Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Nem mondhatnám, hogy annyira vártam a Jacko-show-t, mint egyesek, inkább a hideg rázott a gondolattól, de amikor bemondták a Tényekben, hogy botrány volt a szombati buli, felcsillant a reménysugár. Megfontolt ember nemigen megy ilyen koncertre, hacsak a szegényes kulturális kínálat, az örökké tartó rajongás vagy Jackson-táncoló gyereke rá nem kényszeríti. Főleg, hogy 13 000-től 20 000 forintig lehetett jegyet kapni. A szombati budapesti előadáson körülbelül 3500-an voltak, ebből minimum százan követelték vissza a jegyük árát, a vasárnapin 3000 körül, de a felháborodottak számát minimum 150-re becsültem. Azokat nem számoltam, akik csendben eloldalogtak kínjukban.
A külföldi szervezők szerint szerződésproblémák miatt tényleg nem tudták az eredetileg ígért csapatot elhozni, ezért van esély, hogy visszakapják a pénzt az elégedetlenek. A helyszínen kialakult, mindenki számára megalázó botrányt viszont könnyen elkerülhették volna a szervezők, ha nem bújnak el, szóba állnak a magukat átverve érző vásárlókkal, és legalább annyit mondanak nekik, hogy fapapucs.
Nem hinném, hogy a műfajból (ti. régi Jackson-koncerteket utánoznak egy imitátor főszereplésével) sokat ki lehet hozni, de a műsor olyan gyengére sikerült, hogy mindenki jobban járt volna, ha ez az egész meg sem történik. Az más kérdés, hogy koncerten még soha nem röhögtem ennyit, mint ezen, pedig voltam Hip Hop Boyzon is.
A tribute-koncert sztárjáról, Tej'ai Sullivanről a beharangozóban azt olvastam, hogy hasonlósága a pop királyához "hátborzongatóan meghökkentő, hangja szinte a megszólalásig olyan". Az már az első percben kiderült, hogy a pontyarcú Jackson-imitátor hangja távolról sem hasonlít, sőt, a fehér zokniján kívül semmije sem, és még a Pecsa Jackson fanklubjában is sokkal jobban tudják a utánozni a popkirály mozgását a magyar hobbi-Jacksonok.
A műsor leírásában azt ígérték, Michael Jackson két háttérvokalistája, négy zenésze, egykori koreográfusa és négy táncosa adja a koncertet, ebből nagyjából semmi nem volt igaz, csak az, hogy 100% live, hiszen minden fellépő él. A helyszínen azt tudtam meg, hogy egyedül a dobos zenélt anno Michael Jackson mögött, az imitátornak pedig annyi köze volt hozzá, hogy egyszer találkozott vele. Nyilván senkit nem érdekelt volna, hogy egy zenész tényleg játszott-e Jackson-koncerten, ha valami élvezhetőt bírnak produkálni, de nem ez volt a helyzet.
Az este nyolcra meghirdetett koncertre 19:45-re értem oda, ekkor már javában zajlott, biztos minél hamarabb túl akartak esni rajta a szerencsétlen művészek. "Hihhíí, uhhúúú, I love you-hú" – kiabálta szegény Tej'ai, amikor a gyér közönség közt helyet foglaltam. Vagy húsz rajongó a színpad előtt állva visítozott, őket a többiek csak fizetett vendégnek hívták, rajtuk kívül látszólag senki nem élvezte a műsort, mindenhol szánakozó, unatkozó arcok ültek. De csak amíg el nem jött az ötödik szám környékén a mélypont: a színpadra hívott álrajongó, Heni álszületésnapi köszöntése az ál-Jacksontól a She' out of my life-fal. A csaj jobban hasonlított Michaelre, mint Tej'ai, a szülinapi rózsa átadásakor pedig már mindenki hangosan röhögött, aki kicsit is átérezte a helyzet komikumát. Felhangoztak az első elégedetlenkedő hangok a tömegből.
"Ez egy vicc, bazdmeg, menjetek haza!" – hallottam mögülem, miközben az állítólagos M. J.-háttértáncosok szalontáncoltak, majd mikor törpe-Jackson megkérdezte, hogy élvezzük-e a műsort, egy nő a nagy csönd mélyéről röhögőgörcsben tört ki. Ez többekre átragadt, hamarosan folytak a könnyeim. A szürreális hangulatban egymást lesték az emberek, a jól neveltebbek nem tudták, hogyan kell reagálni arra, amikor Tej'ai azt mondja nekik, hogy szereti őket.
A mélypont után régi Jackson 5-val próbálkoztak, hogy biztosra menjenek, hangos ovációra lettem figyelmes, azt hittem, már kezd nekik tetszeni, de az üdvrivalgás nem a színpad felé szólt. A terem hátsó végébe kezdett áramlani mindenki, mintha Kovács Ákos dedikált volna arrafelé. De csak annyi történt, hogy egy vendég elkezdte utánozni Jackót. Sokkal jobban forgott, jobb volt a ruhája, jobban érezte, mint a színpadon bárki, és az embereknek ez tetszett.
A színes bőrű vendég a szó szoros értelmében ellopta a Jacko-show-t, már senki nem nézte a színpadot, felálltak a helyükről, és a magyar Jacksont állták körbe. Tej'ai erre úgy reagált, hogy az imposztortól legtávolabb eső szélére húzódott a színpadnak, és szomorú fejjel konstatálta, hogy senki nem figyel rá. A nép Jacksonja akkora sikert aratott feltűnésével, hogy minden mozdulatától sikításban törtek ki nézői, a kislányok vele fotózkodtak, úgy kezelték, mintha ő lenne az igazi Michael. Vagy tíz perce táncolhatott a széksorok közt, a koncert már csak aláfestő zenének szolgált a műsorához, mikor egyszer csak elhallgattak hangfalak, és bejelentették, hogy 15 perc szünet következik. "Köcsögök, adjátok vissza a pénzünket!" – kiabálták eddigre sokan a színpad felé, és még ennél is cifrábbakat mondtak a szervezők és a fellépők szüleiről.
A be nem tervezett szünet a magyar Jacksonnak szólt. A biztonságiak kitessékelték a teremből néhány barátjával együtt, kint pedig egy ideges szervező a walky talkyjába azt üvöltötte németül, hogy addig nem folytatódhat a műsor, amíg "ezek" el nem hagyják a helyszínt. Az urat megkérdeztem, milyen jogon rak ki valakit egy koncertről, csupán azért mert táncolt, de azt mondta, nem nyilatkozik.
A spontán Jacksonról kiderült, hogy LIL C a művészneve, Amerikában született Curtis L. Jackson néven, most Magyarországon él. Kozmix Hozsó haverja, együtt jöttek a koncertre. "Csak elegem lett belőle, hogy elvették a pénzemet, pedig Michael Jackson az ilyen kicsi gyerekekhez is szólt" – ölelte át egy újdonsült rajongóját LIL C, mikor megkérdeztem, mégis mit csinál. Ezt nem mondta meg, de tény, hogy egy zseniális publicity stunt részesei lehettünk, hiszen ő egy feltörekvő magyar r'n'b előadó, aki kihasználta az alkalmat.
A szervezők elvették LIL C egész társaságától a jegyüket, mire ők kihívták a rendőrséget. A folyosón ekkor jelent meg Vujity Tvrtko, aki a háborúban szerzett rutinjával egyből feltalálta magát a káoszban. Az operatőrét nem engedték be, de Tvrtkót ez nem állíthatta meg. Először szerzett egy kamerás mobilt, nyomott vele egy slágfertig felkonfot, majd keltette a hangulatot a "tegye fel a kezét, akinek tetszett a műsor, és akinek nem" jellegű kérdéseivel, egy székre felállva. Amikor ismét az emberek gyűrűjében tobzódó Tvrtko felé jártam, ugyanezt egy vendégtől kölcsönkért kis videokamerával csinálta. Körülbelül tízszer megcsinálta az anyagot, LIL C után másodjára ő lopta el a showt. Egy szövevényes ábrát képzeltem el arról, hogy az emberek hogyan lopják a show-t, Michael Jacksontól indul, egy-két külföldi szervezőn át halad Tvrtkón át egészen az Index címlapjáig
"Ez még paródiának is iszonyú, katasztrófa" – vélekedett a koncertről egy pénzét visszakövetelő hölgy a folyosón. Tvrtko feltűnése reményt keltett az emberekben, érezték, hogy itt botrány van, és a Naplótól remélték a segítséget. "Tvrtko for prezident" – zengte egy kopasz bőrdzsekis, de ekkor az ajtóban megjelent egy Szekeres feliratú sapkát hordó rendőr a kollégáival. "Most bemegyek. Hol van az az ember?" – kérdezte a szervezőt keresve, intézkedni kezdett, rajta volt a sor, hogy show-t lopjon. Az előtéri hangulat láttán erősítést kért, még két kisbusznyi és egy személyautónyi rendőr jött ki.
A jegyétől megfosztott LIL C közben kint fagyoskodott, fogadta a gratulációkat, a menedzsere meg a telefonszámát osztogatta, kaptak pár felkérést. "Legalább vigyenek be, mert fázom" – mondta C, de annyiban maradtak a rendőrrel, hogy bemennek a zuglói kapitányságra, és soron kívül feljelentést tehetnek a szervezők ellen. A Symában már olyan pletykák terjedtek, hogy megverték őket, és Tvrtkót is, de tettlegesség nem volt, ezért rendőrség elvonult.
A felháborodott vendégeket a "van más dolgom is" indokkal elzárkózó főszervező helyett a panaszkönyvhöz irányították, azt ígérve, ha kitöltik, visszakaphatják a pénzüket. "Én 50 ezret fizettem", "Én 75 ezret összesen" licitáltak egymásra a vásárlók könyve előtt sorban állók. Míg bentről a Heal the world szólt, az egyik elégedetlenkedő Szijjártó Péterbe oltott Petőfi Sándorként felolvasta, mit írt a panaszkönyvbe: "A válság idején ilyen összegű jegyért nem kaptunk semmit, amit ígértek, ezért követeljük vissza a pénzünket!". Megtapsolták.
Feltűnt egy-két élelmes ügyvéd is, akik névjegykártyát osztva elmagyarázták, össze kell gyűjteni a panaszokat, és egyszerre sokan beperelni a szervezőket. A fogyasztóvédelemhez százával fognak érkezni a panaszok.
"Ezt is csak a magyar néppel lehet megtenni, mert mi hagyjuk magunkat" – kezdett Kossuth térivé fokozódni a hangulat az idő múlásával. "Menjünk fel a színpadra mind, és verjük meg a Jacksont" – állt élére a mozgalomnak egy rajongó, nagy sikert aratva. "Erről is a Gyurcsány tehet!" – kiáltotta egy másik hang, és ekkor még alig múlt kilenc óra. Tényleg, már csak az hiányzott az estből, hogy valaki orvosért kiáltson, és megjelenjen Magenheim doktor szimfonikus zenei kísérettel.
A kinti eseményektől függetlenül voltak naivabb vendégek, egy lány például a biztonságiaktól kérdezte, nem tudják-e, miért megy mindenki kifelé. Ők nem tudtak semmit. Még a gyerekek közt is volt olyan, aki szomorúan ült a székén, kint pedig egy tinilányt láttam fülében fülhallgatóval egyedül ülni a lépcsőn. A kaotikus műsor a kinti Mozart souvenir shopnak kedvezett igazán, sok szülő inkább vett Mozart-golyókat a gyereknek, hogy ne sírjanak. Volt egy olyan réteg is, amelynek tagjai azért bőszen poppingoltak a felismerhetőbb Michael Jackson-számokra, őket nem érdekelte, hogy mások ováció helyett azt üvöltik az együttesnek, hogy takarodjanak már haza. Nekik biztos nem jutott eszükbe, hogy ugyanezt a Pecsában olcsóbban és jobb színvonalon megkaphatnák.
Közben folyamatosan hívtam Guba Gábort, a magyar szervezőt, a Danubius Music ügyvezető igazgatóját, de nem vette fel a telefonját. Szegeden állítólag nem volt ilyen nagy felháborodás, de a győri és a veszprémi koncerteket már törölték. A szervezők részéről annyit sikerült megtudni, hogy ez egy nagyszerű előadás, nem értik a panaszkodókat, mert bent több ezren élvezték a Jacko showt. "For you and for me and the entire human race" – hallottam még utoljára bentről, és Michael Jackson fordult egy nagyot a sírjában. Ha egyáltalán ő fekszik benne.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
