Tedd le azt a gitárt, és húzzál forgatni!

2014.06.27. 13:25
Hamarosan Magyarországra érkezik egy rakás zenélő színész, jön a bluesegyüttesével Steven Seagal, David Hasselhoff önmaga paródiájaként válik ismét popsztárrá, Hugh Laurie pedig a legutóbbi nagylemezével érkezik Budapestre. Rengeteg ismert színész próbálkozik, vagy csak próbálkozott zenéléssel több- kevesebb, de általában kevesebb sikerrel, mi inkább az utóbbiakat szedtük össze. Mi köze Johnny Deppnek az Oasishez? Mit tud még Jackie Chan a verekedésen kívül? És ki énekelt Bob Dylan mögött a Rém rendes családból?

Don Johnson

Ha valaki zenével akart csajozni a '80-as években, akkor két dolgot tehetett: bedauerolta a haját, és elment terpeszállásban rikácsolni valami béna glam rock együttesbe, vagy tüdőig húzott gatyában mellkasig kigombolt ingben nedvesített otthon unatkozó háziasszonyokat olcsó szintipoppal. Don Johnson az utóbbit választotta, pedig a nők már így is tapadtak rá, pontosabban a Miami Vice-ban alakított karakterére, James „nem húzok zoknit” Crockett nyomozóra. Egy kis pluszbevételért cserébe Johnsonból popénekest faragtak, kiadattak vele két lemezt '86-ban és '89-ben, amik között volt egy Billboard top 5-ös sláger is, Heartbeat címmel. Erről az inkább kicsit rockos dalról legyen elég annyi, hogy számos legrosszabb listán szerepel dalként és klipként is, nem véletlenül. Don Johnson azóta kerüli a zenét, meg úgy alapvetően a sikert.

Jeff Bridges

Van valami furcsa kötődés az idősebb hollywoodi színészek és a countryzene között, legalábbis feltűnően sok idősödő sztár szeret néha elcsukló hangon az amerikai préri fölött forgolódó felhőkbe képzelt, soha be nem teljesülő szerelemről énekelni. Ilyen például Jeff Bridges is, akinek már két albuma is megjelent, a legutóbbi három éve, Jeff Bridges címmel. Az első még jóval az Őrült szív című film előtt jelent meg, pedig ebben Bridges pont egy countryzenészt játszott olyan jól, hogy a legjobb színésznek járó Oscart is hazavihette abban az évben. Nem csoda, hogy utána megint zenélésbe kezdett, kihozta a második lemezét, amin a What A Little Bit Of Love Can Do klipes dal is szerepel. Ez a videó pont olyan, ami minden más zenész számára egész egyszerűen tilos (zenészek zenélnek stúdióban és koncerten, az egész fekete-fehér), kivéve persze cuki öregecske amerikai színészeknek, akiknek már igazából tök mindegy, hogy mit csinálnak 60 felett.

Ryan Gosling

A Tökéletes Férfinek nem elég a szélesvásznon is Tökéletes Férfinek lenni, muszáj volt zenével is megpróbálkozni. Ez lenne a Dead Man's Bones, amit Gosling Zach Shieldsszel alapított, miután kiderült, hogy mindketten nagyon szeretik a szörnyeket és a szellemeket. Eredetileg musicalt akartak a koncepcióból, de végül inkább csak egy albumot raktak össze úgy, hogy egyikük sem tudott zenélni, ezért a felvételek alatt tanultak meg játszani a hangszereken. Az eredmény pedig sokkal jobb, mint amire bárki is számított volna. Kissé elvont, pozitív értelemben infantilis indie pop, és Gosling nem is rossz énekes. Hogy rohadna meg.

Gary Busey

Hollywood 24 karátos fogsora nem volt mindig az Úszó erőd gonosz seggfeje, 1978-ban például még Oscarra is jelölték a legjobb színésznek járó díjért. A Buddy Holly életéről szóló filmben játszotta a címszerepet, hogy aztán soha többet az Oscar-díj közelébe sem lehessen. Viszont nem véletlenül adta annyira jól a rock and roll sztárt, Busey a színészi pálya előtt stúdiózenész volt, majd játszott egy Carp nevű bandában, akikkel még egy lemezt is kiadtak 1969-ben annál az Epic Recordsnél, ahová többek között a Yardbirds, a Hollies és Jeff Beck is tartozott akkoriban. Később is feltűnt itt-ott zenészként, például David Letterman műsorában Charlie Watts Rolling Stones-dobos zenekarával. Tessék csak megnézni, Busey még gitárral a kezében is olyan pszichopata fejet vág, mint az összes filmjében a '90-es években.

Jackie Chan

Ázsiában nem ritka, hogy egy sikeres színésznek komoly zenei karrierje is van, Jackie Chan például pont ilyen. Összesen húsz (!) lemez jelent meg eddig tőle, öt különböző nyelven, 1984-ben még a legjobb külföldi énekesnek járó díjat is elnyerte Japánban, sőt, sokszor a filmjei végén is ő énekelt a stáblista alatt, illetve a 2008-as pekingi olimpia megnyitóján is nyomott egy kissé playback és autotune gyanús fellépést. Túl sokat érdemben nem tudok a kínai könnyűzenéről, szóval inkább csak itt hagyom ezt a videót.

  

William Shatner

Az egész felsorolásból talán a legérdekesebb zenei karrierje kétségtelenül William Shatnernek van. A legtöbb színész nem variálja túl, gitározik és/vagy énekel, ő viszont még a '60-as évek végén kezdett el spoken word előadásokat tartani Beatles-, Elton John- vagy Bob Dylan-dalokból. Már akkoriban komoly kritika érte a kissé furcsának tűnő átdolgozásai miatt, aztán később az internet elterjedésével egyenesen nevetség tárgya lett William Shatner zenei pályája, sokak szerint a Lucy in the Sky with Diamonds minden idők legrosszabb Beatles-feldolgozása. A Star Trek Kirk kapitánya erre annyit reagált, hogy a 2000-es évektől ismét zeneileg aktív lett, legutóbbi lemezét például tavaly októberben adta ki olyan zenészek közreműködésével, mint Mick Jones, Steve Vai, Al Di Meola vagy George Duke. Shatner általában azzal védekezik, hogy sokan nem értik a művészetének a lényegét, és az igazat megvallva, ötödik nézés után én is így vagyok ezzel.

Viggo Mortensen

Az lehet, hogy William Shatner zenéjét sokan képtelenek feldolgozni, Viggo Mortensen viszont mintha szándékosan arra ment volna rá, hogy tényleg csak a legelmélyültebb félőrültek legyenek képesek befogadni. Mortensen amolyan polihisztor művészember, fest, fotózik, néha spoken word esteket tart és verseket ír. Utóbbiakat meg is zenésíti, méghozzá Bucketheaddel, a munkamániás avantgárd gitárművésszel, aki valamiért egy KFC-s vödröt hord a fején. Ketten együtt 1994 óta 17 lemezt adtak ki, köztük több élő felvételt. Mortensen énekel egyébként A Gyűrűk urában is, amikor megkoronázzák Aragornt.

Johnny Depp

Ugyan a többiekhez képest nem igazán hívnánk karriernek Johnny Depp zenei munkásságát, cserébe gitárosként csak állati menő projektekben vett részt. Depp slide gitározik például az Oasis Fade In-Out című számában, illetve egy B oldalas dalukban is, szerepelt Shane McGowan Pogues-frontember szólólemezén, élőben pedig hol Keith Richards, hol Marylin Manson mellett tűnik fel. Egy albumot azért csak összehozott az egyszerűen P-nek hívott együttesével, amiben együtt nyomta Gibby Haynesszel (Butthole Surfers), Flea-vel (Red Hot Chili Peppers) és Steve Jonesszal (Sex Pistols). Igen, ott a jobb oldalon Johnny Depp basszerozik cigivel a kezében.

Robert Downey Jr.

Tony Stark viszonylag gyakran tűnik fel énekesként különböző filmjeinek soundtrackjein, de a legfurcsább húzása tíz éve volt a The Futurist című bemutatkozó albumával. Nyolc saját popballada mellett két feldolgozás is volt rajta, azonban az sokat elmond, hogy a lemezborító ezerszer izgalmasabb, mint bármelyik dal. Downey Jr. később le is nyilatkozta, hogy ahhoz képest mennyi energiát ölt a lemezfelvételbe, az eredmény nem érte meg a fáradtságot, ezért nem készített több szólóanyagot. Ezt a számot hallva talán nem is baj, mondjuk azt elmondhatná valaki, hogy pont a színészek miért ragaszkodnak a stúdiózás alatt felvett videókból készülő klipekhez, aminél nagyobb alibi megoldás nem igazán létezik.

Katey Sagal

Sajnos viszonylag kevés női színészt találni, akinek lenne titkos zenei múltja, vagy ha még is van, az meg annyira nem titkos, Jennifer Lopez, Zooey Deschanel, Juliette Lewis vagy éppen Miley Cyrus karrierje azért viszonylag szem előtt van. Bezzeg Katey Sagal, a Rém rendes család Peggyje és a Sons of Anarchy vagány MILF-je, aki jóval a színészkedés előtt háttérénekesként dolgozott például Bob Dylannek, Gene Simmonsnak és Bette Midlernek. Egészen 1994-ig várt az első saját szólólemezéig, majd még 10 évet a következőig, de persze a Sons of Anarchy soundtrackjén is feltűnik. Leginkább a bluegrass és a meglehetősen idióta nevű, adult contemporary műfajban nyomul, főleg saját dalokkal és egy egész zenekarral maga mögött.