Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Nemrég a Verve legújabb megjelenéseit nézegettem, amikor megakadt a szemem egy néven: Andreas Varady. A 16 éves fiúról nem sokat találni a magyar weben, ezért nem volt könnyű kideríteni, van-e köze Magyarországhoz. Pár nappal később viszont már a Beyoncét és Mobyt is szervező ICM New York-i irodájával beszéltem telefonon, akik azon túl, hogy Andreas nevét említve rögtön áradozni kezdtek a fiúról, segítettek eljutni Quincy Jones irodájához, rajta keresztül pedig az éppen Írországban tartózkodó Andreashoz, akivel magyarul beszélgettünk.
Története egészen mesebeli: a nagyjából huszonötezres felvidéki városban, Rimaszombatban született magyar muzsikus családba. Zeneiskolába sosem járt, mindent zenész apjától, Bandi bácsitól tanult. Kilencéves kora óta Írországban élnek, ám azóta már annyira befutott, hogy érik egy újabb költözés, ezúttal Los Angelesbe. Hiszen ott van a Quincy Jones Productions és az Ocean Way stúdió is, ahol Christina Aguilera, Moby és még rengeteg előadó után Andreas új lemezét is felvették. Az Andreas Varady Trióban továbbra is édesapja (Bandi) basszusgitározik, és 11 éves öccse (Adrián) ül a doboknál, az új lemezre viszont dzsesszlegendákat és Grammy-díjasokat hívott vendégszerepelni.
A világ legtöbb Grammy-jelölését (79) begyűjtő és abból 27-et elnyerő zenész, zeneszerző, szuperproducer.
Ő volt a zenei producere Michael Jackson legsikeresebb lemezeinek, fontos szerepe volt Miles Davis, Frank Sinatra, Ray Charles, Ella Fitzgerald és még rengeteg előadó albumaiban, de ő hozta tető alá a We Are The World-öt is.
81 éves korában is aktív, különös figyelmet fordít fiatal tehetségek felkutatására és különböző humanitárius tevékenységekre.
Jones nyilatkozata Andreasról: „Andreas az egyik legtehetségesebb ember ezen a földön, aki méltó helyére emeli vissza a zenét. (...)
Egy 360 fokos zenei világlátású srác, akinek a különböző stílusokhoz való nyitottságát és jártasságát – a dzsessztől a pop-rockon át a hiphopig – mind érezni lehet a zenéjében.”
„Négyéves koromban kezdtem gitározni. Láttam, hogy apukám mindig gitározik, ami nagyon tetszett nekem, mindig el akartam venni tőle a hangszerét. Apu elég hamar oda is adta, és rögtön elkezdett tanítani is. Először nagyon egyszerű kis dallamokkal kezdtük, aztán később jöttek az összetettebb dolgok.
Írországba azért költöztünk, mert kezdtünk minden lehetőséget elveszíteni otthon. Én akkor voltam 9 éves, és a szüleim úgy gondolták, külföldön majd könnyebben boldogulunk. És valóban, már Szlovákiában is javában gitároztam, de amikor kijöttünk Írországba, akkor kezdtem igazán koncerteket játszani.”
Az utcán kezdték. Megérkeztek Írországba, másnap pedig kiálltak édesapjával duóban utcazenélni. Azon túl, hogy mindig óriási tömeg vette körül őket, a kapcsolati hálójuk is innen épült ki. Pubtulajdonosok, koncertszervezők figyeltek fel rájuk, és hívták őket egyre gyakrabban, egyre több helyre játszani.
„Az utcazenélés mellett pedig a Youtube segített még rengeteget. Anyukám csinált egy Youtube-fiókot, és rendszeresen feltöltött videókat arról, ahogy apámmal zenélünk. Ezek valahogy nagyon népszerűek lettek, az egyik első videót rögtön 250 ezren nézték meg, és ennek köszönhetően ismertek meg többen is, például a David Lyttle nevű népszerű ír zenész, aki aztán rengeteget segített. Ő szervezte le nekem az első nagyobb koncerteket és az első fesztiválfellépéseket is.”
12 éves korára Andreas már heti két-három koncertet adott Lyttle-lel, a 13. születésnapján pedig stúdiózni kezdtek, és felvették Andreas első lemezét (Questions), amitől hirtelen az addiginál is nagyobb lendületet kapott a fiú karrierje. A lemezről a brit sajtó (többek között a Times és az Independent is) lenyűgözve írt, nem sokkal a megjelenés után már olyan jelentős nemzetközi sztárok (pl. Tommy Emmanuel, Martin Taylor) hívták vendégfellépőnek Andreast, akik nálunk is telt házzal szoktak játszani a Művészetek Palotájában.
A nagy vendégszerepléseken túl azonban még fontosabb volt Andreas saját együttesének egy fellépése. Különböző kapcsolatokon keresztül ugyanis még ebben az évben meghívást kapott a világ öt legjobb dzsesszklubja közé tartozó londoni Ronnie Scott'sba, ahol soha ilyen fiatal zenész nem léphetett még fel. Andreast a klub menedzsere így konferálta fel: „Gyermeklelkű zenészek már játszottak nálunk sokan, de valódi gyerek még sosem.”
Andreas lelkesen mesél a koncertről: „Összehoztuk azt a Ronnie Scott's-koncertet, és nagyon érdekes volt, mert én akkor még nem voltam annyira ismert. Ráadásul a saját bandámmal játszottam ott, de így is telt ház volt, a közönség többször is állva tapsolt, másnap pedig 4 csillagos kritikák jelentek meg az újságban. Óriási élmény volt ez nekem.”
14 évesen jött el az igazi fordulópont, amikor meghívást kapott a világ egyik legnívósabb dzsesszeseményére, a montreux-i dzsesszfesztiválra, Svájcba. Az eredeti terv szerint egy kisebb színpadon játszott volna saját együttesével, ám miután a fesztiváligazgató megmutatta Andreas videóját Quincy Jonesnak, Jones azonnal meghívta saját, fiatal tehetségekből álló együttesébe, a fesztiválon is azzal debütált.
„Erre jól emlékszem, hogy egy nappal szülinapom előtt találkoztunk a Quincyvel. 14 éves voltam, és miután találkoztunk, már 15 lettem. Július 24-én van a szülinapom, és ezek a nagy fesztiválok is mindig nyáron vannak. Szóval már jó 3-4 éve nem volt olyan, hogy otthon ünnepeltem a szülinapom. De amúgy ez jó, és ezt nagyon élvezem.”
Teljesen véletlen, de a megasztáros Radics Gigi is abban az évben (a fesztiválkoncert előtti utolsó pillanatban) került Quincy Jones látókörébe, aki Gigit is meghívta vendégnek erre a koncertre. Az esemény előtti próba felvételét annak idején a Tv2 is publikálta, ám a csatorna és a Youtube-kommentelők is végig – az amúgy valóban szuperül éneklő – Gigire helyezték a hangsúlyt, talán nem is vették észre a háttérben játszó kölyökképű gitárost. Pedig az egyébként is tartalmas próbavideón Andreas gitározásán (2:25, 7:55) túl azt is többször látni, hogy Andreas tolmácsol az angolul beszélő zenészek és a magyarul flottabb Gigi között (10:50).
„Már korábban is hallottam Andreasról, mindig nagyon pozitív dolgokat, és amikor Montreux-ben találkoztunk, akkor ez be is bizonyosodott: fantasztikus ez a fiú, annyira tehetséges és olyan virtuóz, komolyan…
A koncertünk pedig életem legszebb élményei közé tartozik. Azokkal az emberekkel együtt zenélni, és ahogy Quincy Jones könnyes szemmel hallgat bennünket – felfoghatatlan a mai napig!"
Ami pedig a legfontosabb, hogy bár Gigi és Andreas is elismerő szavakat kapott a koncert után, a fellépés Andreasnak rögtön új sikert is hozott: „Quincynek nagyon megtetszett, ahogy ott játszottam. Annyira, hogy aztán rá egy hónapra kaptam tőle egy emailt, hogy szeretne engem menedzselni. Hát, nagyon nagy sokkban voltam! És mondtam, hogy persze, szuper, és alá is írtuk a szerződést. Ez óriási segítséget jelent nekem. Rengeteget dolgoznak értem, és különösen egy ilyen névvel, hogy Quincy Jones Productions, bármit el tudnak intézni, ami csak kell. Részei az életemnek, tanácsokat adnak, hogy milyen irányba menjek, de ezek inkább baráti jótanácsok. Nagyon jó fejek velem.”
A Verve kiadót vezető 16 Grammy-díjas Dave Fosternek aztán már Quincy Jones mutatta be. „Volt egy találkozónk a Dave Foster házában, ahol elbeszélgettünk a terveimről, David pedig felajánlotta, hogy nagyon-nagyon szeretné kiadni a következő albumomat. Én persze nagyon örültem, és mondtam, hogy yeah man, that would be really cool! ...hát nem is azt mondtam, hogy naah, man... Szóval aláírtunk velük is egy szerződést, két albumomat is kiadják. Nagyon jó fej ott az egész csapat, nagyon sokat segítenek ők is és Quincyék is. Ugyanaz az ügynököm, mint George Bensonnak meg Al Jarreau-nak, és mindenki azon dolgozik, hogy én feljebb és feljebb jussak.”
Andreas viccelődik a Fosterrel, felvétel részlet
Így érkezünk el 2014 nyarához, amikor megjelenik Andreas új albuma a Verve-nél. A lemezen Várady Bandi és Adrián mellett rengeteg vendégzenész játszik majd: a fiatal, bitang hangú, friss Grammy-díjas énekes Gregory Porter, a Michael Jackson turnéit zenei rendező billentyűs Greg Phillinganes, a Madonnával, Paul Simonnal és Chick Coreával is játszó Dave Weckl dobos, és még sokan. (De tényleg, sokan!)
Az egyszerűen Andreas Varadynak keresztelt album augusztus 5-én jelenik meg világszerte, de egy 4 számot tartalmazó EP már június 16. óta elérhető.
A nyarat Andreas addig is végigturnézza, így amerikai koncertek mellett több európai fellépése lesz: régi álma teljesül most, hogy felléphet az idoljának számító George Benson előtt Párizsban, hozzánk legközelebb pedig július 6-án, a bécsi Jazz Fest Wien ingyenes koncertjén hallhatjuk majd.
Első hallásra egy laikusnak talán az „unalmas gitárdzsessz” kategória ugorhat be, de a válasz ennél tényleg sokkal összetettebb. Neveltetéséből adódóan meghatározó benne a francia roma swing hagyomány (ld. Django Reinhardt) és könnyedebb soul jazz (ld. George Benson), azonban ha már csak a Radics Gigivel közös montreux-i koncertjét nézzük, rögtön látszik, hogy ennél sokkal többfajta stílus van Andreasban. A fiú ezt meg is erősíti:
„Mindenféle zenét hallgatok, amit egy átlagos 16 éves, és ezek mind sokat hatnak rám. A hiphopot például már gyerekkorom óta ugyanannyira szeretem, mint a dzsesszt. Ezért én magam is játszom hiphopot, de nem ám olyan cheesy módon, hanem rendesen, és abba is beleteszem a saját ízlésem.”
A Verve-nél frissen megjelent EP viszont sokkal inkább a hagyományos vonalat követi, és ezzel talán csalódást kelt. Bár Andreas játéka lenyűgöző, de a zenei választások (a dalok és a hangszerelés) és az összkép sajnos nem kelt olyan friss hatást, mint amilyen Andreas maga. Ebből viszont még nem kell messzemenő következtetéseket levonni:
Sárik Péter dzsesszzongorista, aki már koncertezett együtt Andreasszal, azt mondja erről: „Korán vagyunk még ahhoz, hogy Andreas stílusáról ítélkezzünk. Szerintem ő most abban a stádiumban van, amiben az életkora szerint lennie kell. Andreas egyértelmű csodagyerek és fantasztikus tehetség, de ebben a korban még, bármennyire is zseniális valaki, „csak” a tehetség tud megcsillanni. Annak, hogy egyéni stílus is kialakuljon, még időt kell adni.”
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon