Isten jobbján a Blikk, balján a Biblia

Minden bizonnyal nem a keddi volt az utolsó Sátán-ellenes imádkozás Magyarországon.

A Marilyn Manson-koncert ellen meghirdetett protestálás főszereplői, Szikora Róbert popénekes és az egyesült keresztény akadémikusok ugyanis azt igérték, legközelebb szervezettebben és hatékonyabban veszik fel a kesztyűt a gonosszal szemben. Mert az imádság nem elég.

Alapítvány a Sátán háta mögött

Minden pontosan úgy zajlott, ahogyan meg volt hirdetve. A budavári Szent István-szobornál valódi keresztény papok (öt felekezet képviselői) valódi Sátánt kiáltottak, valódi hívek pedig valóban imádkoztak a gonosz, azaz Marilyn Manson minden tekintetben középszerű rockzenész és a koncertjén szórakozó fiatalok lelki üdvéért.

És ott volt, sőt az első sorban ballagott Szikora Róbert popénekes.

A közös imádkozást a Keresztény Közéleti Akadémia szervezte. Róluk annyit kell tudni, hogy a Pázmány Péter egyetemen működnek alapítványi formában, céljuk pedig a keresztény eszmék terjesztése és a köz érdekébe állítása. Az alapítvány elnöke Kránitz Mihály, az egyetem rektor-helyettese.

Jézus köztünk van

A Mátyás-templom (a Budavári Nagyboldogasszony-templom) az este hat órai misére kényelmesen megtelt, a részeg turistákat ügyes kézzel válogatták le a sorról befelé menet, bent meghitt, magyaros hangulat.

Jézus Krisztust szólítja a színapdra Bárnóczky Előd plébános-helyettes ("Jézus köztünk van"), jobbra mellettem Szikora Róbert rágózik elmélyülten. Mondanám, hogy ez pofátlanság, én viszont később a Miatyánk mormolása közben akarom lefotózni, mire hangosan leteremt. Ilyen az, amikor az emberről megírják a Blikkben, hogy templomba megy.

Mansonról viszont egyelőre szó sincs, a mise is kezd vontatottabbá válni. Mielőtt kitörne a vallásháború, gyorsan leszögezem, hogy Manson koncertjét sem bírtam végighallgatni.

Mel Gibson is tudta már

Hét óra körül Szikora Róbert, én és még száz hívő már Szent István-lovaszobrát álltuk körül, ahol mise után összegyűltünk, hogy a Sátán által megvezetett zenész és közönsége lelki üdvéért imádkozzunk.

"Aki látta Mel Gibson Passió című filmjét, az azt is látta, hogy hányszor próbálta a Gonosz Jézust provokálni, a szeretet útjáról letéríteni. De Jézus akkor is azt mondta, amit most nekünk is kell mondani: Imádkozzatok üldözőitekért! Ez a szép keresztény cselekedet" - csapja ki a keresztény adu ászt, a megbocsátó szeretet kártyáját Előd atya.

"Brian Warner, aki fölvette a hatvanas évek testiségbálványa és egy sorozatgyilkos nevét (...) Ő Isten ellensége, ezt tudomásul kell venni. (...) Ez a magát művésznek nevező ember egyszer a színpadon eltépett egy Bibliát. Egy Bibliát! Egy Bibliát nem is lehet eltépni!" - ezt már Kiss Domokos református lelkész mondta bemutatva, hogyan érvel az igazi nyakas kálvinista. Beszélt még egy evangélikus és egy baptista pap is.

A középkori jelenettel lassan betelve ráeszméltem, tulajdonképpen mindenki csak a dolgát teszi: mivel Marilyn Manson úgy tesz, mintha gyűlölné a keresztény egyházakat, a keresztény egyházak úgy tesznek, mintha Manson valóban a Sátán volna. Kit érdekel, hogy tökéletesen elbeszélnek egymás mellett, és politika az egész?

Manson nem is sátánista, de ez ebben a történetben tényleg mellékszálnak számít már. A bulvárlapok például nem is válnak meg a jelzőtől, nem csoda, hogy a keresztény ember tévedésbe esik. Manson gyerekes nihilizmusa a középső ujj hoszas kitartásával pontosan leírható, számos veszedelmesebb előadóművész mászkál a világban, ha már.

Sátán a tömeggyilkos

A végefelé elkaptam még Szikora Róbertet. Arról beszélt, valahogyan meg kell állítani a kulturális mocskot, mint amilyen Marilyn Manson is. Konkrét tervek is vannak.

A Közéleti Keresztény Akadémia egy 20 tagú, keresztény értelmiségiekből és Szikora Róbertből álló grémiumot fog felállítani, amely előbb meghatározza, milyen kulturális szinten áll Magyarország, majd figyelemmel kísér, véleményt mond, vagy ha kell, és ha tud betiltat. "Ha időben tudtunk volna erről, akkor korábban kapcsoltunk volna!"

Szikora szerint egy demokráciának is megvannak a maga tiltott jelképei, ilyennek kell lennie a Sátánnak is. "Ha valaki Hitler nevében akarna koncertezni, engednénk? És ha valaki Sztálin nevében tenné ugyanezt? A Sátán nem egy tömeggyilkos?"

A művésztől elköszönök, a szervezők már pakolnak. Egy nő idegesen kapaszkodik bele egyikükbe: "De hát most mi lesz? Most ez ennyi volt? Csak ima? Még a koncert el sem kezdődött, csináljunk valamit! Menjünk oda, csináljunk valamit!" A nőt megnyugatják, hogy most csak imádkozásról volt szó.

Jelenet vége, sietek. Csak arra van idő, hogy konstatáljam, lám, keresztény udvariassággal időzítették a Sátán-ellenes imádkozást: még kényelmesen elértem a Manson-kocenrtet.