Hogyan lesznek lúzerekből rocksztárok?

Ebben a nehéz korban (tehát a '90-es években) próbált meg négy nem éppen popsztár alkatú srác rockzenészt játszani a Kiss- és X-Men-poszterekkel kiplakátolt garázsukban, miközben mindenki valami Nirvanáról beszélt, meg kinyúlt pulóveres, szakad rockereket mutogattak az MTV-n. Ennek a Weezer részéről végül a nemrég megjelent Everything Will Be Alright in the End c. nagylemezükkel együtt kilenc stúdióalbum lett az eredménye, és egy olyan kultstátusz, amire nem igazán létezik épeszű magyarázat a titokban otthon bőrdzsekiben a tükör előtt ugráló férfiak seregének elképzelésén kívül. Komolyan, csak rájuk kell nézni.

A Weezer karrierjét viszonylag könnyű két fontos időszakra osztani. Van a zenekar kultuszát megalapozó '90-es évek, és az ezalatt kihozott három nagylemez, és van az ezt követő korszak, amiben albumról albumra kezdték el lerombolni a nimbuszukat lelketlen rádiós popdalokkal, amikkel a '90-es évek grunge-mániájával azonosulni képtelen lúzerek nem tudtak mit kezdeni és pánikszerűen mutogattak a Blue Albumra vagy a Pinkerton nagylemezre. Na de mi történt a '90-es években és hol kezdett mélyrepülésbe a Weezer az ezredforduló után?

Rivers Cuomo és geekrocker társai négy év hallgatás után hozták ki a legújabb nagylemezüket, ami sokak szerint kicsit javít a zenekar megítélésén, de mindenképpen jobb, mint az utóbbi 2-3 kiadványuk. De mik voltak a legjobbak? És mi az, amit inkább szkippeljünk, ha kidobja a Spotify? Összeraktuk az abszolút Weezer-albumlistát a legrosszabbtól a legjobbig!

9. Raditude (2009)

A 2000-es évek második fele nem egy sikertörténet a Weezer életében, a Raditude pedig különösen kellemetlen pont. Azon még valahogyan túlteszi magát az ember, hogy megfelelő háttérismeret nélkül egy kölyök rocklemezként hangzik az egész, de arra egész egyszerűen nincs magyarázat, hogy ki engedte a Weezer közelébe Lil Wayne-t vagy az All-American Rejectset ebben az időszakban. (sajó)

legjobb számok: nincs ilyen :(

8. Hurley (2010)

Hiába a lostos borítókép, ez volt az az album, ami ráébreszthette az együttest arra, hogy érdemes lenne hanyagolni a zenélést pár évig, mielőtt végképp lerombolják a csoda folytán létrejött státuszukat. Sokat elmond a lemezről, hogy Brian Bell gitáros egy ideig azt hitte, a Hurley ruhamárka szponzorálta a stúdiófelvételeket, ezért lett ez az album címe, és hogy a legemlékezetesebb dal róla a bónuszként kiadott Coldplay-feldolgozás. Komolyan :/ (sajó)

legjobb szám: A Ruling Me egy egész tisztességes rádiós poprock sláger, de ha nem a Weezer játszaná, akkor a kutya se lenne rá kíváncsi.

7. The Red Album (2008)

Amikor Rivers Cuomo az új lemez megjelenésével kapcsolatban déli rapről és dobgépekről beszél, akkor az éppen gyülekező fekete felhők egy kicsivel még feketébbek lesznek. Nem is az a baj, hogy kevés a kiemelkedő dal (Pork and Beans, más nem is jut eszembe), hanem az, hogy a rossz dalok egyenesen katasztrofálisak, konkrétan irritálóan gyengék. A Thought I Knew konkrétan olyan, mintha a valami Bloodhound Gang-féle vicczenekar írta volna, de még náluk is csak a deluxe kiadásra fért fel. (sajó)

legjobb számok: a Pork and Beans magasan kiemelkedik az összes közül.

6. Make Believe (2005)

Ugyanez a lemez produkált egy-két rádióbarát kislemezt (Bevery Hills, We Are All On Drugs), a Make Believe sokakból olyan gyűlöletet hozott ki, hogy a Pitchfork konkrétan 0,4 pontot adott a lemezre a maximális 10-ből. Ez olyan, mintha toronyugró-versenyen a bírák félholtra vernék a triplaszaltót elrontó sportolót a pontozótáblákkal. A későbbi megjelenésekhez képest a Make Believe egyáltalán nem olyan borzalmas, igaz, az első albumokkal összehasonlítva tényleg nehezen minősíthető. (sajó)

legjobb számok: Hold Me, de biztos van, akiknek nagyon bejött anno a rádióból a Beverly Hills vagy a We Are All On Drugs.

5. Everything Will Be Alright In The End (2014)

Valahogy ennek a lemeznek kellene megmentenie a Weezer becsületét, és ha nem is sikerül teljesen, azért van egy-két olyan erős rész, ami az előző három albumról hiányzott. Mintha Rivers Cuomónál visszatért volna az ihlet, és megint képes volt 3-4 olyan számot írni, ami az első hallgatás után megtapad a fülben. Mondjuk az albumot záró háromfelvonásos rockterpesz-opust nem tudom és nem is igazán akarom értelmezni, maradnék inkább csak az első tíz számnál, amelyek közül feltétlenül meg kell említeni a tökéletes Weezer-refrént és metapoénokat tartalmazó Back To The Shacket, az önironikus Eulogy For A Rock Bandet, a tipikusan lúzer szerelmes dalként ható Lonely Girlt vagy a Go Awayt, ami a női vokállal annyira cuki, hogy meg kell zabálni. (sajó)

legjobb számok: Back to the Shack, Lonely Girl, Go Away, Cleopatra

4. Maladroit (2002)

Heavy metal riffek egy Weezer-lemezen?! Bizony, sőt, egy új basszusgitáros is szerepel az anyagon. Scott Shriner annak a Mikey Welshnek a helyét vette át a zenekarban, aki az állandó turnézás, a nagy kiadók csesztetései, majd idegösszeomlása és drogproblémái miatt intett búcsút a Weezernek. Welshet egyébként pontosan három évvel ezelőtt, 2011. október 8-én holtan találták egy chicagói hotelszobában – halálát nem meglepő módon drogtúladagolás okozta. A Maladroit önmagában tényleg nem a legerősebb Weezer-lemez, ezért egyes kiadásokhoz bónuszként hozzácsapták a rádióbarát Island in the Sunt és még néhány videoanyagot is. Így viszont máris megéri birtokolni (nekem is így van meg), pláne, hogy ehhez a koronghoz készült el a zenekar sokáig egyetlen valamirevaló albumborítója is. (kovács d.)

legjobb számok: Dope Nose, Keep Fishin', Space Rock, December, Take Control

3. Green Album (1999)

Az 1996-os Pinkerton nagylemez elég nagy bukás lett, a tagok szét is széledtek egy időre. Rivers Cuomo frontember visszament a Harvardra befejezni a tanulmányait, de súlyos depressziós lett, otthagyta a sulit, és 29 évesen fogszabályozót tettek fel neki. Nem véletlenül festette a lakásának falait teljesen feketére. A Weezer egy ideig szünetelt, amíg a többiek más zenekarokkal voltak elfoglalva, Cuomo száznál is több dalt írt. Aztán az évezredforduló környékén azon kapták magukat, hogy internetes fórumokon és weboldalakon egyre nagyobb rajongótáboruk verődött össze, aminek köszönhetően a gyenge eladásokat produkáló Pinkerton is elkezdett jobban fogyni. Végül odáig ment a netes  hype, hogy 2000-ben koncertfelkérést kaptak Japánból, nem kevés pénzért. A hirtelen jött tömeges pozitív visszajelzés új albumra ösztökélte a Weezert, és Cuomo több tucat dalából kiválasztottak annyit, aminek a Green Album lett a vége. Ez az egyetlen Weezer-lemez, amin a három éve drogtúladagbolásban elhunyt Mikey  Walsh basszusgitározik. Visszatért Ric Ocasek producer is, a Green Album a negyedik helyen nyitott a Billboard 200-as listán, végül egészen a platina besorolásig ment. Az Island  in  the Sun vagy a Hash Pipe máig a Weezer legismertebb dalainak az egyike, de az egész album tele van hibátlan powerpop-szerzeményekkel. (sajó)

legjobb számok: Hash Pipe, Island in the Sun, Knockdown Dragout, Photograph, Glorious Day

2. Blue Album (1994)

Igazából senki nem tudta, hogy mit akarhat ez a pár zenélgető geek a szerelmes gitárpopjával  –  a '90-es évek közepe felé járunk, és minden tisztességes rockzenész meg akar dögleni vagy legalábbis kicsit túllőni magát valamivel. A frissen debütált kék lemez egy egészen furcsa ellenkulturális jelenség lett, ami voltaképpen az ellenkultúraként létrejött grunge és kemény rock ellenkultúrája volt a maga tisztán popos hangulatával. Annyi szerethetően lúzer dal gyűlt össze, hogy hirtelen fiatalok és felnőtt emberek ezrei kezdtek végre életükben először azonosulni egy zenekarral. Így alakulhatott ki egyébként a 2000-es évek elejére az a nagyon komoly internetes rajongói bázis, ami életben tartotta az együttest. Ha valakinek mindössze egy dallal lehetne csak elmagyarázni mi az a Weezer, akkor a Blue Album nyolcadik számánál, a csodálatos geek In The Garage-nál nincs jobb. (sajó)

A Blue Album nemcsak a színében blue, hanem a hangulatában is. A magányos pasi lemeze, amely elesettségében és gyengeségében láttatja az elhagyott férfit. A szakítás átvészeléséről szól, az elidegenedésről és elmagányosodásról, azokról az időkről, amikor a világ a feje tetejére áll, és az egyszeri geek a külvilág elől inkább a garázsába menekül, ahol a hangszerei és a poszterei társaságában kezd kertvárosi remeteéletet. Elnézést a szexizmusért, de ezt a férfibánatot egy nő tényleg nem értheti – legalábbis nem úgy, ahogy egy férfi. (kovács d.)

legjobb számok:  In The Garage, Buddy Holly, My Name Is Jonas, Say In Ain't So, Surf Wax America, The Sweater Song, The World Has Turned And Left Me Here

1. Pinkerton (1996)

A sikeres debütálás után óriási várakozás fogadta a Weezer következő albumát, amit ma mindenki egyöntetűen a zenekar kiemelkedő (ha nem a legkiemelkedőbb) alkotásai közé sorol. 1996-ban azonban iszonyatosat bukott a Pinkerton: nem vették a lemezt, az embereknek nem jött be a nyersebb, kicsit sötétebb tónus, a Rolling Stone-nál pedig még az év legrosszabb albumainak összesítésébe is bekerült harmadikként. Mindent elmond, hogy ugyanennél a magazinnál hat évvel később minden idők 16. legjobb albumának szavazták meg. 

A  Pinkerton  azon albumok sorát gyarapítja, amelyek megelőzték korukat, és csak évekkel később fedezték fel újra maguknak az emberek, hogy aztán mára  kult  státuszuk legyen. Bármennyi lemezt készíthet még a  Weezer , ehhez hasonlót valószínűleg soha többé nem csinálnak. Az El Scorcho  közepén beinduló punkot meg pláne nem. ( sajó )

legjobb számok: El Scorcho, Tired of Sex, No Other One, Why Bother?, Falling For You, Butterfly