Világszínvonal, amit a Virág Judit Galéria művel a Zsolnay kerámiákkal

Ismét Zsolnay-aukciót rendeznek a Virág Judit Galériában. Az árverést ugyan 2023. október 18-án tartják, ám a kerámiákat október 5-től már egy kiállítás keretében is megtekinthetik az érdeklődők. A Zsolnay kerámia magyarországi jelentőségéről Törő István, a galéria ügyvezető igazgatója, Zsolnay-szakértő mesélt az Indexnek.

Az első színes és látványos Zsolnay-könyv, a Zsolnay szecessziós kerámiák 1992-ben látott napvilágot. A kötetet Csenkey Éva írta, aki gyűjtők, művészettörténészek, szakértők mestere volt ezen a pályán. 

Egyszer, amikor még semmit nem tudtam a Zsolnayról, a kezembe került ez a kötet. Megdöbbentem, amikor lapozgatni kezdtem, mert fantasztikus tárgyak voltak benne. Akkor határoztam el, hogy elkezdem őket gyűjteni. A folyamat akkor gyorsult fel, amikor 1997-ben megalapítottuk a Műterem Galériát, és az egyik speciális területünk a Zsolnay lett

– kérdeztük szenvedélyéről Törő Istvánt, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatóját, aki Zsolnay-szakértő is; több mint harminc éve jár aukciókra, és ma már egy impozáns gyűjteménnyel büszkélkedhet.

1997 óta már körülbelül nyolcvan aukciót rendeztek a galériában, aukciónként pedig körülbelül (minimum) egy tucat Zsolnay szerepel az anyagban.

sehol nincs olyan aukciósház vagy intézmény, amely hasonló mennyiségben és gyakorisággal árulna Zsolnay kerámiákat. Ez azt is jelenti, hogy Amerikától kezdve az európai országokig rengetegen ideküldik a Zsolnay kerámiájukat, mert itt adják el a legdrágábban. 

Az első aukció

A galéria életében 2017-ben érkezett el az áttörés, miután valaki fölajánlott eladásra egy teljes gyűjteményt, azaz hatvan Zsolnay kerámiát. Mivel a galéria évi tizenkét-tizenhat darabban és évi három árusításban gondolkozott, megoldást kellett találni a hirtelen felgyülemlett kerámiákra.

Az aukció hatására egy évvel később még két gyűjteményt kaptak, így megtartották a második aukciót is, ahol már tízmillió forint fölött keltek el a csúcsdarabok. Aztán jött a pandémia, amikor kizárólag online tudtak árverezni. 

A Zsolnayról érdemes tudni, hogy a történetében egyértelműen a világkiállítás volt a legfontosabb. Ez volt a reprezentáció és az önigazolás pillanata. A legszebb darabokat ezekre a kiállításokra gyártották, a kerámiák pedig azonnal elnyerték a vásár aranyérmét, így rengeteg rendelést vettek fel a tárgyakra. A megfizethetetlenül drága luxustárgyakra, például az aukció egyik központi elemére, a kígyót zsákmányoló keselyűre azonban nem kaptak rendelést, így az előre legyártott tárgyakat a a vásár végén eladták a helyszínen.

A Zsolnay-gyűjtés titka az, hogy a gyűjtők számára nem az előre legyártott darabok a fontosak, hanem az évek során eltűnt ritkaságok. Ezek azok a darabok, amelyek a vásárok után „szétszóródtak” külföldön, és aztán soha nem gyártották újra őket.

Fontos megemlíteni a Zsolnay rangját a magyar kulturális örökségen belül.

A Zsolnay porcelángyár indulásakor már olyan országoknak volt komoly kerámiagyártása, mint Anglia, Franciaország, Németország vagy a skandináv államok, ahol a reneszánsz óta óriási tradíciói voltak a kerámiának. 

A Zsolnay ezzel szemben egy kicsi korongozó műhelyként, szó szerint a semmiből indult el – amolyan kézzel formált, népi fazekasság címszóval. Semmi dísz, semmi mívesség nem jellemezte még az 1850-es években. Innen fejlődött oda, hogy a hetvenes évekre már európai színvonalat ért el. A márka először Bécsben kapott egy világkiállítási bronzérmet, aztán 1878-ban, a párizsi világkiállításon már aranyérmet szerzett.

A Zsolnay porcelángyár alapítója, Zsolnay Vilmos autodidakta módon tanult, és hamar magasan képzett kémikus lett. Nevéhez kapcsolódik az épületdíszítésre alkalmazott, fagyálló pirogránit, valamint a porcelánfajansz találmánya is. Zsolnay Vilmos az eozin technikájának kidolgozásában is közreműködött.

Az eozin nem más, mint egy nagyon fényes máz, amit korábban már ismertek az olasz keramikusok, a mórok és a spanyolok is, de aztán a technika valahogy eltűnt a semmibe.

Az 1890-es években az európai keramikusok újra elkezdték kutatni, hogyan tudnák megalkotni ezt a mázat: ennek az eredményeként született meg a Zsolnay máz, ami sokkal jobban sikerült, mint az addig ismert eozin. A Zsolnay porcelángyár ennek a színes és soha el nem fakuló máznak köszönheti átütő sikerét.

A Zsolnaynak a XIX. században legalább hat-nyolc komoly konkurense volt. Ha most ránézünk a kerámiapiacra, akkor mit látunk? Azt, hogy a konkurensek zöme eltűnt, tehát azok a tárgyak, amiket ők gyártottak, ma nem keresettek, egy-kétszáz euróba kerülnek. Ma a legdrágább szecessziós kerámiák kétségkívül Zsolnay-darabok. Egy jó Zsolnay simán belekerül 50-60-70 ezer euróba. Igazi csoda, hogy valaki 120 évvel ezelőtt a világ legjobbja, és utána nem halványul el a fénye, hanem egyre tovább nő

– emeli ki Törő István.

Magyarország nemzeti kincse

A Zsolnay a világ összes iparművészeti múzeumában ott van, a nagy aukciós házak anyagában rendre feltűnik, látjuk, hogy ma is roppant sikeresnek számít, ráadásul a világ legnagyobb gyűjteményei Magyarországon vannak. Ez körülbelül egy tucat nagy magángyűjteményt jelent, emellett a múzeumi gyűjteményekben is vannak darabok, például a pécsi és a budapesti Iparművészeti Múzeumban.

A napokban a Városligetben is nyílt egy Zsolnay-kiállítás. A világ legnagyobb magángyűjteménye, ami Gyugyi László, egy Amerikában élő mérnök tulajdona volt, Pécsre került. A gyűjtemény körülbelül tizenöt éve a pécsi Zsolnay Negyedben látható. Minden magyar magángyűjtő attól szenved, hogy megüsse azt az elérhetetlen szintet, amit Gyugyi képviselt.

A városligeti Kőrössy-villa magántulajdonban van, a tulaj, Szabó András szintén Zsolnay-gyűjtő – a palotát annak szentelte, hogy kiállítsa saját Zsolnay-gyűjteményét. Ez az első (megtekinthető) magyar Zsolnay-gyűjtemény itthon. 

A normális eladási arány a külföldi aukciókon 50-60 százalék, a 70 százalék már nagyon jónak számít, 80 százaléknál már mindenki mosolyog. Törő István a Zsolnay-alkotások keresettségéből és különlegességéből kiindulva arra számít, hogy a tárgyak 80-90 százaléka elkel. Mint mondja, sokkal kevesebb jó darab van, mint ahány gyűjtő, és mint ahányan vásárolni szeretnének.