Felvettünk egy számot, aztán nem csináltunk semmit

Szeretünk új magyar zenekarokról posztolni, ezért is éreztük úgy, hogy érdemes most bemutatni a budapesti Signore Crust zenekar első EP-jét, aminek köszönhetően újabb taggal bővül a már így is egyre népesebb fővárosi psych rock színtér.

A zenekar a saját bevallása szerint 2013-ban alakult, gyorsan összeraktak egy számot, felvették, kitették a netre, aztán nem csináltak semmit. Végül tavaly novemberben jutottak el arra a pontra, hogy lehet érdemes mégis együtt zenélni, de a korábbi szörfös hangzást valamivel lassabbra, melankolikusabbra cserélték. Mivel a tagok közül senki sem tud énekelni, az Akváriumban tartott Eagles of Death Metal-koncert után felkérték a Fran Palermo énekesét, Henri Gonzót, hogy énekeljen három dalban, amit aztán később fel is vettek. A dalokról az együttes gitárosa, Ménesi Móric mesélt.

Bipolar: Ennél a számnál érvényesül leginkább az eredeti ötlet, hogy egy lassú, egyszerű téma fut végig a dalban és azt építjük tovább folyamatosan. Eredetileg nem volt benne bongó, azt Henri nyomta fel rá, az összhatás eléggé elfolyós lett, 3 akkordos, óceános cucc, a basszusgitár nagyon fontos szerepet tölt be. A szöveget a nővérem, Luca írta (a Never Goodnak is) pár kulcsszóból, a végére pedig olyan jó lett, hogy az EP címe is a refrénből van. Nekem amúgy ez a kedvencem.

North Face: Ehhez a dobosunk, Totó írta a szöveget, amikor Lettországban kocsikázott egy kabrióban. Bpm-re ez a leggyorsabb szám, mégis ez tűnik a leglassabbnak, van benne egy nagyon furcsa akkord, meg a váltások is izgik. Az ének elég gyorsan megszületett rá, viszont a szintiket meg a csörgőt már a keverésnél játszottuk fel, az még kellett.

Never Good Enough: Itt is külön készült a zene meg a szöveg. Az alap demón tekertünk kicsit és elvittük diszkósabb, bulizósabb irányba az egészet, csavargattuk a pedálokon a vibratót meg a tremolót, gitárokat gerjesztettünk, meg még számítógéppel is belenyúltunk például a Zsombi gitárjába. A basszus nagyon kemény, a refrénben felütésre jön, hogy lehessen rá ugrálni (bár azt azért inkább ne).

Ha valaki élőben is hallaná a Signore Crustot, az menjen el június 10-én a Gólyába, ahol az elég király Panel Surfersszel zenélnek együtt.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!