Hadd bulizzanak a fiatalok úgy, ahogy csak ritkán tudnak

Csütörtökön elmentünk a nyitásra és összeszedtünk minden fontos tudnivalót az első Kolorádó fesztiválról, most pedig megpróbáljuk levonni a tanulságokat, hogy például van-e egyáltalán szükség Budapest határában sátrazós fesztivált tartani. A rövid válasz az, hogy igen, és már most gyanús, hogy a következő évek egyik meghatározó eseménye lehet a Kolorádó a főváros környékén.

Miközben a magyar zenei szakma egy része már nyílt levélben tiltakozik a Petőfi Rádió leépítése ellen, mondván kifejezetten destruktív a hazai könnyűzenére nézve az átalakítás, a Kolorádón szinte alig lépett fel olyan zenekar, ami valaha bekerült a rádióba. Pedig nem csak elborult experimentális kütyübajnokok, hanem tisztességes punkzenekarok vagy rapcsapatok is felléptek, akik egy valamivel egészségesebb kulturális közegben a könnyűzene utánpótlását jelentik. Az itt fellépők azonban csak elvétve lépnek fel más fesztiválokon, mert mára szép lassan kialakult annak a 10-20 itthoni előadónak a listája, akik nélkül szinte sehol sem rendeznek nagyobb zenei eseményt. Ezért is volt iszonyatosan klassz, hogy sokszor alig 50 ember előtt játszó együttesekre itt több száz ember volt nem csak kíváncsi, akik nem csak bambán figyelték a fellépőket, hanem aktív részesei voltak az élménynek.

Fotó: Polgár András / Index

Az már egészen más kérdés, hogy egyrészről a fellépőlista összeállításán lehet a jövőben érdemes még kicsit csiszolni, illetve valaki egyszer elmondhatná a biztonsági őröknek is, hogy amikor három tinédzser lájtosan lökdösődik az első sorban, az nem egy kocsmai verekedés felvezetése, hanem bizonyos zenei műfajok természetes velejárója. Szombaton már több helyszín volt, így előjött minden fesztivál legidegesítőbb része, amikor fedi egymás két koncert, ami kifejezetten érdekel. Ezeket állati nehéz tökéletesen összerakni, de a jövőben lehet érdemes kicsit műfaji alapon kitalálni, hogy ki után ki következik a színpadon, mert ennyire kicsi együtteseknél azért a közönség közti átfedés is viszonylag nagy, és amikor két hasonló együttes ugyanakkor lép fel más-más helyen, akkor azt a kicsi embertömeget is megfelezi a program. Persze a rengeteg utolsó pillanatban jelentkező zenekar miatt is gond lehetett a beosztással, de az első fesztivál mindig egy próbaüzem is egyben. Az viszont kifejezetten kellemetlen volt, hogy a pénteken még tök normálisnak tűnő biztonságiak felesleges ugrálással folyamatosan tereltek ki az első sorban lökdösődő fiatalokat a Gustave Tiger koncertjéről. Punkzenéről van itt szó, ráadásul jó magyar szokáshoz híven a színpad előtt most is volt egy üres félkör, ahol az 2-3 ember senkit nem zavart. Végül fogtam magam, és inkább odamentem mindkettőhöz, hogy "srácok, ez egy ilyen buli, nyugi, senkinek nem esik semmi baja", de ebből nem igazán akartak felfogni semmit, mondván ez a dolguk, de aztán bekamuztam, hogy szervező vagyok, és onnantól kezdve hagyták a fiatalokat rendesen bulizni, ahogy azt egy punkkoncerten szokás.

A rengeteg klassz dolog ellenére azért itt is megjelentek a korai gyerekbetegségek jelei. Második napja kezdődött minden koncert egyórás csúszással, a mosdók állapota, minősége és mennyisége azért hagy kívánnivalót maga után és sajnos a közlekedésre jövőre ki kell találni valami jobb megoldást, mert az ebből adódó frusztráció lehet sok embernek veszi el a kedvét, hogy ismét kinézzen a cserkészparkba. A parkoló és a bejárat közti kb. 4 kilométeres részen shuttle buszok járnak, illetve van járat a városba is, de sokan arról panaszkodtak, hogy már a buliba jövetel gondot okozott a tömött buszok miatt, a hazaút meg sokszor kész rémálom volt. Nagyjából hajnali 2-3 óra környékén indultam én is haza, és hiába vártam a buszra, végül egyszerűen nem fért rá az emberek kétharmada. Taxi elvileg nem is jöhet a bejárat közelébe, ehhez képest a félórás gyalogúton vagy három Taxi Plus-autó hajtott el mellettem, miközben nekem meg ki kellett mászni gyalog egészen a parkolóig, hogy hívhassak egyet magamnak is. Ja, a taxi egyébként nem is olyan húzós, a Moszkva térig 4 ezer forint körülre jön ki egy fuvar, ami négyfelé osztva viszonylag vállalható összeg. Az már nagyobb baj, hogy állítólag éjszaka megtiltották már a gyalogos bejövetelt is, ami miatt rengetegen vártak akár 1 órát, hogy aztán ne férjenek be a kisbuszokba. Az egysávos út miatt nyilvánvalóan korlátozottak a logisztikai lehetőségek, de jövőre erre mindenképpen ki kell találni egy megoldást, mert kevés hervasztóbb dolog létezik, mint lelkesen bulizni indulni, majd lekésni a kedvenc előadódat, mert nincs kitalálva rendesen a bejutás.

Fotó: Polgár András / Index

Pár pillanatra a szervezőkkel is tudtam beszélni, akik biztosra mondták, hogy jövőre is lesz Kolorádó, ami természetesen remek hír, mert óriási szükség van egy olyan nem lakossági rendezvényre, ahol a zene és a fellépők nem csak szimpla biodíszletek egy kiadós berúgáshoz, hanem az első számú program. Sajnos engem a világból ki lehet kergetni a technóval, ezért kicsit szomorúan konstatáltam, hogy éjféltől már csak négynegyedes bulikon lehetett pörögni. Nyilván a hangosítók és más dolgok miatt jóval macerásabb hajnalban is beállással szarakodó zenekarokat foglalkoztatni, de én azért elviseltem volna legalább egy színpadot, ahol még hajnal kettőkor is valami élőzene megy, vagy legalább valami alternatíva a veretésnek. De lehet már én is csak öreg vagyok, mert a közönség feltűnően sok tinédzserből és kora húszas fiatalból állt, amin még a szervezők is meglepődtek. Szerencsére mindig lesznek érdeklődő fiatalok, akik nem esznek meg mindent, amit a körúti óriásplakátokon hirdetnek Zamárdiban, Sopronban vagy hasonló helyeken, és mindig lesz pár száz ember, akiknek izgalmasabb egy Felső Tízezer-koncert, mint ezredjére is meghallgatni a Brainst a Sörreklám Színpadon.

Nyilvánvalóan vannak, akik kifejezetten frusztráltak a bejutás és hazajutás miatti káosztól, de minden első fesztivál nehezen indul, pláne egy olyan, amit nem óriáscégek szerveznek több ezres tömegnek. Bent egyszerűen nem találtam embert, aki ne mosolyogva, elégedetten beszélt volna arról, hogy mennyire kell egy ilyen esemény Budapestnek és mennyire klassz ilyen környezetben, ennyire normális közönséggel, egy kifejezetten élhető helyszínen bulizni. Ha jövőre megoldják a közlekedést, kevesebb pöcsölés lesz a hangosítással, és nem raknak baromi koránra, akár délután 2 órára fellépőket, amiket képtelenség elérni a nem sátrazó fesztiválozóknak, akkor a Kolorádó kötelező program lesz minden évben azoknak, akiket már taszít az egysíkú magyar fesztiválkínálat.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!