Szerdán volt először hallható Szabó Benedek és a Galaxisok új lemeze a Legszebb éveink, ami abszolút a hallgatnám kategória, ahogy azt már korábban is megírtuk. A Teljesség felé című szám, amiben Szabó Benedek sokunkhoz hasonlóan megígéri a taxisnak, hogy nem fog hányni, aztán mégis, már letarolt pár hónapja sokakat. Most itt a teljes album, én imádom az egészet, de miért nem imádnám, hiszen szeretem Cseh Tamást is, és az új album csak még közelebb vitt ahhoz a meggyőződésemhez, hogy Szabó Benedek nem más, mint az új Cseh Tamás.
Itt van például az albumon az Egyetleneim szám, ami hát annyira Cseh Tamás, hogy konkrétan a Fehér babák maga, - ez valószínűleg Szabó Benedek coming outja. Hallgassátok csak 1.55-től főleg, de persze az egészet is.
Aztán meg hallgassátok meg a Fehér babákat is. Csak úgy.
De itt van a Nem múlik el, ami bár szövegében teljesen más, a hangulat és az ének mégiscsak az Amikor Désiré a munkásszálláson lakott című számra emlékeztet. Többek között.
És nem tehetek róla, de Philip Morris Blue-ról pedig a Tíz év múlva jut eszembe. (Az órámra néztem, hogy eltelik-e, életem leghosszabb évtizede – Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.)
Ami viszont Szabó Benedek és a Galaxisok albumán végigvonul, az a humor, így egyáltalán nincs benne az az öngyilkos hangulat, ami Cseh Tamást hallgatva néha elfogja az embert. Kedvencem az új albumról a Gubancok, erről nem is jut eszembe egyik Cseh Tamás szám sem.
Az egész album letölthető innen, ha nem vagy jófej ingyen, ha jófej vagy, pénzért.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon