Pokémonok helyett csillre vadásztunk a Szigeten

A Sziget Fesztivál rekreációs szempontból ha valamiről, akkor leginkább a szigetbetegségről ismert, pedig a 18 ezer forintos napijegyért cserében nemcsak inni, táncolni és port nyelni lehet a Hajógyárin, hanem nagyon sok mindent tehetünk a feltöltődésünkért is. Pokémonok és veretés helyett tettünk egy kört csillre vadászva a Szigeten. 

Ha valaki pihenésre és nyugalomra vágyik, az általában elmegy egy hétre egy kulcsosházba és kirándulgat az erdőben, vagy balatonozik, vagy otthon maradt könyveket olvasgatni, de semmiképp sem megy százezer bulizni vágyó ember közé egy hangos fesztiválra. De mi van, ha valaki egyszerre akar partizni és relaxálni? Valószínűleg ez egy nem túl széles fogyasztói réteg – gondoltam magamban –, aztán a Szigeten rájöttem, hogy többen vannak, mint hittem. 

Már alapból meglepő volt, hogy a fesztivál programját böngészve tucatszámra lehetett helyszíneket és regenerálódást célzó programokat látni. Lehet, ez korábban is így volt, csak mindig a koncertekre koncentráltam az egyéb kategóriába tartozó események helyett. Jó, van már tízféle jóga a Szigeten, de erre biztos a kutya sem kíváncsi, jött a következő hipotézis, amit az első adandó alkalommal meg is cáfolt az élet. 

Jóga technóra, teltházas afrikai dobolás

A Sziget bejáratától egyik legtávolabbi helyszínen, a Cökxponban tartott csütörtök délutáni átmozgató foglalkozáson konkrétan egy jógapárnát sem lehetett volna leejteni a földre, annyira sokan voltak. A másfél órás, alapvetően gimnasztikai gyakorlatokkal operáló szeánsz közben azért elég tekintélyesen üvöltött a technó, de még ezzel együtt is kiváló rekreációs programnak bizonyult, utána egyáltalán nem fájt már az irodában bemerevedett derekam. 

A másik, délutáni programra kinézett chillezés az afrikai dob- és tánctanulás volt a reggaesátor környékén, a világzenei színpaddal szemben. Tánctanulás valamiért nem volt, helyette különböző magasságokba felrakott slackline-okon lehetett gyakorolni az egyensúlyozást, a dobolásra meg már sajnos nem lehetett beférni. Kicsit furcsa volt, hogy kora délután annyian próbálkoznak az afrikai dobolással, hogy még kisebb várólista is kialakult a felszabaduló dobokra. 

Napközben a nagyszínpad előtti első sor az egyik legbékésebb hely

A chill egy kevésbé hivatalos formáját már menet közben fedeztük fel. A programfüzetben nincs róla szó, de aki napközben foglalja a helyet az első sorban az esti koncertekre a nagyszínpad előtt, annak garantáltan komoly nyugiban lesz része, és ha visz magával egy pokrócot, még zavartalanul aludni is fog tudni. 

A nyugalom egy másik kifejezetten kényelmes szigetét az 56-os emlékév tiszteletére emelt installációk melletti szalmabálák alkotják. Ezek ugyan gyakorlatilag a fesztivál központjában találhatóak az A38 színpad mellett, de napközben annyira nem történik semmi, hogy simán órákig fetrenghettünk anélkül, hogy mások a lábunknál toporzékolnának, hogy menjünk onnan. 

Csendszoba és Álom Terápia

Kevésbé meghitt, ám mindenképpen egzotikus nyugilehetőség a szintén az A38 melletti réten felállított szponzorált csendszoba. Ez egy pici kis zöld kabin, amibe belépve tényleg még a légy zümmögését sem lehet hallani. Az apró szépséghiba, hogy ide sorba kell állni, és kb. fél percig élvezhetjük a csendet, ráadásul pont egy méterrel mellette lehet kipróbálni a légkalapács okozta élvezeteket, és ez egy picit beszűrődik, de nem vészesen. 

Aki ezekre azt mondja, hogy ezek azért elég hétköznapi, kommersz kikapcsolódások, annak ajánlanám figyelmébe a Színház- és Táncsátor szomszédságában megrendezett Álom Terápiákat. A kiscsoportos foglalkozások akkor indulnak, amikor összejön öt ember, aki megfogja egymás kezét, és húsz percen keresztül nem engedi el, mindeközben pedig hajlandó egy kicsit átszellemülve lengedezni, távol a fesztivál zajától.

Ha valaki unja a másnapos semmittevés okozta depressziót, aztán feltétlenül keresse fel ezeket a helyeket, nem fogja megbánni. De még ezeken kívül is vannak eldugott, nyugis helyek a Szigeten, amiket ebben a galériában szedtünk össze.