Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Stenk cikkek
Hogyan indult a Rakéta sztorija?
Az egész azzal kezdődött, hogy megint bulizzunk végig egy hetet, ahogy már egy évvel korábban is a Nemzetközi Lo-Fi Weeken – csak utólag jöttünk rá, hogy egy egész hetet végigittunk Kápmegyeren. Úgyhogy 2012-ben jött az ötlet, hogy ezt meg kellene ismételni, ezért Sallai Lacival (The Somersault Boy, Szabó Benedek és a Galaxisok stb.) és Fülöp Petivel (ex-Index, Fancy Dress Party, Kellemetlen percek stb.) csináltunk egy háromnapos bulit: mindegyikünk leszervezett 4-5 zenekart, aztán ráfogtuk, hogy ez egy fesztivál.
A rá következő évben már kicsit elszálltunk magunktól, és megpróbáltunk külföldi fellépőket is hívni, meg komolyabban venni ezt az egészet, de ez annyira nem jött be, buktunk is rajta némi tanulópénzt. Tavaly végül visszatértünk az eredeti elképzeléshez, hogy inkább azok jöjjenek, akik maguktól is jönnének. Tehát inkább a lelkesedésre alapoztunk, ami aztán működni látszott.
Kezdő, botcsinálta fesztiválszervezőként miből tudtatok gazdálkodni?
Pénzünk nem nagyon van még most sem, úgyhogy a zenekarok többnyire szívességből jönnek el máig a Rakétára. Persze szeretnénk professzionálisabbá tenni a dolgokat.
Igazából kicsit úgy működünk, mint egy buliszerviz: körbetelefonálgatunk, hogy hozzatok gitárokat, meg ilyenek. Ez igazából egy közös buli még mindig, amibe mindenki belerak egy kicsit, mi pedig csak összetelefonáljuk az előadókat.
Hány embert takar pontosan az a “mi”?
Simai Pannival és Varga G. Andrissal kiegészülve szerencsére már hárman vagyunk. Egyedül most már nem tudnám kézben tartani a dolgokat. Azért ötven koncertet levezényelni nem olyan egyszerű. A többieknek viszont szerencsére van szervezői múltja.
A Rakéta fesztivál talán legfőbb ismertetőjegye, hogy ingyenes. A nonprofit-jelleget hogyan tudjátok megőrizni?
Szerintem a Rakéta még csak nem is nonprofit. Mi munkadíjat ebből tényleg nem látunk. Néha azért elgondolkozik az ember, hogy mégis miért szervez egy ingyenes fesztivált, amikor azért rohadt sok munka van vele, de közben meg tök jó látni, hogy csináltunk valamit, ami tök jól működik. Azért bízok abban, hogy egyszer majd jön egy szponzor, és azt mondja, nekem ez tetszik, és tennék bele egy kis pénzt.
Ha egyszer mégiscsak bekopogna hozzátok valaki, hogy támogatna benneteket némi pénzzel, azt mire fordítanátok?
Ötven zenekart megfizetni nagyon drága, úgyhogy leginkább rájuk, a fellépőkre. Gondoljunk csak bele: ha csak tízezer forintot adunk mind az ötven fellépőnek, az már rögtön félmillió forint! És az a tízezer forint tényleg nagyon minimális összeg, pláne hogy még egy zenekaron belül is többfelé megy szét. Viszont azzal, hogy nekünk sincs belőle semmi hasznunk, csak buliból csináljuk az egészet, mi is hitelesebben tudjuk kommunikálni az előadók felé, hogy
sajnáljuk, ez van, de gyertek le, mert tök jó buli lesz!
Még mindig nem értem, mi ez az egész
A Rakéta egy friss, még feltörekvőben lévő zenekarokra fókuszáló fesztivál, ahol nincsen sem hetijegy, sem sátortábor vagy vályúnál mosdás. A koncertek minden este más helyszínen zajlanak, van hogy egymással párhuzamosan két különböző budapesti klubban. Többek közt olyan nevek lépnek majd fel, mint az idei indexes dalverseny döntőse, Zanzinger, a Fran Palermo, a Simicska és a gecik, valamint lesz több külföldi produkció is.
A buli után pedig haza lehet menni, és otthon, párnák közt kipihenni magunkat. Ha az ember nem számolja el magát az italokkal, akkor másnap reggel gond nélkül fel tud kelni dolgozni is akár – mi is így szoktuk csinálni.
"Hogy milyen is a Rakéta fesztivál igazi arca, talán az érzékelteti a leginkább, amikor a koncertek után a szervező személyesen kéri meg az embereket, hogy: légyszi, beszélgessetek már kicsit közelebb a dj-pulthoz, nehogy túl korán lelőjék a bulit. Az emberek pedig készségesen engednek a kérésnek" – írtuk a Rakétáról egy korábbi cikkünkben, még 2013-ban.
Viszont szerencsére az együttesek is nagyon együttműködőek, sokszor ők ajánlják fel, hogy inkább tesznek egy kis kitérőt a kocsival, és felveszik azt az erősítőt, amit a másik zenekar a BKV-n már nem tudna magával hozni a koncerthelyszínre, csak ne kelljen külön emiatt taxit hívni. Sőt, a helyszínek is rendkívül segítőkészek, volt hogy ők bookoltak zenekarokat például.
Ha anyagilag nem, akkor miért éri meg fellépni a Rakétán?
Például mert nagyon sok új emberhez el tud jutni az adott előadó zenéje. A Makrohang már többször is elmondta, hogy a rakétás koncertjük volt az eddigi legjobb bulijuk. Mi csak annyit jeleztünk feléjük, hogy nincs záróra, annyit játszanak, amennyit akarnak, és remekül sült el a dolog. Arról természetesen szó sincs, hogy valaki pont a Rakéta fesztiválos fellépése miatt lesz híres vagy gazdag, de azt gondolom, simán előfordulhat bárkivel, hogy élete legjobb koncertjét pont nálunk adja.
Hogyan állt össze az idei lineup?
Nekem kicsit az a benyomásom, hogy a legtöbb fesztiválon ugyanazok a zenekarok lépnek fel, én meg közben azt tapasztalom, hogy van egy csomó tök jó, kevésbé ismert zenekar, amivel akár két Rakéta fesztivált is meg lehetne tölteni. Úgyhogy kiírtuk, hogy van egy ilyen fesztivál, lehet jelentkezni fellépőnek, és aztán kb. 150 produkció be is nevezett. Volt ugyan néhány zenekar, akiket mi hívtunk meg, és volt pár olyan is, amit mások ajánlottak a figyelmünkbe, de a többieket közülük választottuk ki. Olyan is akadt, akit tök jónak találtunk, de végül nem került be a programba, mert mondjuk nem passzolt az adott nap hangulatához. De fontos, hogy mi egyáltalán nem a teljességre törekszünk, hiszen Rakéta lesz jövőre is, az pedig az idei lineup összeállításánál egyfajta elvünk volt, hogy aki tavaly fellépett, az most lehetőleg ne kerüljön be a programba, hogy minél több új produkciót láthassunk.
Mindannyian mással foglalkoztok. Mennyi időtöket veszi el a szervezés?
A többiek inkább estefelé, munka után dolgoznak rajta, én viszont jobban szeretek még reggel foglalkozni vele. Vannak viszont olyan feladatok is, amikre bizony rá kell szánni akár egy délutánt is, ezek nyilván hétvégére maradnak. Kicsit olyan ez, mint egy tamagotchi: nem vesz el éppen sok időt az ember életéből, de ha van valami teendő, akkor azt jobb minél előbb elintézni. És hát ugye, el is lehet baszni dolgokat, ha nem figyelsz.
Mik voltak a szervezés legfontosabb stációi?
Valamikor a tél végén kitettük, hogy lehet jelentkezni, közben pedig a helyekkel is elkezdtünk egyeztetni. Aztán jött egy viszonylag kemény háromhetes időszak, ami alatt meghallgattunk minden beérkezett hangzóanyagot. Ezeket egy Excel-táblázatban értékeltük mindhárman, egy ötös skálán, a tavalyi fellépőktől viszont levontunk egy pontot. Később átlagoltunk, és a pontszámok alapján próbáltuk megtölteni az egyes napok programját. Ezután értesítettük a zenekarokat, egyezkedtünk és egyeztettünk, ha pedig neadjisten sehogy sem tudtunk megállapodni, akkor elengedtük egymás kezét. Aztán megcsináltuk az egyes napok körleveleit az érintett fellépőkkel,
Megdumáltuk, ki mit hoz, ki mikor kezd, stb. Mindenki küldött egy mp3-at, egy zenekari fotót, meg egy rájdert, amit mi továbbítottunk az egyes szórakozóhelyek felé, onnantól pedig már nagyjából sínen van minden.
A helyszíneket mi alapján választottátok ki?
Ezek kivétel nélkül olyan helyek, ahová az év többi részében egyébként is járunk, amiket egyébként is szeretünk. Ezeknek ugyebár alapból van saját közönségük, ezen felül pedig értelemszerűen a koncertek miatt is sokan érkeznek. A helyek biztosítják az infrastruktúrát, mi meg visszük a bulit.
Idén már lesznek olyan napok is, amikor egyszerre két helyszínen zajlanak majd a programok.
Négy ilyen napról van szó egész konkrétan. Tavaly megfigyeltük, hogy egy elektronikus zenei napra teljesen más arcok jöttek el, de ugyanakkora tömeggel, mint a többire. Korábban volt olyan év, amikor azt teszteltük, hogy egy-egy estére vegyítjük a műfajokat, és egymást váltották a punk, az ambient és a kísérleti zenék, de ez nem annyira jött be. Akit valami érdekelt, azt megnézte, aztán a többi alatt meg inkább kiment cigizni, és hasonlók.
Olyan van, hogy valaki otthon punkot hallgat, közben meg technóra szeret bulizni, de hogy valaki tényleg mindent meghallgasson, olyan nem létezik. Alapvetően ma már többféle zenét szeretünk mindannyian, de azért egyáltalán nem mindent.
Meddig tudtok szerintetek hitelesen fesztivált szervezni?
Amikor majd olyan reakciókat kapunk, hogy ez már full gáz, meg öregek vagyunk, vagy lesz olyan, aki esetleg átvenné a stafétát, akkor nyilván továbbállunk. Jó lenne, ha addig azért növekedni tudna a Rakéta, de közben a kezdeti attitűdöt is szeretnénk megtartani.
Egy ideje már én is publikálok a neten, és azt látom, hogy amin valami fogást lehet találni – bármilyet! –, azt a kommentekben azonnal szét is oltogatják. A Rakéta egész jó nyilvánosságot kapott, ehhez képest mégsem bántotta még senki. Jó, néha valaki beír, hogy ez nem zene, és hasonlók, de alapvetően tök jó visszajelzések érkeznek. Amíg ez így marad, addig biztos lesz Rakéta is.
Mindent összevetve: miért éri meg ezt csinálni?
Eleinte csak jó mókának tűnt, amit nem is vettünk túl komolyan, aztán valamelyest kinőtte magát, és még az is lehet, hogy egyszer tényleg valami nagy dolog lesz belőle. A legjobb az, amikor az ember augusztusban sörözget valahol a fűben, és belegondol, hogy egyébként van egy fesztiválja, amivel most legalább fél évig nem kell foglalkoznia.
A Rakéta fesztivál hétfőtől vasárnapig tart majd a város különböző klubjaiban, bővebb információkkal az esemény Facebook-oldala szolgál. Három évvel ezelőtt egyébként ilyen volt a buli az első, még szárnyait bontogató Rakétán:
Rovataink a Facebookon