Űrhajók, angyalok, Isten tortája

Minden jólnevelt sznob álmából felébresztve is tudja, hogy a Kispál első két lemezét szereti, még a harmadikat is valamennyire, a többit meg már nem is nagyon hallgatta, a koncertek pedig kilencvenakárhányban tele lettek gimnazistával, satöbbi. Jelentem, lehet visszasündörögni a zenekar tájékára, a hétfőn megjelent új lemezzel csöndben újra fel lehet venni a fonalat, sőt ígérem, nem lesz ciki szóba hozni azt az éppen aktuális intellektuel-sznob szórakozóhely megnyitóján sem. Meg lehet majd mesélni a régi élményeket is, sőt, mi ezt már el is kezdtük, korunkat jócskán megelőzve.

Fülbe mászik

Ráadásul most már az is biztos, hogy a Kispált többé nem lehet letaszigálni az általa dominált szórakoztatóipari szegmens trónjáról (hm?), mert ha egy zenekar megteheti, hogy nem stúdióban veszi föl a lemezét, hanem próbateremben, koncertek előtt-után, nyaralókban és művházakban, és ettől nem lúzer, hanem jófej, akkor az már nem tudja elrontani sehogysem. Tegyük sietve hozzá: az új lemezen a sufnihangzás nyomokban sem érezhető, bár biztos, ami biztos, a recsegős felvételeket a borítón ráfogják Lovasi Andrásra. Persze könnyű a szemüvegest bántani.

És azt is megtehetik, hogy felvesznek a lemezre egy olyan számot, amit nemhogy más énekel, de más is írt, jelesül Leskovics Lecsó Gábor, a Pál Utcai Fiúk gitáros-énekese. Mondjuk ez a szám nem is Kispál, hanem Pál Utcai Fiúk, de azért jó helye van a lemezen, második hallgatásra fülbe mászik. (Itt a szerkesztőségen belül erről azért megoszlanak a vélemények: Zappe főszerkesztő-helyettes ennél a számnál lemondóan megjegyezte: "Jaj, ezt már a koncerten is játszották", majd meglehetősen keresetlenül a nemtetszését fejezte ki, hogy Kispálék "összeszűrték a levet" a PUF-fal. Szóval ilyen is van.)

A lemez mindennek tetejébe merész húzással egy cím nélküli, a capella darabbal indít, amit ráadásul nem is Lovasi énekel, hanem Csík János, a Csík zenekar vezetője és hegedűse. Ez a St. James Infirmary című tradicionális blues feldolgozása (a dalt a Benkó Dixieland Band is játssza), Lovasi szövegével, ami arról szól, hogy a nőm nem ért engem, az orvosok pedig a halált. (Az "orvosok meg halál"-dolog különben a WC-n sírni című számban is előkerül, újabb markáns vonulat körvonalait vélem felfedezni Lovasi szövegvilágában.) Már az első számnál lehet gyanakodni, hogy a lemez talán összekacsintós-családias összegzősdi, hiszen itt egyből a másik a capella-sláger, a Fehéreket forgatok meg-kezdetű jut az ember eszébe (ez utóbbit meg mindenki ismeri, aki az utóbbi tíz évben futott már össze már kapatos Kispál-rajongó ismerősével, aki éppen éneklős kedvében volt).

Minden rendben, köszi

A lemez nem annyira egységes, mint a korábbi darabok, se zeneileg, se szövegvilágát tekintve, van rajta akusztikus gitáros popzene, hagyományos Kispál-darab az Ágy, asztal, TV környékéről, a Van, amikor nem című szám pedig korrekt rockandroll, a láb ritmusra mozog az íróasztal alatt. De az első hallgatásra is feltűnik, hogy ez egy vidám lemez, akárhogy is, a sztenderd világvégék és elbénázott szerelmek ellenére. A borítóról is kisimult arcok néznek ránk, minden rendben van, köszi.

A borítóról ezen túl még két dolgot lehet mondani: egyrészt nagyon jól néz ki, kihajtogathatós papírtok, aminek az elején az Úr, ahelyett hogy a Sixtus-kápolna mennyezetéről ismert mozdulattal Ádámot bikázná be az ujjával, egy csiga szemét piszkálja, másrészt hogy a kézzel írt szövegeket nagyon nehéz kisilabizálni, ami szintén nagyon szép, de azért mégis.

Aki tehát nem követte az utóbbi években a zenekart, az ezzel a lemezzel pótolhat. Nagy megmondások nincsenek rajta, viszont vannak űrhajók, angyalok, Isten tortája, és persze felhők meg kígyó is.