Hallottad már a világ legrégebbi dalát? Gyönyörű!
További Stenk cikkek
Amikor megkérdeztek egy híres kutatót, hogy le tudná-e fordítani az elé tett ismeretlen ősi írást, azt mondta
Persze, milyen nyelvből parancsolja.
Hogy igaz-e az anekdota, nem tudom (aki ismeri a forrását, ossza meg velünk), de tökéletesen illik az ókori zenék kutatására. Itt elvileg már nem olyan nagy a homály, mint az őskornál, hisz ebből a korból ugyan már maradtak fenn lejegyzett zenék – szóval amolyan kottafélék –, de többségüket egyáltalán nem tudjuk értelmezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne hallgathatnánk meg őket.
Nem Egyiptomból, nem Mezopotámiából, hanem Ugaritból! Hogy mi az az Ugarit? Hát az Ugarit királyság központja, a mai Szíriában, a Földközi-tenger jobb felső csücskében. Egy alig negyed négyzetkilométeres kis település, mely persze a maga korában jelentős volt, már csak azért is, mert az egyik Mezopotámia és Egyiptom közti karavánút fontos állomása volt.
Majdnem ezer éve elnéptelenedett, és szerencsére betemette a föld, így aztán épségben vészelte át az évszázadokat. Egészen 1928-ig, amikor is egy paraszt szántás közben megtalálta, s onnantól nekiestek a régészek.
Ez a tábla - mely valamikor Krisztus születése előtt 1400 körül készülhetett - az ötvenes években került elő onnan:
Azon kedves olvasóink kedvéért, akik esetleg nem értenék, mi van rajta, elárulom: egy himnusz. A kettős vonal feletti rész a szöveg – mégpedig huri nyelven –, az alsó a „dallam”. Az idézőjel nem arra vonatkozik, hogy borzalmas, hanem arra, hogy nem a szó mai értelmében vett kottáról van szó. Inkább utasításokról, hogyan kell a dalt eljátszani (lásd a keretest).
Hurri dalok
Ugarit városában 36 himnusz töredékes darabjait találták meg égetett agyagtáblákon, ékírásos felirattal. Közülük csak egy maradt többé-kevésbé ép, melynek neve h.6. Az ezen szereplő dal Nikalhoz, a gyümölcsösök istennőjéhez szól.
Persze minket most inkább a zene érdekel jobban. A táblán számok és "akkordok" vannak, vagyis nem annyira kottáról van szó, hanem inkább a mai gitártabokhoz hasonló feljegyzésről. A kutatók azt feltételezik, hogy ezek azt jelölték, a hangszeren - lanton vagy hárfán - mely húrokat kellett megpengetnie a zenésznek. Nem a szó mai értelmében vett hangközök vannak lejegyezve tehát, hanem az, hogy a hangszeren milyen messze esik egymástól két húr, amit le kell fogni.
A magyar Wikipédián is meglehetősen részletesen ki van fejtve a "fordítás", de angol nyelven komolyabb elemzések is vannak a neten.
És milyen volt? Hát ilyen.
Jó, oké ez genyóság volt a részemről. Ez a MIDI-verzió nem az, amitől megjelenik a lelki szemeink előtt Szemiramisz egy szál jáspiskő nyakláncban. Ami miatt idetettem, az egyrészt az, hogy jelezzem, a hangszerelést is csak tippelgetni tudjuk, másrészt, hogy lássátok, mennyire gőzük nincs a megfejtő tudósoknak, hogy is szólt a himnusz.
Ugyanis a keretesben már idézett angol nyelvű elemzésnek az alján van egy remek kis gyűjtemény, amelyből kiderül, csak az ezredfordulóig
Perverzek mind a kilencet le is tölthetik onnan kottában és MIDI-ben.
Én megtettem. A Kilmer-féle ugyan nem indult el a laptopomon, de pont az hallható a fenti YouTube-videóban, szóval végül is meg tudtam hallgatni valamennyit Nem mondom, hogy nincsenek bennük azonos elemek, de azért baromira más mindegyik.
Természetesen egy MIDI-ben közzétett kotta nem hogy nem szexi, de gyakorlatilag hallgathatatlan a nagyközönségnek, ezért elkezdték feldolgozni a dalt a legkülönbözőbb módokon. Már eddig se hasonlított magára szegény, ezután végképp felismerhetetlenné vált. Viszont mivel a legtöbben egyetlen változathoz (a Dumbrill-féléhez) nyúltak, legalább hasonlítanak egymásra és összehasonlíthatók. Lássunk előbb néhány korhűnek tartott verziót.
Lara Jokhadar: egy gyönyörű keleties a cappella
Ezt a dalt maga Richard Dumbrill, az 1998-as átirat készítője osztotta meg YouTube-on. A felesleges hangulatkeltő mennydörgést ugyan lehagytam volna az elejéről és a végéről (úgy 0:27-től kezdődik az érdemi rész), de nagyon szép változat lett:
A zenekutató egy hangszeres változatot is feltöltött, de nekem az nem annyira jön be. Akkor már inkább tetszik
Michael Levy feldolgozása lírára
Nem tudom, hogy csak az előbbi MIDI-túladagolás teszi-e, de kifejezetten kellemes zenének tűnik, az 5. perctől némi bedurvulással. A fene se tudja, hogy mennyire autentikus, de én megvettem.
Van persze több archaizáló változat még – ez például a Kilmer-féle átirat alapján készült énekre és húros hangszerre –, de lássuk inkább a korszerűsített feldolgozásokat.
Igaz, sok esetben gyakorlatilag csak egy alibi a zenei téma arra, hogy egy unalmas filmzeneszerű szimfonikus vackot vagy egy progresszív folk izét el lehessen adni azzal, hogy hú de ősi zenéről van is szó.
Kellemes chill out mix
Oké, itt meg nem vitték túlzásba az átírást, na de tessék:
Unalmas liftzene
(A Kilmer- és a Kirspijn-változatból.)
Akkor már inkább hallgatom ezt, ahol
zeneiskolások játsszák el dobon és fuvolán
Fura lehet amúgy a tanrendjük, mert utána előadják két gitárral és énekkel is. Az ének pedig igen csak fura: azokat a részeket, amelyek töredékesek, kihagyják.
KHB: folk-jazz
Egész könnyen fogyasztható verzió, főleg, hogy angol nyelven játszanak. Más kérdés, hogy nem valami eredeti, tulajdonképp egy egész átlagos folk-prog-pop cucc lett belőle, de akik szeretik az ilyet, azoknak még be is jöhet.
(Update: be kell vallanom, a poszt megírása után egész vacsorakészítés közben ezt dúdolgattam, szóval tökéletes fülféreg sláger.)
Patetikus szimfonikus átirat
Ez a rémesen hatásvadász zongorista a YouTube szerint körbehaknizta már a Földet ezzel a béna átiratával. Hát hogy fogom én így az utazás során megszeretni a romantikus zongoramuzsikát, ha már az ókorban megutáltatják velem?
Na de ha egyetlen dalra ennyi időt szánunk, soha nem jutunk el a középkorig sem a zenés időutazással, nemhogy a romantikusokig. Szóval haladjunk tovább az ókor legfrankóbb slágereivel. Jövő héten egy gigantikus pénisszel jelentkezünk Egyiptomból, tartsanak velünk akkor is.
Rovataink a Facebookon