Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Elképesztő mennyiségű ember, igazi világsztárok, telt ház, rekordok és a fesztivál határainak elérése jellemezte idén a Sziget Fesztivált. Az Index végig kint volt a fesztiválon,az összes cikkünket itt tudja visszaolvasni, zárásként összeszedtük az idei tapasztalatainkat, hogy mi tetszett nagyon, és mi kevésbé.
Étterem-tulajdonosként annyira nem meglepő, hogy Gerendai Károly kiemelt figyelmet szentel a fesztiválján az étkezésnek, de idén még több opció volt a nagy zabálásra, mint eddig valaha. Vegetáriánusok, vegánok, megrögzött húszabálók, olasztészta-mániások az olaszoknál, mindenki megtalálta a neki megfelelő kajáldát. Az italárakhoz képest az étkezés ugyan jóval drágább tétel volt, de cserébe tényleg akkora volt a választék, mint kevés helyen. A minimalistáknak ráadásul nyílt egy Aldi is a Szigeten, ahol bolti árakon is be lehetett vásárolni.
Én most egy egészen speciális diétát tartok, amit mondjuk egy másik fesztiválon csak saját magamnak csomagolt kajával tudnék megoldani, itt meg teljesen magától értetődően van tejmentes, gluténmentes, alkoholmentes, húsmentes kaja, sőt még választék is van.
– lelkendezett hat hónapos terhes kollégánk.
Már a Volton és a Soundon is bevezették azt az új borravalórendszert, ami annyiból áll, hogy a festipayes fizetés előtt egy érintőképernyős kijelzőn kell megadni, hogy mennyi legyen a borravaló. Természetesen választható a nulla százalék is, de az újaknak elsőre elég zavarba ejtő a szerkezet, mert a nulla eléggé el van rejtve a jobban kiemelt 5-10-20 százalékokhoz képest. Nyilván a fesztiválkártya bevezetése óta komoly gondot okoz a borravaló meghatározása, de hiába tűnik működőnek az új rendszer, azért jogos az a felháborodás is, hogy miért járna azért borravaló, mert valaki kiveszi a dobozos sört a hűtőből.
Örökké tartó vita, hogy most akkor jó vagy sem a Sziget aktuális fellépőlistája. Kifinomultabb ízlésű embereknek az idei Sziget nem igazán tartogatott akkora neveket, de azt nem lehet elvitatni, hogy Sia, Muse, a Sigur Rós vagy Rihanna ne lenne kifejezetten komoly fellépő a nagyszínpadon.
Ami nagyon szomorú, hogy már alig van kurrens hiphop, punk vagy indie a Szigeten, és hiába volt idén több metálbanda is, a Bullet For My Valentine, a Parkway Drive vagy a Bring Me The Horizon valóban nagy, de kicsit azért már cikinek számító nevek. Összességében rettentően popzenecentrikus a Sziget zenei felhozatala, ami pont tökéletes a bérletesek nagy részének, de a mezei napijegyeseknek még mindig inkább Lengyelországba vagy Csehországba kell menni, ha friss, érdekes, aktuális produkciókat akarnak látni egy nap akár többször is.
A mainstream zenei felhozatallal együtt jár, hogy olyanok is bejönnek a Szigetre, akik általában azon rinyálnak, hogy drága minden, sok a külföldi, mocsok van, és egyébként is, alig ismerik a fellépőket. Jellemzően ez a köcsöghadosztály viselkedik a legnagyobb seggfejként a Szigeten, akik ordibálnak az őket még ki nem szolgáló pultossal, a huszonharmadik VIP-bejárat előtt a munkáját végző biztonságival és minden olyan, magát jól érző külföldivel, aki véletlenül rálép a lábára Rihannán. Sajnos igenis érezhető egy bizonyos fokú soundosodás a Szigeten, ami kizárólag annak köszönhető, hogy évről évre Guetták, Hardwellek és Aviciik lépnek fel a nagyszínpadon.
A másik probléma az iszonyatos embertömeg mellett, hogy idénre a fesztivál szép lassan elérte a Hajógyári-sziget határait. Ennél jobban már nem nagyon lehet beépíteni a környéket, és talán nem is kellene. A Volthoz és a Soundhoz hasonlóan egyszerűen alig van már szabad füves terület, ahol programmentesen feküdhet, dumálhat, kajálhat az ember, sőt, feltűnően kevés ülőhely és asztal található szinte bármelyik helyszínen. Ennek logisztikai okai is vannak, de borzasztóan nyomasztó éjszaka arra rájönni, hogy már egy órája gyalogolsz kezedben a kihűlt sült krumplival, de még mindig nincs egy fél négyzetméternyi terület, ahol ne bömböljön valami az arcodba vagy ne legyen tele emberekkel. Az ArtZone például egy kiváló hely az ilyenre, de még két-három hasonlót simán elbírna egy ekkora fesztivál.
Régen nagyon szerettünk az éppen aktuális csajommal/haverjaimmal hajnalban félrészegen elheverni a fűben, ahol éppen voltunk, hallgatni valami zenét, ami éppen odahallatszott, enni, amire éppen maradt pénzünk, dumálgatni, drámázni, megváltani a világot. Ennek a lehetősége mostanra kb. teljesen eltűnt.
Idén nem lehetett fürödni a Dunában, ami a fesztivál közepére különösen fájó hiányosság volt az ítéletidős mínusz egyedik nap után megérkező hőség miatt. Pedig a Cökxpon továbbra is a legkirályabb hely az egész Szigeten, de így vízben úszkálás nélkül nem volt az igazi a hangulat.
Egészen nevetséges, hogy már évek óta képtelenek a telefontársaságok megoldani, hogy mondjuk egy telt házas nap esetén működjön az a szolgáltatás, amiért fizetünk. Csütörtökön konkrétan órákig nem volt sem internet, sem telefon a Telenor szolgáltatásán keresztül, de más előfizetők is panaszkodtak. Ez nem új keletű jelenség, hanem többéves tendencia és rohadtul ideje lenne már megoldást találni erre, mert az nem kifogás, hogy túlterhelt a hálózat. Igen, túl lesz terhelve, de ezt már tudhatta mindenki, amikor eladták az összes napijegyet Rihannára.
Az állandóan károgó óbudai lakosok valószínűleg ezt olvasva kiugranak a panelból, de tényleg, a nagyszínpad bántóan halk volt idén. Gerendai nekünk erről azt mondta, hogy például a Muse kifejezetten a zenekar kérése miatt volt halk, és egyébként is jellemző, hogy a nagyobb zenekarok már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy üvöltsön a koncertjük.
A Nagyszínpad messziről tényleg halk, de a Noel Gallagher és a Sia is kifejezetten jól szólt, már amennyire egy ekkora színpad jól tud szólni
– állapította meg hangmérnök végzettségű kollégánk. Viszont az A38 idén tényleg hangosabb volt a szokásosnál, és mintha jobban is szólt volna, de ez pont az a téma, amire a leghitelesebb választ az ottani hangmérnökök tudják adni.
Valahol érthető, hogy ha már a Nagyszínpadon is buta EDM dübörög, akkor a klubzenére fogékony emberek új szórakozás után néznek. Ez lett a Colosseum, ahol ráadásul kifejezetten minőségi lineupot sikerült összehozni, a hellowoodosok faépítménye tökéletes dekorációnak bizonyult, és összességében itt lehet megkapni azt a régi Sziget-élményt, hogy az ember örömmel bulizik akár napfelkeltéig. Nem is egy olyan külföldivel beszéltünk, akik az egész hetet itt töltötték. mert kifejezetten az itt fellépő előadókra jöttek.
Nem látunk bele pontosan a háttérbe, de továbbra is felfoghatatlan, hogy a Sziget néha milyen rendszer alapján dönti el, ki menjen a nagyszínpadra, és ki a kisebbekre. 2014-ben a Stromae nem akart a nagyszínpadon fellépni, ezzel konkrét tömegpánikot okozott a sátorban összezsúfolódó tömegben, idén az M83 és a Bloc Party koncertjén kellett lezárni az A38 sátrát, mert teljesen megtelt. Bátran ki kéne tenni ezeket az együtteseket a kirakatba, az olyan lejárt szavatosságú produkciókat, mint Manu Chao vagy a Kaiser Chiefs pedig kicsit elrejteni, hogy csak az találja meg, akit tényleg érdekel. Ugyanígy a világ szégyene, hogy Kis Grófo egy bénácska promósátorban lépett fel, legalább a Volt színpadra felrakhatták volna.
Nem igazán lehet elkerülni, hogy egy ekkora fesztiválon itt-ott kialakuljon erősebb szar-, húgy-, emberszag, de a Szigeten ez a helyzet látványosan javul minden évben. Idén több mosdó volt, a kúpszerű hármas piszoárok szinte oázisként csalogatták a csurgatni vágyó embereket és úgy összességében jóval korrektebb állapotok voltak, mint amit a közvélemény hangoztatni szokott. Azért még arra lehetne figyelni, hogy valami kézmosási megoldás legyen a nagyobb étkező részek környékén. A külföldieket megverő, lehúzó, jogszabályokat kijátszó taxis hiénák ugyan mindent megtettek, hogy az emberek máig visszasírják az Ubert, de arra nem igazán lehetett panasz, ami a Szigeten belül volt. A City Taxi a hivatalos partner, és a belső droszton náluk kell sorakozni egy fuvarért.
A taxisor nagyon flottul ment, nagyjábol 6 percet vártunk a leghosszabb sorban is, olyan gyorsan lement.
Még pár dolog:
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon