Brutális kegyetlenséggel gyilkolták meg az erdélyi fejedelmet

Ha azt mondom Báthory (vagy Báthori), akkor egy átlagos magyarnak Báthory István, a keménykezű erdélyi fejdelem és lengyel király neve ugrik be. Egy átlagos külföldinek meg vámpírnőnek tartott Báthory Erzsébet. Az 1500-as évek második felének leghíresebb zeneszerzője azonban nem nekik komponálta a Báthoryakat dicsérő művét, hanem egy fiatal bíborosnak.

A fiatal bíborost Báthory Andrásnak hívták, s pár évvel később ő lett Erdély fejedelme. 

A híres zeneszerzőt pedig Palestrinának, s a maga korában őt hívták a zene fejedelmének.

Giovanni Pierluigi da Palestrinát tartják a legnagyobb reneszánsz zeneszerzőnek (na jó Orlande de Lassusszal együtt, akinek magyar vonatkozású művéről már esett szó). Bár a zene fejedelme címet először Josquin des Prez érdemelte ki, jó fél évszázaddal később neki is kijárt.

Korábbi posztokban már bemutattuk, hogy hogyan futott be, mint kis kóristafiú, és később hányféle munkával kereste a kenyerét, miközben a világ leghíresebb egyházzenei szerzője lett az 1500-as években.

Nagyon tudatos ember volt, semmit nem csinált poénból, vagy csak úgy kedvtelésből, szinte minden lépése mögött az állt, hogy az hogyan használ a karrierjének: ilyen volt például a nősülés vagy a papi pálya közötti mérlegelése,

Ennek is köszönhette, hogy számos pápát végigszolgált, pedig egészen eltérő igényeik voltak. Az sem volt véletlen, hogy kinek ajánlotta valamelyik művét - előfordult, hogy nem sokkal később mondjuk egy tisztséget vagy fontos megbízást kapott az illetőtől.

Éppen ezért izgalmas, hogy írt egy olyan művet, amelyet nem csak egy egyszerű ajánlóval és kedves szóval ajánlott a Báthoryak figyelmébe, hanem magában a dalszövegben (itt olvasható latinul és angolul) dicsőíti a családot, annak is egy ifjú tagját: Báthory Andrást, aki azért érkezett Rómába, hogy ott bíborossá szenteljék.

Nos hogy pontosan mi állhat a mű mögött azt csak találgatni lehet. Vannak, akik szerint egyszerűen tetszett Palestrinának, hogy a keletről érkezett bíboros ismeri és szereti a zenét. Ez mondjuk,  ismerve Palestrina praktikus szemléletét, nem annyira valószínű. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a reneszánsz magyar udvari zene, mely ugye Mátyás halála után is virágzott, éppen az erdélyi fejedelmek udvarában élt tovább.

Sokkal inkább elképzelhető, hogy a művet a keménykezű nagybácsi, Báthory István PR-cikk gyanánt rendelte meg, hogy reklámozza a bíborost, s rajta keresztül jobban jelen lehessen Rómában. Az sem kizárt, hogy valóban olyan ígéretes pálya nézett ki Andrásnak, hogy Palestrina úgy döntött:

megér neki egy motettát, hogy jóban legyen vele ez a fickó, ki tudja, mi lesz még belőle.

Hát szegényből nem sok lett.

Amikor a nagy Báthory István meghalt, megindult a harc az erdélyi fejedelem trónjáért. A zűrzavaros történetet, melyben rokonok gyilkolták meg egymást, csak hogy megszerezzék a hatalmat, meg sem próbálom összefoglalni. Elég az hozzá, hogy a 36 éves Báthory András, bíboros egyszer csak azon kapta magát, hogy ő az erdélyi fejedelem.

Hogy mennyire óhajtotta egyáltalán ezt a tisztséget, arról megoszlanak a vélemények. Egy évet sem uralkodhatott, mert mindenki utálta a "papfejedelmet", aki pedig csak békében megpróbálta megőrizni Erdély függetlenségét. 

Mihály havasalföldi vajda a székelyek segítségével támadt rá, s el is verte a seregét. A fejedelem Lengyelországba próbált menekülni, de csapdát állítottak neki, és egy jókora sereggel rontottak rá. Az álmából felriadt, fegyvertelen bíborost fokossal verte halálra Ördög Balázs. Még élt, amikor ujjáról levágta a gyűrűjét. Aztán fejét vették, s azt elvitték a román vajdának. (Frissítve: a merénylet részleteit Guzzista írta le több kommentben)

A székelyek körében máig szinte népmesei hősként, amolyan szentként él Báthory András, és az ellene elkövetett merényletet minden évben meggyászolják.

Na de hogy ne ilyen búbánatos történettel érjen véget a poszt, hallgassunk egy kis zenét az erdélyi udvarból is. Az Magyar Televízió (kordokumentumnak is) nagyszerű Ars Musica - Képek a magyar zene történetéből című zenetörténeti sorozatát már többször is emlegettük. Ebben készült egy idevágó epizód is, Bakfarkkal, a Báthoryak táncával, s más erdélyi nyalánkságokkal. A hangminőség helyenként ugyan elég szomorú, de én még így is élveztem:

Ha valakit ennél is komolyabban érdekel Erdély reneszánsz muzsikája, annak érdemes meghallgatnia a Bakfark Bálint Lanttrió Music in renaissance Transylvania lemezét, mely teljes terjedelmében fenn van a Spotifyon. Nagyon vegyes album, a históriás énekektől a táncokon és orgonamuzsikákon át a nyugati kórusművekig. Nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek mindez egyformán tetszik, mégis nagyon izgalmas utazás végighallgatni. Tulajdonképp olyan mint egy klassz filmzene.

Aki pedig még több izgalmas zenetörténeti kalandra vágyik, kövesse sorozatunkat a Facebookon!