Minden, amit tudni akartál a Red Hot Chili Peppers-koncertek előtt

Két, már most telt házas koncerttel tér vissza Magyarországra a Red Hot Chili Peppers, szeptember 1-én és 2-án lépnek fel a Papp László Arénában. Egy rövidebb dalválogatásban már összeszedtük a kaliforniai zenekar szerintünk legjobb számait, de a koncertek előtt inkább abban az évtizedes vitában próbálunk segíteni, hogy akkor most a funkys RHCP jön, vagy az alteros; most akkor baj, hogy nincs John Frusciante, vagy sem – és egyébként is: inkább Californication vagy Give It Away?

Évtizedes vita a Red Hot Chili Peppersszel kapcsolatban, hogy most akkor a funkys korszak (1984–1995) vagy a jobb híján alteresnek hívott éra (1999–2006) a királyabb, miközben a Stadium Arcadium óta megjelent még két nagylemezük is, amikről a klasszik rajongók hajlamosak elfeledkezni. Hívjuk ezt az időszakot (2011–2016) stadionkorszaknak, és mindjárt eláruljuk, miért.

Egy több mint harmincéves zenekar esetében ugyanis sokszor teljesen kiszámíthatatlan, hogy milyen dallistával érkeznek koncertre. Idén jelent meg a The Getaway, ami nem rossz, de nem is lesz az emberek kedvence a zenekartól, mégis ez adja egy turné aktualitását. Az általában megbízható setlist.fm-en megnéztük az összes mostani turnéhelyszín dallistáit, és megpróbáljuk megjósolni, hogy a budapesti dupla koncerten az őscsilisek, az alteres Y-generációsok vagy az a valahol biztos létező közönség jár jól, akik ugyanúgy imádják az új lemezeket, mint a régieket.

Mivel mégis csak egy lemezbemutató turnéról van szó, érthető, hogy eddig legtöbbször az idén megjelent The Getawayről játszották el a legtöbb számot élőben. Ami viszont érdekes, hogy a második legtöbb alkalommal a klasszikus Blood Sugar Sex Magik valamelyik számát vették elő. A Give It Away vagy az Under the Bridge szinte minden fellépésen szólt, illetve előszeretettel vettek elő véletlenszerűen erről a lemezről egy-egy kevésbé ismert számot is. A legkevesebb dalt a 2011-es I'm With You adja a grafikonon, de ez csak annak köszönhető, hogy az egyebek közé soroltuk a B oldalas számokat, illetve minden olyan albumot, ami a Blood Sugar Sex Magik előtt jelent meg. Érdekesség, hogy a mostani turnén semmit sem játszanak az első két nagylemezükről.

Itt az néztük meg, hogy az összes dallista alapján melyik album számai szóltak legtöbbször élőben. Lehet, hogy több dalt vettek elő az 1991-es alapműről, de úgy néz ki, 2016-ban azért sokkal biztosabb, ha a sok új dal mellett inkább a későbbi időszak számait játsszák. A Californicationről majdnem annyit játszanak, mint az új albumról, főleg annak köszönhetően, hogy az album címadó dala, a Scar Tissue és az Otherside szintén kötelező minden bulin, de sokszor előkerül az Around The World és a Parallel Universe is. Ezután már tényleg csak egy-két dalos eltérések vannak a BSSM, a By The Way és a Stadium Arcadium között, de ezekről főleg az ismertebb dalokat (Give It Away, By The Way, Dani California, stb.) játsszák nagyon sokszor.

Szóval van az régi vita, hogy a funkys vagy az alteres RHCP jobb, amiben most nem fogunk igazságot tenni, megteszi helyettünk a zenekar. Iszonyatos túlerőben van a három kereskedelmi csúcslemezük, a Californication, By The Way, Stadium Arcadium hármas, és jóval lemaradva jönnek csak az újabb számok. Ebből is látszik, hogy elég sokat rotálják az új dalaikat élőben, de a fellépések gerincét még mindig ez a három album adja ki. Aki kifejezetten a funkys időszak miatt megy a budapesti koncertre, az maximum abban bízhat, hogy a Give It Away mellett talán előveszik a Suck My Kisst.

A másik állandó vitatéma, hogy John Frusciante mennyire meghatározó figura a zenekarban. A gitáros hol benne volt, hol nem az együttesben, de az kétségtelen, hogy a RHCP legsikeresebb albumaiban valahogy mindig közreműködött. Ha van RHCP-rajongó ismerősünk, aki nem megy el a mostani pesti koncertekre, akkor garantáltan azzal az indokkal, hogy „áh, Frusciante nélkül nem az igazi”. Szegény Josh Klinghoffer, az új gitáros elég nehéz helyzetben van, mert hiába játszanak egész sok olyan dalt, aminek ő vagy más is volt a szerzője, a RHCP-életmű nagy része még mindig Frusciante-centrikus.

Ami egyébként érdekes, hogy rengeteg egészen ismert szám szinte egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés alkalommal tűnt fel idén a zenekar fellépésein. Egyáltalán nem játsszák a Zephyr Songot, a Road Trippin't, a Fight Like a Brave-et vagy a My Friendset, de alig-alig találtuk meg a dallistákban a Tell Me Babyt, az Aeroplane-t, a Higher Groundot vagy a Suck My Kisst.