Szarszagban születtek a legszebb Szörényi-slágerek

2015.05.28. 19:08

Szörényi Levente április 26-án lett 70 éves, ehhez időzítve jelent meg májusban az életrajzi kötete Rohan az idő címmel. A könyv az Illés együttes Kossuth-díjas frontembere és  a mandineres Stumpf András közti, több hónapos interjúsorozat olvasmányos kivonata – és egyben a Kádár-korszak, a rendszerváltás és az új demokrácia  keserédes kultúrtörténeti krónikája.

B1344945

Ám aki szexben, drogban és rock&rollban tobzódó bulibeszámolókat vár a hazai beatkorszak pápájától, a magyar Buddy Hollytól, könnyen lehet, hogy csalódni fog.

Én buli után általában megvacsoráztam, ittam legfeljebb egy sört, aztán mentem aludni.

– vallja be Szörényi már a könyv legelején. Sosem volt rajongólányokkal lógó csajozógép (bár két szerelmével is az Illés-fellépések után jött össze), füves cigit is csak egyszer szívott, egy kenyai bárban, félmeztelen maszáj nőkkel iszogatva. Azért tíz érdekes Szörényi-sztorit így is össze lehetett szedni a könyvből. Íme:

1. Szarszagban születtek a legnagyobb Szörényi–Bródy-slágerek

Az Illés-rajongók bizonyára kívülről fújják a legendás szerzőpáros nagy egymásra találását, hiszen az Illés-koncertek visszatérő anekdotái ezek. Kezdetben Bródy utálta Szörényit, mert beugró zenészként mindig elszaggatta a gitárhúrjait, az 1965-ös, nógrádverőcei KISZ-táborban viszont már teljesen egyetértettek abban, hogy magyar nyelvű beatzenét kellene játszaniuk a sok Beatles-, Kinks- és Animals-feldolgozás helyett.

Ültünk a háztetőn, és hoztuk a témákat. Az egyiket Bródy, a másikat én, míg ki nem alakult a dal szerkezete. A szöveggel ugyanígy voltunk, azt is ketten raktuk össze. Ki mondta, hogy rám várj? – Bródy előállt ezzel. A Ne várj tovább, jöjj el! viszont már az én sorom.

Azt a sztorit viszont már a Rohan az időben olvastam először, hogy Szörényi és Bródy nem a tábori szállásuk tetején írták a legjobb Illés-slágereket, hanem a ház mellett, orrfacsaró bűzben:

Kristálytisztán emlékszem arra, ahogy a barakkunk végében ülök a lépcsőn, nézem a naplementét, a hátam mögül folyamatosan ömlik a bűz – ott a vécé –, de a szarszag sem zavar, mert kezemben a gitár, és teljes átszellemültségben játszom, hogy tá-dadadadadada-tarapp-taptaraptatta.

Ebből lett a Légy jó kicsit hozzám:

2. Száztízezer forint a zakózsebben

1965-re az Illés együttes szabályosan berobbant a hazai popéletbe. A peremkerületi klubok és művházak Beatles-utánzóiból, a KISZ-táborok és az ORI-turnék állandó fellépőiből a '66-os Táncdalfesztivál közönségkedvencei lettek. Anyagilag sem jártak rosszul:

23 évesen a létező szocializmusban kirívóan jómódúnak számítottam

– meséli Szörényi a könyvben, ahol így emlékezett vissza az első, 1968-as autóvásárlására:

Konkrétan belenyúltam a zenekari zakóm zsebébe, ahova a gázsikat dugdostam a fellépések után. Nagyjából ott is volt a pénz. Egy nyugati kocsi, egy használt Opel Kadett ára! 110 ezer forintba került.

3. Vitraynak szólt a Ne gondold?

Az, hogy ez a jól ismert Illés-sláger valójában egy Vitray Tamás-ellenes, dühös kirohanás, régóta népszerű városi legenda. Szörényi a könyvében nem mondja ki egyértelműen, hogy ez igaz, inkább áttolja az egészet a szerzőtársra:

Bródy tudja csak pontosan, miért és kinek írta.

Viszont kedélyesen felidézi, hogy a Ne gondold szövege valóban nem sokkal a „Vitray-affér” után született.

Szörényiék ugyanis a Show-hivatal című, élő tévéműsorban jelentették be, hogy az Illés együttes az 1966-os sikerei ellenére nem indul el az 1967-es Táncdalfesztiválon. Az ok: idegennek érzik magukat ebben a közegben, a fesztivál ugyanis a táncdalnak szólt, nem a beatnek.

Visszaszóltam valamit a műsort vezető Vitray Tamásnak, ami akkoriban nem volt megszokott. Hatalmas ribillió lett a dologból. Mérhetetlen nagyképűségnek tartották a hozzáállásunkat, az egész stáb nekünk esett. Számon kérték rajtunk, miért nem jeleztük előre, miket fogunk mondani.

A vitát végül Vitray zárta le:

Nem a Táncdalfesztivál lesz szegényebb, ha az Illés nem lesz ott rajta.

4. Illés-klasszikus lett volna a Képzelt riport

Az LGT-rajongók régóta tudják, hogy Presser Gábor és Adamis Anna csak a B terv volt a beatkorszak előtt tisztelgő magyar musical írójánál: Déry Tibor először az Illést kereste meg az ötlettel '71-ben, egy balatonboglári koncert után, Jancsó Miklós közvetítésével. Szörényi és Bródy viszont egy emberként mondott nemet:

Az a darab egy rockellenes kirohanás a drogmámorban fetrengő amerikai fiatalokról, akik még nácik is.

Szörényi és Bródy szerint ugyanis a Képzelt riport a beatmozgalom elárulása volt, ezért ők, mint mozgalmárok, nem vállalhattak el.

Presser viszont megírhatta nyugodtan, ő ugyanis profi szerző volt, de soha nem volt mozgalmár.

5. Másolt kazettákon készült az István, a király

Az első magyar musical tehát nem az Illéshez kötődött, az első magyar rockopera viszont már igen. 

Mágikus időszak volt

– írja Szörényi a könyvben az István, a király születéséről. Maga az ötlet már korábban, a Jézus Krisztus szupersztár nyugati premierje idején megszületett, csak a szerzőpáros 1973-ban még nem érezte elérkezettnek az időt. Ebben az évben szűnt meg ugyanis az Illés, Szörényi és Bródy pedig a Fonográfban zenélt tovább. 1982-ben viszont a Mafilm vezetője, Nemeskürty István zöld utat adott az akkor még mozifilmként elképzelt István, a királynak:

Szent István dalra fakad? Ez akkora képtelenség, hogy csakis zseniális lehet.

Megunhatatlan klasszikus született, de az már csak a könyvből derült ki, hogy a rockopera zenéjét és dalszövegét jegyző Szörényi–Bródy-páros munkamódszere mai szemmel nézve mennyire vicces volt. Nem egy helyen dolgoztak, mint Nógrádverőcén, hanem külön-külön elvonulva, mégis teljes volt az összhang:

Amikor megvolt valami, feljátszottam, felénekeltem egy kazettára, és odaadtam Bródynak, aki megírta a szöveget. Volt fordítva is, hogy kértem tőle egy párbeszédet, és arra komponáltam.

Szörényi a másolt magnókazettás módszer használta akkor is, amikor például Nagy Ferónak vagy Deák Bill Gyulának kellett megmutatni a dalaikat:

Lekottázni nem lett volna értelme, így egyszerűbb. A nők dalait is felvonyítottam falzettben.

6. III/III-as spiclik a zenei életben

2005-ben óriásit robbant a hazai közéletben Szőnyei Tamás Nyilván tartottak – Titkos szolgák a magyar rock körül című tanulmánykötete. Kiderült, hogy a Metro zenekar billentyűse, Fogarasi János 1966-tól évtizedeken át Gara fedőnéven jelentett a kollégáiról az állambiztonságnak. Szörényi is ekkor tudta meg, hogy a róla szóló 40 oldalnyi iratanyag felét pont az a barátja írta, akivel mindig jókat tudott dumálni:

Eléggé meg voltam ütve. Eszembe sem jutott, hogy ez lehetséges.

De utólag nem tudott a történtekért haragudni Fogarasira: 

Ahogy a jelentéseit böngésztem, láttam, mennyire kínlódott az írásuk közben. Nem is írt rólam semmi rosszat, terhelőt, olyat, amiből bajom lehetett volna. Azzal zsarolták, hogy nem kap útlevelet – márpedig Jancsi a zenélésből élt, hakniztak kint sokat.

Régóta köztudott, hogy Vikidál Gyula is jelentett Szörényiről, ám ő ezt egy vállrándítással elintézte a könyvében:

A Műegyetem E épületénél támasztotta a betonfalat. Összenéztünk. Akkor még nem figyelt meg. Csak később, az István, a király alatt lett belőle a Dalos fedőnevű ügynök. Akkor sem ártott egyébként. Semmi durvát nem közölt rólam az állambiztonsággal.

7. Az István borzalmas, a Honfoglalás gagyi fércmű

Érdekes, hogy a vállaltan jobboldali Szörényi nem a régi rendszer spiclijeire vagy a kultúrában élet és halál urának számító Aczél Györgyre haragszik, hanem azokra a kultúraközeli kontárokra, akik visszaéltek a régi rendszerben és a rendszerváltás után a hatalmukkal. Tipikusan ilyen alak volt a szemében a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat főnöke, a korszak popcézára, Erdős Péter. De Szörényinek Koltay Gábor rendezővel is rossz a viszonya: a kötetben többször is megemlíti, hogy nem kedveli az olyan embereket, akik

leugrottak az MSZMP-vonatról, és gyorsan felugrottak a nemzeti szerelvényre.

Szörényi és Koltay ugyanis 1976-ban találkoztak először, amikor Pozsgay Imre vezetésével kultúrküldöttség utazott a kommunista Kubába, a Havannában megrendezett Magyar Kulturális Napokra. Szörényi a Fonográffal ment ki, de ott volt Kovács Kati, Zorán és annyi magyar zenész, hogy csak egy kaszárnyában tudták őket elszállásolni:

Volt ott egy KISZ-es szervező srác is. Amolyan intéző. Gyülekező! Gyertek, indulunk! Ilyesmiket mondott. Koltay Gábornak hívták.

Koltay a jó szervezőkészségének és filmes kapcsolatainak köszönhetően lett az István filmváltozatának rendezője, így Szörényi ma már csak a színdarabra és a hanglemezre büszke:

A film borzalmasra sikerült. 

Hasonlóan rossz véleményen van Koltay 1996-os, grandiózusnak szánt történelmi vállalkozásáról, a kötetben gagyinak és fércműnek nevezett Honfoglalásról is:

Franco Nero mint honfoglaló Árpád. Istenem! Néhány szerencsétlen lovas. Bakiparádé. Katasztrófa az egész film, úgy, ahogy van.

Szörényi emellett Koltay Julianus barátját, a Wass Albert-filmjét és a Horthy-dokuját is szörnyűnek tartja, mert szerinte attól még nem lesz valaki jó rendező, hogy kiakasztja Spielberg portréját az irodájában.

8. Szörényi tervezte az MDF logóját

Szörényit és Bródyt annak ellenére szokták a magyar Paul McCartney-ként és John Lennonként emlegetni, hogy csak Szörényi szerette a Beatlest, Bródy inkább Rolling Stones-os volt. Kettejük kapcsolata azonban a nagy elődökhöz hasonlóan vitákhoz vezetett a rendszerváltás hajnalán: míg Bródy az SZDSZ reklámarca lett, Szörényi az MDF mellé állt. Sőt, a napos-turulmadaras termékenységi szimbólum nyomán készült tulipános logót is ő tervezte, Aba Béla grafikusművésszel karöltve:

Nem nekik készült eredetileg: 1989-ben, amikor a sumer oratóriumomat készítettem, azzal a munkával párhuzamosan megkíséreltem megfogalmazni egy saját jelképet. Egy késő éjszakába nyúló tanácskozáson, ha jól tudom, Antall József döntötte végül el, hogy a Szörényi-féle tulipán legyen a pártot kifejező jelkép. Örömmel adtam oda.

9. Fekete György Aczél trónján ül

Szörényi a jobboldali értelmiség különutas vagányaként ma már azt is megengedheti magának, hogy Koltay Gábor és Bayer Zsolt mellett a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökét is utálja. A Rohan az időben kiállhatatlan, parancsolgató figuraként írta le őt, és ma sem érti, hogy jó barátja, Makovecz Imre miért bízott meg az MMA elnökben:

Az 1992-ben alakult Nemzeti Társaskörbe aztán el-eljárogattam. Ott ismertem meg Fekete Györgyöt, aki akkor a kultuszminisztérium helyettes államtitkára volt, ma pedig beült Aczél egykori kultúrpápai trónusába.

10. Pengeváltás Bayer Zsolttal

Szörényi Levente egyébként az apjától örökölte jobboldaliságát és a magyar őstörténet iránti vonzalmát (Szörényi Gyula tervezte az Illés logóját, de az Aranyhegy pogánytornyát is, bár végül nem az ő kopjafás verziója készült el). De ha művészetről van szó, sosem befolyásolták a pártpreferenciák:

Nem érdekel, ki milyen tábornak a tagja. Az érdekel, hogy tehetséges vagy tehetségtelen.

2013-ban óriási felzúdulást keltett a Fidesz-holdudvarban, amikor Alföldi Róbert rendezte meg az István, a királyt. Bayer Zsolt egy gyalázatos publicisztikában kelt ki a rockopera új verziója ellen, az írás végén pedig szimbolikusan visszaadta azt a Szabadság-díjat is, amit pont Szörényitől vett át 2004-ben.

A könyvben Szörényi durva gyomrost vitt be neki: felidézte azt az időszakot, amikor a Magyar Hírlap habzó szájjal komcsizó és zsidózó főmunkatársa még a Gyárfás Tamáshoz, Tasnádi Péterhez és Biszku Béla lányaihoz kötődő Fonográf Klubban dolgozott a '80-as évek közepén:

Gyárfás rafkós volt akkor is, szép summát vett fel azért, hogy lelépjen. Némi pereskedés után a Biszku lányok is eltűntek a történetből. 1985 szeptemberében nyitottuk meg a klubot, s apró érdekesség, hogy a jóval később engem pocskondiázó Bayer Zsolt is ott dolgozott nálunk. Portás volt a klubban.

Stumpf András: Szörényi 70 – Rohan az idő

Helikon Kiadó, 2015
248 oldal (+58 oldal fotómelléklet)
3990 forint

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!