Scuba 2003-ban alapította a Hotflush Records-t, az egyik első olyan kiadót , ahol a kurrens dubstep, bass, house és techno olyan alapemberei adták ki lemezeiket, mint a Mount Kimbie, George Fitzgerald, az A38-on hamarosan fellépő Joy Orbison, vagy a dubstep kitaláló között számon tartott Benga. Ezek alapján simán arra számíthatott a budapesti közönség, hogy valami nagy okosság fog történni péntek este az A38-on. Nagy okosság nem történt, nagy veretés viszont igen.
Scuba első két lemezén a londoni dubstep hatásait lehet leginkább érezni, én a 2010-es Triangulationbe pont az ilyen ridegen zakatoló basszusok és szigorúan kattogó dobok miatt szerettem bele. A 2007 óta Berlinben tevékenykedő Scuba hajós buliján viszont sokkal kevésbé a Triangulationre jellemző szofisztikált kattogás, vagy az egyik későbbi slágere, a NE1BUTU idiótaságba hajlóan pofátlan bulizása dominált, hanem a gondosan kicentizett minimalizmus.
A közönségben kedvesen táncoltak együtt a német és magyar hipszterek, a luxybb vonalat képviselő prémes és inges arcok és az első ránézésre egy céges bulit épp a legmagasabb szinten kimaxoló normcore formák. Amikor már túlságosan is belerévedtem volna ebbe a békés állapotba, Scuba időről időre betolt valami oda nem illő diszharmóniát a megszokott négynegyed mellé.
A szofisztikált húzásokat alapvetően otthon hagyó dj egyik legjobb vicce az volt, amikor három óra magasságában egy pofátlanul nagy amen breaket kevert az addig lelketlenül húzó szettjébe, bár a közönséget valószínűleg ez sem zökkentette ki túlságosan. Mondjuk nem is volt rá igény.
A monotónia országos cimborája, az okos vizuál sem hagyott senkit cserben, és bár a képek közé simán befért volna, ahogy Széles Gábor az űrhajóján minigolfozik a monetáris politikától megfáradtan az energiacella-bizniszbe éppen hogy becsatlakozó Matolcsy Györggyel egy tucatnyi gyíklény társaságában, a mérsékeltebb rajongóknak Homer Simpson, különféle arcokká változó női arcok és Windows 98 jutott. Meg persze egy féregjárat, ami közhelyesen kacsintgatott ránk, miközben egy robottáncot járó figura diktálta a technójárat utasainak a tánclépéseket.
A tanulság az, hogy aki okosságra vágyik, az hallgasson Scubát otthon a négy fal között, aki pedig egy kiadós veretésre vágyik, hallgassa meg őt élőben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon