Playroom címmel nyílt új kiállítása 2024. június 15-én Menyhárt Marcellnek és Getto Józsefnek a balatonfüredi Zsdrál Galériában. A tárlat, amely július 14-ig látogatható, tizenhat képet vonultat fel, és célzottan a gyermekkori szimbólumokra épít. A megnyitó után a két művész a kiállításról, az alkotói folyamatról és a közös munkáról mesélt az Indexnek.
Ha valami, akkor a helyszín adott volt: a felkérés Zsdrál Márkótól érkezett, aki rávette a művészeket, hogy Balatonfüreden készítsenek egy Duó kiállítást. „Már jó ideje közösen gondolkodunk és alkotunk, így jó lehetőségnek tűnt a kiállítás, hogy új szintre emeljük ezt az alkotói kapcsolatot” – fogalmaz Menyhárt Marcell.
Az alkotópáros egymásra találásának története már középiskolában kezdetét vehette volna – mindketten a Pécsi Művészeti Gimnáziumban pallérozódtak, Nyári Zsolt kezei alatt –, de két éve, a tállyai művésztelepen mélyült el a kapcsolatuk.
2022-ben Farkas Laura kurátor felkérte Getto Józsefet, hogy szervezzen egy fiatal pécsi művészekből álló csapatot az újonnan induló tállyai művésztelepre. Az oda meghívott művészbarátok listáján nem kellett sokat gondolkodnia, hiszen többekkel közelebbi kapcsolatban állt. Menyhártot leginkább a műveiről ismerte, ezek alapján gondolta úgy, hogy ott a helye a művésztelepen, és szeretné őt jobban megismerni.
Az ott töltött tíz nap alatt jó baráti és szakmai viszony alakult ki kettejük között, magától elindult a közös gondolkodás.
Sokat tanultam tőle a művészethez való hozzáállásról és számos technikai újításról, amit eszközként használhatunk, és amiket ő már akkor is magabiztosan alkalmazott. Fél éve közös műtermet vettünk ki már úgy, hogy kvázi alkotópárosként gondoltunk magunkra. Szinte minden mű, ami a mostani kiállításon látható, ennek a közös, mégis egyéni műtermi munkának köszönhető.
A kiállítás érdekessége, hogy a művészek nemcsak alkotóként, de kurátorként is részt vettek a projektben, ami nem megszokott jelenség. A közös kurátori munka Getto József szerint organikusan alakult ki.
Menyussal (Menyhárt Marcell – a szerk.) elkezdünk gondolkozni egy közös kiállítás koncepcióján, és végül úgy alakult, hogy egymást kurálva haladtunk lépésről lépésre. Szerintem ez nagyon jól működő recept volt. Mivel elég kevés időnk volt felkészülni, lehet, hogy ez máshogy nem is ment volna.
„Azt nem mondanám, hogy elméleti szempontból olyan komoly munkát végeztünk volna, mint egy szakképzett kurátor, viszont a témafelvetések személyessége és a kapcsolatunk jellegénél fogva egyszerűen nem volt indokolt, hogy bevonjunk egy harmadik felet. Napi szinten több órát beszélgettünk, több mint fél éve segítünk egymásnak a tervezési és kivitelezési folyamatokban, illetve az inspirációink is nagyon közösek. Ehhez felzárkóztatni egy külsős embert nem hiszem, hogy sikerült volna. Másfelől pedig jó kihívás, hogy különösebb elméleti vagy művészettörténeti support nélkül megállja-e a helyét a kiállítás akár a komolyabb szakmai körökben is” – fűzte hozzá Menyhárt Marcell.
Az alkotók valami olyat szerettek volna létrehozni, ami kizökkenti őket és a közönséget is a komfortzónából. Bár szobrásznak tanultak, valahogy mégis falra kezdtek dolgozni a pandémia alatt, igaz, Józsefben volt némi kényszer (ekkoriban már nem volt lehetősége az egyetemi műteremben folytatni a szobrászi programot).
Elindította a Nyugi című golyóstollrajz-sorozatot, amelynél az absztrakt geometrikus formák megjelenítésében továbbra is fontos szerepet játszott a térbeliség. Az utóbbi egy-két évben érdekelni kezdte, hogyan tudna a grafikai sorozatban létrehozott formavilágból narratívabb műveket alkotni, ahol már megjelenik a figura, ami korábban nem igazán érdekelte.
Nagyon vágytam arra, hogy újra kilépjek a fal síkjából. Rájöttem, hogy mélyre kell ásnom, és szinte gyerekszemmel kell tekintenem magamra és új sorozatomra.
A közös inspirációs forrás a rendszeres brainstorming és a tudatos egymásra hatás. Mindkét alkotónak megvan a saját világa és alkotói programja, de egy ilyen kiállításon fontos volt, hogy legyen közös inspiráció, ami végül a gyerekkor lett.
Mivel csupán néhány év van közöttük, hasonló szimbólumokat, szín- és formanyelvet használtak, de nagyon különböző módon. Marcell legfontosabb szimbóluma a műanyag – nemcsak mint fizikai anyag, hanem mint jelentés is nagyon érdekli.
A balatonfüredi kiállítást Nemes Márton nyitotta meg, aki idén a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén képviseli Magyarországot. A duó hatalmas megtiszteltetésnek élte meg, hogy Nemes elvállalta a felkérést, hiszen mindkettejükre nagy hatást gyakorolt.
Nemes Márton képrétegeivel egyszerre használja a kortárs festészet és szobrászat eszköztárát, de ennél talán még fontosabb az, ahogy beszél a szakmáról. Korábban úgy nyilatkozott, hogy egy alkotó abból csinál művészetet felnőttként, amit gyerekként szeretett.
„Ez visszaigazolja a gondolatomat, hogy azért érdemes a művészpályát választani, mert minden nehézségével együtt az ember olyan szabadságot kap általa, ami miatt egy felnőtt is gyerek tud maradni” – mondta Getto József.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon