Az Auchan parkolója végre elhozta nekünk az európai tánczenét

2014.12.08. 16:12

Az év, az évtized vagy talán az örökkévalóság egyik legszimbolikusabb eseménye zajlott szombat este: Magyarország a helyére tette a eurotrance-t, azaz a Brooklyn Bounce lépett fel a törökbálinti Auchan parkolójában tartott ingyenes mulatságon.

Igen, az a Brooklyn Bounce jött el hozzánk a parkolóba, ami már azelőtt rátalált a vegytiszta lakossági elektronikus zenére, mint hogy egyáltalán rendes kínai Buffalo-t lehessen kapni Magyarországon. Manapság, amikor több sör árát kell lecsengetni a legegyszerűbb üvöltözős thrashpartiért is, muszáj megbecsülni az ilyen lehetőségeket.

br

Azt is hozzátéve, hogy az esemény alatt végig nyitva tartó Auchanból igény szerint pár száz forintból ki lehetett hozni a kétliteres boroskólát meg az ahhoz dukáló keverteket. Csak azért nem lehet kijelenteni, hogy prosztó bulik legprosztóbbikának tűnt az esemény elsőre is, mert nem sorsoltak ki limuzinos utaztatást free welcome drinkkel.

Progressive Attack

Ez mindenesetre nagy szó, BB-ék egykor, mondhatni voltak valakik, amikor kitalálták, hogy kemény, agyatlan hardstyle-t veretnek az agyatlan eurotrance mellé. Ha néha kicsit felgyorsították a számaikat, az lett a progresszív techno. A mi lakótelepünkön abszolút nagyágyúknak számítottak, a 90-es években nem nagyon volt olyan ép magnós Lada Samara a környéken, amibe ne lett volna bedobva egy kazi legalább a Take a Ride-dal.

A Brooklyn Bounce a jó névválasztásnak is sokat köszönhetett, az USA-ban sokan azt hitték, hogy a nehezen megfejthető értelmű számaik leginkább Brooklyn dicsőítéséről szólnak

Persze edzőtermekben, adásszünet alatti képújság alá vagy a fiatalok úgynevezett bulizását bemutató rendőrségi oktatóvideóknál valószínűleg a még a mai napig hasznát veszik a munkásságuknak.

Szóval nagyjából úgy lehet elképzelni az esemény súlyát, mint ha néhol ingyen Bassshunter live show járna a kézi autómosás mellé, vagy Alice Deejay lenne a fő attrakció az alföldi mezőgazdasági vendégmunkások szakszervezeti bálján.

A szervezők ráadásul nem is csak Brooklyn Bounce-t ígértek, hanem elhozták a What is love baby don't hurt me-s csávót is, meg a Coco Jambo-s fickót is, a magyarok közül pedig volt például Kozmix. Ordenáré buli édes illatát hordozta tehát a hűvös téli szellő. Közülük mindegyik volt már talán Magyarországon ilyen EFOTT-szerű rendezvényen, de így, egyben egy parkolóban biztos, hogy még sose.

Let's do this loud & proud

Sajnos kissé elakadtam a sárban (leszálltunk a buszról, de a helyiek szóltak, hogy a heves esőzések miatt semmiképp ne próbáljunk meg gyalog megközelíteni a parkolót legalábbis lovaskocsi nélkül), úgyhogy lemaradtam az UFO-ról és a Groovehouse nagy részéről. De így pont jól jött, ki, mert így már az elementáris veretés kellős középbe érkezhettem.

Nagyjából kétszer annyi ember el is jöhetett, mint ahányan egy átlagos NB I-es meccsre kimennek, az életkorrban teljesen vegyes rajongók megoszlása rövid felmérés alapján a következő volt:

 

Szóval ha valaki azt hinné, hogy pont ugyanennek a közönségnek akár Szikora Robi is felléphetett volna a Satyriconnal, az nehezen tévedhetne nagyobbat. Persze az se lett volna rossz, de itt most az öntudatlan csapatásé volt a főszerep. És az vesse a notóriusan szar trance-t hallgatókra az első követ, aki nem volt még olyan unalmas, de menőnek számító housebulin, ahol csak azokkal az arcokkal találkozott, akikkel 15 éve még dárenbéz bulikon arról beszélt, hogy vajon melyik lehet a legeredetibb Aphrodite szám. Esetleg nem üvöltötte még több ember előtt, hogy a rock katonái egyre többen lesznek. 

Ez a buli pedig pont olyan volt, mint amit elvárhatott az ember, volt füst, villogtak a fények, a háttérben a kivetítőre kiírták, hogy épp melyik szupersztár játszik, dübörögtek azok a táncos ütemek, az ember hamar atlétára akart vetkőzni, hogy páros lábon ugrálva pörgethesse a pólóját. Volt, aki meg is tette. 

Mellé még nagyon jól eltalálták, hogy fellépők közti időben maga DJ Dominique retróhelytartó irányítsa a dallamtapadást a fülünkbe, a tömeg valószínűleg a Szeressük egymást gyerekekre is rázta volna neki, ha ezt kéri. A közönség velem együtt egyértelműen a Kozmixot ismerte a legjobban, de ez nem is baj, megérdemlik a fiúk. 

Persze azért a külföldi sztárok megaslágerei is nagy tetszést arattak, csak ott kevésbé tudtuk együtt énekelni a szövegeket. De nem hiába voltak profik, segítettek rajtunk bőven lalalalalás és say ééééééóóóóó-s refrénnel.

Közben azért ne felejtsük el, hogy ez a törökbálinti bevásárlóközpont parkolója...

...a hely, ahol szabadokká válhattunk.

Összességében zenei újságírósan fogalmazva elvetemült örömzene volt csintalan érzettársításokkal, de úgy is mondhatnám, hogy a lüktető életigenlés hangot öltött aznap este a túlfűtött szeretetben, tíz foszforeszkáló sípból kilenc és fél autódudás produkció volt.

És csak azért nem tíz, mert a háttérben sajnos most nem vetítették ki azokat Matisse képeket és Dürer metszeteket, amik hatására a Brooklyn Bounce komponálhatta a remekműveit.  

Szóval egyszerűen köszönöm törökbálinti Auchan, jövőre szeretném ugyanide a parkolóba Sash-t, az Eifel 65-ot és Tiestot, ha lehet!