Metálhörgés még nem volt ilyen magával ragadó

Kritika Grimes új, Art Angels című lemezéről

A kanadai Grimes negyedik albuma egyszerre internetzene és meta-pop, bár az Elbow frontembere talán jobban meglepett minket – igaz, ő nem a dalaival, hanem az állával. A hét lemezében írunk még szatirikus páneurópai popzenéről, egy többszáz emaillel induló kollaborációról, valamint dugóba keveredett szinglikről és részegen egymásba karoló egyetemistákról is.

Grimes, azaz Claire Boucher zenéje mindig is a pop és az experimentál közti hajszálvékony vonalon mozgott: az egyik oldalról nézve tök előremutató volt, amit csinált, és a másikról is teljesen vállalhatónak tűnt. Nem volt ez szándékos; véletlenül derült ki, hogy a low-end, házilag barkácsolt, szintetizátoros alapokhoz mennyire jól passzol Claire hol angyali, hol démoni énekhangja. Nem volt ebben ars poetica se: ő és a barátai hasonló kütyükkel készítettek zenét, és Claire ezekből hozta ki a maximumot.

A korlátozott eszköztár nem ártott a zenéjének. Már a korai számai között is voltak egész jók, de mire a 2012-es nagylemez, a Visions megjelent a 4AD-nél, Claire már tudta, hogy bánjon a hangjával és a felszerelésével. A Visions lett a modern popzene Rorschach-tesztje, amibe mindenki azt látott bele, amit akart. Elsőre egy jellegtelen, kicsit szirupos elektropop-lemeznek hat. Csak később tűnik fel, mi minden van a furcsa breakbeatek, a cukorédes szoprán, a sok szintis futam és a szanaszét visszhangosított vokálok alatt. Ez lehet egy furcsa ritmusú bassline, a középkori zenéket idéző kórusok, vagy a kilencvenes évek trance-hatásai. Ismerős kis zenei mikrokörnyezetek, amikben mindig történik valami kiszámíthatatlan.

Internet music; gyűjtőnéven így hívják azoknak a fiatal producereknek a munkáit, akik nem az MTV-ből és a rádiókból ismerték meg a zenét, hanem a Myspace-ről, a Youtube-ról, a Bandcampről meg a zeneblogokról. Egyszerre zúdult rájuk 100 év rögzítettzene-története, és szabadon csemegézhettek belőle. Ez a sok-sok inspirációs forrás a popzenében kimondottan jól érvényesülhet. Grimes zenéje az internet music iskolapéldája: rengeteg hatás kavarog benne, mégis lecsupaszította ezeket az egységes, saját hangzásig.

Aztán amikor az Oblivion videoklipjét felkapta a Youtube, rövidesen húszmillióan ismerték meg Grimes nevét. Az új lemezbemutatóra már a Dior reklámarcaként érkezett. Popsztár lett, semmi kétség.

Ennyit ér

12115731 975356752506289 9179750222676985953 n

Index: 8,7/10

NME: 4/5

The A.V. Club: A-

NOW Magazine: 5/5

Az Art Angels, hiába nyit egyértelműen a populárisabb hangzás felé, valójában mérföldekre van az MTV-kompatibilis rágógumizenétől. Persze, pop, de inkább meta-pop, amiben keveredik a kísérleti zene, az elektro, a japán animék betétdalai, a house, az R&B-s vokálok, és a gitárriffek (welcome). De a fő összetevő még mindig Claire énekhangja, ami valóban különleges, és remekül bánik vele - mármint úgy értve, hogy hangszerként használja. Hol infantilisen vinnyog, hol ártatlanul dalol, hol boszorkányosan suttog; máskor templomi kórust vagy rajzfilmes betétdalt imitál vele.

A nyitány olyan, mintha egy mesefilm intrója lenne a sok vonóssal és klasszikus hangszerekkel, hogy aztán borzongató véget érjen; ez a hangulatváltás már a Visions dalaiban is ott volt. A Disney-hangulat a Californiában él tovább, ami maga a tömény idealizmus, mintha a Lean On indiánmesékhez készített remixe lenne. A SCREAM-ben tűnik fel a legvalószínűtlenebb kollaborátor, egy Aristophanes nevű fiatal tajvani rapper (Sajó: "Ennél douchebagebb művésznév nem létezhet"); Claire csak a sikoltozásával egészíti ki a dalt. Az albumhoz ez volt az egyik, korábban megjelent single; utána már érthető volt, hogy Claire miért kérdezősködött a Tumblren metálhörgést oktató videók után.

Az eddigi Grimes-lemezeken a gitártépés ismeretlen fogalom volt, de az Art Angelsen magától illő természetességgel passzol a képbe. Az elborultabb számok eddig is azért működtek, mert az énekhang lágysága még a legbizarrabb alapokat is ellensúlyozta. Valószínűleg emiatt a mechanizmus miatt működik a Flesh without Blood a túlszaturált, neobarokk videoklipjével, amiben minden van az animés infantilizmustól a torzított riffekig, de annyira szerteágazó, hogy idő kell, míg helyükre kattannak a részletek. A Belly of the Beat önfeledt elektropopjából viszont már hiányozna is a gitár és a csörgődob, mert ezek mentik meg a szentimentalizmustól.

Ezek a megoldások tartják egyensúlyban a számokat. A Kill v. Maim elején Claire dalolása tök váratlanul csap át mordulásszerű torokhangba, majd tér vissza a normál hangnemhez; az ilyen szokatlan, de feledhetetlen apróságok teszik figyelemre méltóvá Grimes zenéjét. A háttérben viszont ott dübörögnek az ismerős breakek és kántálások, amik már a Circumambientben is ütöttek. Hiába minden újítás, színpompa és felhasznált poppanel, a saját hang az jelen van, összetéveszthetetlenül. Ennek a balansznak köszönhetően marad emészthető még a ragacsosság is; ezért nem lehet belekötni a címadó szám totális eufóriájába, se abba, hogy az Easily akár egy All Saints-szám is lehetne.

Ha van a lemeznek gyenge pontja, akkor az a Pin, illetve a demóként már korábban bemutatott Realiti; ezekkel a számokkal sincs komoly baj, csak túlhaladottnak tűnnek a többihez képest. A World Princess part II, hiába kezd kommersz eurotrance-sablonokkal, a szám közepe felé egy hangnemváltás hirtelen kibillent a túltolt kommerszből, és szépen felvezet a lemez egyik legjobb számára. A Venus Fly-ban Janelle Monáe is énekel, de nem ő az egyetlen extra: van itt minden az elképesztő, rave-eket idéző breakbeattől a kísérteties, visszhangosított háttérvokálokig, vagy a zsebrádióval erősített elektromos gitárig. Aztán az egész katyvasz a lehető legtermészetesebben csap át ír népzenébe a szám közepén, majd vissza dance-be; az ilyen trükköket csak kevesen tudják jól megcsinálni.

Az Art Angelsre három évet kellett várni. Claire a Visions után egy majdnem kész nagylemezt a kukába vágott, mert túl depresszívnek találta; való igaz, a Realiti tényleg nem az a szám, amivel turnézni lehet. Az Art Angels sokkal színesebb, mozgalmasabb, zajosabb popprodukció, mint az intimebb, személyesebb Visions - nem annyira agyas, de sokkal magával ragadóbb. A lényeg, hogy Grimes még mindig ugyanazon a hajszálvékony pop-experimentál vonalon egyensúlyozik, mint eddig, de már sokkal ügyesebben. (hegyeshalmi)

Ezeket hallgattuk még a héten

Guy Garvey: Courting The Squall (6,5/10)

600x600xguy garvey hb 160915.jpg-large.pagespeed.ic .HR2zqXcJ-Q

Az Elbow frontembere nem csak egy baromi szimpatikus pasas egyedi és nagyon kellemes orgánummal, de még az amúgy konzervatív ízlése is elég közel áll hozzám, úgyhogy rendszeresen bele szoktam hallgatni a BBC 6-en a műsorába (Guy Garvey's Finest Hour). És hát 25 évet húzott le ugyanazzal az együttessel, úgyhogy mindezek után nyilván nem vártam semmi forradalmit az első szólóalbumától. A Courting The Squall-lal egyáltalán nem az a bajom, hogy tökre olyan, mint bármelyik Elbow-lemez. Hanem az, hogy a különbség és a szólólemez-koncepciója leginkább abban merül ki, hogy a hangszerelés, a zenei aláfestés minimalistább, a tempó pedig még az Elbow-hoz képest is lassabb, persze értem én, hogy azért, hogy így teljesen Garvey személyisége és hangja lehessen a középpontban. Csak hát a dalok nem lettek annyival jobbak, Garvey pedig minden rokonszenvem ellenére nem annyira izgalmas előadó, mint amennyivel a hangzás kidolgozatlanabbra, laposabbra és szürkébbre sikerült. Nem, egyáltalán nem rosszak ezek a számok, különösen mondjuk a címadó dal, de Garvey debütáló albuma egyértelműen kevesebb és unalmasabb, mint például a bandája tavalyi szólólemeze, a remek The Take Off and Landing of Everything. Igazából ami a leginkább meglepő volt nekem a Courting The Squall-ban, az a borító, pontosabban az, hogy Garveynak profilból tényleg ekkora álla van. (panyi)

The Chap: The Show Must Go (8/10)

A The Chap a kedvenc olyan zenekarom, amit nagyon kevesen szeretnek, nem azért mondom, hogy ez valami nagy személyes dicsőségem, inkább szomorú vagyok, hogy szélesebb közönség nem kapott rá a szatirikus páneurópai popjukra. Kraftwerk, Pulp, Brainiac, nekem ilyenek jutnak eszembe róluk, főleg a középső száraz és jó megfigyeléseken alapuló humora. Pontosan olyan zenét játszanak, amin ugyanannyira lehet táncolni, mint gondolkodni, ráadásul van a tagok között egy görög és egy német is, ami pont kapóra jön akkor, ha éppen egy naprakész politikai lemezt akarnak írni. Mert a The Show Must Go az, egy dühös, zajos közérzet-lemez, de nem menekültekről meg kerítésekről meg IMF-hitelekről szól, hanem azokról a balfasz emberekről, akik elhiszik, hogy csudaklassz jólétben élnek, pedig belül azért tátong az üresség. Elég csak a számcímeket megnézni: Joy In Depression, Student Experience, Charitable Action. Ehhez hozzá kell képzelni, hogy egy Johannes Von Weizsäcker nevű csávó szaval hozzá tökéletes angolsággal, miközben valaki zajok alapján épp kibelez egy gitárt. Csodálatos muzsika, mondjuk hallgatni nem annyira könnyű, mint az előző három The Chap-lemezt. (klág)

EL VY: Return To The Moon (7,5/10)

El-VY-Return-to-the-Moon-Artwork

Nekünk, magyaroknak Matt Berningert utoljára a 2011-es Szigeten volt a legkönnyebb elcsípnünk, amikor a National élén állt a Nagyszínpadra, Brent Knopfot pedig három évvel korábban, egy külföldi fesztiválon láttam a Menomena nevű zenekarával, és azonnal el is könyveltem őket a fehér TV On The Radiónak. A két zenész akkor néhány éve már ismerte egymást, zenekaraik ugyanis együtt turnéztak, a közös bulik és padlónalvások pedig olyan jól összehozták a két bagázst, hogy nem is az EL VY az első kollaborációjuk, a National nagyszerű dobosa, Bryan Devendorf ugyanis idén már kiadott egy erősen trip-szerű albumot egy másik Menomena-taggal, Danny Seimmel – amiről írtunk is korábban. Az EL VY egyébként úgy startolt, hogy Berninger megkérte Knopfot, hogy ha van bármilyen felhasználatlan zenei ötlete, akkor azt küldje el neki bátran. Egy hónappal később több mint 300 különböző felvétel fogadta az emailfiókjában, amelyekhez aztán a zenekara turnéja alatt írt dalszövegeket. Többnyire buszokon, repülőn, hotelszobákban, és egy kertjében felállított sátorban. A National-frontember az NME-nek el is mondta, hogy ez eddigi pályája legszemélyesebb munkája, ehhez ásott a legmélyebbre a saját múltjában, hogy megértse ki is ő valójában. Így is kell hallgatni. (kovács d.) 

Kate Boy: One (6/10)

A svéd Kate Boy pontosan olyan, mintha a Knife-ban Karin Dreijer eldöntené, hogy elég volt az evolúcióról szóló operákból, meg a másfél órás zajos konceptlemezekből, és elkezdene olyan popdalokat írni, amiket el lehet adni filmeknek meg reklámoknak. Ez még egyszer jól is működik, a két évvel ezelőtti Northern Lights című daluk egy igazi szörnyeteg volt, olyan tökéletes szám, ami Svédország első exportcikke, befért volt az Euróvízióra és bármilyen menőbb elektropop playlistre is. Csak a Kate Boy képessége itt meg is állt, és kizárólag csak ilyen dalokat tudnak írni. Ami annyira nem tragédia, csak egy lemezre már sok a jóból, a One egy nagy masszává áll össze, amiből a puttyogások, basszusok, és az eredetileg ausztrál Kate Akhurst tényleg Dreijer-szerű hangja néha kiemelkedik, csak sajnos túl ritkán. Meg őszintén szólva egyik számuk sem annyira bomba, mint a Northern Lights. (klág)

Kelemen Kabátban: Szívdöglesztő (6,5/10)

Egészen furcsa jelenség a hazai könnyűzenében a Kelemen Kabátban. Először teljesen egyértelmű volt, hogy csak a kelleténél jobban sikerült viccről van szó, aztán később egy feleslegesen hosszú elhúzott poénról. Aztán kezdett gyanús lenni, hogy ezt így valakik tök komolyan gondolják, végül eljutottunk oda a Maradjatok gyerekekkel, hogy a Kelemen Kabátban abszolút indokolt jelenség itthon. Nem túl hálás dolog bevallottan tömegízlést célzó popzenét csinálni,Magyarországon ráadásul ez nem is nagyon megy a legtöbbeknek. A Kelemen Kabátban viszont zeneileg tisztában van azzal, hogyan lehet megtalálni a középutat a Class FM és a Petőfi Rádió között úgy, hogy közben végig megválaszolatlanul hagyják azt a kérdést az új lemezükkel, hogy ez most halál komoly vagy csak egy vicc? Ez a jó benne, hogy a hallgatótól függ hogyan értelmezi a szándékosan (?) rém bugyuta dalszövegeket, ha egyáltalán érdekli és nem elégszik meg a kortárs EDM-hez igazodó trap és drum and bass őrülettel. Én soha sem voltam a guilty pleasure zenehallgatás híve és a lakossági popzene is távol áll tőlem, így a Szívdöglesztő nem nekem szól. A 40 felé közelítő szinglinek, aki ezzel a zenével motiválja magát reggel a dugóban araszolva? A kisgyerekeknek, akik meglepődnek azon, hogy felfogják a felnőttek zenéjének szövegét? Az összeölelkezve. részegen egy regionális fesztiválon kiabáló egyetemistáknak? Azt majd az idő és az internet eldönti. (sajó)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

  • Kultúr
A világ nem fog megváltozni, de az emberek hozzáállása igen

A világ nem fog megváltozni, de az emberek hozzáállása igen

A Ludwig Múzeum új kiállítása gyakran ismétlődő kérdésekre keresi a választ.

február 19., 19:09

  • Kultúr
Miért baj, ha túlsúlyos egy kisgyerek?

Miért baj, ha túlsúlyos egy kisgyerek?

Minden negyedik gyerek túlsúllyal küzd itthon, ami komoly egészségügyi problémákat okozhat már fiatalkorban is.

tegnap, 18:07

  • Kultúr
A Beatles utáni legjobbak léghajón érkeztek

A Beatles utáni legjobbak léghajón érkeztek

A gombafejűek pont olyan jól egészítették ki egymást, mint a Led Zeppelin muzsikusai.

február 19., 08:53

  • Címlapon
Ha szerencsénk van, akkor egy 20 forintos a zsebben 185 ezer forintot is érhet

Ha szerencsénk van, akkor egy 20 forintos a zsebben 185 ezer forintot is érhet

Bárkinek ott lapulhatnak a tárcájában ezek az értékes pénzérmék.

tegnap, 19:42

  • Kultúr
Nigériai származású, brit színésznő játssza Jézust a népszerű musical új változatában

Nigériai származású, brit színésznő játssza Jézust a népszerű musical új változatában

Az Oscar-díjra jelölt Cynthia Erivo a Jézus Krisztus Szupersztár főszerepében bizonyíthat.

február 19., 20:32

  • Kultúr
Mi köze van a tavaly megjelent regénynek az 1875-ben született hírlapíróhoz és gasztronómiai szakértőhöz?

Mi köze van a tavaly megjelent regénynek az 1875-ben született hírlapíróhoz és gasztronómiai szakértőhöz?

A Könyvmustra harmadik epizódjában Kertész Edina A fotográfuslány című regényének nyomába eredünk, és felfedjük főszereplőjének valódi kilétét.

február 19., 20:22

  • Kultúr
A turisták ilyet még biztosan nem láttak Budapesten

A turisták ilyet még biztosan nem láttak Budapesten

Most először a külföldieket is várják.

február 19., 10:07

  • Kultúr
A brutalista rendezője egy forintot sem keresett a filmjével

A brutalista rendezője egy forintot sem keresett a filmjével

Brady Corbet szerint sok Oscar-jelölt alkotó a saját lakbérét sem képes kifizetni.

február 19., 09:05

  • Kultúr
Pintér Béla: Ha valakit meg akarnak semmisíteni, nem válogatnak az eszközök között

Pintér Béla: Ha valakit meg akarnak semmisíteni, nem válogatnak az eszközök között

Még mindig fél attól, hogy megfojtják a színházát.

február 19., 08:05

  • Kultúr
E. T. miért ekkora gyökér a Citroën reklámjában?

E. T. miért ekkora gyökér a Citroën reklámjában?

A tét az ë-C4.

február 18., 05:46

  • Kultúr
Fuldoklik a magyar klubélet, és nem látszik a megoldás

Fuldoklik a magyar klubélet, és nem látszik a megoldás

Anyagi segítség nincs, helyette extra kiadásokat várnak el tőlük.

február 20., 07:54

  • Kultúr
A minisztérium nem akar újabb balhét, de küzdelem azért lehet

A minisztérium nem akar újabb balhét, de küzdelem azért lehet

Az Index információi szerint két jelölt között dőlhet el a verseny a Zeneakadémián.

február 18., 09:03

  • Címlapon
Donald Trump szerint a harmadik világháború kitörését okozhatja, ha nem zárják le az orosz–ukrán háborút

Donald Trump szerint a harmadik világháború kitörését okozhatja, ha nem zárják le az orosz–ukrán háborút

Az amerikai elnök Emmanuel Macronnal tárgyalt a Fehér Házban.

tegnap, 20:57

  • Kultúr
Böszörményi-Nagy Gergely: Kétlem, hogy a MOME hallgatóinak többsége ne akarná a megújulást

Böszörményi-Nagy Gergely: Kétlem, hogy a MOME hallgatóinak többsége ne akarná a megújulást

Exkluzív interjút adott az Indexnek az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke a kialakult helyzetről.

február 20., 07:44

  • Kultúr
Az MI jégre vitte a Száz év magány híres nyitómondatát

Az MI jégre vitte a Száz év magány híres nyitómondatát

Újabb szakmát kaszálhat el a mesterséges intelligencia?

február 20., 10:01

  • Kultúr
Nincs megállás: csaknem harmincéves rekordot döntött meg a Hogyan tudnék élni nélküled? is

Nincs megállás: csaknem harmincéves rekordot döntött meg a Hogyan tudnék élni nélküled? is

Újabb adatot múlt felül Orosz Dénes filmje.

február 18., 19:23

  • Kultúr
A kislány macskát fojtogatott, csak hogy érezzen valamit

A kislány macskát fojtogatott, csak hogy érezzen valamit

Öndiagnosztizált erőszaktevő.

február 20., 10:56

  • Kultúr
Még el sem kezdődött, de máris a legbotrányosabb Oscar-gáláról beszél a világ

Még el sem kezdődött, de máris a legbotrányosabb Oscar-gáláról beszél a világ

Több film és színész is érintett.

február 18., 05:49

  • Címlapon
Volodimir Zelenszkij megsúgta az uniós vezetőknek, mely országok lehetnek Oroszország következő célpontjai

Volodimir Zelenszkij megsúgta az uniós vezetőknek, mely országok lehetnek Oroszország következő célpontjai

Nemzetközi biztonsági csúcstalálkozót tartottak Kijevben, az EU több vezetőjének részvételével.

tegnap, 16:53

  • Címlapon
Meglepi a washingtoni kormányhivatalban: videón, ahogy Trump csókolgatja Elon Musk lábát

Meglepi a washingtoni kormányhivatalban: videón, ahogy Trump csókolgatja Elon Musk lábát

Trollkodás, tiltakozás, mesterséges intelligencia…

tegnap, 20:23

  • Kultúr
Tom Jones júniusban ismét az MVM Dome-ban lép fel

Tom Jones júniusban ismét az MVM Dome-ban lép fel

Az énekes kilencedszer lép fel magyar közönség előtt.

február 18., 11:38

  • Kultúr
A háborús Budapest, ahogy még sosem láttuk

A háborús Budapest, ahogy még sosem láttuk

Elkészült az első angol nyelvű kötet a főváros második világháborús éveiről.

február 18., 17:50

  • Kultúr
Prieger Zsolt: A tökéletes tisztaságot B. Gergő és társai sem tudják bemocskolni

Prieger Zsolt: A tökéletes tisztaságot B. Gergő és társai sem tudják bemocskolni

Az Anima Sound System vezetője nagyinterjút adott az Indexnek.

február 18., 12:16

  • Kultúr
A legnagyobbakat kértük meg, hogy árulják el a slágerek titkát

A legnagyobbakat kértük meg, hogy árulják el a slágerek titkát

Kérdés, hogy a mai dalok kiállják-e az idő próbáját.

február 18., 15:20

  • Kultúr
Meghalt Návai Anikó

Meghalt Návai Anikó

Az újságíró-műsorvezető 76 éves volt.

február 18., 09:08

Neked ajánlott