Robbie Williamsből Frank Sinatra lett

Túl sok vizet nem zavart  Robbie Williams tavaly megjelent, Swing Both Ways című, erős biszexuális áthallásokkal ellátott szvinglemeze, a brit énekes személye azonban bőven elég volt ahhoz, hogy a Budapest Sportaréna színültig megteljen. És ez tök oké, hiszen Robbie Williams Justin Timberlake mellett az utolsó viszonylag vállalható tagja a '90-es évek fiúcsapat-generációjának. Még azt is mondanám, hogy van egy-két tényleg egész jó száma.

Fotó: Karip Timi

A Swing Both Ways azonban pont nem erről szól, hanem Williams poszt-kapuzárási pánikáról, amikor magát A nagy Gatsbyben menőző Frank Sinatrának képzeli, és saját dalok helyett a Dzsungel könyvét meg a Hit the Road Jacket énekli. Hozott magával két csapatnyi táncost, vendégzenészt, és még egy magyar gyerekkórust is bevetett, a háttér pedig először tényleg olyan, mintha egy Baz Luhrmann-filmből másolták volna ki, a szünet után pedig az egészet átalakították egy hajóvá.

Robbie Williams ezévi budapesti koncertje inkább volt egy közepesen érdekes varietéműsor, mintsem egy tradicionális koncert. Azért volt csak közepesen érdekes, mert a tálalás tényleg első osztályú volt, a táncosok, a díszletek, a koreográfia és Williams önironikus megszólalásai tökéletes alapanyagot szolgáltattak egy szórakoztató showműsorhoz, kár, hogy valódi zenei élmény nem járt a nagy csinnadratta mellé. 

Az ismertebb számait nem is adta elő, ez a koncert kifejezetten a régi műfajokra ('30-as, '40-es, '50-es évek) összpontosító előadás volt. Viszont iszonyatosan vérszegény, mintha egy budapesti gimnázium szalagavató báljának dallistájából válogattak volna ki azokat a számokat, amiket még az is ismerhet, aki 60 éve egy kő alatt lakik. Ez jól állt az olyan elegáns előadóknak, mint Dean Martin, Frank Sinatra vagy Tony Bennett, de egy alapvetően balhés, brit rosszfiútól - ahogyan Robbie Williams magát emlegette a színpadon - életidegennek hatott, és kevés volt az itt-ott elejtett biszexuális kikacsintás a kontextusteremtéshez, ami a közönség 90 százalékának valószínűleg le sem esett.

Fotó: Karip Timi

Ettől függetlenül egy ehhez hasonló musicalt nagyon szívesen megnéznék máskor is ilyen látványos körítés mellett, csak azt nem értem, miért van szükség Robbie Williamsre. Érezhető, hogy valami sokkal grandiózusabbra vágyhat a karrierjében, amihez egy ilyen produkció tökéletesen illeszkedik, de ezek a dalok nem többek szimpla parasztvakításnál, amivel lazán meglehet tölteni egy teljes turnét, hiszen mégiscsak A-listás popsztárról van szó. Kár érte, mert az utóbbi 20-25 év egyik legérdekesebb figurájáról van szó, akinek a péntek esti fellépésére semmiképpen sem mondanánk, hogy hakni, de sehol sincs mondjuk a Milleniumhoz vagy Supreme-hez, de még a Rock DJ-hez sem.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!