Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMEltűnni lassan, az lenne szép
Barkóczi Noémi 12 évesen kezdett el klasszikus gitárt tanulni, de hamar elkezdett feldolgozásokat játszani, 15 éves korában pedig egy barátnője hatására elkezdett saját dalokat is írni, saját bevallása szerint
töménytelen tinédzseres világfájdalommal.
A Nem vagyok itt az első, hivatalos lemeze, eddig a Bandcampre pakolta fel a hanganyagait. Ez a lemez tulajdonképpen egy válogatás az utóbbi 5 évben felvett dalaiból.
A dalokat Puha Szabinál vették fel az 1G Studios-ban. A végső hangszerelés és keverés pedig Szőke Barna segítségével születettek. Barna ugye MYGL néven saját zenét is csinál, ráadásul zenész és producer volt a nemrég szintén nálunk debütált Hó Márton és a Jégkorszak lemezen is, aminek hogy, hogy nem, az lett a címe, hogy Itt vagyunk. Barkóczi lemezéről egy számot az Index-olvasó is ismerhet, az Üzenet a nyúlnak egy másik, MYGL-féle elektronikus változatában bekerült a legutóbbi Dalversenyünkbe.
Persze a Nem vagyunk ittnek semmi köze ahhoz a változathoz: leginkább a hatvanas-hetvenes évekre emlékeztető, finom, néha mindenféle atmoszféra-felvételekkel megtámogatott folk, az albummal kiküldött sajtóanyag jogosan emlegeti Nick Drake-et.
Az album a Circlesound kiadónál jelenik meg, a címlapképet Fülöp Dániel, a borítót pedig Rumi Zsófi készítette.
Barkóczi élőben is bemutatja a lemezt április 28-án a Gozsdu Manó Klubban, egy Hó Mártonnal közös koncerten. A koncert Facebook-oldalát itt lehet követni.
Rovataink a Facebookon