert itt volt a legközelebbi evangélikus templom.
Goya és a háború borzalmai
Persze a tállyai művésztelep fő tevékenységi köre nem a Kossuth-portrék készítése. Az Oroszlános Borhotel 400 éves épületében és a szomszédos alkotóházban valamilyen szinten a hosszú éveken keresztül működő és neves művészeknek is lehetőséget nyújtó Közép-európai Művésztelep folytatása ez. A tábornak van egy háborúra vonatkozó mottója – „Legyen vége már!” –, amelynek még javában tart a második turnusa, a művészek totális témaszabadságot élveznek.
Betüker István, ugye, a gyerek Kossuthot festi meg, a hely szelleme által ihletve és némi A. I.-s segítséggel, Simon-Mazula Tibor viszont tényleg a háború borzalmai hatása alá került, ezért festette meg Francisco Goya talán leghíresebb alkotásának, pontosabban 82 rézkarcból álló sorozatának parafrázisát. Goyát sokan az expresszionizmus előfutárának tartják, és hogy ez mennyire helyes stílusértékelés, az kiviláglik Tibor három festményéből. Goyát – és Simon-Mazulát – nézni megrendítő élmény.
Egy szobával arrébb Csurka Eszterrel találkozunk, és Vilmával, a mosolygós szemű festőnő elválaszthatatlan törpeuszkárjával. Eszter a lányát festi meg éppen, légies ecsetvonásokkal.
Aztán vannak, akik még csak a tervezés fázisánál tartanak, de hát ez így is van rendjén. Az Artistaille egyik rendeltetése éppen ez, hogy az idilli környezet, a természet közelsége, a szőlőtőkékkel borított domboldalak inspirálják a művészeket. No és hogy megbeszéljék az elképzeléseiket a tábor kurátorával, Gulyás Gáborral. Ahogy éppen Göncz Dalma, a folyton új utakat kereső, a közelmúltban már a hongkongi piacot is meghódító és a napokban ösztöndíjjal az andorrai UNESCO-művésztelepre utazó betonfestő művésznő teszi az Oroszlános Borhotel tornácán.
Szól a szaxofon
DrMáriás, a honi képzőművészeti, zenei és irodalmi szcéna talán legeredetibb, Munkácsy Mihály-díjas figurája a tábor motorja, a Munkácsy Mihály-díjas polihisztor megjegyzéseire, monológjaira oda kell figyelni, és ha majd a festménye is elkészül – amelyet természetesen a többi alkotással együtt kifüggesztenek a házigazdák a borhotel falára. Ahogy azt már az első turnus idején elkészült Verebics Ági, Nagy Kriszta festményeivel is tették. Akkor majd kiderül, milyen gondolatokat ébresztett az újvidéki zseni fejében ez a néhány tállyai nap. Addig is kénytelenek vagyunk hallgatni, ahogy a Gesamtkunstwerk jegyében szaxofonján gyakorol a közelgő Tudósok-koncertre, amivel a Fishing on Orfű fesztivál hallgatóságát örvendezteti meg.
Hát, így zajlik az élet az Artistaille-ban, némi délutáni pincelátogatással és hajnali „tetejezéssel” fűszerezve. (Ha valaki nem tudná, a tetejezés szőlészeti szakszó, azt a műveletet jelenti, amikor a szőlőtőkék tetejéről metszőollóval lenyesegetjük a fölösleges, az energiát értelmetlenül elszívó hajtásokat.)
Tavaly újraéledt a Közép-európai Művésztelep, amely 1990-ben jött létre Kerékgyártó István alapításával, és amely a kilencvenes-kétezres évek egyik meghatározóbb művészeti helyszíne volt, ahol több neves alkotó is megfordult
– mondja Berger Anna, az Artistaille motorja, egyben a működtető-irányító-szervező triumvirátus hölgytagja, aki élettársával, Márton Péterrel, a borhotel és a szőlőbirtok tulajdonosával és Gulyás Gábor kurátorral jegyzi a művésztelepet. – „Tavaly Péter indította be a kezdeményezést, az első évben pécsi művészek alkottak itt, idén pedig kiterjesztettük a meghívottak körét. Az idei első, májusi turnusban Kusovszky Bea, Töttös Kata, Végh Júlia, a már említett Nagy Kriszta is alkotott nálunk, utóbbi festményének a modellje a lányom volt.”
Egy nemzetközi művészeti vásár jelentősége és megunhatatlan varázsa Budapesten
Idén 13. alkalommal nyitja meg kapuit az Art Market Budapest, amely 2011 óta áll nemzetközi vásárként a képzőművészet iránt érdeklődő, folyamatosan növekvő közönség szolgálatára. A nagyszabású esemény 2023. október 19–22. között ezúttal is széles nemzetközi művészeti válogatással és programokkal segít izgalmas kulturális központként vonzóvá tenni Budapestet. A vásár elmúlt 12 évéről és az idei tervekről Ledényi Attilát, az Art Market Budapest alapító-igazgatóját kérdeztük.
Ledényi Attila az interjúban többek között elmondja, hogy
- Dél-Afrikából, Japánból, Izraelből, Koreából, Thaiföldről is érkeznek kiállítók,
- ezúttal a kortárs roma képzőművészetet helyezik a figyelem középpontjába,
- látványos a gyerekrajzokat idéző festmények népszerűsége,
- előretört a figuralitás az absztrakt művészet hosszan tartó dominanciája után,
- a műalkotások nem csupán a múzeumok, az otthonaink falai között is pompásan érzik magukat,
- kisebb ráfordítással is különleges kincsekre lehet bukkanni.
Hogy néz ki az Art Market Budapest elmúlt 12 éve? Mit mutatnak a számok? Hogyan alakult a kiállító művészek, a látogatók, illetve a megvásárolható tárgyak mennyisége?
Aligha fejezhetők ki pusztán számokban a kortárs művészet megbecsülése és hazai piacának bővülése, a magyar művészet nemzetközi pozíciójának erősödése, a nemzetközi vásárok magyar és más kelet-európai galériák iránti érdeklődésének növekedése, vagy éppen Budapest Európa egyik vonzó művészeti célállomássá válása tekintetében az Art Market Budapest jelentős hozzájárulásával elért eredmények.
Bár önmagukban a számok is sokat elárulnak, hiszen az első évhez képest a kiállítók mennyisége mára megduplázódott, a látogatók száma háromszorosára nőtt. Az Art Market Budapest a mintegy 7 ezer négyzetméterén legutóbb 2022 őszén mutatta be közel 30 ezres közönség előtt 30 ország több mint 500 művészének – akiket mintegy 100 kiállító képviselt – több ezer alkotását.
Tekintettel arra, hogy a kiállítói szám növelésének korlátja a rendelkezésre álló kiállítási terület, a vásárra jelentkező kiállítók mennyiségéből lehet igazán az emelkedő érdeklődésre következtetni. Ebben a tekintetben sokatmondó, hogy meg kellett volna legalább dupláznunk a kiállítási területet ahhoz, hogy a jelentkezői igényeket kielégíthessük. Többek között ez a tényező is hozzájárul ahhoz, hogy az Art Market Budapest minden releváns mérőszám tekintetében évek óta a közép- és kelet-európai régió legnagyobb nemzetközi kortárs képzőművészeti vására.
Miért hozták létre 12 évvel ezelőtt a vásárt, és hogyan érvényesültek az alapításkor megfogalmazott célok?
Az Art Market Budapest megalapításakor alapvetően két fő célt fogalmaztunk meg. Az egyik egy olyan művészeti platform létrehozása, amely különleges hangulatából, a választék gazdagságából és az ehhez rendelt intenzív kommunikációs munkából fakadóan a lehető legszélesebb és legvonzóbb felületet és alkalmat teremti meg a közönség számára a kortárs képzőművészet fogyasztásához, élvezetéhez, vásárlásához, részben annak reményében is, hogy
a galériák zárt világából napvilágra hozott művészeti tartalmak iránti érdeklődés, vagyis a kortárs képzőművészet közönsége növekedési pályára álljon.
Másrészről pedig szerettük volna elérni, hogy Budapest bekapcsolódjon a nemzetközi művészeti, műkereskedelmi körforgásba, Magyarország vonzereje növekedjen, és megítélése javuljon a művészet iránt érzékeny, az utazásai során a kulturális tartalmakat előtérbe helyező külföldiek körében éppúgy, mint a művészet és műtárgypiac szakmai közegében. Márpedig a minden évben több száz művészeti vásárt felvonultató, rendkívül kompetitív nemzetközi piacon az ingerküszöböt átugrani csak egy nagyszabású, széles nemzetközi választékot, és máshol nem hozzáférhető tartalmakat felvonultató eseménnyel lehet, ezt az elmúlt több, mint egy évtized tapasztalatai nyilvánvalóvá tették.
Ennyi idő távlatában megállapítható, hogy az eredmények mindkét kitűzött cél tekintetében az optimista várakozásoknak felelnek meg. A kortárs képzőművészet iránt érdeklődő hazai közönség és a Budapest mint művészeti szempontból releváns helyszín iránti nemzetközi figyelem növekedése egyaránt vitathatatlan. Márpedig ennek – a törekvéseink fókuszába helyezett, és korábban elhanyagolt közönség mellett – a legfőbb haszonélvezői a hazai művészek és az őket képviselő szervezetek, kiemelten a hazai kereskedelmi galériák. Hiszen mindkét fő célunk érvényesülése végső soron a hazai piac bővülését szolgálja.
A Csontváry-életmű legnagyobb rejtélye
A Virág Judit Galéria 25 éve szervez aukciókat, és ezalatt mindössze négy Csontváry-kép került kalapács alá. Az árverések leginkább várt tétele mindig. Azon a decemberi estén, pár nappal 2021 karácsonya előtt a negyvenedik tételnél egy pisszenést sem lehetett hallani a teremben. 440 milliónál tartottunk, de éreztem, hogy még nincs itt a telefonon, és online is licitáltak. Hamarosan megérkezett a következő ajánlat: 460 millió forint! Kivártam, majd: először, másodszor, senki többet?
Harmadszor! De a kalapács hangját már alig lehetett hallani, mert elnyomta a tapsvihar. Megszületett a magyar aukciós rekord:
Csontváry Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című festményéért többet fizettek, mint eddig idehaza bármelyik magyar alkotó művéért.
Pontosan 170 éve, július 5-én született Csontváry Kosztka Tivadar. Talán nincs is még egy olyan művészünk, akit ennyi titok és legenda vesz körbe. Hóbortos személyiségét kortársai kinevették, életében egyetlen képet sem adott el. Halálakor a képeit bérkocsisok akarták megvenni ponyvának, mára ritkán felbukkanó remekművei aukciós rekordokat döntenek. Ki ez az ember? Ki Csontváry Kosztka Tivadar?
Különc és aszketikus patikus
A Felvidéken, Kisszebenben született 1853-ban. A család életét minden bizonnyal megnehezítette, hogy Kosztka László, Csontváry édesapja gyógyszerészi teendői mellett a város rendőrfőnöke is volt, így pont a szabadságharc leverése utáni években vált a gyűlölt hatalom helyi képviselőjévé. Csontváry 1884-ben nyitotta meg saját patikáját Gácson, ahol a helyi közéletben is részt vett, és mivel rajongva imádta Ferenc Józsefet, meglehetősen sok konfliktusba keveredett a helyiekkel. Megítélésén az sem segített, hogy jelentős kiegészítő jövedelemre tett szert szeszkereskedelemből.
Különcsége tanulmányai alatt is megmutatkozott: majd 40 éves volt, amikor a müncheni festőakadémiára került, és nemcsak korával lógott ki az ifjú festők köréből, hanem aszketikus életmódjával is. Alkoholt egész életében nem fogyasztott, nem dohányzott és nem vett részt a bohém fiatalság mindennapos szórakozásában, így hamar az élcelődések központjává vált.
Magányosan élt, sosem nősült meg. Patikáját 1894-ben bérbe adta, és ettől kezdve már kizárólag a festészetnek élt.
Utazott vagy nem utazott?
Az egyik legnagyobb rejtély a Csontváry-életművel kapcsolatban az, hogy vajon tényleg elment-e az egzotikus országokba, vagy korabeli fotográfiák segítségével festette meg legendás képeit? Az általa megfestett helyszínek − egyebek mellett Athén, Kairó és Jeruzsálem − a korban már népszerűek voltak, fényképek és képeslapok foglalkoztak velük.
Gyanú merült fel, hogy a furfangos gyógyszerész nem valami színes nyomatról másolta-e titokban kulisszaszerű tájképeit?
− tette fel a kérdést Lehel Ferenc már 1931-ben.
Bár a korszak művészei – köztük Csontváry is – hevesen tagadták, ma már tudjuk, hogy világszerte rengeteg sztárfestő, köztük Munkácsy, Rippl-Rónai, Degas és Picasso is használtak fényképeket, akár modellpótlékként, akár ihlető forrásként. Az igazság felderítését megnehezíti, hogy semmilyen, Csontváry által megírt levél vagy képeslap nem támasztja alá állítólagos utazásait. Illetve egy levélről tudunk, amelyet a Japán kávéház művészeinek címzett, és melyben az aláírása mellé odabiggyesztette, hogy „Konstantinápoly, 1913”. Ám a postai bélyegzőn nem a török, hanem az osztrák hatóság pecsétje látható.
Az igazság valahol félúton keresendő,
Csontváry minden bizonnyal elutazott a távoli helyszínekre, de feltehetően nem teveháton cipelte magával a több négyzetméteres vászontekercseket és több száz kilós festéket,
mint ahogyan ezt önéletrajzában írja, hanem inkább vázlatokat készített a helyszínen, majd műtermében készítette el a monumentális festményeket.
Kicsi, de páratlanul értékes életmű
Csontváry életműve rendkívül kicsi, alig több mint 100 darabot számlál és ennek nagyobb része, nagyjából 80 százaléka közgyűjteményben – múzeumi tulajdonban – kisebb része, nagyjából 20 százalék magánkézben van, így igazi szenzáció, ha felbukkan egy Csontváry-kép a műkereskedelemben.
Egy miami ingatlanhirdetés fotóin tűnt fel az elveszettnek hitt magyar remekmű
A professzionális magyar műtárgypiac és kereskedelem a rendszerváltás óta létezik újra Magyarországon. Addig állami monopólium volt az aukciózás, csak állami galériák léteztek. A háttérben azért működött egy magánemberek által életben tartott festménypiac is – Virág Judit ezt a területet ismeri igazán –, ahol gyűjtők adtak-vettek egymásnak, illetve hirdetés útján kerestek képeket. A rendszerváltás révén jelenhettek meg az első magángalériák és -aukciósházak, ő maga is ezek egyikében kezdett el dolgozni 1988-ban.
Lángossütők mint kortárs mecénások
Azóta vevői oldalon is óriási változások történtek. A szakember elmesélte, hogy a hatvanas, hetvenes, de talán még a nyolcvanas években is a „maszekok” közül kerültek ki a műtárgy vásárlók. Kisiparosok, kötödések, fröccsöntők, illetve orvosok, jogászok, rendezők voltak a nagy gyűjtők. Elszánt, komoly tanáremberek között is akadtak olyanok, akik meghatározott koncepció szerint gyűjtöttek.
– Természetesen a műtárgyak ára is egész más szinten mozgott – teszi hozzá az aukciósház-vezető, majd számokat is említ:
ha megnézünk egy hatvanas-hetvenes évekből fennmaradt katalógust, akkor néhány ezer forintos összegekről beszélünk, amiért már nagyon kvalitásos képekhez lehetett hozzájutni.
A rendszerváltással ezen a területen is megjelent a piaci kereskedelem, beléptek az intézményi vásárlók, illetve azok a külföldre szakadt magyarok, akik számára fontos volt, hogy ily módon is felkutassák a gyökereiket. Beléptek a piacra a külföldiek is, akiknek semmi közük sem volt Magyarországhoz, viszont felfedezték, hogy itt igen gazdag, magas minőségű képállományt találnak a nyugat-európai árak töredékéért.
Rovataink a Facebookon