A semmi közepére mennek a lányok veretni

Az eheti Videódiszkóban How To Dress Well, AlunaGeorge, és még egy csomó, még ezeknél is ismeretlenebb előadók klipjeit mutatjuk meg, mert ezeket szerettük a legjobban a héten.

How To Dress Well: Lost Youth/Lost You

rendezte: Ben Tricklebank

A How To Dress Well igazából egy ember, a klip elején feltűnő Tom Krell, akit aztán mindenféle táncosok fogdosnak és keringenek körben az új klipjében, de a színektől és a szimmetriától az egésznek van egy hipnotikus hangulata, ami egyébként az egész HTDW-életműnek a sajátossága.

Flock Of Dimes: Semaphore

rendezte: Michael Patrick O'Leary & Ashley North Compton

A Wye Oak énekesnőjének lesz szólólemeze, az egyik számhoz készült klip pedig olyan mintha a nyolcvanas évekből lépett volna elő, de nem a kellemetlen, válltöméses, hülye hajú nyolcvanas évekből, hanem abból az időszakból, amikor az emberek a popzene takarása alatt művészetet akartak létrehozni. Alapjáratban nem ajánlanék egy stop motion videót, de ez annyira cuki, meg annyira viccesen hasonlít a Max Headroomra a folyamatos glitcheléssel, hogy megéri.

Beach House: The Traveller

rendezte: Jennifer Juniper

A Beach House új klipje egy lassú, álomszerű látomás. Nahát!

James: Dear John

rendezte: Vácz Péter

James – Dear John (official music video) from Péter Vácz on Vimeo.

Vácz Péter, az All I’m Saying 2014-es klipje után, másodjára dolgozott együtt a brit James zenekarral, ezúttal nagyobb csapattal, nagyobb büdzséből, és valamivel több rendelkezésre álló idővel. A klip sztoriját egy Berlinben készült rajz ihlette, amin a rendező saját magát örökítette meg, ahogy a karjaiból ágak nőnek. A klipről még több mindent meg lehet tudni a hozzá készült werkfilmből.

Okkervil River: The Industry

rendezte: Chistopher Good

Ha valaki nem tudja, hogy mi az a Pitchfork (egy presztízséből az utóbbi években sokat vesztő, de még mindig meghatározó zenei oldal), annak az Okkervil River klipje hottentottának fog hatni, mert semmi szimbólum nem lesz világos. De segítek: a Pitchfork logója három piros nyílból áll, tizedesjegyes mélységgel értékelnek lemezeket, sokszor véletlenszerűnek tűnő alapszabályok alapján. Ismerős? Mert pont ez van ebben a klipben is, és a végén mindenki átváltozik valami zenehordozóvá, mert az ipar már csak így tekint az emberekre.

Touché Amoré: Palm Dreams

rendezte: Tyler W. Davis

Nem egészen értem, mi történik a Touché Amoré (figyelem, tökre félrevezető zenekarnév, én másra számítottam!) számában, de az egész kicsit olyan, mintha a Mulholland Drive-ot játszanák újra Lana Del Reyjel.

AlunaGeorge: Mean What I Mean

rendezte: Motion Family

Emlékeztek arra a Spice Girls-klipre, amiben kimennek a semmi közepére és tapadós dresszekben, fura mozgással lövöldöznek sugárfegyverekkel? Na, az AlunaGeorge új klipje kicsit ilyen, csak nem lövöldöznek benne tapadós dresszekben, de ugyanúgy el elhagyatott, amerikai sivatagban található vidámparkban veretik. Hatalmas pluszpont a Sade-felsőért!

Frankie Cosmos: Sinister

rendezte: Eliza Doyle

A szeptemberben Budapesten is koncertező Frankie Cosmos kinéz egy reggel az ablakon, és meglátja tükröződni benne a testépítő, férfi hasonmását. Micsoda helyzet!

Luke Roberts: Silver Chain

rendezte: Dillon Hayes

Néha tök jó nézni az amerikai tájat, amit ellep a köd, meg mindenhol hatalmas fák állnak az út szélén, miközben egy tök repetitív countryszámot hallgatunk. Luke Roberts számát például, amit csak néha szakít meg a borzas feje, amúgy olyan, mintha a volt Filmmúzeum késő esti, cinetripes adását néznénk.