Ganxsta Döglégy Zolee, azaz Zana Zoltán, azaz El Scorpio jövőre lesz 49 éves, de pont olyan ösztönös, zsigeri faszi, mint amilyen 20 éve volt. 1983 óta zenél, volt botcsinálta külkereskedelmi ügyintéző, alternatív zenekarban metáldobos, játszott pinametált és mocskos rockzenét, de a legnagyobb sikereit a Kartel nevű rapegyüttes élén érte el. Az évforduló tiszteletére a zenész pályatársak egy tribute-albummal tisztelegnek az életmű előtt, amelyet élőben is előadnak majd a Barba Negrában január 10-én. Erről is beszélgettünk, miközben áttekintettük az elmúlt húsz év legfontosabb zenei formációit is. 

Hány szám van készen erről a készülő tribute-albumról?

Több, de a közönség egyelőre csak a Brains–Akkezdet Phiai féle Rossz vért és az Alma együttes feldolgozását ismerheti. Az elsőben pont azt a szólamot rappelem, amit az eredetiben nem.

Miért?

Hogy minden más legyen. Eredetileg más vitte volna ezt is, Pierrot hozott egy gyereket, aki feltolta, de aztán inkább behívtak a stúdióba engem, mert mindent meg akartak változtatni. Az is érdekes, hogy a rappet, amit eredetileg a Lóryval együtt csináltunk, azt most nem mi nyomjuk. Lóry nincs is már a zenekarban, az ő szólamát Big Daddy Laca vette át. Mi most a refrént vettük fel, így mindenki benne van, csak más poszton. Nekem nagyon tetszik egyébként, nemcsak ez, hanem az összes, amit hallottam eddig.

A színvonallal elégedett vagy? Megütik a Kartel szintjét?

Nagyon. A héten hallgatjuk az anyagokat, bitang erős a cucc. A Ferenczi Gyuri a Bumm a fejbe! című dalt etnóban dolgozta fel, írt hozzá egy új szöveget is, a refrén maradt csak meg. Rólunk szól az új szöveg, atom lett az is.

Ő az egyetlen, aki átírta a szöveget?

Nem, majdnem mindenki. Majka és Curtis a Heroint csinálta meg, náluk a szöveg annyit változott, hogy magukra írták át. Mindenkinek megengedtem, hogy változtassanak, ott van az Alma zenekar, akik ugye gyerekeknek zenélnek, na ők a Stricik és kurvákból csináltak egy dalt Picik és durvák címen. Semmi köze nincs se a szövegnek, se a zenének az eredetihez. Egy tök új dal lett.

A Quimby például egy vadonatúj dalt írt csak erre a lemezre, mert nem találták meg azt a dalt, ami igazán fekszik nekik, így összeollóztak egyet a Kartel-életműből. Csináltak egy teljesen új zenei alapot, van benne metál, vadnyugati hangzás, funk, pici latin téma, minden, amit mi is használunk. A szöveget meg összeollózták hozzá. Nagyon jópofa dolog lett belőle, ehhez klip is készül. A Kowalsky meg a Vega a Jó, a Rossz, meg a Kartelt dolgozta fel, a vadnyugati beütés helyett vadkeletre hangolva, orosz népzenés lett az alap. Cigánypunk is lesz rajta, meg az Uzipov nevű stoner metal zenekar, na az nagyon kemény, mert a Sötét oldalt dolgozták fel, én már el is felejtettem, hogy az egyáltalán létezik. Nagyon várom, elég eklektikus lemez lesz.

Mindenkit sikerült megnyerned rá, akit akartál?

Nem, páran kimaradtak, egyeztetési problémákból meg egyéb okokból, de akik elvállalták, és szerepelnek a lemezen, azok olyanok, akiket én akartam. Barátságból, haverságon keresztül jöttek össze a dolgok. Nagy várakozással tekintek az anyag elé, vagy hogy is szokták ezt mondani. A Brains–Akkezdet Phiai-cuccot egy éjszaka 24 ezren látták, az nem rossz. Nagy lájkság van.

Lesz turné is, vagy csak egy lemezbemutató buli?

Lesz több is, a jövő évben 365 alkalommal ünnepeljük meg a zenekar 20. születésnapját, csak nem minden nap játszunk mellé. Január 10-én lesz az első nagyobb buli a Barba Negrában, aztán az Akváriumban egy zenekaros, mert az elsőn inkább csak a frontemberekre koncentrálunk, utána hozhatják a zenészeket is. Az valahol kurva nagy dolog, hogy ennyi zenész ilyen lelkesen és szívesen vesz részt ebben az egészben, és ünneplik az angyalföldi hülyegyereket és csapatát, akik diliből kezdtek el rappelni, és most ikonok lettek. Én ezen az egészen azt éreztem, hogy ez egy kurva jó érzés, mert ennyi idő alatt sem lettünk saját magunk paródia- vagy tribute-zenekara. Mi nem a régmúltból élünk, folyamatosan koncertezünk, jelen vagyunk. Január 7-én leszek 49 éves, de húsz évet még simán érzek a Kartelben. Ikonság is van, meg új lendület is. Ez a kettő együtt nagyon jó.

Anyagilag megéri ezt csinálni?

Dehogy éri, a cipő mellett járunk. Tarol a nyomor. Zenélésből Magyarországon csak a popzenekarok tudnak megélni, akik komoly, nagy tömegeket mozgatnak meg, akik megcsinálnak egy sportcsarnokot, mint például Ákos. Gengszterrap-ikonságból nem lehet megélni, az egy nagyon vékony rétegnek szól. Ha mind megvennék a lemezt, akkor az egész zenekar szalámis zsemlét reggelizhetne.

Ha lenne egy Aréna-koncertetek, hányan mennének el?

A mienkre? Kétszázan. Pár száz fős közönségünk van, a legnagyobb saját buli – tehát nem Sziget 35 000 emberrel vagy Zöld Pardon-búcsúztató 70 000 ember előtt – a hőskorszakban érdekelhetett 4-5 000 embert, azt hiszem a Pecsában. Klubokban most 3-400, de az ezerig is el tudnánk menni, ezerötszázat, ha nagyon ráfekszünk, és csak ezzel az egy bulival törődünk. A közönség nem fogja fel, hogy ez egy létező zenekar, hogy mi nem álltunk le vagy oszlottunk fel. „Ez még van???” – a leggyakoribb visszakérdezés, komolyan. „A régi, az igen, azt szerettem.” A régi-mánia, ettől felbaszom magam, pedig én is ilyen voltam, aztán elmentem egy GBH-koncertre, és láttam, hogy most milyet tolnak az öreg punkok, hát leszakították az arcomat. Stage-diving, iszonyú erő, energia, brutálisan jó buli volt. Scott Preece, a dobos a maga 48 évével a kisfiú a zenekarban. És az új számaik atomjók voltak. Nem kell ez a „régen minden jobb volt”, azokat is jól játszották, de az újak is nagyon faszák voltak.

Itthon meg az van, hogy hallgatja a csóka a rádiót, és elmegy a koncertre, mert azt hallja, az a népszerű. A másik véglet meg az underground, arra meg sikk eljárni, mert senki nem játssza a dalaikat, senki nem ismeri őket, akkor biztos kurva menők. Mi így voltunk, amikor elindultunk, de kinőttünk belőle, viszont nem értünk el a popiparba sem, szóval beestünk a két pad közé, a földre. Most éppen kétrét görnyedve állunk középen. Voltak nagyon rossz időszakok, de eljutottunk odáig, hogy a klubokban már megállnak a bulik. 2-300 embert mindenhol megcsinálunk, abból meg el lehet karistolni. Villát nem veszünk belőle, se kanalat. Ha nem lennének más forrásaim, de vannak, mert ügyes srác vagyok, akkor én is küszködnék.

Mit csinálsz még mellette?

Van a színház, a tévé, a mozi. A színház csak szerelemből, abból sem lehet megélni, csak aprópénzt keresni, a film és a tévé nagyobb lóvét tud hozni. Ezzel meg az a gáz, hogy ha van tévéfelvétel vagy filmforgatás, akkor van lóvé, ha nincs, akkor meg nincs.

Az Argó 2-ben szerepelsz?

Színészként nem, de három számmal markánsan ott vagyunk a filmben. Árpa Attilát eleve imádjuk, örültem, amikor felkért a zenéhez. Nagy Kartel-rajongó hál' istennek.

Vele a Die Hard 5-ben is együtt dolgoztál. Bruce Willis milyen arc?  

Tököm tudja, nem találkoztam vele, egyszer láttam a tarkóját. Az Attila volt megkergülve, hogy nézzük meg az egyeskét (a forgatásokon a főszereplőt hívják így). Nem akarok nagyképűnek tűnni, de szarok rá. Ki az a Bruce Willis, de most komolyan? Kit érdekel? Ha az Exploited lett volna ott vagy a Biohazard, akkor ott nyüzsögnék. Maga a forgatás viszont nagy bolt volt, az Árpával három napon át csak playstationöztünk. Reggel smink, golyóálló mellény fel, tessék várni. Vártunk és játszottunk. Este kilenckor jött valaki, hogy kösz, ma nem lesz felvétel, gyertek holnap, akkor már tuti. Jöttünk, beöltöztünk, játszottunk, hazamentünk. Három napig ez volt. Napidíjban voltunk, nem tiltakoztam, hogy semmi dolgunk. Playstationöztem, nem mondom meg, mennyiért naponta. 

Visszatérve a zenére, miért fontos a rapzene?

Mert a lázadást jelenti, azt, amit a nyolcvanas években a punk. A rap a kilencvenes évek punkja, tiszta periféria, nem játssza semmilyen rádió, legalábbis azt a fajta rapzenét, amit én szeretek. A slágeres fost, azt igen, de azt meg nem hallgatom. Azért nem jutok előre a zenében, mert így gondolkodom. Amire a nép nyolcvan százaléka azt mondja, hogy juj, de jó, az szerintem hótt szar.

Zavar, hogy nem jutsz előre?

Nem. Ezzel együtt, hogy ilyen rétegcsóka vagyok, ilyen hírnevet szerezni, ennyi időn át működtetni egy zenekart, az óriási teljesítmény. Ha csóróságban is, de legalább megvagyunk.

Miért nincs a Kartelben OJ Sámson és Steve, a Halott Mikrofon?

Mert így láttam jónak. Így van értelme. Az eredeti felállásból csak a Big Daddy Laca maradt, meg én, ketten pont elegen vagyunk. Teljesen értelmetlen, hogy négy ember van a színpadon, és közülük kettő szinte semmit nem csinál, csak álldogál a színpad szélén, hátul meg berakunk egy CD-t. Egy ideig ment ez, meg jó volt a haverság, de egy idő után, amikor már zenélni szerettem volna, akkor értelmetlenné vált. Inkább tartok három zenészt, egy dobost, egy gitárost meg egy bőgőst. Volt egy billentyűs is, aki sokat lágyított a hangzáson, de őt inkább kiraktam.

Mit gondolsz a pályatársakról? Majka és Curtis a lemezen is közreműködik.

Majka és Curtis nagyon jó barátom, róluk csak jó véleménnyel vagyok, de a Busta teljesítménye elismerni való, mert bizonyos underground körökben nagyon divatos és sikeres, és úgy, hogy őt sem nyomják a rádiókban, és nyilván soha nem is fogják.

És Dopeman?

Halottról vagy jót, vagy semmit. Nem szeretnék róla rosszat mondani, jót meg nem tudok.

Ennyire kell a rádió? Nem váltja ki a Spotify vagy a YouTube?

Nem, mi azt vettük észre, hogy még mindig nem. A rádiós játszás irtózatos nagy közönséget generál, és az nagyon jót tesz egy zenekarnak. Nyilván, ha nagyon konokul hardcore akarsz maradni, és fullba nyomni az undergroundot, konokul csak a pincében játszol pár havernak, akkor ne csodálkozz. Mi ezen túl vagyunk, de a rádiók nem játszanak Kartelt.

A szövegek miatt, gondolom.

Nem feltétlenül, bár a bélyeget a szöveg nyomta ránk, aztán úgy maradtunk. Ha a legfinomabb mesét írom meg, akkor sem kell a rádióknak. Meg sem hallgatják, csak ránéznek, Kartel? Akkor kösz nem. Akkor is, ha éppen nem kőkemény gengszterrap van a felvételen. Tök érdekes, hogy mint médiafigura mindenki ismer, fotózkodnak velem, hívnak mindenfelé, de ezt nem nagyon tudom előnyömre fordítani. Mint zenekar, csak döcögősen működünk, mert nagyon nehéz a széllel szemben pisálni. Hogy jussak el az emberekhez? Óriásplakáton? Kinek van arra lóvéja?

A politika sosem érdekelt?

Leszarom a politikát. Apolitikus vagyok, irtózom minden politikai megnyilvánulástól. Zsigerből szidni a politikusokat, az más, de akkor sem azért, mert politikus, hanem mert seggfej.

A Rossz vér című számban mégsem egy politikusnak, hanem Uj Péternek, az Index.hu egykori főszerkesztőjének szóltál be. Miért?

Kérlek szépen azért, mert az első lemezről írt egy cikket, amiben primitív, buta embereknek titulált minket. Elolvastam, és úgy voltam vele, hogy akkor ennek most adunk. Ha akkor meglátom, valószínűleg a belét is kihúzom. Nem viccelek, bírósági ügy lett volna belőle, ha akkor összefutok vele. Most már nem így vagyunk ezzel, szerintem jót röhögnénk rajta mindketten.

A sajtó így fel tud kúrni?

Akkoriban így volt, most már nem érdekel, inkább csak röhögök a hülyeségeken, amikor nekem tulajdonítanak olyan mondatokat, amik soha el nem hagyták a számat. Régen ettől kiborultam, és be akartam menni a szerkesztőségekbe, hogy majd én megmondom. Az most is előfordul, hogy nem nyilatkozom bizonyos lapoknak, régebben a Blikk-kel voltak ilyen bajaim, amikor olyat jelentettek meg rólam, aminek köze nem volt az igazsághoz.

Kell a bulvársajtó ahhoz, hogy előrébb juss?

Egy idő után inkább hátráltat szerintem. Ha valaki nagyon hamar akar ismertségre szert tenni, ilyen Való Világ-szintű hős akar lenni, akkor kell, mint egy falat kenyér. Ott a Majka, szépen kitört ebből, és átment egy másik kultúrkörbe, de ha jól tudom, ő az egyetlen, aki le is tett valamit az asztalra. De a legtöbbje egy vödör taknyot ér, egy zsák semmit adnak el, és azzal turnéznak. Százezerért én is tudok integetni.