Nyugati a zene, de keletre tart

Nem tudni, hogy a két és félezer forintos jegyár vagy a Gálvölgyi-show tartotta otthon az embereket, a Gödörben mindenesetre csak két-háromszáz ember jött össze, hogy megnézze a két New York-i legendát, akik közül az egyik pár éve már jó érzékkel Brazíliába költözött. A Gálvölgyi-show-ra tippelünk különben, biztos sokan látták a bemutatót, amiben a művész olyan mulatságosan utánozza a gumicsirkés embert.

Mi azonban kiszakítottuk magunkat az igényes humor bűvköréből, és ellátogattunk az Erzsébet térre, ahol az utóbbi évek legtöbb amerikai skaprodukciójában így vagy úgy benne levő Victor Rice és a konzekvensen csak ska-reggae legendaként emlegetett King Django adott közös koncertet. Szívet melengető kis érdekesség, hogy Budapestet csak utólag iktatták be a turné állomásai közé, ez állítólag Victor Rice Bartók-fanatizmusának és a King Django ereiben nyolcadrészt csörgedező magyar vérnek köszönhető.

Svejci

Előtte azonban még a Pannonia Allstars Ska Orchestra feszegeti az ontológia határait, tekintve, hogy élő albumának lemezbemutató koncertjét adja, élőben. Utánuk színpadra lép az Open Season, fiatal svájci zenekar, akik persze úgy nyomják, hogy másképp, mint a svejci óra, minden a helyén. Itt gyorsan meg is állapítjuk, hogy a nyugatabbról érkező zenekarok mintha szemérmesen eltekintenének attól, hogy magukévá tegyék a stílus társadalmilag kritikusabb vonulatát, "na jó, de ezeknek nincs is semmi problémájuk" - jegyzi meg ezzel kapcsolatban a társaságunkban tartózkodó, sokat látott metálrajongó.

Az Open Seasonhoz ezúttal csatlakozik Victor Rice is, akiről itt mondjuk el, hogy egykor a Magyarországon nagy sikerrel szerepelt New York Ska-Jazz Ensemble basszusgitárosa volt, és a szintén teltházas koncertet adó Toasterssel is dolgozott együtt.

Susogós

A program maga három órás, úgy a felénél színpadra lép maga King Django is, konkrétan susogós melegítőalsóban és egy fekete Lonsdale pólóban, ami úgy áll rajta, mintha kölcsön kapta volna, mert a többi ruhája éppen mosásban van. Királyunk szájharmonikával és a hozzá tartozó kerettel, és ha jól tippelünk, ukulelével áll színpadra, de később előkerül egy harsona is, melyet nagy átéléssel fúj.

Nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy King Django Dr. Ring-Ding rég elveszett amerikai unokatestvére, de a zenész végül nem tesz erre utalást. Azért róla is közlünk adatokat, megragadva az alkalmat: azon túl, hogy stúdiót üzemeltet New Jersey-ben, ahol produceri és hangmérnöki teendőket is ellát, hangszeresként és énekesként is aktívan turnézik saját zenekaraival, illetve más zenekarokban vendégzenészként járja a világot. Az utóbbi években a legérdekesebb kezdeményezése a klezmer és a ska elemeit vegyítő Roots and Culture című lemez, amin például megtalálható a hevenu shalom alechem skaváltozata, iletve egy Madness-klasszikus jiddisül.

A közönség a koncert második felére már maroknyira fogyatkozik, de a jelenlevők egyre lelkesebbek, a Long Shot Kick the Bucket című szám refrénjét közösen üvölti a színpad előtti kemény mag, a képen néha áttáncol egy félmeztelen fiatal. Djangóékat láthatóan nem zavarja, hogy csak ennyien vannak, vigyorogva játszanak a szintén vigyorgó közönségnek, és újra és újra visszajönnek egy-egy számmal. Pénteken Bologna.