Jön a Grammy-gála, a zeneipar Oscarja

Ötvenhetedik alkalommal rendezik meg az Egyesült Államokban a Grammyt, a legrangosabb zenei díjátadót. A Los Angeles-i eseményen ismét eldől, hogy kik voltak az akadémikusok szerint 2014 legjobb legfontosabb, legmeghatározóbb szereplői. Idén túl sok meglepetés nincs, továbbra is a legismertebb nevek nyerhetnek meg mindent, mint Beyoncé vagy Pharrell. De akkor minek ez az egész?

Lassan hatvan éve, hogy az amerikai zeneipar kiosztja a legjobbjainak járó Grammyt, és még mielőtt valami romantikus történet következne egy nagy tradíciókkal rendelkező gáláról, hamar leszögezzük, hogy a Grammyt pontosan úgy hozták létre, amire egy logikus ember először gondol:

Ugyanis a zeneipar meghatározó szereplői rájöttek, hogy a legbefolyásosabb vezetőiknek soha sem lesz esélye csak úgy csillagot kapni a Hírességek sétányán Hollywoodban. Ezért hozták létre a Grammy-díjat és vele a NASA-t, vagyis National Academy of Recording Arts and Sciences, ami voltaképpen a nemzeti zenetudomány-akadémia arrafelé.

Az Oscar kistestvéreként egészen a kétezres évekig - a kornak megfelelően - releváns tudott maradni, hiszen a lemezipar több évtizedig folyamatosan erősödött. Aztán jött az internet, és 2015-re ott tartunk, hogy voltaképpen teljesen mindegy ki nyeri a Grammyt, hiszen annyi helyről, annyi zene jut el ingyen az emberekhez,

Akkor minek van?

A lemezeladások marginalizálódása miatt darabjaira hullott zeneiparban a Grammy maximum annyit tud adni, hogy egy rövid időszakra megdobja a zenészek ismertségét, aztán mindenki mehet tovább. Egyedül a publicitás a lényeg, így senkit sem érdekel, ha minden blog meg szaklap oda volt a legújabb avantgárd noisecore hiphop csapatért Baton Rouge-ból, róluk az Akadémia tagjai jó eséllyel életükben nem hallottak.

Ezen kívül alapjaiban nem különbözik egy Oscartól vagy Emmytől, itt is kategóriák szerint választanak egy legjobbat, a díjat egy ismert ember adja át, majd három ilyen után fellép valami zenekar is, hogy másnap már mehessen a videó a netre, megosztások, nézettség, trending topic, hype, Pharrel Williams kalapja.

Ettől függetlenül kicsit jó minden évben elnyammogni a jelölteken és a díjazottakon, a fontosabb kategóriákon, amik az utóbbi 5 évben olyan komoly identitásválságban vannak, hogy rossz nézni.

Például mi alapján rakták össze a Legjobb Alternatív Zenei Album jelöltjeit?

• This Is All Yours – alt-J
• Reflektor – Arcade Fire
• Melophobia – Cage the Elephant
• St. Vincent – St. Vincent
• Lazaretto – Jack White

Ezek még a populáris zenei ízléshez képest baromi jó nevek, csak miért pont ők? Egyébként mi az az alternatív zene? Jack White vagy a Cage The Elephant miért nem rock? Utóbbitól hogy jön képbe 2015-ben egy 2014-es zenéket díjazó gálán a 2013-as nagylemezével? Ezek nincsenek igazán megmagyarázva, egy sor akadémiai ember ad hoc módon kiválasztja őket. 

Pedig 2012 óta rendesen megvágták a kategóriák számát, és sokkal érezhetőbben figyelnek az online trendekre, de még így is annyi teljesen érdektelen témában osztanak díjakat, hogy az ember hamar elveszti az érdeklését.

A lényeg

Azért persze az idei jelöltekből is meg lehet állapítani, hogy a fölöslegesen sok mellékkategóriának köszönhetően kik nyerhetnek nagyot, egyenként hat jelöléssel.

• Beyoncé
• Sam Smith
• Pharrell

Beyoncé konkrétan a legtöbb jelölést kapó nő és összesítettben is a hatodik, idén például abban a kategóriában is jelölték, amiben Antal Nimród is szerepel a Metallica-filmjével, ami nem volt rossz, de különösen jó sem.

A magyar rendezőnek egyébként nem jósolnak sok sikert, hiszen vagy az Illuminátus akar 'yoncénak minél több díjat adni vagy a Coldplaynek lobbizták ki muszájból.

• Beyoncé & Jay Z: On The Run Tour – Beyoncé & Jay Z
• Ghost Stories – Coldplay
• 20 Feet From Stardom – Darlene Love, Merry Clayton, Lisa Fischer & Judith Hill
• Morgan Neville, video director; Gil Friesen & Caitrin Rogers, video producers
• Metallica Through The Never – Metallica
• The Truth About Love Tour: Live From Melbourne – Pink

Talán már Pharrellt sem kell annyira bemutatni, mivel viszonylag rövid időn belül három akkora sláger jött ki a nevével (Get Lucky, Blurred Lines, Happy), hogy a gyenge tavalyi nagylemez ellenére a hype talán még a 2016-os gáláig is kitart.

Az egyedüli újonc Sam Smith, aki annak idején a Disclosure-rel közös Latch című számmal tűnt fel, hogy aztán onnan egyenes út vezessen Nagy-Britannia első számú üdvöskéjének címéig. Smith-nek mindössze tavaly jelent meg az első nagylemeze, de így is többször jelölték valamilyen díjra az utóbbi két évben, mint amennyi saját száma van.

Anglia válasza John Legendre ma ott tart, hogy egy lemez és rengeteg vendégszereplés elég volt neki hat Grammy-jelölésig, de meglennénk lepve, ha a hatból akár csak egyet elvinne. Úgyis Taylor Swift lesz a legnagyobb nyertes.

Pedig nem is a díjak a lényeg

Persze nagyon jól néz ki a gála után a kis aranygramofonokkal pózolni, az igazán fontos rész úgyis a fellépőknek jut. Minden évre jut valami extra produkció, mint például a tavaly, amikor a Daft Punk Pharrell-lel és Stevie Wonderrel lépett fel. Itt már kifejezetten ritka, hogy a mainstream számára kevésbé ismert arcok zenéljenek, a hangsúly a sztárparádén és a ritka közreműködéseken van, na meg azon, hogy a 2015-ös év lehetséges nagy durranásait még kicsit jobban promózzák. Ezt idén olyan szintre sikerült fejleszteni, hogy

• Paul McCartney Kanye Westtel és Rihannával
• Ed Sheeran Herbie Hancock dzsesszlegendával, illetve Questlove-val és John Mayerrel
• Gwen Stefani pedig Adam Levine-nel lép fel a Maroon 5-ból.

Rajtuk kívül természetesen zenél még Madonna, Katy Perry, Lady Gaga, Beyoncé, Sam Smith, Pharrell, Usher vagy Ariana Grande, vagyis pont azok az arcok, akik egyébként is ott vannak minden más zenei díjátadón illetve nagyobb sportesemény szünetében. Ja, és lesz AC/DC is.